Örökké ​a tiéd 233 csillagozás

Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Egy szép új világ, ahol a lányok már nem természetes úton születnek. Ahol a nőket az iskolákban csak arra tanítják meg, hogyan tudnak örömet okozni a férfiaknak, miután kikerültek a való világba… A végzős év után a legmagasabb értékelést kapott lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férjük mellett fiúkat szüljenek. A többi lány jövője – mint szeretők és tanárok – leírhatatlanul kegyetlen.

freida és isabel legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk kiválóságaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve az egyetlen lényeges dolgot: a szépségét.

A leendő férjek pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak… freidának meg kell küzdenie a jövőjéért – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és aki viszontszereti…

Eredeti megjelenés éve: 2014

Kiadói ajánlás: 16 éves kortól · Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634101475 · Fordította: Farkas Krisztina

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

agyness · freida · megan · ruth-szűznővér


Kedvencelte 29

Most olvassa 10

Várólistára tette 259

Kívánságlistára tette 191

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Véleményem szerint ez egy nagyon megosztó könyv lesz. Lesznek majd olyanok, akik nagyon nem szeretik. Az elején én is majdnem így jártam, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen miről szól, és az ennyire szánalmas, szomorú, sivár és talán értelmetlen.

Nagyon ijesztő volt a könyvben létrehozott világ, és bár megvolt a magyarázat arra, hogy miért ilyen, nem tudom, hogy így életnek lehet-e nevezni ezt az életformát, mert úgy éreztem nem foglalja magában az élet lényegét, a szeretetet, a családot, a szerelmet, a szépet, a csúnyát, a jót és a rosszat, a gyerekeket, a szülőket, a nagyszülőket. Az élet értelmei maradnak ki ebből a fajta létből, akkor meg azt kérdezem, hogy mi az értelme. Talán az intézeten kívüli világban megtalálhatnánk az értelmét, mert gondolom, hogy ott vannak, akik élvezik, és vannak, akiken csak átgázolnak.

Engem szomorúvá tett ez a könyv, a női nemnek eme „felhasználása, kihasználása” felháborított, de azt gondolom, hogy nagyon figyelemre méltó, elgondolkodtató történet.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/06/louise-o-neill-oro…

5 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Na, ezen azóta is döbbenek. Disztópia, laborkörnyezettel súlyosbítva, hogy lesz ebből mese? Vilmos, hol vagy? Pedig mondták körülöttem ketten is remek ízléssel bíró egyedek, hogy fogom szeretni, csak a fene hitte volna, hogy tényleg.

Merthogy tényleg labormese – értem alatta, hogy a világnak aránylag szűk keresztmetszetével foglalkozik, innen aztán nem fogjuk megtudni, hogyan és miért is alakult ki éppen ez a világrend, és például hogyan lehetséges, hogy XX kromoszómájú egyed nem születik természetes úton, XY meg igen spoiler, hogyan alakul az évák felnőtt élete és például pontosan mit és hogyan tanulnak Eredeti Atya időnként idézett intelmeiből.
Cserébe egy nagyon egyszerű -és nyilván hatalmas tömegű kezdő és haladó feministát könyvvásárlásra bíró – alapállásból, miszerint ok, mindenki, nézzünk egy téma-variációt arra, hogy a nőket tárgynak tekintik, valóban felépít egy életformát, méghozzá az évák életének legkritikusabb évének spoiler nyomon követésével. A regény egyik nagy kérdése, hogyan lehet napi 24 órát, évi 365 napot kitölteni úgy, hogy lényegében egyetlen kérdéskör tud foglalkoztatni: a szépség objektív spoiler és szubjektív spoiler kategóriái. Méghozzá leginkább azért, mert jóformán semmi egyéb elfoglaltságra nem marad lehetőség spoiler, mert minek az valakinek, aki/ami csak arra kell, hogy a neki rendelt módon szolgálja a társadalom értékesebbik és hatalommal bíró felét. Lehet így egyáltalán élni?

A történet pedig leginkább azért a módért zseniális, amit és ahogyan két, ilyen-olyan okokból problémás éva reakcióin keresztül válaszol erre a kérdésre. spoiler Az ő megnyilvánulásaikon túl szerencsére rendben vannak a rendszerbe tökéletesen illeszkedő többiek is – behoznak egy sor mondvacsinált vagy nagyon is valódi félelmet, amivel a folyamatosan változó standardok, versengések és klikkek világában a majdnemelégjók, a közepesek és az eleveesélytelenek találkoznak. Egy egészen nyomasztó, rémálomszerű közeg jön létre így, amiből a fogékonyak összeszedhetnek egy (?) mentális pofonra valót.

Empatikus, remekül felépített, egyúttal gyomorforgató történet – elsősorban nem a külső elemei miatt fenyegető, vagy akár „közeli”, hanem azok miatt az elejtett megjegyzések és alapgondolatok miatt, amikre átkozottul rá lehet ismerni menet közben. A saját fejünkből.

Rémálom P>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Ez valami zseniális egy könyv!

Sok helyen olvastam, hogy az a panasz erre a regényre, hogy ugyan, hát ez lehetetlen jövőkép! Nem alakulhat ki ilyen világ! Nem… mert ez nem egy szórakoztató fikció, ahol kicsit borzongunk a leépült környezeten, ahol kalandoznak és lázadoznak a tinédzserek, hanem a valóság, a mostani világunk görbe tükre.

Az egész „csak” egy iskolában játszódik (az írónő vallásos bentlakásos iskolából is merített ihletet) és javarészt azt látjuk, hogy a főhős mennyire küzd az önbecsülésének hiányával és mennyire zavarosan látja saját magát, mennyire tökéletes akar lenni. Egy fullasztó könyv ez, ami az anorexiával való küszködést követi nyomon.

Mert bár ez egy disztópiás köretbe csavart történet egy olyan világról, ahol a nőket tárgyként kezelik, az igazán rémálomszerű az, hogy minden apróságot valóban megtörtént események ihlettek. És igen, lehet ennyire nyomasztó a középiskola a lányoknak, főleg, hogy a média és a társadalom milyen fajta elvárásokat tesz elénk. Legyél szűz, hiszen anélkül senki nem akar majd feleségül venni, de legyél szexi és minden fétisre nyitott. Egyszerre legyél gyereknevelő anya (mondtam már, hogy ha nem tudsz szülni, nem vagy ember?), szexistennő, fiatal (örök fiatal, 30 felett már nem létezel), és buta (hányszor hallottam azt, hogy minek tanulni egy nőnek? Egy nőnek nem lehet karrierje, a férfi otthoni környezetét kell megteremtenie – ilyen beszélgetésekben a molyon is részem volt…)

Gyomorszorító volt olvasni minden sort, mert annyira ráismertem arra a világra, ahol a feminizmus szitokszónak számít. Fájdalmasan gyönyörű könyv ez.

1 hozzászólás
Fummie>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Ez egyáltalán nem egy jó könyv. Zseniális, okosan felépített, jól megírt, de borzasztó olvasni. Minden egyes sora fájni fog, és a vége sem hozza el azt a felszabadulást, amire várnál, csak hagyja, hogy csendben szenvedj. És hidd el, hogy szenvedni fogsz. Nagyon.

ap358 P>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Ez a könyv teljesen megdöbbentett, sokszor szóhoz sem jutottam, és nem egyszer görcsbe rándult a gyomrom. A Lányok csöndje után nem hittem, hogy belefutok még egy olyan ifjúsági disztópiába, amit sose adnék 18 év alatti kezébe.
A történet első fele néha idegesítő volt, hiszen egy olyan elzárt társadalmat mutatott be, ami részben a mindennapjaink része. A lányokat csak a külsejük, a súlyuk, a divat, a ruhák, a sminkek, a kalóriák és persze a pletykák érdekeltek. Annyira részükké vált ez a felfogás, hogy képtelenek voltak elrugaszkodni tőle, a világhálón megosztott képeik, az értékelésük mindennél fontosabb volt, és alapból is úgy tervezték őket, hogy egyformák legyenek. (Erről egyből a mostani Instagram-os fotók jutottak az eszembe.) Mindenki egyformán tökéletes akar lenni, és aki nem illik a csoportba, azt lelkiismeret nélkül kinézik, pellengérre állítják. A regényben erre nevelik a lányokat, ezt várják el tőlük, de ezt nagyon is párhuzamba lehet állítani a valós társadalmunkkal.
A lányok neve mindenhol kisbetűvel van írva, még ha mondat kezdetét jelölik, akkor is, ezzel is kihangsúlyozva a jelentéktelenségüket.
Ami viszont felnőtt kategóriásnak számít – szerintem – a könyvben, az a szexualitás, és annak az ábrázolása. Az bizony néhol ijesztő, elrettentő. Azt nem is említve, hogy itt is visszaköszön a valóság, miszerint fiatalon azt hiheti egy lány, hogy a testével képes magához láncolni egy férfit, ezért a belső értékek fényezése helyett… hát, tudjuk mit választ.
Freida (én akkor is nagybetűvel írom, lázadok) nem volt egy szimpatikus lány, hiszen ő általa ismerjük meg a világnak ezt a részét, és ő maga is tökéletesen alkalmazkodott, nem lázadt, nem akarta megváltani a világot, csak jobb és jobb szeretett volna lenni, ami a fenti nézetek alapján elég szánalmas. Butaságokat követett el, rossz döntéseket hozott, eléggé egoistán viselkedett, főleg a volt legjobb barátnője kapcsán, de még csak 16 éves volt, mentségére szóljon.
A regény vége sokkoló, még akkor is, hogy sejthető, milyen irányba fog elmenni a történet. Már csak a vége miatt sem gondolnám ifjúságinak.
A drámaisága miatt elképesztően tetszett, nem egy könnyen elfelejthető alkotás, de még mindig emésztgetem. Ez után kell valami limonádé a kicsi lelkemnek.

Annie_Cresta>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Mikor megláttam a könyv borítóját és fülszövegét, tudtam, hogy NEKEM EZ KELL. Nagyon kíváncsi voltam már rá – ennek ellenére mégis egy év után került elolvasásra:D –, nem egy mindennapi disztópia, ahol a nők ilyen nyilvánvaló elnyomás alatt élnek és még csak nem is bánják. Nem természetes úton születnek, alig rendelkeznek saját, önálló gondolatokkal, azt tanítják nekik, hogy mindig lehetnek tökéletesebbek, akkor is, ha már alapból tökéletesnek teremtették őket. A nők csak a férfiak kielégítésére és szülésre szolgálnak, tilos az érzelmesség, a tiszteletlenség, a hízás. 16 évig az Intézetben nevelkednek, megszabják a maximum testsúlyukat. Őszintén szólva én el sem tudnám képzelni, hogy ilyen körülmények között éljek. Nyilván ezeknek a lányoknak ez a normális, aki több tiszteletet, jogot szeretne, azt megbélyegzik és elteszik láb alól. A feminista szó pedig egyértelműen az egyik legdurvább sértés, amit mondhatnak egy lányra. Szörnyű az egész és végtelenül felháborító, mégis tetszett. A szereplők annyira nem nőttek a szívemhez, igazából csak kevés lány volt szimpatikus, a fiúk, az Örökösök közül pedig ugyebár csak Darwint ismertük meg és kedveltem is, de amit a végén tett… eh. Nem is számítottam arra, hogy ez egy pozitív, vidám könyv lenne, de kicsit meglepett, hogy a végére mennyire depresszív lett. Az elején is elég borús hangulata volt, de ahogy egyre haladtunk a történettel, egyre inkább tönkrementek a dolgok freida számára, egyre negatívabb és reménytelenebb lett az egész. Az első pár fejezet után nem gondoltam volna, hogy így lesz vége. Eléggé meglepett ez a befejezés, de nem mondhatok rá semmi rosszat, nekem tetszett így is.
Egyszer csak úgy levettem a könyvet a polcomról és belelapoztam. Mikor megláttam, hogy az egyik lány neve nincs rendesen, nagybetűvel írva, azt hittem csupán elgépelés. De nem. A könyvben a nők neve mind-mind kisbetűs, ezzel is arra utalva, hogy mennyire jelentéktelenek, alárendeltek. A férfiak természetesen nagybetűsek, maximális tiszteletet kapnak, akkor is, ha mocskos barmok.
Összességében nagyon-nagyon tetszett a könyv témája (mármint nem ez az undorító szexista világ tetszett, tudjátok, mire gondolok), a hangulata és a végkifejlete is (nem csak freidát, hanem isabelt illetően is), akkor is, ha kicsit elszomorodtam miatta. Jó húzás volt. Én szívből ajánlom mindenkinek, szerintem remek könyv.

Beatrix_Farkas>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Nehezen adtam rá 5 csillagot, mert az elején kifejezetten untatott és idegesített (ráadásul folyton azt éreztem, hogy nagyon A szolgálólány meséjére hajaz). Kérdeztem is a barátnőmet, aki ajánlotta, hogy végig ez a picsogás lesz, hogy ki hány kiló, meg hogy néz ki, vagy fog is valamiről szólni?
Aztán ez valahogy eltűnt, és bár végig ez a picsogás ment, de az egész értelmet nyert.
Annyira szörnyű világot fest le az írónő, hogy végig gyomorgörcsöm volt, de mégis ismerős az egész. Ismerős, mert a párbeszédek egy nagy része játszódhatna egy mai középiskolában is, de sajnos sokszor a magam gondolatai is visszaköszöntek és ez iszonyú. Iszonyú arra gondolni, hogy ennyire sekélyes és felszínes vagyok, vagy a világ ennyire sekélyes és felszínes körülöttem, hogy alkalmazkodom? A folyamatos aggódás a hízás miatt, a nem vagyok elég vékony érzés, a kalória számlálás, a Dagibüfé lerohanása utáni bűntudat majd eszeveszett edzés és koplalás: ezek az én életem epizódjai, és ez annyira szomorú, hogy sírni tudnék.
A könyvben a nők helyzete borzasztó, egy dologra tervezték és hozták létre őket, hogy a férfiakat szolgálják a létező összes módon, amit el tudsz képzelni. Az alárendelődés nekik nemcsak természetes, de vágyott is, ebben lelik örömüket, hogy a férfit szolgálják, tulajdonképpen ők tárgyak, akiket kényükre-kedvükre használhatnak! spoiler A testük sem az övék, úgy kell kinézniük, ahogy előírják, s ha valaki ettől eltér akkor azt megbüntetik és visszakényszerítik az eredeti kinézetéhez. spoiler Az ember majd egyszer rájön, hogy nem tehet meg mindent, csak mert képes rá.
A történet egy ponton reményt ad, spoiler
Ha nem akarod, hogy egy könyv napokig rányomja a bélyegét a hangulatodra, és ne menjen ki a fejedből, folyton újabb és újabb köröket futva frieda nyomorán át a magadéban, akkor ne olvasd el. Ha nem akarsz lemaradni egy fantasztikus könyvélményről, ami szemléletformáló és talán más megvilágításba helyezi a 21.századi test és tökéletesség kultuszt, ami talán egy jókor jött figyelmeztetés, hogy amerre ez a világ halad, az nem jó és lehet még ettől is rosszabb, akkor mindenképpen olvasd el.

2 hozzászólás
Laura_Bakos P>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Nem azt írom, hogy ez lett a legkedveltebb könyv, amit elolvastam, de azért nem is volt annyira borzasztó.
Ez a világ, ami elénk tárult nem egy szép, és kellemes hely.
Ha mi is abban élnénk, akkor mi is pontosan így viselkednénk.
Hálát adok Istennek, hogy bár a lányok úgy viselkedtek, mint a mai lánykák többsége(elnézést a kivételektől), attól eltekintve a valóság és ez a világ teljesen ég és föld. Minden mozzanatot ki lehet elemezni, de azzal túlságosan sok mindent elárulnék.
Van itt minden. A vége viszont számomra hiányos.

mrsp>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Hát, ezután a könyv után napokig nem is jutottam szóhoz. Teljesen meglepett, megdöbbentett és megijesztett. Hiszen habár ez a történet a jövőben játszódik, mégis csak egy lépésre van a jelentől: az a világ, ahol a külső számít, ahol egy plusz negyed kilóért rajtad máris a célkeresztbe állítanak, és a lányok önsanyargatással igyekeznek tartani az elvárt szépségideált. Ez megint csak egy olyan disztópia volt, amit sajnos nagyon is el tudok képzelni, hogy megvalósul.

A szereplőket eleinte nehéz volt megkülönböztetni és megjegyezni, hogy ki kicsoda, hiszen nagyon sokan voltak, és nagyon hasonlítottak. De végül sikerült. isabel és megan nagyon ellenszenves volt számomra, de a végére már freidát is megutáltam, egyszerűen nem tudtam egyetérteni a cselekedeteivel. De a lányok folytonos évődése nagyon valós alapú volt és valósághűen mutatta be a fiatal lányok kegyetlenségét. Először kicsit furának hatott számomra, hogy az évák neveit kis kezdőbetűvel írták a könyvben (freida, isabel, ruth, stb.) de aztán rájöttem, hogy ez is csak egy mód a nők tárgyiasítására és elértéktelenítésére.

Tetszett az egész hierarchia, amit az írónő felépített, a nemi szerepek és sztereotípiák megjelentetése (például hogy a nőnek kötelessége minden körülmények közt a férfi rendelkezésére állni) és ahogy egy-egy éva és örökös szemszögéből bemutatták, mit is gondolnak erről a világról. A három társadalmi osztály (házastársak, ágyasok, szűznővérek) is jó ötlet volt, hiszen ezek a szerepek, ha nem is ennyire élesen, inkább csak halványan, de a mai társadalomban is megtalálhatóak.

Az örökösök közül természetesen Darwin lett a kedvencem, a többieket nem is ismertük meg túlzottan. Viszont a befejezés miatt nagyon szomorú lettem, mert lehetett volna máshogy is lezárni a történetet, mondjuk én happy end párti vagyok, szóval lehet, hogy ezért zavar. :(

Harmathy>!
Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Érdekes… Egészen érdekes és elgondolkodtató könyv. Bemutat nekünk egy jövőt és egy társadalmat, mely – amennyire eltér, annyira hasonlít is a mai társadalomhoz. Ha magunk köré nézünk, láthatjuk a nagy hasonlóságot a könyvben lévő lányok és a mai lányok között. Jól kell kinézni minden alkalommal, a kinézet a legfontosabb, nagyon soványnak kell lenni akkor is ha nyilvánvaló, hogy a fiúknak az nem tetszik és mindenki tudja hogy az nem egészséges, BFF de minden pillanatba a legnagyobb ellenséggé válhat, nem számít a fiú kinézete csak legyen gazdag stb. Szerintem minden lány találkozik ilyen dolgokkal az életében, akaratlanul is. Sajnos nagyon sok nő van, akik ezek az értékrendek szerint élnek. Ezért, eljöhet egy ilyen világ is. Eljöhet egy ilyen jövő is. Sőt csodálom, hogy már nem találtak ki ilyesmit – perfect feleség iskola – vagy valami hasonlót. De nem csodálnám, ha megtudnám hogy már van is… Mondhatjuk, hogy mi nők sokkal inteligensebbek, normálisabbak és függetlenebbek vagyunk és ki tudjuk harcolni a jogainkat, de ez nem teljesen igaz. A mai világban vannak olyan kultúrák, társadalmak, ahol a nőknek annyi joguk sincs mint a kutyáknak. Ők nem tudják kiharcolni a jogaikat, mert sokan azt hiszik, hogy csak az a világ létezik melybe beleszülettek. Szóval, egy ilyen jövő – Igen, lehetséges.

Egyedüli dolog amivel nem értek teljesen egyet az az, hogy logikusabb lenne, ha a lányoknak melyek feleségek akarnak lenni be lenne tiltva az őrült soványság mert:
1. Az anorexiás és bulimiás lányok többsége nem eshet teherbe.
2. Ha mégis teherbe esnek, nem tudják kivinni a babát, komplikációk keletkeznek, a baba idő előtt születik, vagy a baba alultáplált és beteg lesz vagy rendellenességekkel születik.
3. Az ilyen betegségben szenvedő lányok testéből nagyon sok tápanyag, vitamin stb. hiányzik, mely megint így hat ki a babára.
4. Az ilyen táplálkozási zavarokban szenvedő személyek többsége nem változtatja meg az étrendét a terhesség alatt is, sőt, sokan éheztetik magukat hogy terhesség alatt is minél soványabbak legyenek.
5. A babáknak sokkal kényelmesebb az anya hasában, ha az egy kicsit „ki van párnázva” kis hájjal és izommal. Nem kövérségre célzok, csak egészséges és fit testre, mely inkább izmos mint sovány.

A könyv fő témája – természetes úton nem születhetnek lány gyerekek – eszembe juttatott egy cikket melyet nemrég olvastam. Létezik egy falu, ahol minden kisbaba lánynak születik és csak serdülő korban fejlődnek ki a férfi nemi jegyek. Ezt avval magyarázzák, hogy az anya méhében nem termelődik a dihidrotesztoszteron nevű hormon és ez váltja ki ezt a rendellenességet. Serdülő korban mégis megjelenik ez a hormon és az addig lánynak hitt gyermekeknél kialakulnak a férfi nem jellemzői. Cikk erről: http://www.bbc.com/news/magazine-34290981


Népszerű idézetek

Ninácska P>!

Egyetlen férfi sem akar olyan házastársat, aki túl sokat gondolkodik.

10. oldal, 1. fejezet

9 hozzászólás
Harmathy>!

Még mindig jobb, ha fáradtnak látszol, mint kövérnek.

mrsp>!

A mi időnk előtt bárányokat számoltak, hogy el tudjanak aludni. A mi időnk előtt még voltak bárányok, amiket meg lehetett számolni.

11. oldal

Ninácska P>!

A Rap tv-n a legújabb rapper, Lil' Pete videója megy az Ameikazónából. Egy hatalmas, aranyozott trónuson áll, vörös tüsi haján korona. A kezében egy csomó pórázt tart, akár a kantárokat, melyek gyémántokkal kirakott nyakorvekbe futnak a rapper lábainál vonagló öt, meztelen szőke ágyas nyaka körül.

83. oldal, 7.fejezet

Ninácska P>!

A tervezésetek napja óta egyre idősebbek lesztek, veszítetek a hamvasságotokból, csökken az értéketek.

70. oldal, 6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: ruth-szűznővér
mrsp>!

– Hiányoztál! – búgja. Persze. Az az öt perc, amit külön töltöttünk, maga lehetett a kínszenvedés.

192. oldal

Kicsibogár>!

Anya azt mondja, hogy legyek önmagam. Hogy elég az, aki én vagyok. Hogy ne aggódjak amiatt, mások mit gondolnak rólam.


Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Cress
Cecelia Ahern: A Vétkes
A. M. Aranth: Oculus
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Vivien Holloway: Végtelen horizont
Xiran Jay Zhao: Vasözvegy
Tahereh Mafi: Ne engedj
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A holnap ostroma
Stephenie Meyer: A burok
Patrick Ness: Soha nincs vége