Little ​Women (Little Women & Men 1.) 82% 101 csillagozás

Nagyon nem haladtam ezzel a könyvvel az utóbbi időben, és tegnap este már azon voltam, hogy félbehagyom így 20 oldallal a vége előtt, ugyanis már azt se teljesen értettem, ki kicsoda (például John). De mennyire jó, hogy nem tettem, hanem ma reggel mégis befejeztem!
Nem, korábban még tényleg nem olvastam magyarul a könyvet – klasszikusok és az „ezt illik ismerni” könyvek terén van némi behoznivalóm –, de szerintem eredetiben annyival jobb volt olvasni! Nagyon tetszett az írói stílus, a négy különböző lány részletesen kidolgozott és valósághű ábrázolása. Bár Meg, Jo, Beth és Amy karaktere nem volt kifejezetten egyedi, mégis volt mindegyikükben valami, ami annyira igazivá, „hús-vér” személyekké tette őket. Néha magam is meglepődtem, de voltaképpen mind a négyükben magamra tudtam ismerni, de leginkább Beth és Jo gondolatait éreztem magamhoz közelinek.
A változás, amin ez a négy lány végigment ez alatt az egy kemény év alatt, ráadásul ilyen fiatal korban off valósággal felfoghatatlan. Ez az egész annyira szürreális, közben mégis lehetségesnek tűnik. Bár pont Amy karakterfejlődését éreztem a leghangsúlyosabbnak, pedig az ő korában még az emberek nagyrésze szerintem nem képes ilyenekre, nem foglalkoztatják ezek a gondolatok és nem látja be, viselkedése hogy hat másokra. Úgy érzem tehát, néhány évvel simán idősebbnek mondhatóak a March lányok.
Még gondolkozom rajta, elolvassam-e a második részt, mert bár amennyire ez lekötött és érdekesnek, tanulságosnak tartottam, kicsit szkeptikus vagyok, hogy vajon a további kötetekben is tudja-e hozni a történet azt a színvonalat, amiről az írónő ebben a részben tanúbizonyságot tett. Egy bizonyos mértékben pedig én lezártnak érzem a történetet, legalábbis azt a részét, amit még érdeklődéssel tudnék olvasni. A családi életükre már nem hiszem, hogy olyan kíváncsi lennék. Ez a kötet viszont tényleg jó volt, és a nyelvezete miatt sem kell eltántorodni, mert bár 19. századi angol ide vagy oda, egy középfokú nyelvtudással teljesen érthető.

Hosszú idő után végre eljutottam idáig is! Elolvastam a Kisasszonyokat!
Mondjuk az én kötetem csak az első részt tartalmazta, szóval még nem ismerem a teljes történetet, de idővel szeretném majd felderíteni. Egyébként egy szórakoztató, tanulságos kis történet volt, amely során a March család mindennapjait követhetjük.

„But they were kindly people, in spite of the frivolous life they led.”
***

Még március legelején tévedtem be a moziba és ültem be véletlenül a Kiszasszonyokra, pedig valami egészen mást akartam nézni, erről a filmről csak annyit tudtam, hogy az azonos című könyv alapján készült, ami meg mindig is taszított csöppet, mert milyen cím már az, hogy Kisasszonyok, biztos ilyen romantikus, szenvelgős borzalom. De hát ha már ott ül az ember a teremben, mégsem mászhat át a fél soron, és aztán saját magam meglepődésére olyan áhítattal és lelkesedéssel néztem végig a filmet, hogy ha ott helyben újrakezdődik a stáblista után, hát azt sem bántam volna.

Óriási lekesedéssel rendeltem meg a könyvet, amit aztán két hónappal később sikerült is kézhezkapni és elolvasni. Több, mint valószínű, hogy a film ismerete nélkül soha nem vettem volna a kezembe ezt a könyvet, és ha mégis akkor határtalan ellenszenvvel viseltettem volna iránta. Nem feltétlenül azért mert rossz, hanem mert rettentően idejétmúlt és túlhaladott, valamint az a vég nélküli moralizálás és „légy jó és önfeláldozó” az őrületbe tud kergetni.

A March család négy lányának hétköznapi kalandjait követjük végig, amivel nem is lenne semmi baj, ha nem lenne a szöveg átitva a fennt említett moralizással és szájbarágós erkölcsiséggel és nevelni akarással. Az üzenet, hogy vannak a pénznél fontosabb dolgok, hogy segítsünk egymásnak és idegeneknek is, ne vessük meg, hanem élvezzük a munkát, dolgozzunk lelkiismeretesen, hogy a lányok függetlenségre és önálló pénzkeresetre törekednek, vagy hogy próbálnak jobb emberré válni és dolgozni a hibáikon mind nagyon szép és remek gondolat, de ennyire töményen és didaktikusan előadni ma már nem működik.

És pont ezek azok az aspektusok, amiket a filmfeldolgozás sikeresen tompított, miközben megtartotta a könyv mai napig látható erényeit. A négy merőben különböző lányt, akik közül mindenki találhat egyet, akivel azonosulni tud. Rettentő jó érzés ennyi eltérő női karakterről olvasni. Ott van még a szívmelengető hangulat, ami átjárja az egész könyvet, és amitől kellemes élmény olvasni, vagy nézni a filmet. Na meg az a rengeteg szeretet, amivel a testvérek és az oldalak meg vannak töltve. Továbbá ha úgy akarjuk rettentő vicces is tud lenni a könyv, mert annyira túl vannak apróságok dramatizálva néhol. Ez persze abból is adódik, hogy az 1800-as évek közepén íródott a könyv, de számomra nagyon szórakoztató volt olvasni, ahogy a lányok hangzatos szavakkal borulnak ki olyan dolgokon, hogy jajj csak csúnya zöld esernyőm van és azzal kell mennem a partyba, pedig feketét akartam, na de nem baj, dolgozom a híúságomon és büszke és hálás leszek azért amim van. Olyna fennkölt, végtelenül komikus monológokat tudtak a lányok és mindenki más is levágni, hogy azokon lehetetlen volt nem derülni. DE végülis nemítélhetem el őket, mert én is oldalakon át tudnék szenvedőzni minden egyes alkalommal, amikor esik az eső.

Szégyen vagy nem, de a klasszikus irodalom nem tartozik az általam kedvelt zsánerek közé. Úgy gondolom viszont, héba-hóba nem árt kézbevenni egy ilyen kötetet. A Jóbarátok című sorozatban még Joenak is tetszett, úgy gondoltam, egy próbát megér.
Bevallom, nem is kedvtelésből olvastam, hanem csak „kötelességből.” Tetszett benne pár gondolat, de olyan mély nyomot nem igazán hagyott bennem. Olvasás után a filmet is elkezdtem nézni, de rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg nem az én világom.

“I want to do something splendid before I go into my castle – something heroic, or wonderful – that won't be forgotten after I'm dead. […] I think I shall write books, and get rich and famous – that would suit me, so that is my favourite dream.”

Bevallom, az elején nagyon nehezen rázódtam bele a történetbe, nekem egy kicsit egyhangú, unalmas volt. Aztán viszont egészen belelendültem, és bár viszonylag lassan olvastam el a könyvet, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem tetszett. Imádtam Jo és Laurie duóját, szerintem nagyon összeillenek (mint barátok), mindig fel tudják vidítani a másikat. Nagy meglepetésemre tapasztaltam a könyv felénél, hogy a 2019-es film „hazudott” nekem: bár soha nem láttam teljes egészében, azért néhány jelenettel ismerős vagyok, köztük a jelenettel is. A történet felénél azonban rá kellett jönnöm, hogy itt még nem lesz igazi románc, igazi dráma, és ezt valószínűleg csak a következő részben fogom megkapni. Ennek ellenére nagyon szerettem a könyvet, jó volt ezeknek a kisasszonyoknak az életéről olvasni.

Nem mondanám, hogy a legkedvencebb könyvem, de nagyon tetszett. Eléggé egyszerű és rövid megfogalmazás hogy tetszett, hiszen valahogy énrám hatott is ez a regény. Lehet hogy azért mert lányok a főszereplők, pontosabban lánytestvérek. Igaz én nem 19. században élek, de mégis az írónő élethűen írta le ezeknek a nővéreknek a hétköznapi életét telis-tele problémákkal. Némelyik egyszerű spoiler de némelyik nehéz és nem irigylésre méltó spoiler. Jo a főszereplő és teljes mértékben szimpatizáltam vele, mégis Beth volt a kedvencem. Talán mert jószívű és kevésbé problematikus mint a testvérei. Amy volt a legkevésbé szimpatikus. Tipikus legkisebb gyerek szindrómában szenved. A szülei és nővérei elkényeztették és most már mindig a figyelem középpontjában kell lennie és azt tehet amit akar következmények nélkül. spoiler. Persze a harmónia végett a megbocsájtás kötelező.

Az új, 2020-as filmadaptációt mindenképpen meg szerettem volna nézni, és ha már így alakult, előtte újra is olvastam a regényt. Azt hiszem, erre mondják, hogy örök érvényű: a testvéri és anyai szeretet, barátság, szerelem, női szerepek és az azokból való kitörés, vagy éppen az azokkal való azonosulás, gyász és boldogság – ezek mind benne vannak. Persze, más korban íródott, és néha kedvesen didaktikus, de ezek se rontanak rajta. Csodálatos könyv, és a film is jó lett! De előbb azért olvassátok el, és csak utána nézzétek meg a filmet. :)

Oh, hogy meddig kellett rajta ülnöm! Sajnos nagyon kevés időm volt az utolsó vizsgáim miatt olvasni, de végre ennek is vége, és sikerült kiolvasni!
A klasszikusok közül kérdés nélkül ez tetszett a legjobban, amit valaha olvastam. (Kedvenc klasszikus lett!)

Annyira egyszerűen, de szinte észrevétlenül változtak a karakterek, akár a való életben – nem egyik pillanatról a másikra, hanem ahogyan formálják őket a körülmények.

Eredeti nyelven olvasva, akkori szóhasználatokat látva nagyon érdekes élmény volt a könyv: mindent értettem, de a nyakatekert mondatok, drámai felkiáltások benne külön szórakoztatóvá tették.

A karakterek szerethetővé váltak, ahogy haladtunk előre a történetben. Persze, mindenkinek megvolt a hibája, a saját keresztje, de olyan szépen változtak!

Mivel még nem ismerem a teljes történetet (el kéne olvasni a többit hozzá) még nem tudok teljesen értékelni, de ez a könyv önállóan is nagyon érdekes és tanulságos volt.

Hát ez bizony elég nagy csalódás volt nekem. Alig vártam, hogy a végére érjek, ekkora giccsel régen találkoztam. Jo-t szerettem a lányok közül a legjobban, de igazán közel egyikőjük sem került hozzám. (Remélem a film (az új) jobban fog tetszeni, mert ez így…)

Ez nagyon aranyos volt, igazi kis szívmelengető olvasmány. Sajnálom, hogy nem volt kötelező olvasmány anno, mert ez aztán a lányregény – inkább ezt olvastam volna, mint mondjuk a Robinson Crusoe-t… (jó tudom, ha kötelező lett volna, akkor negatívan álltam volna hozzá, mert hát kötelező, de akkor is választható lehetett volna vagy alternatíva valami másik könyv mellett/helyett).
A történetet leginkább az új adaptáció miatt akartam elolvasni s végül a hangoskönyv változata mellett döntöttem, ahol minden szereplőnek más adott hangot, illetve a rövid fejezetekkel gyorsan lehetett haladni. Külön tetszett, hogy mindegyik fejezet valami tanulságot hozott magával, amolyan „hogyan kell az akkori hölgyeknek viselkedni egy-egy adott szituációban”. Kifejezetten jó volt olvasni a kedves, barátságos családi történetet. A négy lánytestvér közül a két legidősebbiket lehet a főhősöknek nevezni, illetve édesanyjukat, de a történet leginkább Jo életét mutatja be – LMA saját magáról mintázta a szereplőt. Nem akarom lelőni a poén(oka)t, de az egyetlen férfi szereplő Theodore 'Laurie' Laurence az idegeimre ment. :D spoiler
Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, legalább egyszer mindenképp érdemes elolvasni, nem kell túl sok dolgot várni tőle, úgy azért szórakoztató lehet.