A March család négy lánya – Meg, Jo, Beth és Amy – számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni. Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.
Kisasszonyok (Kisasszonyok 1.) 1386 csillagozás
Leányévek, Négy leány és Jóska lányom címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1868
Tagok ajánlása: 13 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi · Ulpius-ház Klasszikus világirodalom Ulpius-ház
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 31
Szereplők népszerűség szerint
Jo March · Theodore Laurence · Beth March · Amy March · Meg March · Mrs. March · John Brooke · March néni · Mr. Laurence
Kedvencelte 253
Most olvassa 96
Várólistára tette 919
Kívánságlistára tette 820
Kölcsönkérné 18
Kiemelt értékelések
”Amikor elégedetlennek érzitek magatokat, gondoljátok végig, mennyi áldásban van részetek, és legyetek hálásak ezekért.”
A Kisasszonyok a legbájosabb lányregény, amit valaha olvastam, a March családból áradó tisztaság és szeretet egészen átmelengeti az olvasó szívét-lelkét. A klasszikus sorozat első részében egy teljes éven át kísérhetjük végig a négy lánytestvér sorsát, akik anyjuk útmutatásai alapján elhatározzák, hogy igyekeznek jobbak lenni, mire apjuk hazaér.
A család egyetlen férfi tagja, az édesapa ugyanis tábori lelkészként szolgál a polgárháborúban, így Mrs. March egyedül terelgeti négy lányát, tanítja meg őket többek között a lelki gazdagság, a becsületesség, az önzetlen segítségnyújtás, illetve a munka-játék egyensúlyának értékére. A négy nővér felismeri hibáit, nehézségeit és próbálja lerakni ezeket a “batyukat”: Meg a hiúságát, Jo a lobbanékonyságát, Beth a félénkségét, Amy pedig az önzőségét. Bár az írás néhol már túlságosan tanmese jellegű, örökérvényű értékei nemcsak a fiatal olvasóknak nyújthatnak iránymutatást. A lányok pedig egyéniségükkel, hatalmas szívükkel, megmosolyogtató civakodásaikkal könnyen belopják magukat az olvasó szívébe. Az új, Manó Könyvek által gondozott kiadás pedig kívülről is gyönyörködtet, a végén található plusz információk és a figyelmes olvasást felmérő kvíz is értékes többletet ad a csupaszív regényhez.
Régóta várólistás könyv, amiben nem kellett csalódnom. Sőt, még meg is lepett pozitívan!
A Jóbarátoknak hála hallottam a négy lány történetőről, amiben még ha Rachel el is spoilerez egy-két dolgot, tudtam, hogy el kell olvasnom. Mondjuk azt nem tudtam, hogy van olyan kiadás is, amiben az első két rész, egy könyvet alkot, így most úgy érzem, mintha kimaradtam volna valamiből. Nem is kérdés, megyek a folytatásért. Meg, Jo, Beth és Amy kedves, aranyos lányok, akiket könnyű megszeretni. Tetszett a mindennapi életük, a szeretetük, testvéri kötelékük, ami még akkor is szorosan összetartja őket, amikor épp civakodnak. Szeretek ilyen testvérekről olvasni, mert nem rivalizálnak, nem irigykednek egymásra. A March család igazán összetartó.
Édesek voltak a lányok a sok fogadkozással, hogy jobb emberek leszenk, kedvesebbek, önzetlenebbek, szerényebbek… Gondolkodtam, hogy melyikük a kedvencem, de nem tudok választani. Mind a négy lány a maga módján csodálatos:)
Laurie, John és Mr. Laurence is egy-kettő a szívemhez nőttek. Nagyon érdekelnek a következő részek.
Én akartam szeretni, próbáltam. De be kell látnom, hogy az ilyen típusú könyvek nem lesznek a kedvenceim. Aranyos volt, cuki a maga módján, de számomra felejthető.
A történet maga csodálatos, és úgy gondolom, mindenkinek ismernie kellene. A kivitelezés ezzel szemben nem tetszett, unalmasnak és vontatottnak találtam. A film sokkal nagyobb hatással volt rám. Ennek ellenére én ajánlom mindenkinek, mert varázslatos üzeneteket hordoz.
Kb. két éve keresek kifogásokat és nyafogásokat, miért is soroljam még hátrább ez a könyvet a várólistámon, most már nem volt hová.
Alapvetően elnézést kérek a rajongóktól, mert sajnos a leánykönyvek előhozzák belőlem az eltemettetett feministát és végül már tényleg olyan kákát se találok, amelyen ne lennének csomók, ha muszáj mikroszkóppal kutatok utánuk. Komolyan azért bárki belegondolt amikor ez az asszonysorsra nevelő példabeszéd megjelent, a fiúk „Jules Verne: Grant kapitány gyermekeit” kapták karácsonyra? Mindenki a helyzetének megfelelően, lányoknak életmód tanácsadás, fiúknak kaland. Sajnos a könyv maga jól van megírva, bájosan naiv és még azt se lehet mondani, hogy bármiféle kivetnivaló lenne benne attól a ténytől eltekintve, hogy amit mond az annyira van messze a valós élettől, mint a lótenyésztés a vidéki lókupec mesterkedéseitől.
Azt is lehetne, hogy későn olvastam, de ez nem igaz, hiszen korral elnézőbbé válok, (kamaszként pár oldal után dobtam dobtam a sarokba és ízes káromkodással az ajkamon) kicsit már az elbutulás jelének érzem, hogy néhol kimondottan élveztem, és bizony sokszor könnyeztem rajta, megérintett a ördög ujja, ami miatt a kemény női énem, most megrovóan figyel a háttérben.
Nagy klasszikus rajongó vagyok, és már tavasz óta a polcomon csücsült a Kisasszonyok, de direkt téli kuckós időszakra tartozgattam. És milyen jól tettem, pluszként még kis karácsony is van benne :)
Pont abban a helyzetben amiben ebben az évben vagyunk, nagyon aktuális is lehet a könyv mondanivalója. Tanuljuk meg értékelni amink van, és bizony találjuk fel magunkat az adott pillanatban, azért mert nem járkálhatunk mindenfele minden nap, nem azt jelenti, hogy üresnek kell lennie a napjainknak.
A testévéri szeretet nagy húzóerő ebben a történetben, jól mutatja Jo féltékenysége is ahogy fél, hogy elveszítheti a testvérét akár egy házassággal is.
A lányok igazi gyerekek akik megélik a gyerekkort, történeteket alkotnak, rajzolnak, olvasnak, hangszeren játszanak, kirándulnak vagy épp egymással jókat játszanak.
Különösen tetszett a munkához való hozzáállásuk, ahogy ők is besegítenek az otthoni tevékenységekbe vagy plusz keresetért vállnak más munkát is.
Kedvencem Jo karaktere, szinte rajta keresztül épül fel a történet. Igazi kis huncut teremtés, csöppet hasonlítok is rá no nemcsak az olvasás miatt, hanem ahogy felforr a dühtől és ezt nem tudja jól kezelni és hirtelen indulatból olyat mond vagy tesz amit nem kellene. Megmosolyogtam, hogy na lám én is ilyen voltam, és még néha vagyok is :)
Számomra nagyon bájos történet, amit biztosan folytatok is. Jókat mosolyogtam rajta és sokat tanulhattam is belőle, picit hiányzik ez a világ amikor még nem a technikai ördögeivel ütötték el az emberek a szabadidejüket.
A könyv pedig csodaszép kívül belük, a plusz tartalmakért is jár a piros pont, megismerhetjük az írónő életét, ahogy a könyv elkészült és párhuzamot az író élete és a könyv között, illetve is kvízt is találhatunk benne :)
Kevesebbet kaptam a vártnál. A regény biztosan nagyon népszerű volt a saját korában, és nyilván meg is felelt azoknak a szigorú erkölcsi és pedagógiai elvárásoknak, amelyek elé akkor állította a szerzőt maga a korabeli társadalom.
Bizonyára nem leszek népszerű azzal a megállapításommal a molytársak előtt, hogy úgy gondolom, kissé eljárt a mondanivalója felett az idő. Legalábbis ebben a merev, túl idealizált, didaktikus formában.
Az én ízlésemnek túlontúl vegytiszták a regény alakjai azzal a görcsös megfelelési kényszerükkel, amely valamennyiüket jellemzi.Ez alól talán csak Laurie kivétel, akiben élet, csintalanság van. No meg a kis Amy, az aranyos szójátékaival. A többiek mintha kimerevített figurák lennének, örökösen ugrásra készen a jócselekedetekre, a mintaszerű keresztyén eszményképre. Valahogy úgy éreztem, nincs bennük igazán élet. Még Jo is inkább csak izgágának tűnt. Az írónő belemerevítette őket a klasszikus, „szófogadó, jókislány” szerepébe, s ebből nem is akartak kitörni.
Ez alól, sajnos, az édesanya sem kivétel. Ő a mintaanya, a mintafeleség, aki soha, semmit sem szúr el, s akire a lányai úgy tekintenek fel, mint egy máriás ideálképre. Jobban szerettem volna egy csetlő – botló anyát, ha már a családfőt a kezdetektől kivonta a szerző a forgalomból.
Nem használt a regénynek az erőltetett párhuzam sem John Bunyan : A zarándok útja című könyvével. Az örökös visszahivatkozás erre a műre nekem kicsit giccsesre formálta a már amúgy is vértelen, unalomig szajkózott jóságot, engedelmességet, végtelennek tűnő tökéletességet. Ilyen még a könyvekben sincs, (vagy mégis?) nemhogy a valóságban.
Úgy vélem, a kiváló szereposztásnak köszönhetően sokkal jobb filmváltozat készült a műből, mint amilyen maga a forrásmunka.
A jövő évre célul tűztem ki magamnak, hogy az összes magyarul megjelent Louisa May Alcott könyvet el fogom olvasni, de igazából már idén elkezdtem ezt a teljesítést, hiszen karácsonykor A valóra vált álom volt nálam terítéken, most pedig a Kisasszonyok.
Régebben azt gondoltam, hogy sosem fogom elolvasni ezt a könyvet, mert a Greta Gerwig féle feldolgozás annyira nem tetszett, de örülök, hogy adtam egy esélyt a regénynek, mert az bizony nagyon tetszett. :)
Azért adok rá „csak" négy csillagot, mert szerintem tud még az írónő ennél jobbat is és biztosan fejlődni fog a sorozat további köteteiben.
Jo és Beth lettek a kedvenceim, na meg persze Laurie. Őket hármójukat nagyon megkedveltem, Meg és Amy kettősét már kevésbé.
Egy csodálatosan bájos, szívmelengető történetet kaptam, főszerepben a March család mindennapjaival.
Időtlen klasszikus ez, amit már régen esedékes volt, hogy elolvassak, hiszen a kedvenc külföldi vloggerem, Darling Desi is jó szívvel ajánlja.
Jöhetnek a folytatások. *_*
A Kisasszonyokat már többször láttam itt molyon, de sok helyzetben belefutottam már. Volt hogy a barátnőm áradozott róla, volt hogy a felvételiztető tanár ajánlotta nekem meleg szívvel és csillogással a szemében. Nem hittem neki, amikor azt mondta: „jaj, nagyon tetszene neked!” Mert én szentül hittem, hogy miután megnéztem a filmet, nem lesz kedvem kezembe venni a könyvet. Nos, nem is kell megemlítenem mennyire elnyerte a tetszésemet az új mozidarab. Mégis csak most jutottam el oda, hogy belekezdjek.
Életemben nem tapasztaltam olyat, hogy egy klasszikus már az első oldalnál elnyerte volna a szívemet. Nagyon megmosolyogtatott, volt hogy a semmiből felnevettem, de néha a komor szomorúság szelét fújta be a szél az ablakon. Louisa May Alcott örökre helyet foglalt a szívemben a négy lány gyermeki szenvedélyeivel. Szerintem még 20 év múlva is emlékezni fogok Amy festményeire, Meg romantikus jellemére, Beth jólelkűségére, kedvenc szereplőm, Jo fiús hóbortjaira na meg persze „tettestársára” Laurie-ra, aki bizony az én fejemet is elcsavarta csapongó szellemével. (És nem csak Thimotee Chalamet miatt ;-))
Gyönyörű gondolatokat adott a regény, amik erőt adtak a mindennapokhoz. Humora igazán egyedi volt, annyira lányregényes! ♥ Az egyik kedvencemnek tudhatom és szívesen térek vissza ebbe a világba, ahol a munka mellett akad idő piknikezni, bálba menni hajsütővas általi baleset okozta hajjal, kenyeret sütni, madarat temetni és még sorolhatnám. Olvasás közben éreztem a legjobban az élet apró örömeinek fontosságát, a nők büszkeségét és a gyermekkor legszebb pillanatait. ♥♥♥
Bevallom 2020. szeptemberében kezdtem el az olvasását, de félretettem. Utána többször megpróbálkoztam vele, de nem ment, mindig letettem. El sem tudtam képzelni mit szeretnek rajta annyian. Rettenetesen untam és egy percre sem kötött le.
Majd nemrég, nem volt túl jó kedvem, nem is tudtam mit olvassak és valahogy újra kézbe vettem. Nem tudom miért, de most nagyon magával ragadott, ezért is fontos, hogy hogy talál meg az adott könyv. Ha nincs itt az ideje nem kell erőltetni, majd eljön. Eljött.
Kellemes és végtelenül bájos olvasmány, ami kiszakít napjaink értékrendjéből és megmutatja az igazi értékeket, amelyek valójában fontosak.Amikor a lelkünk valami szépre és kedvesre vágyik, na akkor jött el a Kisasszonyok ideje.
Hosszabban:
http://wandamaci.blogspot.com/2021/03/louisa-may-alcott…
Népszerű idézetek
Sok Beth van a világon, akik félszegek és csendesek, ülnek a sarokban, míg nem szólnak hozzájuk, és olyan boldogan élnek másokért, hogy senki sem veszi észre apró áldozataikat, mígnem egyszer ezek a kis tücskök abba nem hagyják a ciripelést a tűzhely mellett, és édes, napfényes jelenlétük szerte nem foszlik, hogy fájó némaságot és homályt hagyjon maga után
Amikor elégedetlennek érzitek magatokat, gondoljátok végig, mennyi áldásban van részetek, és legyetek hálásak ezekért.
62. oldal (Ulpius-ház)
Gyanítom, hogy az igazi vonzerő a kiváló és gazdag könyvtár volt, amely por és pókok prédája lett March bácsi halála óta. […] Jo-nak ez volt a paradicsom, ez a földgömbökkel, kényelmes karszékekkel berendezett, poros, félhomályos szoba, ahol mellszobrok bámultak le a magas polcokról, és ő kedvére barangolhatott a könyvek őserdejében. Amint March néni elszundított vagy társaságot kapott, Jo tüstént rohant a csendes szobába; összegömbölyödött a fotelben, és habzsolt verset, regényt, történelmet, útleírásokat, képeket, akár egy igazi könyvmoly.
44. oldal
A sorozat következő kötete
Kisasszonyok sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
- Charles Dickens: A Pickwick Klub
- Charlotte M. Yonge: The Heir of Redclyffe
- Friedrich de la Motte Fouqué: Undine
- Friedrich Schiller: Stuart Mária
- Goldsmith Olivér: A wakefieldi pap
- Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója
- James Boswell: Doktor Johnson élete
- John Bunyan: A zarándok útja
- Walter Scott: Ivanhoe
- William Shakespeare: Hamlet
Ezt a könyvet itt említik
- Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű
- Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak
- Cassandra Clare: Az angyal
- Charlotte Link: A másik gyermek
- Deborah Feldman: Unortodox
- Donatella Di Pietrantonio: Halásznegyed
- Elena Ferrante: Az új név története
- Ella Frank: Julien
- Fábián Janka: A könyvárus lány
- Helen Keller: Csöndes sötét világom
- Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
- Jenny Colgan: Piciny Csodák Péksége
- Laura Barnett: Variációk egy párra
- Laurie Halse Anderson: Shout – Hadd kiáltsak!
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
- Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
- Michael Morpurgo: A lepkeoroszlán
- Papp Csilla: Minden életemben szerettelek
- Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma
- Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok
- Sally Nicholls: Százéves karácsony
- Sara Nisha Adams: A könyvlista
- Sarah Perry: Az essexi kígyó
- Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei
- Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
- Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 95% ·
Összehasonlítás - L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban 94% ·
Összehasonlítás - L. M. Montgomery: Az arany út 91% ·
Összehasonlítás - Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem 88% ·
Összehasonlítás - Eleanor H. Porter: Az élet játéka 93% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Abigél 95% ·
Összehasonlítás - Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 3. – Karácsonyi őrület 91% ·
Összehasonlítás - Jean Webster: Erre csak Patty képes 90% ·
Összehasonlítás - Jean Webster: A kismama ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Mindig karácsony 86% ·
Összehasonlítás