Jo ​néni kincsesládája 17 csillagozás

Louisa May Alcott: Jo néni kincsesládája

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Karácsony ​ünnepének közeledtével mi sem lehetne aktuálisabb téma éppen a szeretetnél, amelyre, mint vezérfonalra fűzi fel a kötet elbeszéléseit a romantikus széppróza mestere, Louisa May Alcott.
Egy nagymama számára mi más lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha nem az, hogy az egész családja köréje gyűlik ezen a szent napon; egy kisfiú töretlen reménnyel várja elveszettnek hitt tengerész édesapját; egy kislány tündért keres és rá is lel; karácsony szent éjszakáján valósággá válik egy legenda, miszerint éjfél után az állatok egy órára megkapják a beszéd képességét…
Megannyi érdekes és szívet melengető történet annak az írónőnek a tollából, akinek többek között a Kisasszonyok című regényt is köszönhetjük. A Kisasszonyokban Alcott saját gyerekkorából merített ihletet, és ezen írásai is e gyermekkor szivárványszínében ragyogó világába visznek. „Nincs mesekönyv, amely feleolyan csodálatos lehetne, mint körülöttünk ez a szép világ, ha tudjuk, hogyan kell olvasni” – mondja… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai

>!
Lazi, Szeged, 2009
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670485 · Fordította: Sóvágó Katalin

Kedvencelte 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
czanita
Louisa May Alcott: Jo néni kincsesládája

Sok kis történet a kisasszonyok világából. Mind kedves, aranyos és szívet melengető. A kisasszonyokért rajongó kisasszonyoknak kötelező, főleg így karácsony környékén fahéjas süti mellé.:)

2 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Louisa May Alcott: Jo néni kincsesládája

Némelyik történet nagyon nevelőjellegű volt, mások kissé sziruposak, érződik, hogy kisleányoknak íródottak tanulságul.
A nem emberes történetek közül a babás és a tűs tetszett, a lovas és az omnibuszos kevésbé.

>!
bfg3 P
Louisa May Alcott: Jo néni kincsesládája

Kedves történetek, csak egy a baj: főként mai szemmel nézve annyira szájbarágós és szirupos és jóságosságos, hogy már-már szenvedés olvasni.

>!
levendulalány
Louisa May Alcott: Jo néni kincsesládája

Sajnos nem volt olyan jó,mint vártam! Sok volt a kellemkedés és a szirup…Mindenki annyira jó és olyan cuki,hogy már fáj….
Lehet,hogy csak nekem nem volt most hangulatom hozzá,volt olyan történet is,ami tetszett,(pl Tessa meglepetései)de alapvetően csalódás volt,a Kisasszonyokat nagyon szerettem!


Népszerű idézetek

>!
molybaba

Mi lesz a gombostűkkel?
– Kedvesem, a gombostűk, akárcsak az emberek, nagymértékben maguk alakítják az életüket, és ha elkopnak, megkapják a jutalmukat. A jók belesüllyednek a földbe, ahol ezüstté változnak, és szép, új alakban kerülnek elő. A rosszak semmivé rozsdásodnak a repedésekben és a pormacskákban a megváltás reménye nélkül, hacsak egy emberi kéz fel nem emeli őket, és meg nem adja nekik az újrakezdés lehetőségét. Vannak lusták, akik eltűnnek szem elől, hogy ne kelljen dolgozniuk, de vannak túlságosan szúrósak is, akik karcolnak és karmolnak, ahol csak tehetik. Vannak szegény gyöngék, akik elgörbülnek és elveszítik a fejüket a használattól. Vannak tolakodók, és vannak, akiket sose találni, amikor szükség lenne rájuk. De mindnek megvan a választása: vagy elkopik, vagy a rozsda eszi meg. Én az előbbit választottam, és eddig hasznos, boldog életem volt. Nem vagyok olyan egyenes, mint voltam, de még mindig fénylek, a hegyem nem tompult el, keményen tartom a fejemet, és a kor nem gyengített le túlságosan, hanem, legalábbis ezt remélem, bölcsebbé és különbbé tett, aki nagyobb örömmel teljesíti a kötelességét, mint amikor hajdanában kikerült szülőházából, a tűtartó levélből.

113-114. oldal

>!
molybaba

Fiaim
Nyájamban a legjobb és legkedvesebb a lengyel fiam volt, Ladislaw Wiśniewski – két csuklással és egy tüsszentéssel tökéletesen ki lehet mondani a nevét.

209. oldal

>!
molybaba

A táborozás
– Kukoricaliszt, savanyúság,lekvár és deszka! Mi ez a katyvasz, és mit csinálunk vele? – kiáltották a lányok, akiket nagyon mulattatott az expedíció eredménye.
– Ki tud kukoricalepényt sütni? – kérdezte Mark.
– De hogy? Én karamellt tudok és kakaós kockát! – felelte Ruth büszkén.
– Én nagyon finom pirítóst tudok és teát! – tódította Alice.
– Én semmit se tudok – pironkodott Gwen, akinek kiemelkedő eredményei franciából, németből és zenéből voltak.
– A lányoknak se sok hasznát venni a szükségben. Csülökre, Tony, te vagy az én emberem! – Mark tiszteletlenül hátat fordított az ifjú hölgyeknek, akiknek ölbe tett kézzel kellett figyelniük a fiúk munkálkodását.
– Úgyse tudja megcsinálni víz nélkül – súgta Ruth.
– Vagy só nélkül – felelte Alice.
– Vagy serpenyő nélkül – tódította Gwen, és már előremosolyogtak a készülődő kutyaszorítón.
Ám Tony felnőtt a helyzethez, és nagy lelki nyugalommal dolgozott, miközben Mark ismét megrakta a tüzet, és Bob felbontotta a savanyúságot. Az új szakács először is annyi havat olvasztott, amennyit a liszt felvett, aztán elkeverte egy fenyőággal, majd elsimította a deszkán, és letette a parázs elé sülni.
– Az ugyan sose sül meg! – Nem tudja majd megfordítani, sületlen marad az egyik oldala!
– Különben is ehetetlen lesz! – Ilyen huhogásokkal vigasztalták magukat a lányok a tudatlanságukért.
Ám a lepény szép aranybarnára pirult. Tony ügyesen megfordította a bicskájával és a fenyőággal, majd amikor elkészült, felszeletelte, meglekvározta, feltálalta egy ócska atlaszon. És mindenki azt mondta: Csakugyan finom!
Sütöttek még két lepényt, amelyeket a változatosság kedvéért uborkával költöttek el.

98-99. oldal

>!
molybaba

Nelly kórháza
– Mit csináljunk legelőször? – kérdezte a kislány, és körülnézett a sötét, poros helyiségben, amely tele volt kerti szerszámokkal, magos zsákokkal, ócska virágcserepekkel és locsolókkal.– Takarítsunk ki, kisasszony! – felelte Tony.
– Hát akkor takarítsunk! – Nelly akkora hévvel látott munkához, hogy eltört két cserepet, szétszórta az összes tökmagot és felborított egy csomó gereblyét és kapát.
– Várjon egy kicsit, hadd mutassam meg! Adogassa a dolgokat, én berakom a talicskába, és eltalicskázom a színbe. Ezzel időt spórolunk, és még rendetlenség se lesz.
Nelly követte a tanácsot, és a pavilonban hamarosan nem maradt más, csak por.
– És most mit csinálunk? – kérdezte.
– Én kiseprek, maga meg menjen, és kérdezze meg, hogy Polly ki tud-e jönni felmosni. Előbb azt kell megcsinálni, csak azután jöhet maga, pláne a betegek.
– Meg kell bizony! – felelte Nelly, és hirtelen nagyon bölcs képet vágott. – Will azt mondja, hogy a kórtermeket, vagyis a szobákat, Tony, legalább kétnaponként felsúrolják, és nagyon nagy tisztaságot tartanak bennük, és venti… ezt nem tudom kimondani, de azt jelenti, hogy nagyon sok levegőnek kell bejönnie. Én lemoshatom az ablakokat, amíg Polly felmos, és akkor kész is leszünk!
Már el is szaladt, és nagyon fontosnak érezte magát.

117-118. oldal

>!
molybaba

Nelly kórháza
A többi páciens remekül felépült, és a sokaságból, amelyek az első betegeket követték, csak kevesen haláloztak el, hála Tony ügyes kezeléseinek és Nelly szerető ápolásának. Minden reggel, amikor szép nap ígérkezett, a kis mentőkocsi elindult irgalmas küldetésében; Nelly minden délután a szeretett kis szenvedőkért fáradozott; Will bátya pedig minden este hasznos könyvekből olvasott fel, csodákat mutatott húgának a mikroszkópjával, vagy gyógyszereket írt elő a betegeknek, akiknek a nevét gyorsan megtanulta, és érdeklődéssel követte sorsukat.Az iskolában éppen szünet volt, és bár Nellynek nem kellett órákra készülnie, mégis sokat tanult. Ez a szép játék a kislány tudtán kívül példa és intelem lett másoknak.
Kezdetben csak nevettek rajta, mert gyerekes időtöltésnek látták. De volt valami az ismerős „mentőszolgálat”, „ispotály” és „mentőkórház” szavakban, amit sokan rokonszenvesnek találtak. Ahogy Nelly munkálkodásának híre ment a szomszédságban, gyerekek jöttek el hozzá, hogy lássák, és lemásolják a terveit. Bárdolatlan fiúk restellték el magukat, ha Nelly kórházában olyan ártatlan lényeket találtak, akiknek a szenvedését ők okozták, {…}

128. oldal

>!
molybaba

Kate választása
Kate egy zsámolyra telepedett nagyanya lábához, a térdének támaszkodott, és elmesélte kis történetét, miközben az öregasszony mohón legeltette tekintetét a fiatal arcon, hallgatta a gyöngéd hang muzsikáját, és eltöltötte a boldog bizonyosság,hogy végre megemlékeztek róla úgy, ahogyan mindig szerette volna.

161. oldal

>!
molybaba

Kate választása
Azt senki sem tudja, mikor került ágyba a zsivajgó tömeg. A fiúk még jóval éjfél után is lármáztak, és nem hatott rájuk se a falhoz vágott apai cipő, se a kulcslyukon át elsuttogott anyai kérelem, mert nem állhattak ellena nagy karácsonyi rosszalkodás vonzásának.
A lányok vihogtak és pletykáltak, titkokról sugdolóztak, fojtott hangon tervezgettek. A kicsik belezuhantak az ágyba, és azon nyomban elaludtak, mert kimerítette őket az emlékezetes nap ünnepségsorozata.
Kényelmes földszinti szobájában nagymama mosolyogva hallgatta a vidám zsivajt. Olyan volt, mintha visszatért volna a múlt, és a saját gyerekei haszontalankodnának azemeleten, ahogy negyven éve tették.

170. oldal

>!
molybaba

Kate választása
– Elsőnek mit veszel a pénzedből? – kérdezte May, aki fel mert tenni tapintatlan kérdéseket.– Egy nagymamát vennék, ha tehetném. – Kate egyszerre mosolygott és sóhajtott.
– Jaj, de vicces! Nekünk van valahol egy nagymamánk, de nem nagyon törődünk vele – folytatta May a gyerek kínos őszinteségével. {…}
– Akkor elmegyek hozzá, és meglátogatom. Nem tudok meglenni nagymama nélkül! – Kate olyan boldogan mosolygott, hogy a fiúk most még sokkal csinosabbnak látták.

157. oldal

>!
molybaba

Kate választása
Az elfoglalt férfiak apránként elfelejtették a sosem panaszkodó, idős anyát, aki azzal morzsolgatta az éveket, hogy egyfolytában rájuk gondolt, mert szerette volna látni és megismerni az unokáit, és abban reménykedett, hogy egy napon eszükbe jut, mennyire szereti őket, és milyen magányos az élete.
Hébe-hóba írtak neki, tettek nála egy sietős látogatást, és mindnyájan küldtek ajándékokat, de egy sem ért annyit, mint egy gyengéd pillantás, vagy egy órányi tisztelet- és szeretetteljes társalgás.
– Ha valaha szükségetek lesz rám, üzenjetek, és én jövök. Ha valaha szükségetek lesz otthonra, emlékezzetek rá, hogy a vén ház mindig nyitva áll előttetek, és itt mindig szívesen látnak benneteket! – mondta a derék öreg hölgy. De a fiainak láthatólag sosem volt szükségük rá, és olyan ritkán jöttek, amiből kitetszett, hogy nem találják vonzónak a régi tanyát.
Szomorú volt ez, de a kedves öregasszony türelemmel viselte. Csendes és hasznos életet élt a magányban, ahol hűséges komornája, Dolly volt a segítője és a támasza.

159-160. oldal

>!
molybaba

(Kate választása)
– Drágaságaim! – súgta a nagymama, meg-megállva, hogy betakarjon egy rózsaszín lábat, félresimítsa egy homlokból a bozontot, vagy megpusziljon egy álmában is mosolygó arcocskát.
De amikor a leghidegebb zughoz ért, ahol Kate aludt a legkeményebb matracon, a legvékonyabb takaró alatt, az öregasszony szeme megtelt gyengéd könnyekkel. Feledve nehezen, fájdalmasan hajló ízületeit, lassan letérdelt, átölelte unokáját, és némán áldotta a boldogságáért, amelyet öreg szíve e lánynak köszönhetett.
Kate nyomban felébredt, elmosolyodott, és azt kiáltotta:- Nahát, nagymama, éppen angyalról álmodtam, és te pont olyan vagy ebben a fehér hálóingben, az ezüst hajaddal!
– Nem, édesem, ebben a házban te vagy az angyal. Hogy is engedhetnélek el? – kérdezte az öregasszony, magához szorítva a későn kapott drága kincset.
– Arra nincs is szükség, nagymama, mert én már választottam.

171. oldallsal.


Hasonló könyvek címkék alapján

O. Henry: A háromkirályok ajándéka
Erdődi Gábor (szerk.): Karácsonyi emlék
Gimes Katalin (szerk.): A fagyöngyös gyilkosság
Charles Dickens: Karácsonyi ének / Harangszó
Charles Dickens – Scott McCullar: Karácsonyi ének
Fekete István: Régi karácsony
Agatha Christie: A karácsonyi puding esete
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Baricz Lajos: Különös karácsony
Galsai Pongrác: Hulló karácsonyfák