Jo ​fiai (Kisasszonyok 4.) 54 csillagozás

Louisa May Alcott: Jo fiai

Hála az öreg Mr. Laurence örökségének, tíz évvel az alapítás után Plumfield főiskolává nőtte ki magát. A régi növendékek ifjakká, illetve bájos és törekvő fiatal hölgyekké serdültek, akik a maguk útját járják a nagyvilágban. Ám egy fiatalnak ugyanannyi a gondja-baja, mint egy gyereknek, és ilyenkor kiderül, hogy ők még mindig Jo „fiai”.

Eredeti megjelenés éve: 1886

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi

>!
Lazi, Szeged, 2006
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637138994 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Jo March · Meg March · Friedrich Bhaer


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vgabi >!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Bár erre és a harmadik kötetre 3*-ot adtam, de ilyen 3-3.5 között ingadoztam mindkét résznél.

Ez is hasonló élmény volt, mint a Fiatalurak – voltak olyan részei, amik lekötöttek, és voltak, amik untattak. Vannak benne olyan mondanivalók, amik most is megállják a helyüket, de néhány meg már nem működne. Ilyen pl. amikor Jo elbeszélget a „Pufi” becenévre hallgató fiúval, hogy nem szégyelli-e magát a súlya miatt.

„Micsoda lehetetlen kéz egy férfihoz! Nem szégyelled magad? – Mrs. Jo megragadta a pufók kezet, amelybe gödröcskék mélyedtek minden ujj tövénél, és most kétségbeesetten matatott az öv csatján, amely alatt a derék messze túl vastag volt egy ilyen fiatal fiúhoz.”

Vagy amikor a végén úgy érzi mindenki – köztük Jo is –, hogy Bess, az irreálisan tökéletes lány túl jó spoiler. Nem mondom, hogy reális lett volna, ha elveszi feleségül, de valahogy fura volt, ahogy mindenki hirtelen úgy viselkedett az addig körülrajongott spoiler, mintha valami gazember lenne, spoiler.

spoiler

Az állatkínzó jelenetekhez (két ilyen eset rémlik) sem vágnánk jó arcot pozitív szereplők részéről egy kortárs regényben.

Viszont voltak olyan részek is, amik szerintem (akkori viszonylatban) modernek.

„[Plumfieldben] Olyan szenvedélyesen hittek minden nem, bőrszín, felekezet és rang jogában a tanuláshoz, hogy jutott hely mindenkinek, aki kopogtatott, szívesen fogadták a kopott ifjakat az ország északi részéből, a lelkes lányokat Nyugatról, a félszegen feszengő, felszabadított fiatalembert vagy leányt Délről, vagy a jó családból származó diákot, akinek ez a főiskola jelentett lehetőséget, mert szegénysége miatt a többi egyetem zárva maradt előtte.”

Na már most – nem tudom, ez a bőrszíntől való rész mennyire nagy rétegben volt kivitelezve, de én most azt fogom hinni, hogy ez így azt jelenti, amit én szeretnék (bár a felszabadított rész is megerősít abban, hogy nem én képzelek bele többet). 1886-ban jelent meg ez a könyv, és ha arra gondolok, hogy Montgomery még a 20. században is becsúsztatott egy-két rasszista gondolatot (pl. 1931 – Gubanc, utolsó fejezet), akkor ez így tényleg pozitívum.
Alcott több helyen ír a nők szavazati jogáról és arról is, hogy egyenlően kezeljék őket a férfiakkal, Nannél pedig meg merte lépni azt, amit Jónál anno (1869) nem – azaz vénlány lett, aki a hivatásának él. A kötetben arról is szó esik, hogy nőként nem annak kellene lenni az egyetlen célnak, hogy férjet találjanak.

Nem bánom, hogy újraolvastam, így, a negyedik kötetre rendesen hozzám nőttek a szereplők, és kicsit fura volt bezárni és rájönni, hogy ennyi volt.

>!
Lazi, Szeged, 2006
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637138994 · Fordította: Sóvágó Katalin
Katona_Zsuzsanna P>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Azt hiszem, elfáradt a történet a végére, mert amennyire tetszett az első három rész, annyira unalmasnak találtam az utolsót annak ellenére, hogy bőven volt benne kaland. Az még érdekes is lett volna, hogy megtudjuk, mivé lettek Jo fiai, de mindez olyan unalmasan volt tálalva, hogy csak szenvedtem a könyvvel. Hosszú, életszerűtlen párbeszédekben vesztem el, az oldalnyi leírások is végtelennek tűntek. Egyedül azok a részek kötöttek le, ahol Dan kálváriáját írta le, vagy a hajótörés. Annak azért örülök, hogy mindenki megtalálta a boldogságot.

kuliga P>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Jo történetének befejező része: meg tudjuk, hogy Jo fiaival mi történt az elmúlt pár évben. Talán ez már kicsit fáradtra sikerült, legalábbis nem volt olyan izgalmas mint a korábbi részek. De az is lehet, csak azért, mert ez egy lezáró részként már nem rejtett több titkot, tönn mi lesz ha gondolatot. A regény-sorozat ennek ellenére nagyon tetszett, és mindenképp dícséretes, hogy keletkezésekor,azt sugalta a fiatal lányoknak, hogy lehet érvényesülni nőként egy férfiak uralta világban is.

sünigombóc>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Ez az a rész, aminek alig vártam, hogy végre végére érjek. Még egy bőrt sikerült lehúzni a March családról, tíz évvel és egy generációval később. Mindenki kedves, mindenki aranyos, még Danről is kiderül, hogy tulajdonképpen egy hős, mindenki megtalálja a maga útját és mindenki boldog lesz. Nekem az ilyen történetek nagyon mesterkéltek és erőltetettek, főként miután az első két részből megtudtuk, hogy az élet pont nem úgy működik, hogy mindenki boldog lesz. Természetesen a kis, kötelező tragédiák itt is megvannak, Dan börtönbe kerül, beomlik a bánya, nem mindenkinek sikerül férjet vagy feleséget fogni, vagy éppen nem mindenki mamája örül a választásnak, viszont olyan nagyon kikényszerítettnek éreztem ezt az egész utólagos mutassuk meg, hogy mindenki révbe ér dolgot, amolyan kényszeres lezárásnak, ami nélkül én például teljesen remekül meglettem volna. Sőt, az első két kötet tökéletesen elég lett volna nekem, mert sajnos azokból viszi tovább itt is, hogy bizonyos részeknél elidőzik, másokat meg nagyon összecsap és egy oldalban elrendez. Mit is mondhatnék? Azt hiszem, örülök, hogy nincs több kötet, mert én meg kényszeresen el akarnám olvasni, hogy az egész végére érjek.

elzazi>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Louisa May Alcott folytatja a plumfieldi iskolások történetét, és elmeséli, kiből mi vált. Ugyanolyan szívmelengető volt, mint a Fiatalurak c. kötet. Nagyon megszerettem az írónőt, biztosan olvasok tőle még mást is. Ha lehet választani, talán ez a kötet és a 3. kötet voltak a kedvenceim (de valószínűleg azért, mert a történetük a meglepetés erejével hatott és nem azért, mert híres a filmfeldolgozása. Az első két résszel sincs semmi baj, tényleg csak annyi, hogy itt olvasás közben nem tudtam, mire számítsak. :-) ). Nagyon tetszik, hogy az írónő feminista és igenis azt gondolja, hogy nőként is lehet érvényesülni, már a 19. századi Amerikában is. :-)

minialoe>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

A Kisasszonyokkal elszórakoztam, de nem tudtam vele mit kezdeni, számomra elfelejtős könyv. A Jó feleségek annyira nem tetszett, hogy abba hagytam és sokkal után kezdtem újra. A Fiatalurakat elolvasnám a kisöcsémnek is. A Jo fiai pedig annyira megérintett, hogy legszívesebben újra kezdeném az olvasását.

azboka P>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Nem tudom biztosan, hogy én sokalltam be picit így a negyedik rész olvasása során, vagy maga a történet is kissé elvesztette a lendületét, de nekem ez már többnyire unalmas volt, itt-ott érdekesebb jelenetekkel. Valahogy itt már nem volt meg bennem a vágy, hogy mindenki életútja érdekeljen, és nem is kerültek a szereplők olyan közel hozzám, Jo néni kifejezetten idegesített, a bölcseletek és tanácsok ebben a részben már inkább erőltettettek voltak számomra. Mintha nagy falat is lett volna ennyi ember sorsát bemutatni. Sajnálom, hogy le kell pontoznom, de nekem ez a kötet már nem tetszett. Teljesen csalódott azért nem vagyok, a korábbi kötetek bőven kárpótoltak.

szvandaaa>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Nem tetszett túlzottan. Egyfelől, mert szerintem borzasztóan összecsapta a végét, amit nem is értek, mert előtte képes volt hosszasan elmélkedni a legegyszerűbb dolgokon is. Másfelől pedig, szenzáció hajhásznak éreztem a nagy részét. Annyi „sorscsapást” belesűrített 270 oldalba, hogy az mind a 4 könyvre sok lett volna. Bányászok, vadnyugat, hajótörés, indiánok, veszettség… Számomra borzasztóan erőltetett volt. A másik, amit nem értek… Ha már mindenkit szerencsésen megmentett, fájt volna Dant is boldoggá tennie? Csak egy könyv… Csalódás, az első 2 rész után. A 4 csillagot azért kapta, mert voltak benne aranyos részek.

Petrof0313>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Sajnos nem szerettem meg annyira, mint az első három kötetet. A végét pedig kifejezetten összecsapta. Nem is értem. Képes a leglényegtelenebb dolgokról oldalakat írni, de a végét már nem tudta rendesen lezárni. Arról nem beszélve, hogy sikerült Dan kivételével mindnekinek boldog életet írnia. Neki vajon miért nem?
Sajnálom, hogy így kell búcsúznom a szereplőktől és a történetüktől, hisz úgy a szívemhez nőttek. Csalódás volt a többi kötethez képest.

Ancsibe>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Ez bájos kis befejezése lett a sorozatnak. ☺ Tetszett, ahogy megfertőzte a „betegség” a fiatalokat. Jó volt olvasni a kalandjaikat, a fejlődésüket. Ebben a részben nem volt nem kedvelt figurám sem. Jo írói története és annak következményei pedig nagyon tetszettek.
Ami miatt mégis fél csillag levonás jár, hogy néhol túl mézes-mázos lett, egy helyen pedig pont reménykedtem valamiben, de nem jött össze.


Népszerű idézetek

Cheril>!

A szeretet nem tehet vakká a hibákra, a családi összetartozás nem jogosít fel a gyarlóságok ledorongolására.

113. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Sizzy93>!

Vigyél magaddal néhány könyvet, és olvassál, az hatalmas segítség. A jó könyv mindig jó társaság.

Cheril>!

Voltak mások is, nálam butábbak és szegényebbek, akik nagy dolgokat vittek végbe, és dicsőséggel tértek haza. Én miért ne lennék képes erre, akkor is, ha ma még semmi vagyok?

91. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Cheril>!

Egy pillanatig csak állt szótlanul, és próbálta felfogni a gyönyörű csodát, amelyet az igazi szerelem művel, ha beköltözik egy fiatalember szívébe.

139. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Sizzy93>!

– Az egyik legkülönb és legjobban szeretett asszony, akit ismerek,
évek óta végez jótékonysági munkákat az Úrnak, és ezt fogja tenni,
amíg össze nem kulcsolják a kezét a koporsóban. Foglalkozik mindenfélével: magához vesz elhanyagolt gyerekeket, elhelyezi őket szerető
otthonokban, megment bukott lányokat, ápol bajba jutott, szegény aszszonyokat, varr, köt, fut, könyörög, dolgozik a szegényekért nap nap
után, és nincs más jutalma, mint az ínségesek köszönete, és a gazdagok
szeretete és megbecsülése, akiknek ő az alamizsnása. Ilyen életet érdemes élni; és azt hiszem, hogy ez a csendes, kicsi asszony magasabb
széket kap a mennyekben, mint sok híres ember, akiket ismer a világ.
– Tudom, hogy ez nagyon szép, Mrs. Bhaer, de a fiataloknak akkor
is unalmas. Szeretnénk egy kis mulatságot a koporsó előtt – mondta egy
értelmes arcú, nyugati lány.
– Mulassanak is, drágám; de ha meg kell keresniük a kenyerüket,
próbálják meg kedvesen és vidáman tenni, és ne sózzák keserves könynyekkel nap mint nap, amiért nem kalács.

molybaba>!

– Van néhány fiunk, akikkel kudarcot vallottunk, de azt hiszem, ebből siker lesz, és a türelmes Daisy végre boldog lehet. Nat a te munkád, Fritz: tiszta szívemből gratulálok hozzá.
– Ach, mi csak annyit tehetünk, hogy vetjük a búzát, és reménykedünk, hogy jó földbe esik. Én plántáltam, de te őrizted az ég madaraitól, és Laurie testvér öntözte bőkezűen, így hát megosztozunk a termésen, és örülni fogunk még a kicsinek is, szívemnek kegyese.
– Azt hiszem, az én szegény Danemnél nagyon köves talajba hullott a mag, de nem lepődnék meg, ha az igazi sikerekben felülmúlná a többieket, mert nagyobb az öröm egy megtérő bűnösben, mint sok szentben – felelte Mrs. Jo, aki ragaszkodott fekete bárányához még most is, amikor egész fehér nyájacska kocogott előtte vígan.

281. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Bhaer · Jo March
Cheril>!

– Már hízik az ünnepre a pulyka. Sose kergetem meg, viszont jól tartom, és ni, hogy hízik, eszem a combját! – mondta Ted, és a balvégzetű baromfira mutatott, amely peckesen vonult fel-alá a szomszéd mezőn.

14. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: pulyka
minialoe>!

A kis Josie, miközben azt gyakorolta, hogyan legyen „okos, bájos egészséges és gyönyörű”, önkéntelenül arra készítette fel magát, hogy jól játszhassa azt a szerepet, amelyet egy nagyobb színpadon oszt majd rá az örök Rendező.

131. oldal

Cheril>!

– Nan úgyse fog fülbevalót viselni – jegyezte meg Josie.
– Akkor majd a te füledet fúrja ki nagy élvezettel. Semminek sem örül annyira, mint ha késsel eshet embertársainak – felelte Emil zavartalan kedéllyel.

33. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Cheril>!

Nagy a kísértés, hogy az elfáradt krónikás egy földrengéssel zárja a történetet, amely úgy elnyeli Plumfieldet és környékét, hogy nincs az az ifjú Schliemann, aki egy töredéket is előbányászhatna.

281. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Schliemann

Hasonló könyvek címkék alapján

Laura Ingalls Wilder: Azok a boldog, arany évek
Virginia C. Andrews: Ruby
Libba Bray: Lázadó angyalok
Kristin M. Furrier: A történet folytatódik
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Richelle Mead: A halál csókja