Jo ​fiai (Kisasszonyok 4.) 45 csillagozás

Louisa May Alcott: Jo fiai

Hála az öreg Mr. Laurence örökségének, tíz évvel az alapítás után Plumfield főiskolává nőtte ki magát. A régi növendékek ifjakká, illetve bájos és törekvő fiatal hölgyekké serdültek, akik a maguk útját járják a nagyvilágban. Ám egy fiatalnak ugyanannyi a gondja-baja, mint egy gyereknek, és ilyenkor kiderül, hogy ők még mindig Jo „fiai”.

Eredeti megjelenés éve: 1886

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai

>!
Lazi, Szeged, 2006
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637138994 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Jo March · Meg March · Friedrich Bhaer


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 51


Kiemelt értékelések

Katona_Zsuzsanna>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Azt hiszem, elfáradt a történet a végére, mert amennyire tetszett az első három rész, annyira unalmasnak találtam az utolsót annak ellenére, hogy bőven volt benne kaland. Az még érdekes is lett volna, hogy megtudjuk, mivé lettek Jo fiai, de mindez olyan unalmasan volt tálalva, hogy csak szenvedtem a könyvvel. Hosszú, életszerűtlen párbeszédekben vesztem el, az oldalnyi leírások is végtelennek tűntek. Egyedül azok a részek kötöttek le, ahol Dan kálváriáját írta le, vagy a hajótörés. Annak azért örülök, hogy mindenki megtalálta a boldogságot.

GSzabina>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

A Kisasszonyokkal elszórakoztam, de nem tudtam vele mit kezdeni, számomra elfelejtős könyv. A Jó feleségek annyira nem tetszett, hogy abba hagytam és sokkal után kezdtem újra. A Fiatalurakat elolvasnám a kisöcsémnek is. A Jo fiai pedig annyira megérintett, hogy legszívesebben újra kezdeném az olvasását.

szvandaaa>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Nem tetszett túlzottan. Egyfelől, mert szerintem borzasztóan összecsapta a végét, amit nem is értek, mert előtte képes volt hosszasan elmélkedni a legegyszerűbb dolgokon is. Másfelől pedig, szenzáció hajhásznak éreztem a nagy részét. Annyi „sorscsapást” belesűrített 270 oldalba, hogy az mind a 4 könyvre sok lett volna. Bányászok, vadnyugat, hajótörés, indiánok, veszettség… Számomra borzasztóan erőltetett volt. A másik, amit nem értek… Ha már mindenkit szerencsésen megmentett, fájt volna Dant is boldoggá tennie? Csak egy könyv… Csalódás, az első 2 rész után. A 4 csillagot azért kapta, mert voltak benne aranyos részek.

Ancsibe>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Ez bájos kis befejezése lett a sorozatnak. ☺ Tetszett, ahogy megfertőzte a „betegség” a fiatalokat. Jó volt olvasni a kalandjaikat, a fejlődésüket. Ebben a részben nem volt nem kedvelt figurám sem. Jo írói története és annak következményei pedig nagyon tetszettek.
Ami miatt mégis fél csillag levonás jár, hogy néhol túl mézes-mázos lett, egy helyen pedig pont reménykedtem valamiben, de nem jött össze.

Vivogle>!
Louisa May Alcott: Jo fiai

Miután a második és harmadik rész csalódást okozott a Kisasszonyokhoz képest, az utolsó nagyon kellemes meglepetést szerzett.
Végig élveztem, az írónő humora sziporkázott. Ez a rész is volt olyan édes, mint az előzőek, de végre reális is (viszonylag). Tetszett, hogy a fiúk igenis hibáztak, hogy igenis volt olyan köztük, akiből nem lett szent. Bár a harmadik rész azt sugallta, hogy a tökéletes neveltetés miatt mindegyikük gentlemenné vált, itt kiderült, hogy mégis volt olyan, aki végül eltévelyedett. De szerintem ez így volt „korrekt”, valóságos.
Mozgalmasabb és eseménydúsabb is volt ez a rész, különösen tetszett, hogy minden fiú sorsát elmesélte Alcott, mégse tűnt csapongónak és összevisszának a könyv. Ráadásul nem tudom hogyan, de most a három March-lány karaktere is jobban tetszett nekem, ezúttal tényleg éreztem, hogy a kislányokból hogyan lettek ilyen asszonyok (az előző két résszel ellentétben).
Az utolsó rész is ugyanolyan tanulságos volt, mint az előzőek, viszont pozitívuma, hogy kevésbé szájbarágósan tette ezt. Ráadásul a nők egyenjogúságának fontosságára is kitért az írónő, amire nem emlékszem az előző részekből, pedig igencsak fontos téma. Összességében azt tudom mondani rá, hogy szinte tökéletes befejezés, „megérdemli” az öt csillagot.

theodora >!
Louisa May Alcott: Jo fiai

A March családról szóló utolsó rész. Ez jobban tetszett a Fiataluraknál, mert ebben bőven volt szerelem és izgalmas események :)


Népszerű idézetek

Cheril>!

Voltak mások is, nálam butábbak és szegényebbek, akik nagy dolgokat vittek végbe, és dicsőséggel tértek haza. Én miért ne lennék képes erre, akkor is, ha ma még semmi vagyok?

91. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Cheril>!

A szeretet nem tehet vakká a hibákra, a családi összetartozás nem jogosít fel a gyarlóságok ledorongolására.

113. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Cheril>!

Egy pillanatig csak állt szótlanul, és próbálta felfogni a gyönyörű csodát, amelyet az igazi szerelem művel, ha beköltözik egy fiatalember szívébe.

139. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Cheril>!

– Már hízik az ünnepre a pulyka. Sose kergetem meg, viszont jól tartom, és ni, hogy hízik, eszem a combját! – mondta Ted, és a balvégzetű baromfira mutatott, amely peckesen vonult fel-alá a szomszéd mezőn.

14. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: pulyka
GSzabina>!

A kis Josie, miközben azt gyakorolta, hogyan legyen „okos, bájos egészséges és gyönyörű”, önkéntelenül arra készítette fel magát, hogy jól játszhassa azt a szerepet, amelyet egy nagyobb színpadon oszt majd rá az örök Rendező.

131. oldal

Cheril>!

– Nan úgyse fog fülbevalót viselni – jegyezte meg Josie.
– Akkor majd a te füledet fúrja ki nagy élvezettel. Semminek sem örül annyira, mint ha késsel eshet embertársainak – felelte Emil zavartalan kedéllyel.

33. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Cheril>!

Nagy a kísértés, hogy az elfáradt krónikás egy földrengéssel zárja a történetet, amely úgy elnyeli Plumfieldet és környékét, hogy nincs az az ifjú Schliemann, aki egy töredéket is előbányászhatna.

281. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Schliemann
molybaba>!

– Mi is ezt fogjuk tenni a legjobb tehetségünk szerint, asszonyom! – felelték a lányok szívből, és elsiettek a varrókosaraikkal. Úgy érzeték, ha nem is lehetnek Harriet Martineau-k, Elizabeth Browningok vagy Georgie Eliotok, még mindig lehetnek nemes, hasznos és független asszonyok, akik olyan rangokat nyerhetnek el a szegények szájából, amilyeneket még a királynő sem adományozhat nekik.

228. oldal

molybaba>!

– Fiam, fogadj szót! – Ha Mrs. Jo ezt a hangot használta, nem lehetett ellenkezni. Később ennek ellenére feltűnt a bajusz, és és sok idegen szilárdan meg volt győződve róla, hogy Bhaeréknek három fiuk van, így Ted mélabúját felvidította legalább egy örömsugár.

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jo March
molybaba>!

– Van néhány fiunk, akikkel kudarcot vallottunk, de azt hiszem, ebből siker lesz, és a türelmes Daisy végre boldog lehet. Nat a te munkád, Fritz: tiszta szívemből gratulálok hozzá.
– Ach, mi csak annyit tehetünk, hogy vetjük a búzát, és reménykedünk, hogy jó földbe esik. Én plántáltam, de te őrizted az ég madaraitól, és Laurie testvér öntözte bőkezűen, így hát megosztozunk a termésen, és örülni fogunk még a kicsinek is, szívemnek kegyese.
– Azt hiszem, az én szegény Danemnél nagyon köves talajba hullott a mag, de nem lepődnék meg, ha az igazi sikerekben felülmúlná a többieket, mert nagyobb az öröm egy megtérő bűnösben, mint sok szentben – felelte Mrs. Jo, aki ragaszkodott fekete bárányához még most is, amikor egész fehér nyájacska kocogott előtte vígan.

281. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Bhaer · Jo March

Hasonló könyvek címkék alapján

John Galsworthy: Modern komédia
Jókai Mór: Egy magyar nábob
Sarah Lark: A fehér felhő földjén
Cynthia Harrod-Eagles: Fleur
Kristin M. Furrier: A történet folytatódik
Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember
Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.
Pearl S. Buck: Az édes anyaföld
Nora Roberts: Menyasszonyok
V. C. Andrews: Éji zene