Jo ​fiai (Kisasszonyok 4.) 31 csillagozás

Louisa May Alcott: Jo fiai

Hála az öreg Mr. Laurence örökségének, tíz évvel az alapítás után Plumfield főiskolává nőtte ki magát. A régi növendékek ifjakká, illetve bájos és törekvő fiatal hölgyekké serdültek, akik a maguk útját járják a nagyvilágban. Ám egy fiatalnak ugyanannyi a gondja-baja, mint egy gyereknek, és ilyenkor kiderül, hogy ők még mindig Jo „fiai”.

Eredeti mű: Louisa May Alcott: Jo's Boys

Eredeti megjelenés éve: 1886

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai

>!
Lazi, Szeged, 2006
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637138994 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Jo March · Meg March · Friedrich Bhaer


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

>!
GSzabina
Louisa May Alcott: Jo fiai

A Kisasszonyokkal elszórakoztam, de nem tudtam vele mit kezdeni, számomra elfelejtős könyv. A Jó feleségek annyira nem tetszett, hogy abba hagytam és sokkal után kezdtem újra. A Fiatalurakat elolvasnám a kisöcsémnek is. A Jo fiai pedig annyira megérintett, hogy legszívesebben újra kezdeném az olvasását.

>!
szvandaaa
Louisa May Alcott: Jo fiai

Nem tetszett túlzottan. Egyfelől, mert szerintem borzasztóan összecsapta a végét, amit nem is értek, mert előtte képes volt hosszasan elmélkedni a legegyszerűbb dolgokon is. Másfelől pedig, szenzáció hajhásznak éreztem a nagy részét. Annyi „sorscsapást” belesűrített 270 oldalba, hogy az mind a 4 könyvre sok lett volna. Bányászok, vadnyugat, hajótörés, indiánok, veszettség… Számomra borzasztóan erőltetett volt. A másik, amit nem értek… Ha már mindenkit szerencsésen megmentett, fájt volna Dant is boldoggá tennie? Csak egy könyv… Csalódás, az első 2 rész után. A 4 csillagot azért kapta, mert voltak benne aranyos részek.

>!
Vivogle
Louisa May Alcott: Jo fiai

Miután a második és harmadik rész csalódást okozott a Kisasszonyokhoz képest, az utolsó nagyon kellemes meglepetést szerzett.
Végig élveztem, az írónő humora sziporkázott. Ez a rész is volt olyan édes, mint az előzőek, de végre reális is (viszonylag). Tetszett, hogy a fiúk igenis hibáztak, hogy igenis volt olyan köztük, akiből nem lett szent. Bár a harmadik rész azt sugallta, hogy a tökéletes neveltetés miatt mindegyikük gentlemenné vált, itt kiderült, hogy mégis volt olyan, aki végül eltévelyedett. De szerintem ez így volt „korrekt”, valóságos.
Mozgalmasabb és eseménydúsabb is volt ez a rész, különösen tetszett, hogy minden fiú sorsát elmesélte Alcott, mégse tűnt csapongónak és összevisszának a könyv. Ráadásul nem tudom hogyan, de most a három March-lány karaktere is jobban tetszett nekem, ezúttal tényleg éreztem, hogy a kislányokból hogyan lettek ilyen asszonyok (az előző két résszel ellentétben).
Az utolsó rész is ugyanolyan tanulságos volt, mint az előzőek, viszont pozitívuma, hogy kevésbé szájbarágósan tette ezt. Ráadásul a nők egyenjogúságának fontosságára is kitért az írónő, amire nem emlékszem az előző részekből, pedig igencsak fontos téma. Összességében azt tudom mondani rá, hogy szinte tökéletes befejezés, „megérdemli” az öt csillagot.

>!
theodora
Louisa May Alcott: Jo fiai

A March családról szóló utolsó rész. Ez jobban tetszett a Fiataluraknál, mert ebben bőven volt szerelem és izgalmas események :)


Népszerű idézetek

>!
Cheril

Voltak mások is, nálam butábbak és szegényebbek, akik nagy dolgokat vittek végbe, és dicsőséggel tértek haza. Én miért ne lennék képes erre, akkor is, ha ma még semmi vagyok?

91. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

>!
Cheril

A szeretet nem tehet vakká a hibákra, a családi összetartozás nem jogosít fel a gyarlóságok ledorongolására.

113. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

>!
Cheril

Egy pillanatig csak állt szótlanul, és próbálta felfogni a gyönyörű csodát, amelyet az igazi szerelem művel, ha beköltözik egy fiatalember szívébe.

139. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

>!
Cheril

– Már hízik az ünnepre a pulyka. Sose kergetem meg, viszont jól tartom, és ni, hogy hízik, eszem a combját! – mondta Ted, és a balvégzetű baromfira mutatott, amely peckesen vonult fel-alá a szomszéd mezőn.

14. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: pulyka
>!
GSzabina

A kis Josie, miközben azt gyakorolta, hogyan legyen „okos, bájos egészséges és gyönyörű”, önkéntelenül arra készítette fel magát, hogy jól játszhassa azt a szerepet, amelyet egy nagyobb színpadon oszt majd rá az örök Rendező.

131. oldal

>!
Cheril

– Nan úgyse fog fülbevalót viselni – jegyezte meg Josie.
– Akkor majd a te füledet fúrja ki nagy élvezettel. Semminek sem örül annyira, mint ha késsel eshet embertársainak – felelte Emil zavartalan kedéllyel.

33. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

>!
Cheril

Nagy a kísértés, hogy az elfáradt krónikás egy földrengéssel zárja a történetet, amely úgy elnyeli Plumfieldet és környékét, hogy nincs az az ifjú Schliemann, aki egy töredéket is előbányászhatna.

281. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Schliemann
>!
molybaba

– Mi is ezt fogjuk tenni a legjobb tehetségünk szerint, asszonyom! – felelték a lányok szívből, és elsiettek a varrókosaraikkal. Úgy érzeték, ha nem is lehetnek Harriet Martineau-k, Elizabeth Browningok vagy Georgie Eliotok, még mindig lehetnek nemes, hasznos és független asszonyok, akik olyan rangokat nyerhetnek el a szegények szájából, amilyeneket még a királynő sem adományozhat nekik.

228. oldal

>!
molybaba

– Fiam, fogadj szót! – Ha Mrs. Jo ezt a hangot használta, nem lehetett ellenkezni. Később ennek ellenére feltűnt a bajusz, és és sok idegen szilárdan meg volt győződve róla, hogy Bhaeréknek három fiuk van, így Ted mélabúját felvidította legalább egy örömsugár.

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jo March
>!
molybaba

– Van néhány fiunk, akikkel kudarcot vallottunk, de azt hiszem, ebből siker lesz, és a türelmes Daisy végre boldog lehet. Nat a te munkád, Fritz: tiszta szívemből gratulálok hozzá.
– Ach, mi csak annyit tehetünk, hogy vetjük a búzát, és reménykedünk, hogy jó földbe esik. Én plántáltam, de te őrizted az ég madaraitól, és Laurie testvér öntözte bőkezűen, így hát megosztozunk a termésen, és örülni fogunk még a kicsinek is, szívemnek kegyese.
– Azt hiszem, az én szegény Danemnél nagyon köves talajba hullott a mag, de nem lepődnék meg, ha az igazi sikerekben felülmúlná a többieket, mert nagyobb az öröm egy megtérő bűnösben, mint sok szentben – felelte Mrs. Jo, aki ragaszkodott fekete bárányához még most is, amikor egész fehér nyájacska kocogott előtte vígan.

281. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Bhaer · Jo March

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a prérin
Leila Meacham: Somerset
John Jakes: Menny és pokol
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr
John Jakes: A Harcosok
Julia Quinn: Wyndham elveszett hercege
Isaac Bashevis Singer: A vagyon
Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.