A ​nyolc unokatestvér (A nyolc unokatestvér 1.) 81% 45 csillagozás

Ez megint egy Lazis olvasmány volt…kedveltem a kislányt, meg Alec bácsit, a kis Moly is jófej volt, de legtöbbször unatkoztam a történeten, nem kötött le.
Elolvastam, elment, de nem kiállt újraolvasásért.

Íme a rokonság:
„Ez a jól megtermett itt Charlie, a Herceg, ő Clara néni fia. A néninek csak egy fia van, így ő különleges példány. Ez itt Mac, a Könyvmoly, vagyis röviden Moly. Ez a csinos fickó Steve, az Úrfi. Nézd csak meg a kesztyűjét és a csokornyakkendőjét, kérlek! Ők Jane néni gyermekei, megérik a pénzüket, elhiheted. Ezek itt a Kölykök, az én öcséim, Geordie és Will, valamint Jamie baba.”

Kedvenc idézeteim:
„Ha ti, drága kislányok, rájönnétek, miben is rejlik az igazi szépség, és nem tartanátok olyan fontosnak az éhezést és a sápadt arcbőrt, jó sok időt és fáradságot megtakarítanátok. Az egészséges testben lévő boldog lélek a legszebb, legyen szó akár nőről, akár férfiról.”
„Ám egy bölcs öreg fickó egyszer azt mondta: Jót kell cselekedni, az nem szükséges, hogy boldog is legyél tőle.”
„– Az igazi áldozat az, amikor valami olyanról mondasz le, amit nagyon akarsz, vagy nagyon szeretsz…”

Ez nagyon cukormázas és nagyon tanulságos. Szinte már fárasztóan jól nevelt mindenki, és minden kisebb vagy nagyobb baklövést hatalmas lemondással és akaraterővel változtatnak meg. Kilenc éves kortól bátran lehet olvasni, mert hiába tizenhárom éves Rose, olyan kis naiv, hogy sokkal fiatalabbként viselkedik a koránál.

Hát ez nagyon cukormázas volt. Agyra-főre kényeztették ezt a Rose-t. Nem hiszem el, hogy 17 éves korú fiúk így futnának a 13 éves unokahuguk után, hogy mindenben a kedvében járjanak, illetve hogy egy ilyen korú kislány olyan hatással legyen a nagy fiúkra. Egy elkényeztetett lány lesz belőle, még ha az írónő azt akarta elhitetni, hogy Annabel Bliss az.

Igazából nem az én stílusom.

A történet hősnője az árva kislány, Rose, akit nagybátyja, a kissé különc Alec bácsi vesz védőszárnyai alá, de a kislány új családját nem csupán ő, hanem újonnan megismert nagynénjei és unokatestvérei is jelentik. A történetre erősen jellemző a tanító jelleg, szinte minden egyes fejezet egy szellemi vagy testi egészségre vonatkozó leckét jelent (egészséges étkezés, kényelmes ruhadarabok, önzetlenség, hiúságról való lemondás stb.) De a „leckeszerűségtől” eltekintve nekem tetszett, kedveltem a modern gyereknevelési elveket valló Alec bácsit, a jószívű Rose-t és unokatesvéreit, akik közül a nagyobbaknak alapos jellemrajzot adott az írónő.

Valahogy átéltem a történet, mert én i Édesanyám haéáéa után kerültem nagynénémhez aki szintén anyám helyett anyám . nagyon szeretem az ilyen könyveket! Ahogy olvastam könyveket ezt és A nyilórózsa címő könyvet belegondoltolva hogy az én életem is hasóló képpen alakult . Én is nagyon tudom szeretni nénémet, ahogy Rose a nagybácsit

Nem tudom, tetszett-e vagy sem… Úgy hoztam ki a könyvtárból, hogy de jó, egy nekem való sztori, de valahogy túlságosan „erkölcsös”, vagy nem is tudom milyen volt. Akkor már inkább az Anne-sorozat :)

Ifjúsági regényhez képest elég komoly volt. Azt hittem majd a gyerekek kalandjairól, elkövetett kis csínytevéseikről szól a történet. Leginkább Rose volt a középpontban, a fiúk egy kicsit hátra szorultak. Alec bácsi az így az én jó kislányom, úgy az én jó kislányom szövegével kicsit unalmas volt. A végén, mikor választania kell kinél éljen, nem volt egyáltalán meglepő, hogy Alec bácsit választotta. Szóval kicsit unalmas volt, biztos nem lesz újraolvasós.

Szívesen olvastam volna még egy-két fejezetet, egyrészt mert jó kis könyv volt, másrészt kíváncsi lennék mi lesz a gyerekekkel felnőtt korukban.

Aranyos könyv volt, bár azt hitem több lesz benne a gyermeki csíntalanság, rosszaság, elevenség. Ezzel ellentétben inkább komoly, felnőttes regény volt. Ezért az egy csillag levonás, mivel ez egy ifjúsági könyv! Legalábbis a Tudásközpont oda sorolta.
Igazából nem a nyolc unokatestvérről szólt, hanem Rose-ról. A fiúk kevés szerepet kaptak.
Viszont van benne jó pár okos gondolat, amolyan tanulság, akár a Kis hercegben.