Régimódi ​lány 88% 85 csillagozás

Úgy alakult, hogy végre meg tudtam nézni egy filmet, amit már nagyon-nagyon rég szerettem volna látni. Ennek köszönhetően elhasználtam pár zsepit, majd másnap, mikor folytatni próbáltam egyik megkezdett olvasmányomat, arra lettem figyelmes, hogy görcsbe rándult a gyomrom, és kúszik felfele egy sikoly a torkomon. Mikor rájöttem, hogy nem az amúgy közepeske könyv vált hirtelen padlóba tipróan hatásossá, hanem súlyos nyomor-túladagolásom van, elkezdtem kutatni a polcaimon valami üdítően rózsaszín történet után. (Csak hogy érzékeltessem, mennyire ki voltam bukva: még a Büszkeség és balítéletet is túl durvának éreztem.) Már kezdtem volna feladni, mikor eszembe jutott ez. Belekezdtem, ígéretesnek tűnt. És bevált. Jófajta lányregény ez, egy csipet feminizmussal fűszerezve. Időnként egy kissé cukrosabb az egészségesnél, de őszintén megmondom, ha a lapokról csordogáló szirup tengerré duzzad, melyen a könyv vitorlát bontva elhajózik a naplementébe, az se zavart volna. Most nem. De ennyire nem esett túlzásokba az írónő, tehát bátran vágjon bele bárki, aki egy könnyed romantikus regénykére vágyik. Anne Shirley rajongóinak külön a figyelmébe ajánlom :)

Szeretem Alcott könyveit, bár tény, hogy Polly már idegesítően tökéletes lányka volt, de bájos, és szeretnivaló.

Kimondottan tetszett, nagyon kedves, szívmelengető történet. Olvasmányos, nem egy nehéz szöveg, gyorsan tudtam haladni vele és végig élvezetes volt. A könyv alaphelyzete, hogy Polly, aki egy kedves, vidám, közvetlen, jólelkű, szorgos, dolgos, tisztes szegénységben élő lány, látogatóba megy barátnőjéhez Fannyhoz, akinek a társaságát csupa gőgös, elkényeztetett, csak ruhákkal és fiúkkal foglalkozó, gazdag ifjú hölgyek alkotják, akikkel Polly nem tud és nem is akar azonosulni. Itt ugrunk egyet az időben, hat évvel később. Polly ideköltözik, zenetanítással keresi a kenyerét, segíti az öccsét Willt, hogy tanulhasson, és önerőből bérel magának egy szerény szobát, dolgozik, segít mindenkinek, akinek csak tud, tanítja Fannyt, hogy nem minden a pénz, a jóság a fontos. Polly ezek miatt és a fenti tulajdonságai, kisugárzása, gondolkodásmódja miatt egy nagyon szimpatikus főszereplő számomra. A többieket is kedveltem, Maudiet, Tomot, Fannyt, aki egy hatalmas fejlődésen megy keresztül (részben a szerelem, részben a családot ért csapás miatt). A kettejük igazi, mély, őszinte barátságát is nagyon szerettem. A könyvnek erkölcsi tanítói célja van, becsüljük meg, amink van, dolgozzunk, segítsük egymást, nézzük mindennek a jó oldalát és legyünk nagyon jók. Ezek nagy szerepet játszottak, de nem voltak zavaróak, sőt, és nagyon szépen volt megírva az egész. Természetesen feltűnik benne a romantikus szál, a szerelmi félreértések is, és kifogásolhatnám a végét, hogy nyálas volt, irreálisan happy happy end és forgathatnám a szemem, hogy mindenkinek lett párja, de őszintén szólva örülök, hogy így végződött. Az én lelkemnek ez most nagyon jól esett, szívből ajánlom mindenkinek. ♥

Különleges vonalvezetés, különleges karakterek, egy nem különleges történettel. Kedves, szellemes, tanulságos, olvasmányos. Tetszik hogy ma épp úgy létezik az összes dilemma amit felvet, mint a történet korában. Igazán kortalan mű!

Nagyon tetszik, jóra nevel és érdekes

Kedves történet egy kedves lányról. Tinédzsereknek kötelezővé tenném. Jó példa a fiatal korosztálynak, bár ők biztosan ódivatúnak tartanák.

12 évesen olvastam először, akkor nagyon nagy varázsa volt. Így felnőtt fejjel még mindig szórakoztató, de valahol elveszett a varázs, és az a hit, hogy az emberek bármikor lehetnek jók és felülemelkedhetnek a hibáikon.

Engem az bűvölt el benne, hogy Polly minden körülmények közt derűs, pozitív és vidám volt telve szeretettel az emberek és az egész világ felé. A vége felé pedig libabőrös lettem úgy átjárta a lapokat a szerelem.

Könnyed, szerethető kis regény volt. Már hiányzott egy lányregény. Nagyon is.

Aranyos volt a maga nemében ,de azt hiszem nálam nem érte el a kellő hatást, pedig szeretem az írónő könyveit ,de az is lehet ,hogy én vagyok túlságosan cinikus ehhez a műhöz .