Stanley, ​a szerencse fia (Stanley, a szerencse fia 1.) 84% 556 csillagozás

Ez a második könyv, melyet Sachartól olvastam. A regény feléig azt éreztem, hogy az első: Bradley története jobban tetszett, ám Zéró akcióját követően izgalmasabbá váltak az események, s nagyon vártam a végkifejletet.
Eredmény: ajánlom mindenkinek! :)

borító. 5
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Látom, hogy a könyv 8 irodalmi díjat nyert. Hát, engem nem győzött meg annyira. Jó, nem is én vagyok a célközönség, az tény. Viszont nekem néhol unalmas volt, ami egy ifjúsági regénynél szerintem elég nagy baj. A téma: előre meg van-e határozva a sorsunk? Mitől vagyunk szerencsések vagy mitől nem? Hogyan lehet az igazi céljainkat álcázni? A szereplők sem voltak az igaziak, senkivel nem lehetett azonosulni. A két idősík jó húzás volt, az érdeklődést ez mindenképpen fenntartotta. A csoport dinamikájáról pedig lehetne beszélni! :-)

Most csak mosolygok. Mosolygok azon, hogy Mr. Sachar gyerek könyveket ír, miközben azok felnőtteknek is ajánlandók.
Az egész történet olyan szerencsétlen, aztán hopp, megfordul a kocka.
Az író stílusa, ahogy ír, a tehetsége lenyűgöző!! Egy gyerek könyvből hogy lesz ekkora siker?? Elgondolkodtató!! De maga a történet is!! :)
Engem tényleg lenyűgözött Csókos Kate-tel, a Zeroni klánnal, Stranley nevével, az igazgatónővel. Hogy a múlt hogy kapcsolódik a jelenhez/jövőhöz. Nagyon is logikus volt az egész!

Az az igazság, hogy nekem ez egészen tetszett :)
Lehet, hogy nem tökéletesen kidolgozottak a szereplők, lehetne jobban összerakott és árnyaltabb a cselekmény…
De engem ez most nem érdekelt. Inkább csak élveztem, amit sorsról, ígéretekről, átokról, becsületről, véletlenről, gonoszságról és minden egyébről mesélt.
Szerintem ifjúságinak ez egy egész jó könyv.
Vagy talán csak jókor talált meg, és (majdnem) minden könyvhöz van megfelelő hangulat.

Ifjúsági regénybe bújtatott tanmese arról, hogy hogyan is irányíthatja az ember sorsát.
A regény története és világa valahol a valóság és a fantasztikum között mozog, a történéseket lehet véletlennek is tekinteni, de összeállhat belőlük egy olyan kép is, amiben az embert folyton a sorsa állítja válaszlépések elé.
Stanley, a főszereplő élete tele van szerencsétlenségekkel, az egész családja generációk óta rosszul jár: nagyapja elvesztette a családi vagyont, apja sikertelen és szegény feltaláló, őt pedig ártatlanul ítélik el cipőlopásért és küldik gyerekeknek kialakított munkatárborba. Ennél lejjebb már nincs is: a táborban az egyetlen napi feladat egy gödör kiásása, ennek a végtelen napi ismétlése vár Stanley-re az elkövetkező években. Ő viszont éppen itt jön rá, miért sújtja a családját átok, és változtat rajta a saját tetteivel.
Kicsit sok a dolgok véletlen egybeesése (a tábor helyszíne, a tábort irányító felnőttek és a büntetésüket töltő gyerekek mind kapcsolatban állnak Stanley múltjával), de az jól van bemutatva, ő hogyan jön rá lassan minderre, és hogyan cselekszik ezután.
Igazából pedig ifjúsági tanmese ez – ha mindenki kinyitja a szemét és körülnéz, ugyanígy összeállhat neki, miért is jutott abba a helyzetbe, amiben van.

Nagyon szeretem ezt a könyvet, kiskoromban elborzadtam a Zöldtó tábortól, főként az ásástól. Sajnos már többször kényszerültem ásni a kelleténél, tudom, hogy milyen rossz tud lenni, ezek a szerencsétlenek meg nap mint nap áshattak. Nagyon kedveltem Zérót, illetve a régi történeteket a fejezetek között. Olyan könyv ez, amit bármikor elő lehet venni, második kedvencem az írótól.

Érdekes történet volt. Tetszett, ahogy ír az író, érdekes volt, ahogy a múlt és a jelen összekapcsolódott. Mindennek megvolt az oka, bár számomra meredek, hogy ilyen nehéz büntetést kapjanak gyerekek. Számomra valahol nem volt aranyban a bűn és a büntetés. Érdekes neveket kaptak, adtak egymásnak a fiúk. Jó volt, ahogy a múltat is megismerhettük.

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve, jó érzés volt így 30 évesen elővenni, és újra elolvasni. Főleg, hogy hangosan olvastam esténként a párommal együtt. Szuper volt:)

Nagyon szerettem ezt a könyvet, annak idején többször is elolvastam. Sokszor foglalkoztatta a gondolataimat, sőt még azóta is eszembe jut néha, pedig majdnem 15 éve olvastam. Felébresztette bennem a kincskereső hajlamot. Pár gödör mutatta ezt az udvarunkon, de nem sikerült kincsre bukkanni.

Felnőttként csak 3 csillag lenne, de mivel gyerekként imádtam, ezért kap ötöt :)
Már akkor se voltam nagy újraolvasó ember, de ezt a könyvet rengetegszer olvastam újra és újra és újra és újra…
Szóval megérdemli :)