Stanley, ​a szerencse fia (Stanley, a szerencse fia 1.) 539 csillagozás

Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Stanley már megint rosszkor rossz helyen tartózkodik. Valahonnan az égből fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan egy javító-nevelő táborban találja magát. Ebben a különös amerikai mesében az ízig-vérig mai figurák mellett száz évvel korábban élt hősök is feltűnnek. A könyv az Egyesült Államokban nyolc irodalmi díjat nyert el.

Stanley kincse címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Animus, Budapest, 2010
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639884809 · Fordította: Lacza Katalin
>!
Animus, Budapest, 2007
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639715257 · Fordította: Lacza Katalin
>!
Animus, Budapest, 2002
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639307440 · Fordította: Lacza Katalin

3 további kiadás


Kedvencelte 61

Most olvassa 11

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Trudiz>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Ez a második könyv, melyet Sachartól olvastam. A regény feléig azt éreztem, hogy az első: Bradley története jobban tetszett, ám Zéró akcióját követően izgalmasabbá váltak az események, s nagyon vártam a végkifejletet.
Eredmény: ajánlom mindenkinek! :)

anesz P>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

borító. 5
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Látom, hogy a könyv 8 irodalmi díjat nyert. Hát, engem nem győzött meg annyira. Jó, nem is én vagyok a célközönség, az tény. Viszont nekem néhol unalmas volt, ami egy ifjúsági regénynél szerintem elég nagy baj. A téma: előre meg van-e határozva a sorsunk? Mitől vagyunk szerencsések vagy mitől nem? Hogyan lehet az igazi céljainkat álcázni? A szereplők sem voltak az igaziak, senkivel nem lehetett azonosulni. A két idősík jó húzás volt, az érdeklődést ez mindenképpen fenntartotta. A csoport dinamikájáról pedig lehetne beszélni! :-)

Theana>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Most csak mosolygok. Mosolygok azon, hogy Mr. Sachar gyerek könyveket ír, miközben azok felnőtteknek is ajánlandók.
Az egész történet olyan szerencsétlen, aztán hopp, megfordul a kocka.
Az író stílusa, ahogy ír, a tehetsége lenyűgöző!! Egy gyerek könyvből hogy lesz ekkora siker?? Elgondolkodtató!! De maga a történet is!! :)
Engem tényleg lenyűgözött Csókos Kate-tel, a Zeroni klánnal, Stranley nevével, az igazgatónővel. Hogy a múlt hogy kapcsolódik a jelenhez/jövőhöz. Nagyon is logikus volt az egész!

3 hozzászólás
Veron P>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Az az igazság, hogy nekem ez egészen tetszett :)
Lehet, hogy nem tökéletesen kidolgozottak a szereplők, lehetne jobban összerakott és árnyaltabb a cselekmény…
De engem ez most nem érdekelt. Inkább csak élveztem, amit sorsról, ígéretekről, átokról, becsületről, véletlenről, gonoszságról és minden egyébről mesélt.
Szerintem ifjúságinak ez egy egész jó könyv.
Vagy talán csak jókor talált meg, és (majdnem) minden könyvhöz van megfelelő hangulat.

4 hozzászólás
Rushka>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Ifjúsági regénybe bújtatott tanmese arról, hogy hogyan is irányíthatja az ember sorsát.
A regény története és világa valahol a valóság és a fantasztikum között mozog, a történéseket lehet véletlennek is tekinteni, de összeállhat belőlük egy olyan kép is, amiben az embert folyton a sorsa állítja válaszlépések elé.
Stanley, a főszereplő élete tele van szerencsétlenségekkel, az egész családja generációk óta rosszul jár: nagyapja elvesztette a családi vagyont, apja sikertelen és szegény feltaláló, őt pedig ártatlanul ítélik el cipőlopásért és küldik gyerekeknek kialakított munkatárborba. Ennél lejjebb már nincs is: a táborban az egyetlen napi feladat egy gödör kiásása, ennek a végtelen napi ismétlése vár Stanley-re az elkövetkező években. Ő viszont éppen itt jön rá, miért sújtja a családját átok, és változtat rajta a saját tetteivel.
Kicsit sok a dolgok véletlen egybeesése (a tábor helyszíne, a tábort irányító felnőttek és a büntetésüket töltő gyerekek mind kapcsolatban állnak Stanley múltjával), de az jól van bemutatva, ő hogyan jön rá lassan minderre, és hogyan cselekszik ezután.
Igazából pedig ifjúsági tanmese ez – ha mindenki kinyitja a szemét és körülnéz, ugyanígy összeállhat neki, miért is jutott abba a helyzetbe, amiben van.

rafaelo0824>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Nagyon szeretem ezt a könyvet, kiskoromban elborzadtam a Zöldtó tábortól, főként az ásástól. Sajnos már többször kényszerültem ásni a kelleténél, tudom, hogy milyen rossz tud lenni, ezek a szerencsétlenek meg nap mint nap áshattak. Nagyon kedveltem Zérót, illetve a régi történeteket a fejezetek között. Olyan könyv ez, amit bármikor elő lehet venni, második kedvencem az írótól.

4 hozzászólás
Paulina_Sándorné P>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Érdekes történet volt. Tetszett, ahogy ír az író, érdekes volt, ahogy a múlt és a jelen összekapcsolódott. Mindennek megvolt az oka, bár számomra meredek, hogy ilyen nehéz büntetést kapjanak gyerekek. Számomra valahol nem volt aranyban a bűn és a büntetés. Érdekes neveket kaptak, adtak egymásnak a fiúk. Jó volt, ahogy a múltat is megismerhettük.

Barby2005>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve, jó érzés volt így 30 évesen elővenni, és újra elolvasni. Főleg, hogy hangosan olvastam esténként a párommal együtt. Szuper volt:)

Nienna001 P>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Nagyon szerettem ezt a könyvet, annak idején többször is elolvastam. Sokszor foglalkoztatta a gondolataimat, sőt még azóta is eszembe jut néha, pedig majdnem 15 éve olvastam. Felébresztette bennem a kincskereső hajlamot. Pár gödör mutatta ezt az udvarunkon, de nem sikerült kincsre bukkanni.

FLauraM>!
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Nagyon megható kis történet a barátságról. rz volt a második könyvem az írótól, de határozottan jó író, látszik.
Atörténet szerintem baromi izgi, én esküszöm, hogy kipróbálnám ezt a 'tábort'.
A vége meg egyszerűen felfoghatatlanul megdöbbentő, jiszen MrSachar tollából a csavarok nem hiányozhatnak! O-o :)


Népszerű idézetek

Szilvia_Szalóki>!

Ha az egész életedet egy lyukban töltöd, az egyetlen út, amire léphetsz, felfele vezet.

Mentavirág P>!

– Nem mondom, hogy könnyű dolga lesz. Az életben semmit nem adnak könnyen. De ez nem ok arra, hogy feladjuk. Magad is meglepődnél, mire vagy képes, ha komolyan elhatározod. Csak egy életed van, s neked mindenképpen meg kell próbálnod a legjobbat kihozni belőle.

65. oldal, 12. fejezet (Animus, 2001)

ParkYeonSeul>!

A Zöldtó Tábor környékén nyoma sincsen semmiféle tónak

(első mondat)

Mentavirág P>!

– Tudom, hogy elkövettél néhány szörnyű hibát az életed folyamán. Különben nem lennél itt. De mindenki követhet el hibát. Lehet, hogy csináltál olyasmit, amit nem kellett volna, de ez még ne jelenti azt, hogy rossz ember vagy.

23. oldal, 5. fejezet (Animus, 2001)

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

– Azt hittem, te csak egy haszontalan könyvmoly vagy – mondta. – De most már látom, hogy remek iszapbirkózó válna belőled.

40. oldal

Maya>!

– Ha az egész életedet egy lyukban töltöd, az egyetlen út, amelyre léphetsz, felfelé vezet.

36. fejezet

Trudiz>!

A Zöldtó Tábor amolyan nevelőtábor rossz gyerekek számára.
Fogsz egy ilyen rossz gyereket, minden nap ásatsz vele egy gödröt a tűző napon, és mintagyerekké válik.

Mentavirág P>!

Nem csak az izmai és a tenyere keményedett meg ez alatt a néhány hét alatt. Hanem a szíve is.

90. oldal, 18. fejezet (Animus, 2001)

Szilvia_Szalóki>!

– Nem vagyok teljesen hülye – jelentette ki Zéró. – Tudom, hogy mindenki azt hiszi. És csak azért, mert nem szeretek kérdésekre válaszolni.


A sorozat következő kötete

Stanley, a szerencse fia sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Katherine Paterson: Híd Terabithia földjére
Katherine Paterson: Híd a túlvilágra
Kate DiCamillo: Cincin Lovag legendája
Sharon Creech: Anya nélkül soha
Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Scott Westerfeld: Leviatán
Hugh Lofting: Doktor Dolittle utazásai
Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!
Rebecca Stead: Mire eljutsz hozzám
Bálint Ágnes: Szeleburdi család