Stanley, ​a szerencse fia (Stanley, a szerencse fia 1.) 495 csillagozás

Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Stanley már megint rosszkor rossz helyen tartózkodik. Valahonnan az égből fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan egy javító-nevelő táborban találja magát. Ebben a különös amerikai mesében az ízig-vérig mai figurák mellett száz évvel korábban élt hősök is feltűnnek. A könyv az Egyesült Államokban nyolc irodalmi díjat nyert el.

Stanley kincse címmel is megjelent.

Eredeti mű: Louis Sachar: Holes

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Animus, Budapest, 2010
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639884809 · Fordította: Lacza Katalin
>!
Animus, Budapest, 2007
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639715257 · Fordította: Lacza Katalin
>!
Animus, Budapest, 2002
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639307440 · Fordította: Lacza Katalin

3 további kiadás


Kedvencelte 60

Most olvassa 11

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Trudiz
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Ez a második könyv, melyet Sachartól olvastam. A regény feléig azt éreztem, hogy az első: Bradley története jobban tetszett, ám Zéró akcióját követően izgalmasabbá váltak az események, s nagyon vártam a végkifejletet.
Eredmény: ajánlom mindenkinek! :)

>!
Theana
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Most csak mosolygok. Mosolygok azon, hogy Mr. Sachar gyerek könyveket ír, miközben azok felnőtteknek is ajánlandók.
Az egész történet olyan szerencsétlen, aztán hopp, megfordul a kocka.
Az író stílusa, ahogy ír, a tehetsége lenyűgöző!! Egy gyerek könyvből hogy lesz ekkora siker?? Elgondolkodtató!! De maga a történet is!! :)
Engem tényleg lenyűgözött Csókos Kate-tel, a Zeroni klánnal, Stranley nevével, az igazgatónővel. Hogy a múlt hogy kapcsolódik a jelenhez/jövőhöz. Nagyon is logikus volt az egész!

3 hozzászólás
>!
Veron P
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Az az igazság, hogy nekem ez egészen tetszett :)
Lehet, hogy nem tökéletesen kidolgozottak a szereplők, lehetne jobban összerakott és árnyaltabb a cselekmény…
De engem ez most nem érdekelt. Inkább csak élveztem, amit sorsról, ígéretekről, átokról, becsületről, véletlenről, gonoszságról és minden egyébről mesélt.
Szerintem ifjúságinak ez egy egész jó könyv.
Vagy talán csak jókor talált meg, és (majdnem) minden könyvhöz van megfelelő hangulat.

4 hozzászólás
>!
rafaelo0824
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Nagyon szeretem ezt a könyvet, kiskoromban elborzadtam a Zöldtó tábortól, főként az ásástól. Sajnos már többször kényszerültem ásni a kelleténél, tudom, hogy milyen rossz tud lenni, ezek a szerencsétlenek meg nap mint nap áshattak. Nagyon kedveltem Zérót, illetve a régi történeteket a fejezetek között. Olyan könyv ez, amit bármikor elő lehet venni, második kedvencem az írótól.

4 hozzászólás
>!
Rushka
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Ifjúsági regénybe bújtatott tanmese arról, hogy hogyan is irányíthatja az ember sorsát.
A regény története és világa valahol a valóság és a fantasztikum között mozog, a történéseket lehet véletlennek is tekinteni, de összeállhat belőlük egy olyan kép is, amiben az embert folyton a sorsa állítja válaszlépések elé.
Stanley, a főszereplő élete tele van szerencsétlenségekkel, az egész családja generációk óta rosszul jár: nagyapja elvesztette a családi vagyont, apja sikertelen és szegény feltaláló, őt pedig ártatlanul ítélik el cipőlopásért és küldik gyerekeknek kialakított munkatárborba. Ennél lejjebb már nincs is: a táborban az egyetlen napi feladat egy gödör kiásása, ennek a végtelen napi ismétlése vár Stanley-re az elkövetkező években. Ő viszont éppen itt jön rá, miért sújtja a családját átok, és változtat rajta a saját tetteivel.
Kicsit sok a dolgok véletlen egybeesése (a tábor helyszíne, a tábort irányító felnőttek és a büntetésüket töltő gyerekek mind kapcsolatban állnak Stanley múltjával), de az jól van bemutatva, ő hogyan jön rá lassan minderre, és hogyan cselekszik ezután.
Igazából pedig ifjúsági tanmese ez – ha mindenki kinyitja a szemét és körülnéz, ugyanígy összeállhat neki, miért is jutott abba a helyzetbe, amiben van.

>!
Poe_Tompora P
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Stanley… meg a csodacsipetcsapat csúcscsatára… jóérzésű ember a púpjáig van a büszke amerikai öntudattal, hálát adva az égnek, mondom, itt olyan nincsen, noha a történet amerikai. Van ellenben baseball, lesz egy államügyész, de semmi túlspíla unalomig csépelve holmi hánytatós jelleggel. Sachar rendes gyerek. Fixre nem néni, Louis, aki sose nem Louise. Különben is látszó a koncepciója a gondolájának. Nem egy nénis írás, amennyibe' a csavarokat veszem. Ami sose hajcsavaró. A Katyvasz kivételével minden támpillér a számára ügyesen kijelölt helyén – már úgy, sajátomlagi illetettségébe' –, hogy mégse inogjék az az architectúra. Azt mindenképp megtudni, hogy az, a Katyvasz, sose volt valami lekvár, amit Stanley meg Zéró abrakolt a hegybe' jobb híján, alatta, fölötte vagy két kecske között, vammi ilyes. A Stan fiú faterja leállt az edzőcipő projektről, nekiállt szutykos levet gőzölni, de akkor az a barackízű szmötyi mit keresett a hegybe', és az idő se stimmel, amióta az ottan enyészett, mer'hogy a papájának köze nem volt oda, a materiál ugyanaz, Zéró gyomra se tolerálta az amúgy lábillatosító vacakot nagy tételbe'. (A véletlen esését meg gyorsan felejtsük el. Nincs véletlen! Predesztináció sincs! Predátor igen. Pisztácia fagyi szintúgy.) Kedves történet visszatérő elemekkel. Ilyen a bűzlő cipők esete, százakárhány éves átmenettel, többi az sűrű homály. Az is holdvilágos lesz minimum, hogy a vöröshagyma, amellett, hogy remekül méregtelenít, mi egyebek, egész konkrétan életet is ment azzal a penetráns illatjával.
Még az a lehetőség is felvetődik, büdös zoknin túlnan, egyszer-olykor, hogy a kiscsóka tán olyan okon lesz szerencsés, hogy nyugodalmas halállal hal. Csendben patkol, mint az akkurátus kovács. Bőven belefér, amilyen elszúrt kilátással néz keresztül a lehetőségek szutykos ablakán. Mindennapokba' ásnak, gödröket, van tűző nap meg mi egyéb. Ott is hő van. (Kis hazánk klíma ahhoz képest citrom. Legyen az ember boldog vele.)
Róling dolgai mellett ajánlják, vagy ő maga ajánlotta, netán a kiadója, nemtom, annyit igen, a Róling gagyi, ez meg vammi állati. (A spojert sikerült azonnal elfelejteni, képzelje oda, a 'gagyi' meg a 'vammi állati' takarásába'.)
Ami pedig a legszebb, elegánsabb és emberszerűbb meglátás, az, hogy Stanleynek meg se kell tudnia, hogy tudomásán kívül tett valami olyat, amit, ha valóban beszélhetünk olyanról, hogy átok, akkor a fiú azt bizony feloldotta, amikor Zérót felnyalábolta a hegyre.
Az utolsó sorokat se a legyek hordták össze, se egy hangya, mint annak idején Churchill portréját. Lövegem sincs, se csúzli vagy parittya, de hogy utal valamire, az olyan biztos, mint hogy Zéró megtanult olvasni. Majd valaki okoska rájön.
Hogy az ő semmirekellő-nyomorult-hitvány-malactolvaj ükapját neki!

>!
Nienna001
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Nagyon szerettem ezt a könyvet, annak idején többször is elolvastam. Sokszor foglalkoztatta a gondolataimat, sőt még azóta is eszembe jut néha, pedig majdnem 15 éve olvastam. Felébresztette bennem a kincskereső hajlamot. Pár gödör mutatta ezt az udvarunkon, de nem sikerült kincsre bukkanni.

>!
Siberian_girl
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Nagyon megható kis történet a barátságról. rz volt a második könyvem az írótól, de határozottan jó író, látszik.
Atörténet szerintem baromi izgi, én esküszöm, hogy kipróbálnám ezt a 'tábort'.
A vége meg egyszerűen felfoghatatlanul megdöbbentő, jiszen MrSachar tollából a csavarok nem hiányozhatnak! O-o :)

>!
Christine_
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Felnőttként csak 3 csillag lenne, de mivel gyerekként imádtam, ezért kap ötöt :)
Már akkor se voltam nagy újraolvasó ember, de ezt a könyvet rengetegszer olvastam újra és újra és újra és újra…
Szóval megérdemli :)

>!
Ingryd
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Tipikus ifjúsági regény, amit szívesen látnék a kötelező olvasmányok listáján. Szórakoztató, olvasmányos, humoros, stílusos, néhol meglepően rémisztő, de nagyon jó témát vet fel…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Szilvia_Szalóki

Ha az egész életedet egy lyukban töltöd, az egyetlen út, amire léphetsz, felfele vezet.

>!
Mentavirág

– Nem mondom, hogy könnyű dolga lesz. Az életben semmit nem adnak könnyen. De ez nem ok arra, hogy feladjuk. Magad is meglepődnél, mire vagy képes, ha komolyan elhatározod. Csak egy életed van, s neked mindenképpen meg kell próbálnod a legjobbat kihozni belőle.

65. oldal, 12. fejezet (Animus, 2001)

>!
ParkYeonSeul

A Zöldtó Tábor környékén nyoma sincsen semmiféle tónak

(első mondat)

>!
Mentavirág

– Tudom, hogy elkövettél néhány szörnyű hibát az életed folyamán. Különben nem lennél itt. De mindenki követhet el hibát. Lehet, hogy csináltál olyasmit, amit nem kellett volna, de ez még ne jelenti azt, hogy rossz ember vagy.

23. oldal, 5. fejezet (Animus, 2001)

>!
Trudiz

(…) a hideg vizet folyatta meggyötört, égő testére. Négy perc mennyország.

>!
Trudiz

A Zöldtó Tábor amolyan nevelőtábor rossz gyerekek számára.
Fogsz egy ilyen rossz gyereket, minden nap ásatsz vele egy gödröt a tűző napon, és mintagyerekké válik.

>!
Poe_Tompora P

– Azt hittem, te csak egy haszontalan könyvmoly vagy – mondta. – De most már látom, hogy remek iszapbirkózó válna belőled.

40. oldal

>!
Maya 

– Ha az egész életedet egy lyukban töltöd, az egyetlen út, amelyre léphetsz, felfelé vezet.

36. fejezet

>!
Szilvia_Szalóki

– Nem vagyok teljesen hülye – jelentette ki Zéró. – Tudom, hogy mindenki azt hiszi. És csak azért, mert nem szeretek kérdésekre válaszolni.


A sorozat következő kötete

Stanley, a szerencse fia sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean Webster: Nyakigláb Apó
Theodore Taylor: A homokzátony
Lois Lowry: Az emlékek őre
Jack London: A vadon szava
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Lemony Snicket: A hüllők terme
Christopher Paolini: Eragon
R. J. Palacio: Csodácska
Rick Riordan: Az elveszett hős
Margaret Peterson Haddix: Az utolsó kulcs