Utazás ​az éjszaka mélyére (Utazás az éjszaka mélyére 1.) 84 csillagozás

Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Ez a könyv egy nagyon elhagyatott, minden viharnak kitett ember kalandozása szerte a világban és egy város homályos sikátoraiban. A szegény hős útközben sokat átkozódik. Ne kárhoztassuk ezért. Minden kifakadása jobban fáj neki, mint azoknak, akikre vonatkozik. Furcsa sündisznó, akinek a tüskéi az eleven szívét marcangolják. Mélyen francia könyv ez, egy elkallódott, félrecsúszott franciáról szóló könyv, amilyen százezerszám szaladgál Párizs aszfaltján. (Hevesi András)

Eredeti megjelenés éve: 1932

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Világkönyvtár, Nova regénytár

>!
Kalligram, Budapest, 2010
472 oldal · ISBN: 9788081013454 · Fordította: Szávai János
>!
Európa, Budapest, 2003
486 oldal · ISBN: 9630774941 · Fordította: Szávai János
>!
Magvető, Budapest, 1977
552 oldal · ISBN: 9632705394 · Fordította: Szávai János

1 további kiadás


Enciklopédia 70

Szereplők népszerűség szerint

Napóleon · Johann Wolfgang Goethe · Denis Diderot · házmester · igazgató · öregasszony · Otto von Bismarck · pacifista · plébános · Voltaire

Helyszínek népszerűség szerint

New York · trópusok


Kedvencelte 33

Most olvassa 12

Várólistára tette 154

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Céline pont kedvemre való író, igaza volt Amélie Nothombnak, aki A gyilkos higiéniájában ezt írja róla: „Ó, Céline-nek mindene megvan: zseniális toll, jó nagy tök, nagy fasz és a többi.” és ez a többi pedig a remek helyzetkomikum, pikírtség, jó nagy adag irónia, ami mégis szelídséggel és emberséggel társul. Ez a regénye „röntgenlelet a modern kapitalizmus visszásságairól.” mert Céline nagyon jól felismeri és leírja a kisember kiszolgáltatottságát a felette álló hatalmaknak, mind az értelmetlen háborúkban, mind a gyarmatosított négerekben, mind Amerika kiszipolyozott munkásaiban a Ford gyárban.

Ezt írja róla a végszóban Szávai János:
„Ellenállhatatlan humor és alapvetően tragikus hangütés, a folytonos túlzás groteszksége és a lényegre tapintó realizmus, kalandos cselekményesség és a modern világ legfontosabb jelenségeinek számbavétele, közönségesség és mély humanizmus, rögtönzés és következetes szerkesztés: mindezek az ellentétpárok nemcsak, hogy jól megférnek az Utazás-ban, hanem sajátos jellegét is megadják. Bizonyítják gazdagságát s főképpen eredetiségét. Mert Céline regénye, mint a nagy művek mindig, egészen új hangot, új látásmódot, új témát hoz: ezért is tetszhetett születésekor oly rokontalannak, magányosnak. Ezért illeszkedik olyan nehezen az előre gyártott kategóriákba, a kész skatulyákba; ez magyarázhatja, hogy némelyik modern regénytörténet, mely irányzatok, áramlatok, típusok szerint dolgozza fel századunk regényirodalmát, nem tudván hova besorolni, inkább hallgat róla.”

Teljes mértékig egyetértek Szávaival, mert tényleg különleges, minden sémát nélkülöző „csavargóregény” ez a mű, Őt is lehetne tanítani az iskolákban, megérdemelné a világ! :))

>!
Magvető, Budapest, 1977
552 oldal · ISBN: 9632705394 · Fordította: Szávai János
6 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Letehetetlen és a maga nemében felülmúlhatatlan.
Imádtam nyers nyelvezetét, a történelem alulnézetét.
Gyűlöltem brutalitását, sokszor hányingert keltően gusztustalan jeleneteit.
Miért nem hallottam én korábban sosem erről a könyvről? Hogyan kerülhettem el eddig a vele való találkozást? Persze senkihez sem fognak futárt meneszteni, hogy figyelj, már több mint nyolcvan éve megírtak egy ilyen remekművet. De azért mégis bosszantó, hogy sehol nem találkoztam még csak egy apró utalással sem erre a műre vonatkozólag.
Céline műve fölborítja a hagyományokat. Nézőpontja váratlan és mégis kézenfekvő. Mintha a színházi premierről nem a hivatásos műítész, vagy a professzionális néző írna kritikát, hanem valamelyik statiszta, aki ugyan nélkülözhetetlen, de a kutya sem figyel rá. Természetesen az ő beszámolója nem a drámai feszültséget, az egyedi rendezői koncepciót és a bravúros színészi játékot fogja kiemelni, hanem azt, hogy a jelmez kényelmetlen, meleg, sőt bolhás, és ha a színészek nem veszik kissé tempósabbra az előadást, akkor az első felvonás vége előtt néhány perccel kénytelen lesz a zenekari árokba vizelni. Céline könyvében szintén belülről látunk mindent, egy olyan ember tolmácsolásában, aki maga is statisztál az élet nevű darabban, míg saját kis melodrámájában egyúttal főszerepet is játszik. Ez a nézőpont nem csöpög empátiától, nem ellenséges, és nem bűnbakkereső. Ez egyszerűen a pokol hétköznapi rutinja. A pokol lakói nem valamiféle elkárhozott lelkek, akik valamiféle bűneik miatt kerültek jelenlegi nyomorult helyükre, hanem ide születtek. Ők származás jogán a pokol állampolgárai, legyenek bár franciák, afrikaiak, amerikaiak, oroszok, vagy szlovákok. És mivel soha máshol nem éltek, szokásaik, erkölcseik környezetükhöz idomultak. Akinek már az ősöregapja is a pokol polgára volt, az mélységesen tiszteli az erőszakot, magától értetődőnek tekinti ha családtagok egymás életére törnek, és irigylésre méltónak találja azt, aki volt olyan szerencsés, hogy árulást követhetett el.
Kiüresedett, formális érzelmek és mindent belengő végtelen képmutatás. És a felismerés, hogy a pokol lakója sohasem lehet elég mélyen, mert mindig vannak még mélyebb bugyrok..
Belefulladnánk ebbe a borzasztóan lehangoló nyomorba, és legfeljebb mazochisták olvasnák el legalább a könyv negyedrészét, ha mindez nem lenne mellbevágóan abszurd humorral ábrázolva. Olvasás közben hol dühöngtem, hol a hányingerrel küzdöttem, hol meg könnyesre nevettem magam. Olykor egyszerre mind a hármat. Egyetlen dolgot nem műveltem közben. Nem unatkoztam.
A könyv végén megtudtam egyet-mást a szerzőről is. Céline a második világháború kezdete előtt a fasizmus bűvkörébe került. Jó, hogy ezt korábban nem tudtam, mert hiába tartom magam én előítéletmentesnek, azért valószínűleg egy ilyen információ birtokában nem vágok bele a könyvébe, ami megbocsáthatatlan hiba lett volna részemről. A szerző egyébként fasisztaként sem bizonyult sematikus figurának. Miközben uszító írásai jelentek meg, a lakótömbjükben bujkáló ellenállókat nemcsak, hogy nem jelenti föl, de még orvosi ellátásban is részesíti őket. Egy pszichiáternek csorogna a nyála, hogy egy ilyen bonyolult személyiséget kianalizáljon. De kevésbé ellentmondásos író valószínűleg papírra sem tudta volna vetni ezt a szennyes remekművet.

>!
giggs85 P
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Meggyőződésem, hogy a 20. század egyik legzseniálisabb és legfontosabb könyve.

2 hozzászólás
>!
pdaniel
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Lassan, nagyon lassan indult be ez a könyv, aztán egyszer csak bam! – már megint szerelmes lettem egy rakás papírba…

3 hozzászólás
>!
jethro
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Céline e művének kevés párja akad a világirodalomban.
Lehet egy könyv mélyrehatóan realista. Lehet egy könyv felemelően humanista. Lehet cselekményben bővelkedő, kalandos. Lehet esetleg humoros, groteszk. Céline könyve ez mind, egyben. Olyan élményben volt részem az olvasás során, mely – tudom, – még sokáig kísérteni fog.

>!
Equimanthorn
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

„Tablója swifti könyörtelenségű és kérlelhetetlen – a negatív észrevételekben. Az abszurddal szembeszegülő érzelmi töltésből mit sem ad. Nem megvált, meg sem kísérli. Víz alá nyom, hogy netán – a levegő fogytán – magunk lökjük fel magunkat.(…)Céline annyira szélesre nyitott blendével pásztázza az emberi nyomorúságot, hogy mindenki, minden oldalról igazolást kereshet (és találhat is) benne. Hogy ez a veszélyesebb? Nem; ez a legkétségbeesettebb. S jobb, ha milliók helyett egyvalaki esik kétségbe, totálisan.” – Mészöly Miklós

Nos, igen ez eléggé lényegre törő megállapítás. Már az elején egy tökéletes gyomorrúgással taszít bele az első világháború poklába, ami egyszerre elképesztően abszurd és véresen való. Sok író talán megelégedne a szituációval, és azt igyekezné kibontani, de Céline-nél ez csak a kezdete egy utazásnak, esendő, korántsem szeretni való hősével karöltve. Ravasz, mert ezzel a szereplővel, nem tud, és nem is akar erkölcsi prédikációkat tartani, sőt olyan helyekre, életekbe enged belátni, ami nem működne az ítéletalkotók magasából.
Nagyon lassan haladtam vele, az amerikai „kiruccanástól” fogva szinte már csak fejezetről-fejezetre araszolgattam, hosszabb szüneteket hagyva, emésztgetve az emészthetetlent, annak tudatában, hogy azóta még mélyebbre kerültünk az éjszakában.

>!
nopet
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Még egy kicsit keserednem kell, aztán 30-as, 40-es éveimben biztosan meg lesz az 5 csillag is. spoiler Ha sok helyen nem is értettem egyet mondanivalójával, a humora nagyon bejött, kedvencem a XXX spoiler spoiler spoiler

>!
tgorsy
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Nem tetszett. Nagyon francia, nagyon naturalista, nagyon pesszimista, nagyon önző, nagyon részvétlen, nagyon „közöny”.
Nem
nem.

>!
marlowe
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Feloldozást ad-e a bizonyos fokig aljas lét alól, ha az ebből következően nem unalmas? Nem kérdés.
Céline-t íróként nem ismerve ugyanolyan robbanásként éltem meg a kötetet, mint vélhetően a korabeli irodalmi közeg. Egyfelől szeretem azokat az antikapitalistákat, akik csak szellemesen fanyalognak, és nem álmodnak hamisan arról, hogy lehetne jobb. Másfelől tetszett az újítás, ahogyan kicsit „alámerülve” utazásról ír – még a beatnemzedéken innen.


Népszerű idézetek

>!
berengar

Nem kell hinni a panaszkodó embereknek. Csak annyit kérdezz tőlük, tudnak-e aludni…Ha igen, akkor nincs semmi baj. Mert ez a lényeg.

405. oldal

>!
Kkatja P

    Az emberek rettenetesen ragaszkodnak a rossz emlékeikhez, a bajaikhoz, nemigen lehet őket lebeszélni erről. Ezzel foglalják el a lelküket. Jelenük igazságtalanságáért azzal állnak bosszút, hogy lelkük mélyén szarból formálják ki a jövőt. Alapjában véve egyszerre igazak és gyávák. Ilyen a természetük.

321. oldal

>!
Kkatja P

    Ha mostanában visszagondolok mindazokra az őrültekre, akiket az öreg Barytonnál ismertem meg, egyre erősebbé válik az a meggyőződésem, hogy igazi énünk csak a betegségben meg a háborúban, a lidércnyomás e két végletében nyilvánul meg a maga teljességében.
    És a létezés talán csak azért olyan fárasztó, mert húsz éven át vagy negyven éven át iszonyú erőfeszítések árán igyekszünk normálisak maradni, ahelyett hogy egyszerűen saját magunk próbálnánk lenni, vagyis ocsmányak, kegyetlenek, lehetetlenek. Attól gyötrődünk, hogy bicegő alja ember helyett, aki vagyunk, kora reggeltől késő estig a világegyetem példaképét, valóságos emberfeletti lényt kell megjátszanunk.

446. oldal

>!
Kkatja P

     – A tanulmányainak itt semmi hasznát nem veheti, barátom! Maga nem azért jött ide, hogy gondolkozzon, hanem azért, hogy pontosan végrehajtsa, amit magának előírnak…
Ebben az üzemben nincs szükségünk gondolkozó emberekre. Nekünk csimpánzokra van szükségünk… Adok egy jó tanácsot. A műveltségéről többé egyetlen szót se! Mi majd gondolkozunk maga helyett is, barátom! Ezt jól jegyezze meg magának.

247. oldal

3 hozzászólás
>!
Kkatja P

Orvosnak lenni hálátlan dolog. Mikor a gazdag beteg fizet, lakájnak érzed magad, mikor a szegény fizet, akkor tolvajnak. – Honorárium? – Micsoda szó! A betegnek még élelemre se elég a pénze, annyija sincs, hogy moziba menjen, és akkor én szedjem el az utolsó garasát is „honorárium” fejébe? Épp akkor, amikor beadja a kulcsot? Nem való. Inkább nem szólok. Kedves vagyok. És nyomorgok.

289. oldal

>!
berengar

Mert igazából nem vágytam másra, mint biztos koszt-kvártélyra, meg elegendő szabad időre. Vagyis boldogságra.

375. oldal

>!
Equimanthorn

Az ördög mindig tudja a módját, hogyan kísértsen meg! Sose fogod kiismerni a fogásait! Ha sokáig élne az ember, a végén már nem tudná, hol kezdhet új életet. Az egész föld tele lenne elvetélt boldogság-maradványokkal, amelyek olyan bűzt árasztanának, hogy lélegezni se tudnánk már tőlük.

XXXV

>!
Kkatja P

A fájdalom mindig kitárulkozik, az élvezetek meg a szükség viszont szégyellik magukat.

388. oldal

3 hozzászólás
>!
Szelén P

Harminchét Celsius fokon lassan minden unalmassá válik.

186. oldal

>!
déli_báb IP

Fölkeltem, hogy a gyertyafénynél jól megnézzem az arcát. Olyan volt, mint bárki másé. Pedig igazán nem volna ostobaság, ha valahogyan meg lehetne különböztetni a jókat a rosszaktól.

158. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Utazás az éjszaka mélyére sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Felhőatlasz
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Szathmári Sándor: Kazohinia
Milan Kundera: Halhatatlanság
Kurt Vonnegut: Időomlás
Douglas Coupland: X generáció
Joseph Heller: Képzeljétek el
Edwin A. Abbott – Olof Johannesson: Síkföld / A nagy számítógép
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból / Egy nevetséges ember álma