Céline harmadik regénye ugyanabba a sorba illeszkedik, amelyet az Utazás az éjszaka mélyére és a Halál hitelbe nyitott meg, folytatódik benne egy életút groteszk-humoros felidézése. A Bohócbanda nagyjelenetek sorozata: rossz lányok és rossz fiúk, keserves pillanatok és komikus szituációk váltják egymást. Egy izgalmakkal teli alászállás a londoni alvilágba a szerző fergeteges, akasztófahumorral teli stílusában. Céline talán legderűsebb regénye, mely a Halál hitelbe c. sikerkönyv méltó folytatása.
Bohócbanda (Utazás az éjszaka mélyére 3.) 19 csillagozás
Eredeti cím: Guignol's Band
Eredeti megjelenés éve: 1944
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Louis-Ferdinand Céline művei Kalligram
Enciklopédia 12
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Tyű, ez ám a könyv barátocskáim… hisz bárhol nyitod ki és kezded el olvasni, minden sorból cinkos somolyként kandikál elő Céline huncutsága… vadsága… őrültsége… az egész egy nagy iszákos-drogos-elborult tripként körvonalazódva… egy vicces és Tourette-szindrómás utazás az egész a lélek és London mocskos mélyére… mellettünk elsuhanó csibészek, csirkefogók… stricik… szajhák… orvosok… katonák és mindenféle népek szövik és szórják ránk kalandjaikat, amíg csak bírjuk szusszal… :))
Az utazás színvonalát nem éri el, de a második résznél sokkal jobb volt ez a vad történetfolyam, aminek igazából se kezdete, sem vége nincs, csak mesél… mesél Céline, ha elhisszük, az jó, ha meg nem, hát így jártunk… nem zavarja a „vén” csatalovat.
Én nagyon élveztem pikírt humorát és léha nagyotmondását. :)
Köszönöm @Andaxin a kedves kölcsönadást!
Az egyik legőrültebb könyv, amit olvastam.De nem hatott rám annyira, minta sorozat első kötete.Se kezdet, se vég, csak hömpölyög valami őrült erő Nem tetszik igazán, de képtelen vagy letenni.
Népszerű idézetek
Az első emeleti gerendás szoba teli volt hangszerekkel, leginkább húrosakkal, mandolinok, használatlan hárfák és csellók, egy szekrényre való hegedű, gitárok és szitárok teljes összevisszaságban… aztán egy halom klarinét, oboa, trombita, fuvola és harsona, egy ládányi okarina meg ilyen-olyan fújni való szerkentyű… tovább egzotikus darabok, két malgas dob, egy tamtam, három japán balalajka, hogy meg lehetett volna táncoltatni vele egész Londont, lekísérni egy egész földrészt, fölszerelni vele, csak itt, a Rettentő padlásán, legalább harminchat zenekart… mindazzal, amit időközben felszívódott muzsikusok hagytak itt… ki nem váltott zálog, itt felejtett szerszám…
126. oldal
A Boro nem sokat lacafacázott, határozott lépetekkel, gyorsan átvágott az üzleten, és már ment is fölfele, szótlanul, hogy azonnal nekiálljon csiklandozni a billentyűket… Az öreg közben szünet nélkül szitkozódott, szidta, sértéseket vágott a fejéhez, sakálnak, zsarolónak, undorítóan bűzös hájas stricinek nevezte… De Borót sem kellett félteni, semmit se hagyott szó nélkül…jól kipakoltak mint a ketten, de aztán elég hamar elcsöndesedtek… Igazából csak játék volt az egész… Örültek egymásnak…
126. oldal
Mindent azért nem mondok el. Aljasul bántak velem. Nem szeretnék a kedvükben járni! Hadd kapjanak még egy-kettőt… Nem bosszúból, és nem is revánsból, de jobb, ha óvatos az ember, ha ezoterikusan elővigyázatos. A jóslatokkal jobb lesz vigyázni, ha indiszkrét vagy, talán az életeddel fizetsz! Valamit azért csak bemondok, többet nem! Visszafogom magam, nem bánom, nem adok ki mindent. Nincs ellenemre sem a zene, sem az állatkák, de a szép álmok sem, a macsek meg a dorombolás. Így már pazar! Egy lövés persze, egyetlenegy, mert ha nem, akkor viszket, buzelálom magam, idegeskedek, játszom a menőt, pedig nem megy, ki vagyok ütve! Fenne (sic!) essen a dicsőségembe! Csúszok lefelé, botladozok, hasra vágódok, Császárnak mondom magam, letartóztatási parancs ellenem, elkapnak, benn ülök a szarban, mindenki engem üt-vág, Napóleon vagyok.
Senkit sem akartam megsérteni! Akinek nem gatyája, ne vegye magára! Engem sem kőbölcsőben ringattak ám! Az én nevem Jövökmár, és ismerem jól a te jövendőmondódat! És kiismerem magam az álmaim között is, ha gondosan a földhöz tapasztom a fülem és fülelek nagyon! Úgy legyen!…
23-24. oldal
A nyomorultak megnyomorítóit tisztelet veszi körül!… gyakran rajonganak értük, imádják őket… aki kedves velük, azt viszont tapossák!… Kinyírni a szegényt… mit baszogat folyton?… Akkor üsd, amikor panaszkodik… hadd pisiljen vért… ennyi csak a csoda titka… ebből áll a varázslat… ettől szép az élet!
143. oldal
A sorozat következő kötete
Utazás az éjszaka mélyére sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami 96% ·
Összehasonlítás - Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál… 95% ·
Összehasonlítás - Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény 99% ·
Összehasonlítás - Mélissa Da Costa: Manon virágai 94% ·
Összehasonlítás - Clara Dupont-Monod: Egy közülünk 94% ·
Összehasonlítás - Valérie Perrin: Másodvirágzás 93% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Mesterségem a halál 93% ·
Összehasonlítás - Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja 94% ·
Összehasonlítás - Pierre La Mure: Moulin Rouge 93% ·
Összehasonlítás - Daniel Pennac: Testnapló 95% ·
Összehasonlítás