Corelli ​kapitány mandolinja 40 csillagozás

Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja

Mindenki, aki szereti Venturi „Fehér zászlók Kefalónia felett” című nagysikerű regényét, szeretni fogja ezt a könyvet is. Ugyanaz a földrajzi és történeti környezet – a mesésen szép görög sziget s a II. világháború véres színpada, amikor a fasiszta Olaszország német segítséggel megtámadja Görögországot, s kibontakozik az antifasiszta nemzeti ellenállás… Egy megrendítő, romantikus szerelem áll a kalandos történet középpontjában, amely egyesíti a tragédiát és a komédiát hol lírai, hol szatírikus hangvétellel. Joseph Heller szerint „csodálatos, lebilincselő olvasmány”, melynek angol és német kiadása is nagy tetszést aratott

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
528 oldal · ISBN: 9635475918 · Fordította: Hajnal Péter
>!
Helikon, Budapest, 1998
566 oldal · ISBN: 9632084993 · Fordította: Hajnal Péter

Enciklopédia 7


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

Mariann_ P>!
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja

Egy csodás görög szigeten él Jánisz doktor a lányával, Pelajíával.
Mivel egyetlen gyermeke lány, minden tudását igyekszik átadni neki.
Élik a kis egyszerű életüket , mígnem kitör a háború. A csendes szigetre ellenségek jönnek, a doktor szerint barátként távoznak.
Hosszú hónapokig szállásolják el a szerény kis otthonukban a címben említett Corelli kapitányt is. Aki nem túl szimpatikus nekik, főleg a lány néz rá ellenségesen, bár átadja neki a szobáját és az ágyát, míg ő a konyhában alszik, és várja haza a vőlegényét.
Írja neki a szerelmes leveleket nem kap választ . Hogyan is kaphatna hiszen a fiú írástudatlan. Ugye , milyen vak a szerelem, fogalma sem volt erről.
Rögtön elkezdünk szorítani, hogy történjen már valami, mert ez a lány jobbat érdemel, sőt, amikor hazaér, a brutalitása is szörnyű.
Beáll egy olyan csoportosulásba, ahol a belépő a kegyetlenség.
A partizánok sem voltak mind jóságosak.
Jánisz doktor embersége folytán sokan maradnak életben, nagyon jól alkalmazza a tudását, sőt a lánya is remekül megold helyzeteket.
Aztán jön a következő megszállás, a németeké, akik valóságos népírtást végeznek.
Szörnyű a háború, mit ártottak ezek a békés szigetlakók a világnak?
Pelajía kap ajándékba , szó szerint egy gyermeket, és egy kis kárpótlást is öregkorára.
A kegyetlenség miatt a levonás.
Én a filmet nem láttam, de kedvem támadt megnézni.

Uzsonna>!
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja

A filmet ismerem és szeretem, gondoltam a könyvet is érdemes elolvasni hozzá. Jól gondoltam, mert minden különbözősége és hasonlatossága ellenére tetszett a könyv is. Nagyon jól visszaadta a film a könyv első felének hangulatát, történéseit, a második rész eseményei lettek alaposan átírva. Ez előny is, mert a film így lett kerek, és Corelli kapitány alakja is vonzóbbra sikerült a celluloidon. Az egy csillag levonás pont a könyvbeli döntéséért történt, nagyon feldühített: hogy lehet valaki ennyire balfék? Nem lehetett volna utánajárni, mi történt? Nem akarom lelőni az eseményeket, ezért itt csak ennyit morgolódok.
A hátránya a könyvbéli történet megmásításának, hogy az író kiemeli, szeretné eloszlatni azt a romantikus téveszmét, hogy a partizánok hősök voltak. A film utal pár kegyetlen motívumra, de nem jön le az a sok kegyetlenség, amit a könyv leír.
Szóval szeretem én ezt a könyvet, jó volt a „fényes” szigeten járni, ősöreg olajfák között, mandolin zenét hallgatva, és megismerkedni Kefalínia történetével. Mert az bizony sosem volt vértelen, és idilli, mint elvárná ezt az ember, pokoli állapotok jellemezték mindig is ezt a paradicsomi szépségű helyet.

8 hozzászólás
rill>!
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja

lenyűgöző könyv háborúról, szerelemről, társadalomról, politikáról, családról – az életről. bármikor újraolvasnám.

K_Heni>!
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja

Középiskolás koromban láttam a filmet, s sajnos nem sok mindenre emlékszem belőle. Így nagyon örültem, amikor megláttam a könyvtárban, s nem csalódtam.
Az eleje számomra kicsit lassú volt, de végül belelendült a cselekmény. Nagyon jól felépített könyv. Egyik oldalon a háború borzalmai, a másik oldalon már a görög napfény, szerelem, játékosság.
Szinte érzelmi hullámvasútként éltem meg. Hol borzadtam a szörnyűségektől, hol jót nevettem a szereplőkön.
S bár a főszerep a két szerelmesé, nekem Jánisz doktor és Carlo karaktere tetszett a legjobban. Sajnáltam, hogy nem maradhattak a könyv végéig „közöttünk”.

bambali>!
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja

Nagyon szép, de nehéz olvasmány. A háború borzalmai olyan éles ellentétben állnak a kis sziget békés embereinek jóságától, hogy fájt a szívem olvasni. Minden szereplő olyan különleges, rég olvastam ilyen könyvet, ahol nem csak a főhősök, hanem mindenki egyformán fontos. Az elbeszélés is váltakozik, több szájból, visszaemlékezésből olvassuk a történetet. Nehezen haladtam, többször letettem, a háborús részekre rá kellett pihennem.
Zavaró volt viszont, hogy rengeteg idegen szót meghagytak, állandóan hátra kellett lapozgatni megnézni, ezt a fordítás hibájaként felrovom.

Zsuzsanna_Buday >!
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja

Nagyon tetszett a szarkazmus, ami végig jelen volt a könyvben. A történet cselekménydús, akár a valós történelmi események. Olyan alapossággal jellemzi az író a szereplőket, hogy szinte kilépnek a könyvből. A fő helyszín is hangulatosra van megfestve, kedvem lenne bejárni a szigetet.
A vége meglehetősen bosszantó…

ilendi>!
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja

Oh, Kefalónia, a gyönyörű kékben pompázó tenger, a kabócák állandó alapzaja, hosszú békés tengerpartok, tiszta ég, görög gyöngyszem, hálát érzek, hogy élőben is láthattam a könyvben említett legtöbb helyet, mert ezen a meggyötört, de büszke szigeten voltam nászúton a férjemmel :)
Na, de először is a könyv alapján készült filmet láttam, de mindenképp el akartam a könyvet is olvasni, amire végre sor került. A stílus nagyon megfogott, ez a szarkasztikus írásmód nagyon közel áll a szívemhez így még akkor is élveztem az olvasást, amikor egy-egy fejezet nem annyira érdekelt. Igazi hullámvasút volt a történet, hol komikus, hol romantikus aztán egyszer csak botrányos, gyomorfogató és minden naivságot elűző meztelen igazság a háborúról, az emberi természet gusztustalan féreg mivoltáról. Mégis valahogy az egyensúlyt végig meg tudta tartani az író, mire teljesen neki keseredett volna az ember, jött valami pozitív emberi megnyilvánulás, még ha kicsi is, de a reményt meggyújtotta újra. A kedvenc karakterem egyértelműen Jánisz doktor volt, ő képviselte számomra az igazi görög értékeket, hagyományt, műveltséget. Szerintem a film elég jól tükrözi a könyvet, legalábbis amennyire lehet, csak a vége lett igazán eltérő. Engem bántott a könyv béli változat, de még így is azt mondhatom, hogy ez egy igazán értékes mondanivalókat tartalmazó, jó stílusban megírt regény és szívből kívánom, hogy aki teheti menjen el erre a kicsi görög szigetre a Jón tenger szívében. :)

2 hozzászólás
Kisgubanc>!
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja

Nekem ez most nem jött be. Nagyon nehezen olvastam, pedig sokat vártam tőle. A filmet régen láttam, de úgy emlékszem, hogy az jó volt.


Népszerű idézetek

matraimelinda>!

Mindig van választás. A test cselekszik, de a lélek a felelős. Ezt itt így mondják.

409. oldal

Ceri>!

A szerelem heveny betegség, kitör, mint a vulkán, azután elül. És ha elült, döntened kell. El kell döntened, hogy olyan mélyen összefonódtak-e a gyökereitek, hogy soha nem tudtok már elválni. Mert ez a szerelem. A szerelem nem elfúló lélegzet és izgalom, nem az örök szenvedély ígéretének beváltása, nem a nap minden percét betöltő párzókedv, nem az éjszakai ébrenlét, amikor arról ábrándozol, hogy megcsókoljátok egymás testének minden hajlatát. Nem kell pirulnod. Egyszerűen az igazat mondom. Erre mondják, hogy valaki szerelmes. Erre minden hülye képes. Az igazi szerelem az, ami megmarad, amikor kiég ez a kezdeti szerelem, ami művészet, de ugyanakkor nagy szerencse is.

47. fejezet

Uzsonna>!

[…] a történelem a sok elsodort kisember életének történetéből összegződik.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: történelem
Uzsonna>!

    Másodiknak, különösen módon, az ősrégi olajfák hatalmas mérete bűvölt el. A fák megfeketedett, vaskos, bütykösen tekergő törzse az elmúlást juttatta eszembe, ahogy elgondoltam, miként nézték végig egész nemzedékek születését és halálát. A fákból a mindentudó bölcsek türelme áradt. Nálunk, Olaszországban kivágják az ilyen öreg fákat, és újakat ültetnek a helyébe, de itt rátenyerelhettem az ősi kéregre, és felpillanthattam a kék ég lombkoronán keresztül átvilágló darabkáira, és eltörpültem a tudattól, hogy talán ezer évvel ezelőtt éppígy tett valaki a helyemben. A görögök gondos metszéssel tartják életben a nemzedékeken át öröklődő fákat, s a növények talán éppúgy hozzászoknak a családhoz, amelyhez tartoznak, mint a házak vagy a juhnyájak.

208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fa · olajfa
3 hozzászólás
almamag>!

– Valamikor hegedültem – folytatta a kapitány. – Sok hegedűs játszik mandolinon, mert egyforma a hangolásuk, látja?
A kapitány elmélyülten végigsepert a húrokon, mintegy magyarázatképpen, s Pelajía az egyszerűség kedvéért úgy tett, mintha megértette volna.
– Hegedűre írt zenét is lehet rajta játszani, csak a kitartott hangokat tremolóval kell helyettesíteni.
Az utóbbi megjegyzés kiegészítéseképpen a kapitány bemutatott egy tremolót.
– A hegedűt feladtam, mert akárhogy erőlködtem, mindig macskazene lett belőle. Ha játszottam, az egész kert tele lett nyivákoló macskákkal. De komolyan, olyan volt, mintha egy egész macskabanda költözött volna hozzánk, és a szomszédok állandóan panaszkodtak. Antoniát a nagybátyámtól kaptam, akinek az ő nagybátyja adta valamikor, és hamar rájöttem, hogy az érintők segítségével jó zenész lehet belőlem. Hát így…
– És a macskáknak tetszett a mandolin? – kérdezte Pelajía mosolyogva.
– Elárulok valamit, amit nem sokan tudnak – mondta a kapitány olyan arccal, mint aki bizalmas titkot közöl Pelajíával. – A macskák mindent szeretnek, ami szoprán hangfekvésben van. Az altot viszont nem szeretik, úgyhogy gitáron vagy csellón hiába játszik nekik. Feltartják a farkukat, és kisétálnak a szobából. De a mandolint szeretik.

240-241. oldal/ 27. Mandolinokról szóló értekezés és koncert (Helikon, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: hegedű · mandolin
almamag>!

– Az Odüsszeiában azt mondja Akhilleusz: „Napszámban szivesebben túrnám másnak a földjét, / egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség, / mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak.” És igaza van – mondta vigasztalásképpen a doktor. – Ha meghalnak a szerettei, helyettük is kell élnie. Nézze az ő szemükkel a világot. Emlékezzen kedves szavaikra, és használja őket. Örüljön, hogy megteheti, amire nekik már nincs módjuk, és örüljön, hogy érzi a szomorúságot, amit ők már nem érezhetnek. Én is így élek Pelajía édesanyja nélkül. Nem érdekelnek a virágok, de az ő kedvéért én is megnézek egy kövirózsát vagy liliomot. Padlizsánt is eszem, csak mert ő szerette. Maga zenéljen a barátaiért, és közben érezze jól magát helyettük is.

446. oldal/ 61. Minden elválás kicsit olyan, mint a halál (Helikon, 1998)

Lenolaj>!

A szerelem a szemen keresztül érkezik, és ott is távozik.

167. oldal

Lenolaj>!

És akkor láttam először, milyen kicsi és törékeny, milyen megtört és becsapott ember volt, és rádöbbentem, hogy a lelke nélkül a teste olyan könnyű, hogy akár én is felemelhetem.

463. oldal

Lenolaj>!

Itt ülök, és emlékezem arra, ami elmúlt. Emlékezem a zenére az éjszakában, és tudom, hogy kitépték az örömöt a szívemből, mint egy rossz fogat. Örökre étlen-szomjan maradtam, soha nem csillapul lelkemben a vágyakozás. […] Megettek, mint a kenyeret. Tüskéken fekszem, és a kutamat teleszórták kövekkel. A boldogság nem volt más, csak füst.

462. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McEwan: Vágy és vezeklés
John Fowles: A mágus
David Benioff: Tolvajok tele
Jeffrey Archer: Apám bűne
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Ken Follett: A megfagyott világ
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Margaret Atwood: Macskaszem
Kazuo Ishiguro: Napok romjai