Mrs. ​Parkington 2 csillagozás

Louis Bromfield: Mrs. Parkington Louis Bromfield: Mrs. Parkington Louis Bromfield: Mrs. Parkington Louis Bromfield: Mrs. Parkington Louis Bromfield: Mrs. Parkington Louis Bromfield: Mrs. Parkington Louis Bromfield: Mrs. Parkington

Ha az ember nyolcvan esztendő tapasztalataival kezdhetné az életet, sok csapdát kerülhetne el. Különben is persze, ha azok a csapdák nem lennének olyan vonzóak, édesek, izgatóak. A legvonzóbb, legizgatóbb csapda – a pénz. A sok pénz, amellyel minden megszerezhető – birtok, szabadság, szerelem –, vagy annak látszata: megszerezhető az öröm, a vidámság, bármilyen cél – a halál is… Bromfield e lebilincselő regényében is gyönyörű asszonyok és erős – bár olykor csapodár – férfiak küzdenek egymással és önmagukkal, a pénzzel – és a pénzért. Csapdák nyílnak és zárulnak. – Csak egyetlen ember nyugodt és biztos léptű az élet ösvényein – Mrs. Parkington. Ő minden könnyét elsírta már – nyolcvan év alatt.

Eredeti megjelenés éve: 1943

>!
Rózsa, 1993
406 oldal · ISBN: 9638219025 · Fordította: Jenes Nándor
>!
Aldina, Budapest
406 oldal · ISBN: 9637394605
>!
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638352906

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
Emmi_Lotta IMP

Odakinn havazott. Vastag, puha pelyhekben hullott a hó. A Park Avenue zaja halkan, távolian szűrődött át a zárt redőnyökön. Mrs. Parkington a tükre előtt ült. Mellette félüveg pezsgő. Milyen jó, hogy az idei karácsony végre igazi karácsonynak ígérkezik – gondolta. Igaz, holnapra kormos latyakká változik a hó és összelapátolják nagy hókotrók – amiket a felfuvalkodott polgármester vásárolt –, hogy a North River hullámai nyeljék el; mégis már a hó puszta gondolata is kellemes. Az embert gyermekien boldoggá és megelégedetté varázsolja a lehulló pelyhek látványa, amint tündökölve szikráznak az utcai lámpák fényében. És emlékek elevenednek fel, régi emlékek azokból a napokból, amikor a hó még nem csak mocskos forgalmi akadály volt, hanem szánkókat és lovasszánokat csalt ki a szabadba, a parkban versenyeket rendeztek, és a szánok csengője szerte hangzott a városban. Gus imádta a jégvitorlás versenyeket; illet lobbanékony természetéhez. – Ha valaki 84 éves, jó az egészsége, szellemileg friss és minden este fél üveg Lanson pezsgőt iszik vacsora előtt, annak van mire emlékeznie. A régi emlékek talán semmitmondóak öreg özvegyasszonyoknál, de az olyan romantikával és izgalmakkal telített emlékek, mint Mrs. Parkingtoné, nagyon ritkák. Egyedül fésülködött, maga rakta be a hullámokat kedve szerint. Mindig maga ápolta haját és most, 84 éves korára sem akarta feladni ezt a szokását. Tíz évvel ezelőtt lenyíratta haját,amivel nem a divat hóbortjának engedett, hanem mert így egyszerűben kezelhette és kevesebb gondot okozott rendbentartása. Nem szívelte a gondozatlan nőket. a rendetlenül nyakba lógó haj gyenge jellem és tisztátlan egyéniség benyomását keltette benne.

Előszó


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Edith Wharton: Az ártatlanság kora
Norman Mailer: A hóhér dala
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Edna Ferber: Mekkora? Ekkora!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Colson Whitehead: A föld alatti vasút
Toni Morrison: A kedves
Michael Cunningham: Az órák