„Polgárjogot kérek egy kísérleti realizmus számára. Azoktól is, akik a realizmust hagyományos keretei között értelmezik. Meg azoktól is, akik a kísérletezés monopóliumát maguknak szeretnék fenntartani. Polgárjogot kérek egy kísérleti realizmus számára, ez pedig a művészeknek ugyanolyan törvényes helyzetet feltételez, mint amilyen a tudományos kutatóé. Például a regény területén. Anélkül, hogy bárkit is kirekesztenék innen.
És amikor polgárjogot kérek egy kísérleti realizmus számára, amely képes válaszolni az élet által feltett kérdésekre, amely lépést tart a nagy felfedezésekkel, az új tudományokkal, amely arányban áll az ember előtt sebes léptekkel kitárulkozó területekkel, olyan realizmusról van szó, amely nem elégedhet meg a tények puszta megállapításával, utólagos leírásával, felsorolásával. A művészetnek soha nem volt elég, ezután sem lesz elég annak megmutatása, amit nélküle is láthat az ember.”
Aragon
