Elvetemültek (Konrad Simonsen 1.) 68% 72 csillagozás

Már több, mint két éve halogattam ezt a könyvet, valahogy sose tudtam rávenni magam, hogy elolvassam, kicsit el rettentett a százalék, de kicsit olvasói válságban voltam és úgy döntöttem essünk neki ennek, túl régóta pihen a polcon. Hát…, nem azt mondom, hogy ez volt a legrosszabb skandináv krimi, dehogy ettől szinte csak jobbak vannak az is biztos.
Maga a történet, mit is mondjak, durva, brutális és lelkileg szerintem mindig megviseli az embert ha erről a témáról kell olvasni. Itt aztán bele csaptunk a lecsóba az elején öt hulla, megcsonkítva, felakasztva szóval kemény indítás, aztán jött a folytatás. Mindegyik „áldozat”-ról kiderül, hogy pedofilok voltak, a nyomozóknak mégis el kéne kapni a tetteseket, a közvélemény pedig nem a zsaruk oldalán áll.
Igazából lehetett volna ez egy jó történet, nem azt mondom, hogy vidám, mert ilyen témában szerintem nincs író aki csak egy kevés humort is tudna keverni, de lehetett volna egy kemény, drámai és jó történet, de nem lett. Én a feléig nagyon szenvedtem és főleg amiatt, mert ilyen inkompetens nyomozásról már rég olvastam. Egyszerűen semmi, komolyan az elkövetőknek az élete érdekelt, akármilyen szörnyű volt a sorsuk, mert abban volt tartalom, a rendőri oldal meg hát tragédia, engem általában azért legalább egy nyomozót tudok értékelni vagy valamilyen szinten kedvelni hát itt egy se volt. Talán az öreg Planck aki ugye már nyugdíjas és csak tanácsokat osztogat, de tényleg neki volt a legtöbb gógyija ebben a könyvben, sokkal jobb lett volna, ha róla szól a nyomozás, valahogy úgy, hogy a rendőrök zsákutcába jutottak és visszahívják a vén, öreg rókát, hogy segítsen be, akkor élvezhetőbb lett volna.
Plusz szerintem nekem valahogy kiesett a közepe, mert mire észbe kaptam a nyomozó csoportnak az öreg Planck tanácsainak hála lett egy-két ötlete, amivel a tettesek nyomára bukkantak, a végén még volt kicsit izgalmas rész is, amiben volt feszültség, de összegségében ez egy erősen közepes skandináv krimi. Aki érez magában erőt és elszántságot és rajong a skandi krimikért, mint én, az olvassa el, mert kíváncsi vagyok valaki, tud-e öt csillagot adni erre a könyvre vagy legalább egy négy felest.

Érdekes, hogy mennyire erős a tabu az emberekben (bennem is) a pedofíliát illetően, hogy milyen iszonyatos indulatokat és agressziót vált ki. Ez az indulat és agresszió, tulajdonképpen gyűlölet, nagyon könnyen manipulálhatóvá teszi az embert. Ez a gyűlölet csupán tárgyában különbözik az idegengyűlölettől, a homoszexuálisok elleni gyűlölettől, a gyilkosok nyilvános megkínzását és felkoncolását kívánó gyűlölettől. Ez a gyűlölet közösségteremtő erő, felszabadító és magával ragadó, és képes felülírni minden racionális és minden humanista megfontolást. Ilyenek vagyunk, jól bemutatja ezt a könyv, kár, hogy a krimi vonala kicsit gyenge.

Skandinávnak skandináv, de inkább gyenge krimikeretben kifejtett társadalmi dráma

Pedofília és önbíráskodás: e két kulcsfogalom köré készült ez a dán négykezes krimi. A feszkó természetesen tovább gyűrűzik a dán rendőrség köreibe: ott sem mindenki biztos benne, hogy meg kéne találni a pedofilokat kivégző brutális gyilkosokat. És újabb eseményszál: hogyan is használja ki egymást a média és a rendőrség. Jók a témák, szerzőpáros alighanem meglovagolt egy aktuális médiahullámot, pár éve biztosan a gyermekpornó elleni kampány szólt minden dán hullámhosszon.

Regénynek ugyan nem kiemelkedő, de nevezhető tisztességes iparosmunkának. A [majdnem] 4*-t (négy alát) az említett társadalmi katyvasz jobbára sikeres megjelenítéséért kapta. Meg a két vén csataló, a nyugdíjba ment és a helyére került, de alig kevésbé vén főnyomozó szópárbajai is megérnek egy olvasást. A kiadó folytatást ígér, meglátjuk, mi lesz belőle.
(2013 körül – nos, azóta várjuk.)

Az alap ötlet tényleg nem lett volna rossz, de néha elvesztettem a fonalat, ki-kivel és mikor és ki is ez??? Aztán egyszer csak vége! Kurtán furcsán.

A pedofília az egyik legrohadékabb dolog a világon (szerintem, a legrohadékabb), és mindenki tudja, hogy sajnos túl sok „szörny” él és lakik a földünkön, akik ezeket a szörnyű bűnöket elkövetik.
Az „Elvetemültekben” nem sok újdonság van, és meg kell kockáztatnom: semmi olyan, amit még ne olvastam volna ebben a témában. Ettől függetlenül a könyv kétségkívül profi munka eredménye.
Elgondolkodtat, és egyben elborzaszt a cselekménye, miközben alapvetően jellemző sötét hangulata. Az „áldozatok” karakterein keresztül érzékletesen mutatkozik meg a valóság. Érezzük, hogy gyermekkori traumáik foglyai, és noha próbálnak konszolidált életet élni, családot alapítani, dolgozni, szórakozni, mégsem tudnak kitörni az emlékek börtönéből. Személyiségzavaraik, önértékelési problémáik vagy éppen függőségekbe menekülésük jól szemlélteti, hogy ami velük történt, azt nem lehet feldolgozni, egy életen át magán cipeli az ember. Mindazok ellenére, hogy a könyvben a hangsúly a bosszúállókon és a közös küzdelmükön van, helyet kapnak mellettük a jellemrajzok árnyalásai és bővítései is.
És itt jön a képbe az újságírói felelősség kérdése is. Miféle erkölcsi dilemmák elé állíthat egy szerkesztőséget egy ilyen szövevényes és kényes ügy, pláne, ha az újságírók megmaradnak „csak”szenzációhajhásznak?
Vártam, most tényleg valami újat kapunk, a folyamatok mélyebb megértését és információt, hogyan is jutnak el emberek addig, hogy ezeket a rémségeket elkövessék, de pont ezeket az íróktól nem kaptam meg. Igen, rohadék, mocsok ügy az egész, éppen ezért érzelmileg felkavaró olvasmány. A nagyon érzékeny lelkűeknek nem feltétlenül ajánlom.

„A rohadt pedofil, ki kéne herélni!” "Bevagdosnám a bőrét és besóznám, hadd szenvedjen a rohadék!" „Levágni a f…át, aki gyerekekkel élvezkedik!” "Majd a böribe kislányt csinálnak belőled is, megtudod, hol lakik a jóisten." „Szakatt vólna anyádba a fejed te pusztulatmocskosgané!” Mindig megijedek az emberektől, hogy mennyi indulat van bennük, mikor valamilyen bűnüggyel kapcsolatos cikket kell kommentálni. Ha csak a fele is ilyen indulatos a való életben is, akkor nekünk lőttek. Igazából a könyv erről szól, egy maroknyi ember összefog és kiiktat öt hat pedomacit. Na de mégiscsak gyilkosság, a rendőrségnek ki kell nyomozni a dolgot. De a jónép összezár, és egy „úgykellnekik” felkiáltással a gyilkosoknak szurkol és eléggé hátráltatja a nyomozást. Aztán a média is szépen manipulál, és a törvénytisztelő polgárok úgy táncolnak, ahogy a bulvársajtó fütyül. kicsit viszkisrabló-filingje volt a dolognak, ha mindenképpen párhuzamot vonnék, ott is már-már azt akarták, ne kapják el a magyar Robin Hood-ot. Igazából nem klasszik skandi krimi ez, hiszen végig tudni, kik a gyilkosok, inkább amolyan társadalmi drámának nevezném. Nekem igazából tetszett, de vannak benne olyan részek, amik a történet szempontjából egyáltalán nem relevánsak. spoiler Meg a nevek. Azokba egy kicsit belezavarodtam, túl sok volt, és mintha kicsit sokat válogattak volna bele az utónévkönyv A betűs szekciójából. De még ezt is elnézem. Na de a vége? Most én értem, de egész végig vártam egy csavart, na az nem volt. Mindenesetre bőven olvasható és elég tanulságos regény. spoiler

Nyomasztó és zseniális egyben. Ijesztő, hogyan lehet manipulálni a közvéleményt, az embereket, és hogyan válik belőlük ennek hatására akár bűnöző is. A zaklatott lélek befolyásolható. Azt hiszem, ugyanolyan helyzetben én nem fordulnék ki magamból így – de nem tudom 100%-ra állítani ezt. Hiszen ártatlan gyermekek meggyalázásáról és kínzásáról van szó„ senki sem mondhatja biztosan, mit tenne vagy nem tenne adott esetben.
Nagyon tetszett, ahogyan párhuzamosan bemutatta a gyilkos és társaik működését a rendőrség tevékenységével. Ahogyan egyszerre követhettük mindkét oldalt. Kemény nyomozás volt, nem irigyeltem a felügyelőt és társait.
Az írópáros érdekes témát feszeget a krimiben. Egy egész társadalmat megbolygató témát, amire ahány ember, annyi reakció várható. Ki tudja, a valóságban milyen a törvénykezés pedofíliával kapcsolatban Dániában, de – ha ez a könyv siker lehetett, akkor – vagy nagyon jó – vagy éppen nem teljesen megfelelő.
Nehezen olvastam, voltak részek, amin kemény volt keresztüljutnom. Megviselt a téma, de nem bánom, hogy elolvastam. Nagyon jó a történet, és szinte mindig pörgős volt a story, kevés unalmasabb részt találtam.

Érdekes könyv volt nagyon, de nem igazán tudom még most se hova helyezni. Nagyon érdekes volt a téma, a helyzet amit felvetett, sokat gondolkodtam közben, hogy én hogy én mit tennék, segítenék e hasonlós helyzetben.
Egyből öt hullát kaptunk, akik egy iskolai tornaterem plafonjáról lógtak, elég erős kezdés, borzalmas gyilkosságok, idővel sok-sok mocskos részlet derül ki az az áldozatokról és egyből felveti a kétségeket, hogy érdemes e a haláluk körülményeit tisztázni, vagy csak pont azt kapták amit megérdemeltek és csendben de veregessük meg a gyilkos vállát és hagyjuk futni..? A lakossá bizalmát és segítségét is elveszti a rendőrség, sőt sokan a soraik közül se épp segítik a nyomozás, nehéz nyomozás így…
A szereplők számomra kissé semmilyenek voltak, volt akit kifejezetten nem kedveltem, Simonsen érdekesebb karakter lehetett volna, de s nagy ajnározáson kívül eleinte semmit nem mutatott majd félig meddig mások babérjain végigsöpört a végén. Viszont olvastatta magát a könyv és érdekes témát vetett fel, én adnék azért a sorozatnak még egy esélyt mindenképp!

Az teszett ebben a krimiben, hogy nem pusztán a gyilkosság szerepelt fő témaként a történetben, hanem felhívja a figyelmet a pedofilia áldozataira is, elítéli a a gyerekbántalmazást.
Ráirányítja az olvasó figyelmét az egyre terjedő gyermekszexualitás létére, ezzel az olvasóban is megfogalmazódik egy vélemény az ezt engedő hatalmakkal szemben.