Fura ​állatok 90% 14 csillagozás

Vééégre egy jelentkező a mostanában bedarált, szénakazalnyi mennyiségű gyerekkönyv között, amiben minden a helyén volt: a mondanivaló, a stílus, a történet és a humor is. Nem csak nekem tetszett ennyire, az értékelési folyamatban szakmailag közreműködő junior egzekjutív kontroller is azonnali újraolvasást indítványozott, pedig újabban elég finnyás lett. Még olyan is előfordult, hogy egyes könyveket érdeklődés hiányában *gasp* egyszerűen félbehagytunk. Ez viszont két húzásra lecsúszott, nagy röhögések közepette.

Hirtelen nem is tudom, hogy mit emeljek ki, mint fő erényét. Talán azt, hogy abszolút meggyőzően, de egyáltalán nem szájbarágósan vezeti rá a gyerekeket, hogy valahol mélyen mindenki fura, csak van, akin kevésbé látszik elsőre. Vagy azt, hogy nincs benne semmi cukiskodás vagy szépelgés, mégis cuki és szép. Vagy azt, hogy egy csomó mindent meg lehet tudni a teljesen, talán és aligha furcsa állatokról (akiknek minden valószínűség ellenére azért vannak meglepő dolgaik, talán még olyanok is, amikről *gasp2* én sem tudtam). Vagy azt, hogy az egész könyv tagolása és a közbeiktatott levélkék nagyon el vannak találva, kimondottan húzzák a figyelmet tovább és tovább, ezért kezdő önálló olvasóknak is igen jó választás lehet. Vagy azt, hogy az illusztrációk szuperek. vagy talán mégis inkább azt, hogy kaki, kaki, kakiiiiiii Viszont a teljes körű tájékoztatás érdekében azt sem hallgathatom el, hogy olyan, magyar gyermeki lélek megzavarására alkalmas kifejezések szerepelnek benne, mint például a szar. Vagy a carpe diem. Vagy a szájberszpész. Vagy az orycteropus. *gasp3* Van, amelyik többször is. Hát hová tart ez a világ, kérdem én?

Végül pedig csak azt tudom megismételni, amit ebben http://moly.hu/ertekelesek/1624273 az értékelésemben írtam, csak most éppen a már említett, közelmúltban feldogozott kazalnyi gyerekkönyv alapján. Egy dologban sajnos még mindig látom a szakadékot a magyar és az „északi” gyerekirodalom között, ez pedig a tartalom és a forma összeegyeztetése. Van az itteni termésben is bőven, amelyik vicces, van, amelyiknek tök jó a stílusa, és van, amelyik értékeket akar átadni vagy segíteni akarja a gyerekeket a nehézségeik leküzdésében. Olyan viszont kevés, amelyik úgy képes egy jól megfogalmazott, történelmileg aktuális és korban gyerekekre szabott tanulságot átadni, hogy az nem egy semmiből odabiggyesztett, bénácska példabeszéd valahol középen, hanem a könyv minden sorából árad. A könyv minden olyan sorából, amelyik közben egyébként baromi humoros és szórakoztató. Talán ezt nevezik szellemiségnek. Vagy nem. Mindenesetre engem boldoggá tesznek az ilyen többcélú, rejtett mélységgel bíró könyvek. Mert az olyan, mint a csokik között a kindertojás. Ugyanolyan könnyen lecsúszik, de valami marad is utána.

Az ilyen kortárs gyerekkönyveket szeretem a legjobban. A Fura állatok elolvasása az egész családnak jó szórakozást nyújthat: a nagyóvodás-kisiskolás korosztály egyszerűen szívesen hallgatja a különleges állatok furcsaságait (földimalac, tobzoska stb.)*, sőt, nyolcéves kortól önálló olvasásra is ajánlom a kötetet. A 100 oldalas – sok rajzos könyvecske végigbetűzése már komoly sikerélmény! A történet finom iróniáját pedig a kiskamaszok (és nagyobbak) is értik és élvezhetik a szüleikkel együtt. Mert a mese tanulsága korántsem ennyi:
„Hogy semmi fura nincs abban, ha valaki furcsa- magyarázta a hangyász. -Hiszen úgy tűnik, hogy ilyen vagy olyan módon mindenki az. (…) Hiszen az a legfontosabb, hogy hogyan él az ember.”
A főszereplők – a mogyorós pele és a sörényes hangyász – baráti beszélgetései tükröt tartanak a mi emberi világunknak és még arról is szó esik, mit veszíthetünk, ha mindig on lájn vagyunk. Járjatok utána, érdemes.
Az illusztráció, és a fordítás – utóbbi a Svédországban élő Maria Larsson igényes munkája – zseniális.

*A könyv végére a tehén is átkerül az alapállat mezőnyből egy egészen más kategóriába. A hangya szintén, bár az eddig is gyanús volt:)

Mindenki furcsa/különleges a maga módján. Nagyon ötletes kis könyv, kedves illusztrációkkal, a gyerekek mintegy mellékesen ismerhetnek meg jó pár – furcsa/eddig nem tűnt furcsának, pedig az – állatot. (Azért nekem a ganajtúró levele egy kicsit erős volt gyerekkönyvben, de lehet hogy csak öregszem)