Örök ​megújulás 3 csillagozás

Versek a világirodalomból
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Guillaume Apollinaire, William Blake, Ivan Vazov, Diego Valeri, Po Csü-ji, Quintus Horatius Flaccus, Eduard Mörike, Juvan Sesztalov, Pindarosz, Théophile Gautier, Federico García Lorca, Francesco Petrarca, Hugo von Hofmannsthal, France Prešeren, Rainer Maria Rilke, Ibükosz, William Shakespeare, Gérard de Nerval, Alekszandr Blok, Tu Fu, Publius Vergilius Maro, Victor Hugo, Eduard Bagrickij, John Lyly, Humbert Wolfe, Pierre de Ronsard, Robert Burns, John Masefield, Emmanuel Signoret, Anakreón, Heinrich Heine, John Milton, Szergej Jeszenyin, Afanaszij Fet, Stéphane Mallarmé, Tarasz Sevcsenko, Henrik Ibsen, Paul Verlaine, Luis de Góngora, Thomas Hardy, Miguel de Cervantes, Marina Cvetajeva, Arthur Rimbaud, Johannes R. Becher, Francis Jammes, Mihai Eminescu, Alkaiosz, Eugenio Montale, Laurent Tailhade, Lord Alfred Douglas, Gabriela Mistral, Joachim Du Bellay, John Keats, Edmond Rostand, Juan Ramón Jiménez, Antonio Machado, Guy de Maupassant, Salvatore Quasimodo, Emily Dickinson, Li Taj-po, Oscar Wilde, Adam Mickiewicz, Charles Baudelaire, Henri de Régnier, Henry Wadsworth Longfellow, Georg Trakl, Ivan Bunyin, Alfred Tennyson, Alphonse de Lamartine, Camille Mauclair, Theodor Storm, Percy Bysshe Shelley, Émile Verhaeren, Nyikolaj Zabolockij, Günter Grass, Francis Carco, Josef Kjellgren, Jean Richepin, Alekszandr Szergejevics Puskin, Paul Valéry, Jiří Wolker, William Wordsworth, Julian Tuwim, Paul Claudel, Christian Morgenstern, Nikolaus Lenau, Umberto Saba, Andrej Voznyeszenszkij, Vita Sackville-West, Rubén Darío, Gerd Kuzebaj

Tartalomjegyzék


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
danlin
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás

Az első benyomás nagyon kedvező: a kötet jól láthatóan négy egységre oszlik. A kötet tematikusan rendezi el a verseket egy-egy évszak köré. Nekem az ősz versei tetszettek a legjobban, de a többi évszakhoz is több kiváló vers tartozik. Volt olyan vers, amit ismertem, de sok ismeretlen költemény is volt a kötetben. A fordítások magas színvonalúak voltak, jól visszaadták a hangulatot.


Népszerű idézetek

>!
danlin

Emily Dickinson: Vénasszonyok nyara

E napokban még visszatér
néhány madár, egy kósza pár,
s búcsúzni visszanéz.

Ilyenkor ölti fel az ég
a szemfényvesztő nyár mezét –
ó kék-arany csalás!

Csel, mely nem ámítsz méheket,
hitemet tetszetős szined
megcsalja szinte már,

de tanúk a beért magok,
s egy lágy levél a változott
szélben riadva száll.

Nyári napok szentsége, ó
végső, ködös kommunió,
e gyermeket fogadd,

hogy ossza égi lényeged,
hogy szent kenyered törje meg
s igya örök borod!

163. oldal

>!
danlin

Hattori Ransetsu: Levél

Száraz levél,
libbenve a sírkőre száll
és ott nyugtot talál.

Kosztolányi Dezső

237. oldal

>!
danlin

Jean Passerat: Óda május első napjára

Az ágyat és lustálkodást
hagyjuk ma reggel:
nézd a piros hajnalodást,
mely most dereng fel.

Mivelhogy a kristályos ég
május havában legüdébb,
szeressük egymást,
égessük egymást csók-tüzön:
itt lent azoknak nincs öröm,
kik megtagadják.

Az erdőcskébe jöszte már,
gyönyörüségem,
halld, hogy cseveg a sok madár
a sűrüségben!
S bár édesen szól mindahány,
legédesebb a csalogány,
s hangjától éled.
A gyász, a bánat elkerül,
örüljünk úgy, mint ő örül:
múlik az élet.

Mert az idő, e szárnyas agg
gyűlöl bennünket,
s messze viszi, amint halad,
szép éveinket.
Ha orcád egyszer ránc lepi,
szád majd búsan nyögdécseli:
butácska voltam,
szépségemet nem becsülő,
s ihol orcámról az idő
elhordta gyorsan.

De a kesergés könnyeit
vénekre hagyjuk,
s az ifjuság virágait
vígan szakasszuk.
S mivel a kristálytiszta ég
május havában legüdébb,
szeressük egymást,
égessük egymást csók-tűzön:
itt lent azoknak nincs öröm,
kik megtagadják.

Jékely Zoltán

60-61. oldal

>!
danlin

Alekszandr Puskin: A felhő

Elmúlt a vihar, derül újra hegy, erdő.
Mit akarsz az azúrban, te kései felhő?
Hol fekete árnyad a völgyre borul,
a legragyogóbb nap is elkomorul.

Az imént fenyegetve vad éji sötétben
szórtad villámod a viharos égen,
haragod zengett, és záporod
mezőt, ligetet végig botozott.

El innen! Elég! Derül újra hegy, erdő,
repülj a viharral, bús kései felhő!
Szellő fut a lomb közt, csókos, csoda friss,
elűzi még az emlékedet is!

Szabó Lőrinc

142. oldal

>!
danlin

Paul Verlaine: Reggeli harangszó

Rőten, vörhenyes árnyalattal
viharzik, hánytorog, pezseg
s kitör a nyárutói hajnal
a vérző horizont felett.

Az álmos éj, a kék, a szende
sápad, szikrázik, eltünik
s nyugat, még árnyak közt remegve
rózsás szegélybe öltözik.

Füstöl-vibrál a róna távol,
a láthatárra hág a nap,
s a folyó egy rézsút-sugártól
mint meztelen kard, lángrakap.

Az ébredő dolgok neszébe
könnyű kis pára, köd vegyül,
mely hirtelen szökik az égbe
a lomb alól, füvek közül.

Még téveteg a táj, a róna
váltakozó alakja száz.
Egyszerre egy falucska foltja
tűnik fel. – Egy-egy néma ház

vak ablakai felragyognak,
s nagy sárga villám űzi meg
árnyát a csenddel telt pagonynak.
Itt-ott egy-egy torony mered,

A derengés meg a barázdán
ekevasakba ütközik,
majd nyomban, zsarnokul, mogorván
a kakasszó következik,

mely hirdeti, hogy itt az óra
éhtelen enni kenyeret,
szemet dörzsölni szélre-porra,
ríkatni a tengelyeket –

s füstöt fakaszt a háztetőkön,
kutyát ugatni ingerel,
a jól ismert ereszkedőkön
lomha parasztot indit el,

míg éles, gyors harangütések
a felnőtt reggelt ellepik,
s mint szitkokból szőtt hajnalének
felszállnak, fel az istenig.

Tellér Gyula

154-155. oldal

>!
danlin

Valentyin Kolumb: Az ősz furfangos fodrász

Hej, furfangos hajnyíró az ősz!
A piperkőc fákat lekopaszja,
sorra veszi ékes díszüket,
szépségüknek hűlt helyét se hagyja.

Rezgőnyárfát, göndör hársakat
luc- s vörösfenyő úgy lebeszélne!
Mindhiába! Fodrász kell nekik…
– Mi ütött e fák makacs fejébe?

Sok szépséges nyírfácska talán
bűvös fodrász kezén csinosodna?
Még a legkisebb is futva jött!…
Hát neki meg mi kell? Mi szél hozta?

Tán szeretne nagynak látszani?
Most lett tizenöt éves. ("Öregszem.")
Mégis úgy csúfolják: – Zöldfülű!
És ez, ugye, elviselhetetlen.

Hej, furfangos fodrászuk az ősz!
Lombjuk bodorítja, festi, vágja.
Lám, az egyik már izzóvörös,
az a másik meg ott: szalmasárga.

Aztán gonosz tréfát űz velük.
Hirtelen, hogy egy se veszi észre,
kajánul lenyírja fürtjeik!
Meredeznek kopaszon az égre.

Lenéz fentről a vörösfenyő,
luc morc szemöldökét összevonja.
Csípős széllel a furfangos ősz
társaikat szépen megcsúfolta.

Csendesülnek ám a makacsok!
Melegedni mind összehúzódna.
Kiabálnak már a férjek is:
– Kelmeárus! Gyere, fagy-apóka!

Nem először segíted meg így
e javíthatatlan hölgyeket.
Orenburgi párnád pelyheit
szórd rájuk, hadd melegedjenek!

Tandori Dezső

180-181. oldal

>!
danlin

Paul Verlaine: Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél…

Tóth Árpád

202. oldal

>!
danlin

Masaoka Shiki: Utolsó dal

Figyelj csak a tücsök dalára,
ha hangosan csattog az őszi éjben,
azt sírja, hogy majd meghal nemsokára.

Kosztolányi Dezső

217. oldal

>!
danlin

Robert Burns: A komor éj

A komor éj már közelít,
üvöltő vad vihar süvít,
hasas felhők sötétlenek
a szél-szántotta sík felett;
a vadász bukdácsol haza,
fészkére száll a vadkacsa,
pusztán csak én nem nyughatom,
Ayr, elhagyott szép partodon.

Az ősz gyászolja déresett
kalászait, a földeket;
tajtékot hány a szennyes ég,
tompán morog a messzeség:
vérem fagy, lelkem látja már,
hogyan dobál a tengerár;
örvény, sötét halál fogad,
elvesztve, Ayr, szép partodat.

Nem félek én a tengeren,
bömbölhet, zúghat féktelen,
nem tántorít el száz halál,
ha eltalál, hát eltalál:
de szívem mégis megszakad
a mérhetetlen súly alatt,
kín, fájdalom, emlék szorít,
elhagyva Ayr szép partjait.

Ég áldjon, dombok, hajlatok,
ugarok, szittyós nádasok;
hadd kergetem ábrándjaim
letűnt szerelmek romjain!
Békével fáradt vállamon,
barát, ellenség – búcsuzom!
A lelkem csordultig teli;
ég áldjon, Ayr szép partjai.

Kormos István

230. oldal

>!
danlin

Percy Bysshe Shelley: Sorok

Fagyban szunnyadt a Föld,
az égből dőlt a fagy;
s az éjszaka fagyos jaja
a jégbarlangokból kitört,
a hómezőkön átsöpört,
haldokló hold alatt.

A téli sövény sötét,
nem nőtt se fű se virág,
a madár nyugovót csupasz bozót
keblén talált, mely gyökerét
a csapáson terjesztette szét
fagy-vájta réseken át.

Holt-fényü hold alatt
parázslott a szemed;
mint renyhe folyam vizén komoran
libegő lidérc, a holdsugarak
úgy úsztak – szélfújta hajad
éjszíne sárga lett.

Szél dermesztette kebled, a hold
szádból kiszívta a vért –
fagyharmatát ontotta rád
az éj s ledőltél ott, hol a
pucér ég metsző sóhaja
tetszése szerint elért.

Eörsi István

286. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Kemény Ferenc: Tengertől tengerig
Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!
Katona Erzsébet (szerk.): Megyek élő testvéremhez
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Hetényi Zsuzsa (szerk.): 2Pofon
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Domokos Péter (szerk.): Medveének
Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”
Timár György (szerk.): Százhúsz költő