Lányok ​a felhők felett 86% 23 csillagozás

Lorraine Heath az egyik legkedvesebb írónőm, és az, hogy olvashatok tőle háborús könyvet, már felér egy kisebb sikerrel. A végére érve azonban kissé keserédes a mosoly az arcomon, mert nem váltotta be minden hozzá fűzött reményemet.
Önmagában ez egy szívszorító, édes-bús, viszonylag könnyen emészthető női regény, de számomra nem igazán állt össze egésszé. Talán a rövid fejezetek tehetnek róla, talán hogy sokszor hónapokat ugrottunk előre, de néha olyan volt, mintha csak foszlányokat, részleteket olvasnék. Habár szerettem Kitty fejezeteit, kicsit feleslegesnek éreztem őket, helyettük inkább Royce szemszögéből ismertem volna meg a történteket. És ha őszinte akarok lenni, a lezárás is összecsapottra sikeredett, igencsak elbírt volna még néhány oldalt a cselekményt.
Mindezek ellenére érdemes kézbe venni a könyvet, mert érdekes témát dolgoz fel (amerikai brit pilótaiskola), olvastatja magát, és a szereplők többsége is kedvelhető. Emellett remekül bemutatja, hogy milyen volt az élet, a hangulat egy amerikai kisvárosban a háborúba történő belépés előtt.
(De senki ne várja a könyvtől a heathes, történelmi romantikus varázst.)

Nem olvastam még az írónőtől, de nem csalódtam. 1941-ben az Egyesült Államokban játszódik ez a nagyon jó történet. Angol pilótákat képeznek ki a Királyi Légierő számára. A könyvben szereplők szerethető karakterek, nem akadt olyan, aki ellenszenves lett volna. ( talán az egyik oktató, aki Jessie tudását nem ismeri el !) Most legszívesebben azt írnám, hogy a szerelem volt a fő irányvonal, de természetesen nem az, hanem a háború. A véletlen úgy hozta, hogy egymás után olvastam két II. világháborús könyvet, csak a másik oroszországi pilótákról szól jórészt.

Bár nem a megszokott stílus amit az írónőtől olvasni szoktam, mégis tetszett. beleláthatunk egy olyan történelmi korba, amit szerencsére nem éltem meg, és sok szemszögből hallottunk már róla.
Több pontos, történelmileg is pontos, élethű történet. Ebben a korban még ki kellett a nőknek harcolni, hogy egyenrangúak legyen bizonyos munkákba a férfiakkal, és ezt nagyon jól kidolgozta a szerző. Volt benne gyász, fiatalság, szerelem, és váratlan fordulatok.

„- A legrosszabb időkben is keresd a pozitívumokat, Jess.”

Lorraine Heath kilépett a komfortzónájából és másfajta történelmi romantikust tett le az asztalra. Ugyan szívesen olvasok 2. világháború ihlette történeteket, és az írónő neve számomra garancia, úgy érzem ez a regény nem lett túl erős. Jó alaptörténettel és karakterekkel operál, de a cselekményvezetés eleinte nem túl lehengerlő, majd kapkodóvá váló „stílusa” nem hozta fel bennem a „nem bírom letenni” érzést. Érzelmi fronton is inkább felszínesnek tűnt a regény, egyedül Kitty szála volt az ami maradéktalanul megérintett és elpityeregtem magam rajta.

Úgy érzem ebben a történetben több volt az akarat, és Heath lelkesen is írhatta, csak valahol elveszett a részletekben. Viktoriánus korabeli történetekben sokkal átgondoltabb, kifejtősebb. Itt a rövd fejezetek voltak a könyv visszahúzói.

Nem is tudom. Ambivalens érzéseket okozott ez a könyv. Működött is, meg nem is, jó volt az alapsztori, egyes részek kidolgozottak voltak, de a legtöbb túlírt vagy elkapkodott, emiatt pedig van egy kis keserű szájízem, főleg hogy tudom, az írónő tudta volna ezt jobban is. A negatív érzések ellenére is megérte elolvasni, mert voltak jól működő részei. És az biztos, hogy ez a sztori tökéletes filmalapanyag, nem bánnám, ha adaptálnák. Egy jó rendező csodát tudna vele tenni.

Bővebben: https://anniemindenesblogja.blogspot.com/2022/07/lorrai…

A második világháborús könyvek mindig felkeltik az érdeklődésem, ennek a könyvnek a borítója tetszett meg először. Tudom, könyvet nem borító alapján választunk, de ebben a kötetben nem csalódtam. A cselekmény szép lassan bontakozik ki, miközben egyre jobban megismerjük, és megszeretjük a szereplőket. Bevallom, párszor eleredtek a könnyeim, de ez is annak köszönhető, hogy ilyen közel éreztem magamhoz a szereplőket. A történet végén a levél váltások igazán különlegesek voltak, ebből akár többet is olvastam volna.

Ella Carey New York-i titok c. könyve után újra egy olyan könyvet olvastam, ahol Amerika II. vh. idején a nők szerepe kerül előtérben.
Amikor az USA is hadat üzen és belép a háborúba, egyre több férfi indul a seregbe és marad a nőkre a férfimunka.
Fiatal nők életén keresztül ismerhetjük meg, milyen pilótának lenni és bebizonyítani a férfiaknak, hogy ők is képesek arra a munkára, melyre eddig csak katonák, pasik voltak.
Megtörtént események az alapja, tényleg voltak olyan pilótaoktató hölgyek anno, akik segítették a brit hadsereg légierejét kiképezni.
Természetesen romantika, szerelem is vegyül a brit katonák és az amerikai lányok között.

Húúú ez a könyv nagyon szuper lett!
Nagyon szeretem az olyan történelmi könyveket,amikben sok igaz dolog van,de mégis színesebbé varázsolja az írói fantázia. Nagyon szeretem a II. vilàghàborúval kapcsolatos könyveket,és jó néha olyat is olvasni,amikben nem csak a szomorú tények vannak,hanem egyéb hétköznapi dolgok is szerepet kapnak. Nagyon kedveltem a főszereplőket,megértettem a döntéseiket,és megkönnyeztem a veszteségeiket.
Csak ajánlani tudom mindenkinek!

A pilótanők szemszögéből ábrázolt 2. világháború mindig érdekes, mert ilyenkor a háborús feszültségek mellett mindig előtérbe kerül a „nők is képesek ugyanarra, mint a férfiak” kérdéskör is. Jessie története is erről szól: hogyan küzdi ki helyét a férfiak uralta repülős társadalomban, hogyan képes a vélt vagy valós rossz döntéseivel és azok következményeivel együtt élni, hogyan lép az akkor elfogadotthoz képest új életútra és hogyan találja meg a szerelmet. Külön plusz pont a könyvnek azért, hogy említést tesz az angol-amerikai feszültségről, az amerikai „belépjünk, nelépjünk” tipródásról. Teszi mindezt úgy a könyv, hogy megőrzi könnyen emészthető voltát némi édes és bús fűszerezéssel.