Elveszett ​Gondvána 42 csillagozás

Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Néhány hét alatt bejárható tartomány a világ, amelynek határán túl megzavarodik a valóság. Abe Kaledon, a fiatal tudós ezt a különös sávot kutatja, ám elmélete a határ természetéről felborítja a tartomány szívének, Sadness Springs városának kényes hatalmi egyensúlyát. A melankólia forrásaira épült városban a munkások és vezetők, emberek és hártyások között feszülő ellentét forrpontra jut: Abe felfedezése és a titokzatos iparmágnás, Gustavo Omerigo expedíciója olyan titkokat szabadít el, amelyeket nem lehet többé elrejteni.

Lőrinczy Judit, az Ingókövek szerzője új regényében egy társadalmi feszültségektől terhes városból vezet el egy olyan birodalomba, ahol a valóság törvényei érvényüket vesztik.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2018
528 oldal · ISBN: 9789634066729
>!
GABO, Budapest, 2018
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066705

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Elfogult vagyok. Lőrinczy Judit valamikor még Sztálingrád ingóköveivel beírta magát privát irodalomtörténetembe. Azóta nehezen mozdul onnan. Még akkor sem, amikor egy alkalmanként weirdbe hajló, MIéville városait idéző, majd a bardo örök körforgását felcsillantó fantasyt ír sárkányokkal, varázslókkal, elkötelezett tudósokkal és a fura város elvetemült hatalmi harcaival, rejtélyes küldetéssel és a múlt fortyogó, sötét titkaival.
Telve van ez a regény kettősséggel – talán ezért is találja meg nehezebben olvasótáborát, mint a fent említett alkotás. Gondvánában elválik egymástól és mégis könnyedén egymásba tűnik a nyersen, színtiszta logikával felépített világ, majd a világot körülölelő, újabb és újabb világok apránként feltünedező hagymahéjai. A zártság, a védettség erőszakos biztonsága látszólag ütközik a szabadság, a tudás feszítő, soha nem múló, kényszerű vágyával. Ebben a regényben senki nem az, akinek látszik és az eszmék, az indíttatások sem oda mutatnak, ahová elsődlegesen képzelnénk.
Számomra ez a regény minden szépséges mondatával, csodálatos jelképrendszerével, alig leplezett sejtetéseivel, utalásaival, maga az örök keresés, a kínzó vágyakozás, a nagybetűs Út óhajtásának és soha meg nem találásának regénye. Tudom, hogy az írás tele van metafizikus értelmezéssel, de én akkor is, csak a szereplők lelkének mélységeiből akartam látni mindent. Nem is tagadom, hogy az első fejezetektől emocionális alapon tekintettem a szövegre. Okszána és Aiorann szemszögéből akartam látni a mérföldes távlatokat, Abe szemével akartam az elérhetetlen, örök vágyálom felé sóvárogni, de az Idegen szemével is látni óhajtottam a végtelent, a földöntúli, mindenek fölötti – szinte nem is létezhető – tudást.

Csodálatos ez a regény. Bármi, amit még írhatnék róla, az csupán a történetről magáról szólna, vagy már leíratott mások – többek között @Odett – által. Úgy gondolom azonban, hogy az igazi értéke pont abban rejlik, hogy a következő száz olvasó újabb százegy értelmezéssel és még több látásmóddal gyarapítja majd Gondvána történetét.
Feltétel nélkül ajánlom. Kérlek légy a szöveghez türelmes, tölts el minél több időt Gondvánában, hogy befogadd a valóságait és a világ is elfogadjon Téged!

5 hozzászólás
vicomte P>!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Nagyjából minden évben akad egy olyan könyv még az SFF zsáneren belül is, ami nagyon megosztja a figyeltjeimet, és szélsőséges érzéseket vált ki az olvasók szélesebb köréből is.
A 2018-as megjelenések közül talán ez a regény váltotta ki a legnagyobb értetlenkedést és okozta ezzel a legnagyobb csalódást is.
Bevallom: hosszú csatározást követően én is inkább a csalódottak és az értetlenkedők táborába voltam kénytelen elkullogni.

Pedig az Elveszett Gondvána jó alapokra épít, s ha csak a részeit vennénk szemügyre, akkor megtalálnánk benne az összes szükséges alkotóelemet, ami egy igazán jól működő – és a lélek mélyéig leásó – fantasztikus regényhez kell.
Mégis, hiába a jó alapok, ha a regény felépítménye recseg-ropog, mint egy míves svájci zsebóra, amelybe a biztonság kedvéért a kelleténél harminchárommal több fogaskereket épített be a kifinomult mechanikáért felelős mester, s így már felhúzni sem lehet a szerkezetet, nemhogy az időt mérni vele.

Számomra a könyv egyik legnagyobb problémája a fókuszálatlanság és a történeti és narratív koncepció túl gyakori és indokolatlan átstrukturálása volt.
A hosszan spoiler elnyújtott bevezető rész – ha lehet egyáltalán ilyet mondani a regény közel kétharmadát kitevő egységre – egészen más problémákat és konfliktusokat helyez a középpontba, mint amivel a regény valójában foglalkozik.
Ekkor még egy önmagában is groteszk és nyomasztó, és minden értelemben zárt világot ismerhetünk meg, amelyben a kafkai és orwelli látomások mosódnak össze egy erősen noir krimis háttérrel spoiler. Ez a rész óhatatlanul Miéville-t idézi fel a new weird ismerőiben, de nekem időnként a Terry Gilliam-féle Brazil spoiler és számos egyéb erős vizualitású, elborult film is beugrott az olvasás közben.
Azonban a Sadness Springsben, illetve a Tartományban játszódó rész narrációja olvasás közben végtelenül frusztráló volt, mivel úgy éreztem, hogy meg kell küzdenem a szöveggel – rég nem szembesültem ennyi direkt elidegenítő írói eszközzel egy zsánerregényben. Ha objektíven nézem, az egyes szereplők jelleme, és az események
tükrében a sorsa is jól lett ábrázolva, mégis le kellett győznöm a szereplők nyűgei iránt érzett mélységes közönyömet, hogy haladni tudjak a regénnyel.
A szöveg akkor váltott tempót és az addigi érdektelenséget akkor váltotta fel az értetlenség, amikor végre a hosszú bevezetőben szőtt eseménysor betetőződött és az Őrület Földjére indított expedíció(k) útra keltek, és az egyes szereplőkről egyre meglepőbb dolgok derültek ki.
A regény utolsó harmada egy nagyszabású szürreális látomás: egyszerre végtelenül személyes és zavarba ejtő, mint bepillantani valaki szorongásoktól sújtott rémálmaiba, másrészt olyan, akárha a saját, elfeledett álmaim peregnének a szemhéjam mögött.
A regénynek ez a része ugyanis az általam érteni vélt pszichológiai és filozófiai értelmezési tartomány kiterjesztése mellett olyan spirituális örvényt is támasztott, ami olvasóként engem a saját lelkem mélyébe rántott. Néhányszor szinte félálomban olvastam a sorokat, amelyeket így szerencsére érezni tudtam, hiszen értelmezni esélyem sem lett volna.

Lőrinczy Judit regénye azon a mezsgyén mozog, ami a szürrealizmus és a new weird között helyezkedik el, de nem tudja ezeket az alkotóelemeket igazán jól és jó arányban vegyíteni, emiatt a hagyományos, bár groteszk környezetben játszódó kalandregény elemek túl gyakran – és számomra indokolatlanul – telepednek rá és nyomják el a könyv sokkal izgalmasabb, spirituális szintű olvasatát.

pat P>!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Grandiózus alkotás, felejthetetlen élmény… Előbbi hajszál híján, utóbbi viszont bizonyosan, de csak részben a szó pozitív értelmében.
Nem gondolom, hogy nagy közönségsiker lesz a könyv – pedig akár az is lehetne. No de haladjunk sorban.

A regény a maga 500+ oldalas terjedelmével meglepő ívű utazásra invitálja a mit sem sejtő olvasót. Ahogy az első lapokon felsejlő, sötéten disztopikus város-entitás China Mieville-t idézően weird, szakszervezetek és forradalmak hevítette hangulatából átkerülünk a (nekem legalábbis) Clive Barker furcsa és bizarr lényeit felidéző, a valósággal igen laza kapcsolatban álló létsíkokra, miközben a regény végén tán kevesebbet értünk, de jóval többet képzelünk és borzongunk, mint az elején… Az szerintem egy igazán páratlan élmény – legalábbis a magyar fantasztikumban biztosan, és ez vitán felül jelentőssé teszi Lőrinczy Judit második regényét. Az elképesztő profin megírt szöveggel egyetemben, természetesen.

De. Valahogy mégsem működik hibátlanul a szöveg: túlírt, kilógnak belőle elemek, botlik a logika, csúszkál a fókusz, bizonyos komponensek olyan benyomást keltenek, mintha a proto-verzióban még a helyükön lettek volna, szerepük lenne, de aztán túlhaladt volna rajtuk a történet evolúciója, és én igazán nem is tudom, csiszolni kellett volna-e még a szöveget, vagy abbahagyni a cizellálást jó pár verzióval hamarabb. És ha rövidebb úgy 200 oldallal, az se biztos, hogy ártott volna neki…
És például a cím és a borító sem fogja elősegíteni, hogy a könyv és a valódi célközönsége gyorsan egymásra találjon: ez nem egy sárkányos-romantikus, virágba borult réten egymás felé szaladós, boldoganélnekmíg típusú történet finom lelkű, könnyeden pörgő lapokra vágyó ifjú olvasóknak – bármi dolga is van a borítón annak a svájci tehenészfiúnak azzal a láthatóan meghibásodott villanypásztorral.

2 hozzászólás
Noro >!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Egy sötét, mocskos és faji ellentétekkel terhes város áll a világ és a történet középpontjában. Az ezt körülvevő világ alig néhány heti utazással körbejárható. A bezártság, az erőforrások szűkössége egyre nagyobb feszültségeket gerjeszt. A titokzatos képességekkel rendelkező, majdnem-emberi hártyások népét, amely a közönséges emberek között él, egyre erősebb félelem övezi. A föld alatt pedig olyan erők mozgolódnak, amelyek valóban rettenetesek, ép elmével fel sem foghatók. A határterület kutatását a konzervatív hatalom visszafogja, pedig a terjeszkedés talán megmenthetné a tartományt – de az is lehet, hogy elpusztítaná, hiszen a határon túl az ellenőrizhetetlen káosz az úr.

Az ember azt hinné, hogy Sadness Springs városa már maga a weird fantasy – főleg, mivel ravaszul fel van cicomázva a China Miéville Perdido Pályaudvarát idéző motívumokkal: szakszervezetekkel, munkáslázongással, titkosrendőrökkel. Sőt, maga a városi főpályaudvar az egyik legkarakteresebb, legjobban kidolgozott helyszín – szerintem aligha véletlenül. De tévedésben vagyunk, mert ebben a világban ez a normális, a rendezett, az ismert tartomány. Az igazi weirdness odaát van. Amint átlépjük a határvonalat, moorcock-i stílusú metafizikába csöppenünk, ahol a Rend kis szigetei a Káosz óceánjában sodródnak. Álomszerű kvázivalóságok, a világot már-már metatextuális szinten érzékelő szörnyetegek spoiler várják az utazókat.

A könyv látszólagos széttagoltsága, a tartományban zajló események és az odakinti vándorlás közötti fókusz csúszkálása szerintem mindjárt értelmet nyer, ha a metafizikát metaforikusan kezeljük. A vándorlás a szubjektív valóságokban, amelyben mindenki más utat jár be, még akkor is, ha nem egyedül utazik – ez a lelki útkeresés testet öltött formában. A tartomány látszólagos biztonsága csupán az otthon hamis stabilitása, amelyet Abe, Okszána, a Kapitány és a többiek mind a maguk módján kezelnek – nem csoda hát, hogy mind kvázi egy külön világban találják magukat. Én pedig külön zseniálisnak találom, hogy mindehhez nem csak a szürreális fantasy elemeit, de egy szürreális tudományágat spoiler is felhasználja.

Két mondat a borítóról: egyrészt jó ez a fényes felület, mert korábban több Gabo könyvről is az volt a benyomásom, mintha már újonnan is kopottak lettek volna. Másrészt ez az amis gyerek a pipacsföldön egyáltalán nem ez a regény. Ez a regény kozmikus horrorba oltott metafizikai szürrealitás, cinikus politikai realitásban pácolva.

1 hozzászólás
Bori_L P>!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Én azt hiszem, hogy Lőrinczy Judit kiterített maga elé egy (esetleg kettő vagy három) pakli Dixit kártyát, elkezdett írni, és amikor befejezte, ott volt az Elveszett Gondvána története.

Bevallom őszintén, hogy először nagyon vártam ezt a könyvet, aztán pedig amikor elkezdtem olvasni, nagyon untam. Körülbelül 60%-nál azon gondolkoztam, hogy befejezés után ez is a nemsokára-eladó polcra fog kerülni, hogy legyen hely a kedvenceknek, akármennyire is vártam ezt a könyvet, akármennyire is kíváncsi voltam rá.
Jelentem, elvetettem ezt az elgondolást.

Az Elveszett Gondvána számomra azok közé a könyvek közé tartozik, amiket csak a teljes kép ismeretében, a történet végén tudok igazán értékelni. Már csak azért is, mert őszintén szólva a könyv első felében fontosabb szerepet kapó miéville-i város, a maga szakszervezeteivel, helyszíneivel és titkaival engem nem igazán tudott lekötni, csak a végén, amikor kiderült, hogy mi köze is van a városnak az egészhez. Többen is írták/mondták, hogy a könyv második fele átcsap alami kaotikus-weird dologba, ami alaposan összekuszálja a szálakat – egy kicsit tartottam is ettől, ha már az eleje nem tetszett nekem, amiről annyit áradoztak, akkor vajon a káoszhoz mit fogok szólni?

Hát, azt szólom, hogy ez a világ-koncenpció meg az Őrület Birodalma nekem ezerszer jobban bejött, mint a város, még az álomszerű látomásokat is izgatottabban olvastam, mint az x-edik leírást az expedícióról meg a városi marakodásról! Biztos a városi részeknek is vannak mélyebb jelentésrétegei, és nagyobb szerepük annál, hogy előkészítsék a végjátékot, de számomra ez a könyv az utolsó harmadában emelkedett ki a „jó-jó, de ennél többet vártam” kategóriából.

Sajnos nagyon nehéz róla spoilerek nélkül írni, de azért annyit elárulhatok, hogy aki a borító miatt olvasná, az inkább ne tegye, akit viszont elbizonytalanít a borító, az inkább kösse be vagy hagyja figyelmen kívül, de tegyen vele egy próbát.* Nekem az olvasás alapján amúgy nem csak Miéville ugrott be, hanem Dukaj is ( spoiler ).

Gyönyörű ez a történet, és nem csak azért, mert hihetetlenül komplex (ez egy kicsit hátránya is egyébként, én sokszor utólag jöttem rá, hogy hoppá, 100 oldallal korábban valami fontosat szalasztottam el) és jól átgondolt, nem csak azért, mert végül mindenre fény derül, de nem ám olyan szájbarágósan, hanem úgy, hogy beférkőzik az ember gondolatai közé, és ott gyökeret ereszt és terebélyesedik, és gondolatokat bont. Nekem elsősorban azért gyönyörű, mert mesterien vegyíti a fantasy világokat némi sci-fi körítéssel (említettem már Dukajt, ugye?), és a legvégén győzött meg róla, hogy ezt újra kell majd olvasnom, bármennyire is untam az elejét.

spoiler

spoiler

*a kalapos kisfiún kívül egyébként az összes mozzanatot tudom értelmezni a borítón, de összességében azért eléggé félrevezető

14 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Kicsit többet vártam ettől a regénytől a fülszöveg és a gyönyörű borító alapján. Az első kétszáz oldalon úgy kellett átszenvednem magamat, annyira untam. Az ún hártyások miatt érződött, hogy fantasy, de a helyszín az ipari forradalom kezdetének egy városára hasonlított. Elégedetlen munkások, gazdag felsőbb osztály, nyomornegyegyedek, gyárak, szakszervezet. Bár Sadness Spring a Taromány fővárosa, ahonnan nem vezetnek utak sehova. Elszigetelt hely, az egyetlen ismert világ. Egy fiatal tudós azonban az ellenkezőjét készül bizonyítani. Az igazi kalandok a 200. oldal után kezdődnek, és végre, feltűnik egy sárkány. Kicsit szürreális mese ez felnőtteknek, kezdetről és végről, az idő hatalmáról. Nekem kicsit kevés volt a befejezés.

Dominik_Blasir>!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Igazi felfedezés ez a regény, ilyen tekintetben az egyik legérdekesebb a magyar fantasy történetében. Pedig a rejtélyközpontú regények elég rosszul is elsülhetnek, de az írónő jó érzékkel adagolta az információkat, ügyesen tartotta fenn a feszültséget, így unatkozni igazán nincs időnk. Azért „igazán”, mert nekem kellett olyan száz-százötven oldal, mire belerázódtam és elkapott magának a történet tempója-hangulata – utána viszont nagyon jó érzés volt elmerülni ebben a különös világban, ezekkel a különös karakterekkel.
Ha az Elveszett Gondvána nem is tökéletes, de mindenképpen figyelemre méltó, különleges alkotás, amit érdemes kézbe vennie mindenkinek, aki érdeklődik a fantasy iránt.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-09…

zamil>!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Csalódott vagyok, mert nagyon vártam ezt a könyvet, sőt inkább úgy mondom nagyon vártam bármit az írónőtől mert az Lőrinczy Judit: Ingókövek nálam nagy kedvenc lett. Sajnos bármennyire szerettem volna ez a könyv nem érte el azt a szintet és élményt amire vártam.
A történet érdekes egyedi, ezzel semmi gondom nem is volt, az írónő stílusa, mondatai még mindig elvarázsolnak. Mégis mi volt a gondom? A karakterekkel egyáltalán nem voltam kibékülve, egyik sem volt amelyik kicsit is belopta volna a szívembe magát. A történet közepe, ahol a lapokon történő utazások vannak, túl sok volt mind oldalban, mind ötletben (olyan volt mint egy trippes utazás, ahol az ember csapong az eseményekben). Ez a rész volt, ahol elveszett az érdeklődésem, és hiába talált vissza végén a történet a jó mederbe már nem volt az igazi. Kicsit olyan érzésem van, hogy az évek alatt túl sok ötlet került bele a könyvbe, annyi ami akár több könyvre is elég lett volna.
Ettől függetlenül élmény volt olvasni a sorokat, és várom a következő könyvet.

kvzs P>!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert az Ingókövekért rajongtam. Sajnos ez a történet messze nem került olyan közel hozzám, mint Sztálingrád meséje.
A könyv elején egy izgalmas, újszerű fantasy történetre számítottam, ami azonban középtájon átváltott valami weird szerű furcsasággá. Sajnos ekkor/ezután döccent is párat számomra a történetvezetés, amit próbáltam először a fáradtságomra és a figyelemhiányomra fogni, aztán kezdtem rájönni, hogy valószínűleg nem az én készülékemben van a hiba…
Befejeztem a könyvet, de azt nem mondhatom, hogy meg is értettem. Vannak ugyan elképzeléseim a miértekről és a hogyanokról, de ezeket is inkább érzem, mint értem.
A történet furcsaságai ellenére a szöveg, és az ötletparádé lenyűgöző, nagyon jó hazai szerzőtől ilyen újszerű látásmódot és furcsa világot kapni. Az egyetlen félelmem az, hogy a borító alapján olyanok fogják megtalálni, akik nem a célközönsége ennek a stílusnak, és a könyv nem fog a megérdemelt helyére kerülni a palettán.

4 hozzászólás
Lisie87 P>!
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Az első gondolatom, amikor befejeztem a könyvet: hű, végre vége. Az utolsó 100 oldalt egy hét alatt sikerült abszolválnom. Volt a felénél egy kis szünetem is, és közben kiolvastam két könyvet. Ezek után gondolhatjátok, hogy mennyire zártam a szívembe a könyvet…
Megint az a csalóka borító..olyan szép és csábító! Még nem olvastam az írónőtől, szóval nem volt hasonlítási alapom, de megadtam neki a bizalmat. Az írásmód tényleg szép és igényes, de … a történet valahogy nem fogott meg. Talán az segíthetett volna, ha mondjuk 200 oldallal rövidebb a könyv. Urban fantasynak induló, weird-be átcsapó cselekmény, amivel nem is lenne baj, mert nem ódzkodom a weirdtől, de valahol a könyv felénél elvesztette a varázsát és csak nyögvenyelősen tudtam venni az oldalakat.
Összességében csalódás.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

Égethetünk könyveket, felkoncolhatunk tudós elméket, de mindig jön majd valaki, aki rámutat az igazságra.

9. oldal

1 hozzászólás
gesztenye63 P>!

Az a jövő, amiben élsz, az örök jelennel lezárt múlt idő.

471. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
ViraMors P>!

Nem az a kérdés, mi van odaát, hanem az, hogy mi van az odaát után.

ViraMors P>!

A lövedék beleveszett a valóság egy másik szövedékébe.

gesztenye63 P>!

Boldogságunk azon múlik, miként békélünk meg életünk végességével. A legtöbben gyermeket vállalunk.

223. oldal

ViraMors P>!

Most pihenjenek le, holnap átlépünk az Őrület Birodalmába.

ViraMors P>!

A vörös nap az égen vörös könnyeket hullatott, melyek sercegve olvadtak a tengervízbe.

NewL P>!

A legendák azért legendák, mert a szerzőikről nem tudni semmit, így nem felel a történet hitelességéért senki sem.

ViraMors P>!

Bárki, bármi lehet ez az alak, akiből szempillantás alatt vérszomjas, levegőben úszó medúza, sellő, tengeri szörny, kitörő vihar válhat, az álmokból táplálkozó, mohó sárkányról nem is beszélve.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ed Fisher: Profundis
Sepsi László: Pinky
Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Richelle Mead: Véreskü
Joe Hill: NOS4A2
Clive Barker: Korbács
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Clive Barker: Everville 1-2.
Virág Emília: Sárkánycsalogató