Elveszett ​Gondvána 12 csillagozás

Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Néhány hét alatt bejárható tartomány a világ, amelynek határán túl megzavarodik a valóság. Abe Kaledon, a fiatal tudós ezt a különös sávot kutatja, ám elmélete a határ természetéről felborítja a tartomány szívének, Sadness Springs városának kényes hatalmi egyensúlyát. A melankólia forrásaira épült városban a munkások és vezetők, emberek és hártyások között feszülő ellentét forrpontra jut: Abe felfedezése és a titokzatos iparmágnás, Gustavo Omerigo expedíciója olyan titkokat szabadít el, amelyeket nem lehet többé elrejteni.

Lőrinczy Judit, az Ingókövek szerzője új regényében egy társadalmi feszültségektől terhes városból vezet el egy olyan birodalomba, ahol a valóság törvényei érvényüket vesztik.

>!
GABO, Budapest, 2018
528 oldal · ISBN: 9789634066729
>!
GABO, Budapest, 2018
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066705

Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Egy sötét, mocskos és faji ellentétekkel terhes város áll a világ és a történet középpontjában. Az ezt körülvevő világ alig néhány heti utazással körbejárható. A bezártság, az erőforrások szűkössége egyre nagyobb feszültségeket gerjeszt. A titokzatos képességekkel rendelkező, majdnem-emberi hártyások népét, amely a közönséges emberek között él, egyre erősebb félelem övezi. A föld alatt pedig olyan erők mozgolódnak, amelyek valóban rettenetesek, ép elmével fel sem foghatók. A határterület kutatását a konzervatív hatalom visszafogja, pedig a terjeszkedés talán megmenthetné a tartományt – de az is lehet, hogy elpusztítaná, hiszen a határon túl az ellenőrizhetetlen káosz az úr.

Az ember azt hinné, hogy Sadness Springs városa már maga a weird fantasy – főleg, mivel ravaszul fel van cicomázva a China Miéville Perdido Pályaudvarát idéző motívumokkal: szakszervezetekkel, munkáslázongással, titkosrendőrökkel. Sőt, maga a városi főpályaudvar az egyik legkarakteresebb, legjobban kidolgozott helyszín – szerintem aligha véletlenül. De tévedésben vagyunk, mert ebben a világban ez a normális, a rendezett, az ismert tartomány. Az igazi weirdness odaát van. Amint átlépjük a határvonalat, moorcock-i stílusú metafizikába csöppenünk, ahol a Rend kis szigetei a Káosz óceánjában sodródnak. Álomszerű kvázivalóságok, a világot már-már metatextuális szinten érzékelő szörnyetegek spoiler várják az utazókat.

A könyv látszólagos széttagoltsága, a tartományban zajló események és az odakinti vándorlás közötti fókusz csúszkálása szerintem mindjárt értelmet nyer, ha a metafizikát metaforikusan kezeljük. A vándorlás a szubjektív valóságokban, amelyben mindenki más utat jár be, még akkor is, ha nem egyedül utazik – ez a lelki útkeresés testet öltött formában. A tartomány látszólagos biztonsága csupán az otthon hamis stabilitása, amelyet Abe, Okszána, a Kapitány és a többiek mind a maguk módján kezelnek – nem csoda hát, hogy mind kvázi egy külön világban találják magukat. Én pedig külön zseniálisnak találom, hogy mindehhez nem csak a szürreális fantasy elemeit, de egy szürreális tudományágat spoiler is felhasználja.

Két mondat a borítóról: egyrészt jó ez a fényes felület, mert korábban több Gabo könyvről is az volt a benyomásom, mintha már újonnan is kopottak lettek volna. Másrészt ez az amis gyerek a pipacsföldön egyáltalán nem ez a regény. Ez a regény kozmikus horrorba oltott metafizikai szürrealitás, cinikus politikai realitásban pácolva.

1 hozzászólás
>!
pat P
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Grandiózus alkotás, felejthetetlen élmény… Előbbi hajszál híján, utóbbi viszont bizonyosan, de csak részben a szó pozitív értelmében.
Nem gondolom, hogy nagy közönségsiker lesz a könyv – pedig akár az is lehetne. No de haladjunk sorban.

A regény a maga 500+ oldalas terjedelmével meglepő ívű utazásra invitálja a mit sem sejtő olvasót. Ahogy az első lapokon felsejlő, sötéten disztopikus város-entitás China Mieville-t idézően weird, szakszervezetek és forradalmak hevítette hangulatából átkerülünk a (nekem legalábbis) Clive Barker furcsa és bizarr lényeit felidéző, a valósággal igen laza kapcsolatban álló létsíkokra, miközben a regény végén tán kevesebbet értünk, de jóval többet képzelünk és borzongunk, mint az elején… Az szerintem egy igazán páratlan élmény – legalábbis a magyar fantasztikumban biztosan, és ez vitán felül jelentőssé teszi Lőrinczy Judit második regényét. Az elképesztő profin megírt szöveggel egyetemben, természetesen.

De. Valahogy mégsem működik hibátlanul a szöveg: túlírt, kilógnak belőle elemek, botlik a logika, csúszkál a fókusz, bizonyos komponensek olyan benyomást keltenek, mintha a proto-verzióban még a helyükön lettek volna, szerepük lenne, de aztán túlhaladt volna rajtuk a történet evolúciója, és én igazán nem is tudom, csiszolni kellett volna-e még a szöveget, vagy abbahagyni a cizellálást jó pár verzióval hamarabb. És ha rövidebb úgy 200 oldallal, az se biztos, hogy ártott volna neki…
És például a cím és a borító sem fogja elősegíteni, hogy a könyv és a valódi célközönsége gyorsan egymásra találjon: ez nem egy sárkányos-romantikus, virágba borult réten egymás felé szaladós, boldoganélnekmíg típusú történet finom lelkű, könnyeden pörgő lapokra vágyó ifjú olvasóknak – bármi dolga is van a borítón annak a svájci tehenészfiúnak azzal a láthatóan meghibásodott villanypásztorral.

2 hozzászólás
>!
Bori_L P
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Én azt hiszem, hogy Lőrinczy Judit kiterített maga elé egy (esetleg kettő vagy három) pakli Dixit kártyát, elkezdett írni, és amikor befejezte, ott volt az Elveszett Gondvána története.

Bevallom őszintén, hogy először nagyon vártam ezt a könyvet, aztán pedig amikor elkezdtem olvasni, nagyon untam. Körülbelül 60%-nál azon gondolkoztam, hogy befejezés után ez is a nemsokára-eladó polcra fog kerülni, hogy legyen hely a kedvenceknek, akármennyire is vártam ezt a könyvet, akármennyire is kíváncsi voltam rá.
Jelentem, elvetettem ezt az elgondolást.

Az Elveszett Gondvána számomra azok közé a könyvek közé tartozik, amiket csak a teljes kép ismeretében, a történet végén tudok igazán értékelni. Már csak azért is, mert őszintén szólva a könyv első felében fontosabb szerepet kapó miéville-i város, a maga szakszervezeteivel, helyszíneivel és titkaival engem nem igazán tudott lekötni, csak a végén, amikor kiderült, hogy mi köze is van a városnak az egészhez. Többen is írták/mondták, hogy a könyv második fele átcsap alami kaotikus-weird dologba, ami alaposan összekuszálja a szálakat – egy kicsit tartottam is ettől, ha már az eleje nem tetszett nekem, amiről annyit áradoztak, akkor vajon a káoszhoz mit fogok szólni?

Hát, azt szólom, hogy ez a világ-koncenpció meg az Őrület Birodalma nekem ezerszer jobban bejött, mint a város, még az álomszerű látomásokat is izgatottabban olvastam, mint az x-edik leírást az expedícióról meg a városi marakodásról! Biztos a városi részeknek is vannak mélyebb jelentésrétegei, és nagyobb szerepük annál, hogy előkészítsék a végjátékot, de számomra ez a könyv az utolsó harmadában emelkedett ki a „jó-jó, de ennél többet vártam” kategóriából.

Sajnos nagyon nehéz róla spoilerek nélkül írni, de azért annyit elárulhatok, hogy aki a borító miatt olvasná, az inkább ne tegye, akit viszont elbizonytalanít a borító, az inkább kösse be vagy hagyja figyelmen kívül, de tegyen vele egy próbát.* Nekem az olvasás alapján amúgy nem csak Miéville ugrott be, hanem Dukaj is ( spoiler ).

Gyönyörű ez a történet, és nem csak azért, mert hihetetlenül komplex (ez egy kicsit hátránya is egyébként, én sokszor utólag jöttem rá, hogy hoppá, 100 oldallal korábban valami fontosat szalasztottam el) és jól átgondolt, nem csak azért, mert végül mindenre fény derül, de nem ám olyan szájbarágósan, hanem úgy, hogy beférkőzik az ember gondolatai közé, és ott gyökeret ereszt és terebélyesedik, és gondolatokat bont. Nekem elsősorban azért gyönyörű, mert mesterien vegyíti a fantasy világokat némi sci-fi körítéssel (említettem már Dukajt, ugye?), és a legvégén győzött meg róla, hogy ezt újra kell majd olvasnom, bármennyire is untam az elejét.

spoiler

spoiler

*a kalapos kisfiún kívül egyébként az összes mozzanatot tudom értelmezni a borítón, de összességében azért eléggé félrevezető

2 hozzászólás
>!
kvzs P
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert az Ingókövekért rajongtam. Sajnos ez a történet messze nem került olyan közel hozzám, mint Sztálingrád meséje.
A könyv elején egy izgalmas, újszerű fantasy történetre számítottam, ami azonban középtájon átváltott valami weird szerű furcsasággá. Sajnos ekkor/ezután döccent is párat számomra a történetvezetés, amit próbáltam először a fáradtságomra és a figyelemhiányomra fogni, aztán kezdtem rájönni, hogy valószínűleg nem az én készülékemben van a hiba…
Befejeztem a könyvet, de azt nem mondhatom, hogy meg is értettem. Vannak ugyan elképzeléseim a miértekről és a hogyanokról, de ezeket is inkább érzem, mint értem.
A történet furcsaságai ellenére a szöveg, és az ötletparádé lenyűgöző, nagyon jó hazai szerzőtől ilyen újszerű látásmódot és furcsa világot kapni. Az egyetlen félelmem az, hogy a borító alapján olyanok fogják megtalálni, akik nem a célközönsége ennek a stílusnak, és a könyv nem fog a megérdemelt helyére kerülni a palettán.

4 hozzászólás
>!
chibizso
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

"Az vitathatatlan, hogy Lőrinczy különleges regénnyel gazdagította a magyar fantasztikumot. Ez leginkább a történetvezetésben tűnik ki, ami mentén két részre oszthatjuk a könyvet: az első felében a szerző az orrunknál fogva vezet. A városvezetőség mindent elkövet, hogy ellehetetlenítse Abe-t, még az erőszaktól sem riad vissza: ez a motívum egy klasszikus totalitárius rendszer képét igyekszik számunkra felrajzolni, ezért a folytatásban leginkább forradalom szervezését (ez a háttérben nagyon is zajlik), lázadást és szabadságharcot várnánk, s mivel Abe-t atrocitások érik, azt hihetjük, ő fog a későbbi harcok középpontjába kerülni.
Aztán jön a regény második fele, és minden előzetes várakozásunkat felülírja.
A könyv teljes élvezhetősége végett nem is beszélnék arról, Lőrinczy hogyan éri ezt el. De elöljáróban annyi bőven elmondható, hogy habár szinte minden a feje tetejére áll, és semmi se az, aminek látszik, azért úgy érezzük, mégis minden a helyén van, egyik dolog következik a másikból. Mindez pedig azt bizonyítja, a szerző teljes irányítása alatt tartja történetét, tudatosan építette fel úgy, ahogy. (…)

Ismerős de mégis újszerű környezet és remekül felépített cselekmény – eddig ez mind igaz az Elveszett Gondvánára. Akár azt is mondhatnám, meg is van minden a tökéletes olvasásélményhez. Azonban ez mégsem mondható el. A regényből egy valami hiányzik: az erő.

Az az erő, ami képes azonnal beszippantani a történetbe, ott tartani, sőt függővé tenni, hogy mindig vissza-visszavágyjunk a regénybe. Miért nem történik ez meg az Elveszett Gondvánában?

Nem az eszképista fantázia világ hiánya és nem is a sötétebb tónus jelenléte miatt. Egy történetnek ezek ellenére is meg kell mutatnia az erejét. Inkább a történet tálalásában látom a problémát, az nem engedi megmutatni a könyv tényleges potenciáljait. A cselekmény nagyon lassan indul, az első száz oldalon nem is történik jelentős esemény. Hosszú, kissé terjengős leírásokból ismerjük meg a helyszínt és több jelentős vagy kevésbé fontos szereplő múltját és jelenét. A később kirajzolódó nagyobb események előkészítése is lassú és túlságosan is megfontolt. Mikor jobban beindulnak az események, akkor is megmarad ez a tempó: sokára jutunk el A-ból B pontba. A történet folyamát a sok szereplő nyomon követése is megtöri, a sávon túl játszódó részeket már-már érdektelenné is teszik az ide-oda masírozó karakterek. Pedig a történet lezárása és a szereplők sorsa jó értelemben kiszámíthatatlan, és számos olyan nyitott kérdést is marad, amin kellemes elgondolkodni azután is, hogy a könyv végére értünk. Kár, hogy nehéz út vezet idáig."

A teljes cikk: https://roboraptor.24.hu/2018/08/13/a-korrupt-vilagbol-…

>!
Utószó_blogger
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert egyrészt tetszett, másrészt viszont nagyon zavaros volt. Az alapötlet szerintem fantasztikus, és nagyon élveztem, ahogy Abe és társai próbálnak rájönni, hogy mi is lehet a határon túl, és a városban zajló politikai, társadalmi ellentétek is izgalmasak voltak. Aztán a könyv második felében elkezdett minden zavarossá válni, ráadásul nekem a befejezés sem igazán nyerte el a tetszésemet. Ennek ellenére nagyon erősnek érzem ezt a könyvet, mert az írónő egészen elképesztő világot tudott felépíteni, csak talán egy kicsit kevésbé kellett volna összekuszálni a szálakat, hogy a végére ki is lehessen bogozni őket. Valószínűleg igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy egy kicsit rövidebben jobban ütött volna a történet.
Bővebben a blogomon: https://utoszo.wordpress.com/2018/06/29/lorinczy-judit-…

1 hozzászólás
>!
Ultra_Bithalver
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Erdekes konyv; a borito ne tevesszen meg, nem gyerekkonyv vagy YA.
En egy kicsit rovidebb formaban gondolnam ezt a tortenetet, ezert a 4/5 pont; mas kritikam nincs.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Richelle Mead: Véreskü
Joe Hill: NOS4A2
Clive Barker: Korbács
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Gaura Ágnes: Túlontúl
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
Robert Jackson Bennett: Csodák városa