Szibériai ​priccseken 2 csillagozás

Lőrincz László: Szibériai priccseken

Lőrincz László kitűnő elmesélő. A Szibériai priccseken c. könyvének elbeszéléseiben nincs felesleges szó, fanyar humora, éles világlátása megóvja attól, hogy érzelgős legyen.
Egyik elbeszélésében, amikor a transzport, ahova az író is tartozik hazaindul, egy orosz orvosnő búcsúztatja a csapatot. Arra kéri az akkor szabaduló foglyokat ne meséljenek otthon borzalmasabbat a megtörténteknél, ne legyen bennük gyűlölet az orosz nép iránt, hiszen nem ő a felelős a gyötrelmeikért, a történtekért. Lőrincz László elfogadta ezt az útravalót. Elbeszéléseiben dráma van és együttérzés, gyarló hőseihez is empátiával közelít.
Történetei éppen annyira igazak és szépek, mint amilyen igaz és szép az az ember, aki akarva akaratlan, de mindenképpen ártatlanul – egy mindegy, hogy milyen háborúban – civilnek és férfinek született.

>!
Noran, Budapest, 1997
188 oldal · ISBN: 9639048240

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Lőrincz László: Szibériai priccseken

Nem olyan egyszerű értékelni ezt a könyvet, talán még csillagozni sem kellene. Egyszerűen borzalmas ami itt le van írva, de borzalmasabb, hogy az író saját történetét írja le.
Az ember csak olvassa az embertelen körülményeket, Szibéria néha mínusz 45 fokos hideg, vagy még több, és a foglyok alig ruhában robotolnak 10-12 órát, ki kőbányában, ki építkezésen, vagy vasbetongyárban. Híg, levesnek alig nevezhető valamin, és minimális kenyéren.Csak olvasom döbbenten, micsoda szenvedéseket kellett akkor kiállnia ezeknek az embereknek, bár civilként kerültek oda, puskát még csak kézbe sem fogtak soha.
Végre elérkezik a hazatérés reménye, aminek már igazából örülni sem tudnak, vagy talán remélni sem merik. És csak olvasom, egyszerűen összeszorul a torkom, könnyeim peregnek. Emberi sorsok. Szörnyű, embertelen sorsok.

eme P>!
Lőrincz László: Szibériai priccseken

Úgy vettem a kezembe a könyvet, hogy nem is sejtettem: szerzője sepsiszentgyörgyi születésű. Persze, amint ezt megtudtam, picit másképp fogtam az olvasáshoz. A kötet két részből áll: a fogságtémát feldolgozó rövid elbeszélésekből, illetve egy személyes visszaemlékezésből. Míg a második rész sok újat számomra nem nyújtott, az elbeszélések annál inkább… Remekül elkapott hangulatok, alakok, szituációk. Kevés szóval, néhány felvillanó színnel, tárggyal, megjegyzéssel a szerző találóan jellemzi a fogságot és annak minden velejáróját: a fizikai kínt, a lélek rejtett bugyraiból felbukkanó rémeket, az örök emberit és az örök állatit… Mély humanizmusa, megértő hangja, részvéte szelídíti a kegyetlen tapasztalatokat. Minden sorából a szülőföld hangja szól, akkor is, mikor Szibériáról ír. Az itteni táj hangulata, alakjai, tájai, mozzanatai vannak ott minden hasonlatban, leírásban, asszociációban. Picit elfogult vagyok, bevallom, de mától valahogy másként tekintek az itthoni tájakra…


Népszerű idézetek

Roszka>!

Az ember úgy bele tud fásulni az élete alakulásába, hogy végül, amikor örülnie kellene, csak üldögél, várja, hogy teljen az idő, fogyjanak az előtte lévő kilométerek. Nem tervez, mert nem tudja, hogy mekkora az az ország, ahová hazaérkezik. Hogy hol vannak a határai. Hogy beletartozik-e a szülőföldje abba az országba.

182. oldal

Roszka>!

Mert az igazi éhség azzal, hogy teletömöd a gyomrodat, még sokáig nem szüntethető meg. Akármennyit eszel, amíg a csontjaid, az izmaid, a rostjaid nem telítődnek újra, éhes maradsz. A kiéhezett embert nem lehet jóllakatni. Ez idő kérdése.

188. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Horváth István: Bűnhődés bűntelenül
Szabó Péter: Keleti front, nyugati fogság
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart
Molnár András – Szabó Péter: Zalai honvédek Erdélyben
Géczi Lajos: Civilek hadifogságban
Csalog Zsolt: M. Lajos, 42 éves / Lajos M., aged 42
Szimota Szeidzi: A japán katona
Menczer Gusztáv: A gulág rabtelepei
Galgóczy Árpád: Fények a vaksötétben