Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Üvöltő bika 133 csillagozás
A földlakók még csak a vaskor technikai színvonalán állnak, amikor valahol a galaktikus messzeségben a szupercivilizált lények űrhajója végzetes balesetet szenved. Levegőjük fogytán, a jármű irányíthatlan, a nők pánikban, a férfiak letargiában. Két eshetőség között kell választaniuk. Az egyik a kíméletes, kollektív öngyilkosság. A másik viszont az életben maradás reményével kecsegtet. A soha ki nem próbált génmanipulációs műtét révén a szervezet teljes genetikai kódját őrző sejt – megfelelő közegben – új életre kelhet. A kis csoport sejtjeit egy üstökös babiloni tájakra röpíti. Mindnyájan emberi alakot öltenek, csak a Navigátorból válik hatalmas és félelmetes bika. A kozmosz hajótöröttjeire izgalmas kalandok sora vár a feldúlt, hatalmi harcoktól szaggatott Folyamközben.
Eredeti megjelenés éve: 1988
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Galaktika Fantasztikus Könyvek · Leslie L. Lawrence életműsorozat Gesta, Studium Plusz
Kedvencelte 7
Most olvassa 4
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 13
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
„Napok óta vizsgálom a csillagokat, uram. Látom, amint elpusztulnak, és széttört darabjaik rózsaszín fényben játszanak, ha Marduk rájuk veti káprázatos orcáját. És látom az újjászülető csillagokat is. Egyik éjszakán még csak a fekete semmi nyújtogatja felénk gonosz csápjait, de a következő éjszakán már Marduk új csillagot teremt a semmibe. Minden születés és halál ezen a világon, uram."
Sci-fi regényre vágytam és amikor körülnéztem itthon, erre az irományra esett a választásom. Gyerekkorom óta szeretem Lőrincz L. László, alias Laci bácsi könyveit és nagy reményekkel vágtam bele a kötet olvasásába.
Az alapötlet nagyon érdekes és jól is indult a sztori, azonban amint egy spoiler egyből ellaposodik az egész…A vége fele pedig ismét felpörög minden és kíváncsian vártam a befejezést – ami kb. elmaradt vagy legalábbis folytatásért kiált 1988 óta…
Szívesen kipróbálnád, hogy milyen spoiler élni úgy, hogy nem te választhatod ki, milyenbe kerülsz? Talán nem is leszel már spoiler? Csak nehogy egy nap az üvöltő bika elé kerülj Marduk nevében…
Amikor megjelent, akkor olvastam először. Nagyon tetszett, kedvencnek is jelöltem, mikor Moly-tag lettem.
Most olvasva, már biztos nem jelölném annak. Valahogy megkopott. Itt is azt tapasztalom, hogy nagyon megváltozott az ízlésem könyvek terén is. Viszont nem változtatok az akkori véleményemen, hiszen akkor is én voltam, csak jóval fiatalabban, és azt az ént nem fogom letagadni. Fiatalság bolondság! Kellett ez a könyv is a fejlődésemhez! :D
Nem mostanában íródott ez a könyv de a mai világban is megállja a helyét. Izgalmas és nem egy hétköznapi volt a téma, jól meg lett oldva. Régen olvastam így olyan volt mintha új lenne a számomra.Gyorsan tudtam vele haladni érdekelt,hogy ebből mi fog kisülni. A vége is elfogadható volt összességében kikapcsolt és szórakoztatott és ez a lényeg.
Ismét bebizonyosodott, hogy a sci-fi nem az én világom. Fura könyv. Az ötlet egész jó, érdekes, de a kivitelezés valahogy nem az igazi. Kár:(
Klasszikusnak mondható, korábban már más sci-fi íróknál is – Zsoldos: A feladat, Csernai Zoltán: Az özönvíz balladája, Krupkat: Amikor meghaltak az istenek, illetve Däniken egyes könyvei – rendre elővett téma. Laza olvasást és figyelmet kíván. Nem űropera, nem kell nagy dolgokat várni. Szórakoztató, 80-as évek magyar sci-fi.
Ahogy lenni szokott, pakolgattam a régi könyveket, és ez csak úgy beleragadt a kezembe. A történet háromnegyedénél jöttem rá, hogy már olvastam, valamikor nagyon régen. De végül is, mit nem olvastam még, ami harminc éve jelent meg? A bevezető jelenet elragadott, sajnos a múltbéli történések nem annyira. Az pedig, hogy eszembe jutott a vége, szintén nem emelte az olvasásélményt. Régen szerettem A nagy kupola szégyenével együtt, ezért nem érzem elvesztegetett időnek az olvasást.
Ez a testcserés dolog különben érdekes téma, talán csak a nagyon is emberi vágyak rontottak valamicskét az értékelésemen.
Egy elég érdekes sci-fi Lőrincz L. László tollából. Megvan benne az akkori sci-fik egyértelműen felismerhető magyarossága, de azért ügyesen vezeti távoli korba és helyre az olvasót. A történetben ugyanis nagyon fejlett űrlények kerülnek életveszélybe, és foglalják el néhány babilóniai ember (és egy bika) tudatát. Ám itt, ebben a földi világban őrült hatalmi játszma veszi kezdetét, amelyből mindenki a legjobban akar kijönni. Lőrincz folyékonyan, ügyesen vezeti a történetét, de mindemellett lassan is, bőven van időnk megismerni a szereplőket és motivációjukat. A legvégén, a csúcspontnál azonban nagyon begyorsul a cselekmény, ami nem gond. Az utolsó fordulat lehetett volna kicsit jobban integrálva a történetbe, de sebaj, ennyi belefér.
Ha ez a könyv mondjuk tavaly jelent volna meg, akkor most éppen tűkön ülve várnám a folytatást. Végleg bika maradt a Navigátor? Az Írónő tényleg az embereket választotta a társai helyett? Mi lett a Fogollyal?
Azonban a regény cirka harminc éves, így aztán minden valószínűség szerint kábé soha nem fogom megtudni, hogyan is alakult az ókori Mezopotámiában ismét egymásra találó, elveszett földönkívüli űrhajósok sorsa…
Igazi békebeli hangulatú sci-fi a nyolcvanas évekből, űrhajókatasztrófával, némi földi történelemmel, testcserével, emberfeletti képességekkel. És igen bosszantó módon olyan befejezéssel, hogy az embernek egyből az a meggyőződése, a történet legizgalmasabb része még csak ez után következik. Szóval kedves Laci bácsi, ha Báthory Orsi, Leslie L. Lawrence vagy épp a Kicsik hagynának némi ráérő időt, az Üvöltő bika folytatását is tessék egyszer megírni :)
„Utánam hajított könyv” spoiler, így nem vártam sokat, de kellemesen csalódtam.
Nagyon jó alapötlet, bár a megvalósítás egy hagy egy kis kívánnivalót maga után. Számomra túl sok benne az üresjárat, meg az intrika, amit ráadásul nem is az „idegenek”, akiknek a főszerepben kellene lenni, töltenek ki, hanem vaskori politikusok.
Összességében tetszett. Jó kis morális kérdéseket lehet belőle feldobni egy ellaposodó beszélgetésbe.
Népszerű idézetek
– Készen vagyunk, Doktor.
– Hogyhogy készen?
– Mint a halálraítéltek, Doki. A siralomházban. Itt ülünk és várjuk, hogy jöjjön értünk a hóhér.
7. oldal
Talán meghaltunk, és ez, amit itt látunk, nem az igazi világ. Csak olyan, mint a víztükör. Látom benne az arcom, és azt hiszem, hogy én vagyok, de csak a tükörképemet látom. Hátha mi is csak tükörképek vagyunk; és minden, ami itt van körülöttünk, az is csak tükörkép. A valódi erdő, a valódi fák és patakok tükörképe. Halottak vagyunk. Talán megérkeztünk Marduk mezejére.
122. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fonyódi Tibor: Katedrális 97% ·
Összehasonlítás - Zsoldos Péter: Távoli tűz 93% ·
Összehasonlítás - Szemán Zoltán: Idegen istenek 90% ·
Összehasonlítás - Szathmári Sándor: Kazohinia 87% ·
Összehasonlítás - Cabe Ferrant: Az álmodó rocker esete ·
Összehasonlítás - Q. G. Lyn – A. F. Bian: Üzen a nyolcadik bolygó 80% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: A jövő század regénye 79% ·
Összehasonlítás - Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év 75% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Csillagok szikrái 96% ·
Összehasonlítás