Dzsingisz ​kán 53 csillagozás

Lőrincz L. László: Dzsingisz kán Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Először 1972-ben, majd 1991-ben jelent meg új kiadásban a tatárjárás 750. évfordulójára.
Ezúttal nem kalandregényt vagy tudományos-fantasztikus könyvet tart a kezében az olvasó. Lőrincz L. László-, a Leslie L. Lawrence- és a Frank Cockney-sorozatok szerzője, a neves Kelet-kutató professzor, Dzsingisz kán életének vizsgálója, a nagy kán életével kapcsolatos legújabb kutatásait tárja elénk. Ki volt Dzsingisz, kán? Hogyan sikerült a XIII. század első felében óriási világbirodalmat létrehoznia az eurázsiai pusztákon? Kik voltak a tatárok, és mi volt a magyarországi tatárjárás belső-ázsiai előzménye?
Mindazok érdeklődéssel forgathatják e könyv lapjait, akik kíváncsiak annak a földrajzi régiónak az eseményeire, amelynek a szomszédságából honfoglaló őseink is származnak.

Eredeti megjelenés éve: 1972

Tartalomjegyzék

>!
Pannon, Budapest, 1991
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637955445
>!
Gondolat, Budapest, 1972
268 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

ppayter>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Laci bácsi jól ír, kezdem érteni, hogy miért lett ilyen felkapott szerző. A téma is érdekes, bár ez a mű is leginkább A mongolok titkos története címen ismertté vált szöveget dolgozza fel, amit már egy kicsit kezdek unni, de hát nincs más korabeli, belső forrás sajnos. Szerencsére a ’91-es kiadást sikerült beszerezni, a ’72-es valószínűleg a szerző más mongol témájú könyveihez hasonlóan tele lehet a kor politikai szellemének megfelelő nézetekkel és szófordulatokkal, ezeket az átdolgozott kiadásból szinte maradéktalanul sikerült kigyomlálni.
Aki érdeklődik a mongol történelem, kultúra vagy csak Dzsingisz kán iránt, jól jár az elolvasásával – ugyan az elmúlt húsz évben valamennyivel árnyaltabbá vált a téma az újabb kutatásoknak köszönhetően, de ez elenyésző, Lőrincz László könyve mindenképpen alapműnek számít.

(Jó, hogy a hátsó borítón is fel van tüntetve szép nagy betűkkel a szerző és a cím, így információveszteség nélkül lehet lefordítva tartani a könyvet, hogy ne látszódjon ez a szerencsétlen, alkoholista fantasy-törp a címlapon…)

5 hozzászólás
Paulina_Sándorné P>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Nem egy egyszerű olvasmány az biztos. Aki a tatárjárást akarja megismerni, annak viszont kötelező. Az íróra jellemző alapossággal bemutatja számunka a nagy Kánt. A sok név számomra nyelvtörő volt, spoiler Nem volt egyszerű az élet abban az időben. Néha nehezen követtem, hogy ki kivel van, ki kinek a rokona.

Farkas_Éva P>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Maga a történet jó. A szövegezése és kerete unalmas. Nem az én világom. Sokszor azt se tudtam ki kivel van. Oké, azt értettem, hogy ki volt Dzsingisz kán és, hogy lett belőle az aki, de az a sok hadvezér, meg az a sok terület a szinte ugyanolyan nevekkel na az már sok volt.
Nem hiszem, hogy valaha még egyszer a kezembe veszem még akkor se, ha Laci bácsi az egyik kedvenc íróm!!!

tigi5 IP>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Végül is érdekes volt, csak teljesen belezavarodtam a sok névbe. Az egyetlen biztos pont maga Dzsingisz kán volt, a többi – gyanítom – hamarosan a feledés homályába vész.

KillerCat>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Nem csillagozom,mert nem olvastam végig. Annyira nem az én világom,hogy az valami elképesztő. Sok az információ,de egyszerűen nem köt le.

Mégis csillagoztam.

kedaiyun>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Elkezdtem játszani az Age of Empires II-vel, melyben van egy küldetés Dzsingisz Kánról. Ekkor eszembe jutott, hogy már régóta megvan ez a könyv, így gondoltam, elolvasom, hogy játék közben ne legyenek ismeretlenek a személyek és az események.
Jó kis könyv, bár elég tömény. Rengeteg személy bukkan fel benne. Az eseménytörténet mellett a korabeli életmódról is olvashatunk, és van benne pár kép is. Temüdzsin élete érdekes volt. Emellett megismerhettük a népcsoportokat, a kereiteket, merkiteket, a szokásaikat.
A régebbi kiadást olvastam, nem tudom, hogy mennyiben különbözik az újabbtól. Talán a szocialista jövőről írt mondat már nem szerepel benne.

sünigombóc>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Tömör és tömény történelmi összefoglaló Dzsingisz kán életéről. Rengeteg benne a név, amitől kissé nehézkesen olvasható, nem az a tipikus Lőrincz L. László-féle regény, amit az ember egy-két vagy netán három délután alatt felfal, mert tudni akarja, ki a gyilkos. Itt nem keressük a gyilkost. Nincs is abban az értelemben. Viszont ez nem jelenti, hogy bármivel is kevésbé lenne érdekes vagy izgalmas olvasmány, csak éppen más a lényege. A stílus természetesen mit sem változik, amúgy is szeretem, a történelemért rajongó kis manó bennem pedig ujjongott, hogy ilyet is olvashat a keleti puszták nomád lakóiról és nem csak krónikákban fut össze velük.

heysunny P>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Sose gondoltam volna, hogy valaha is a mongolokról fogok olvasni, na persze akkor még nem volt tervben, hogy lesz mongolos órám… :D Nem tudtam, hogy LLL mongol-töri szakon végzett, azzal tisztában voltam, hogy orientalista, de ez a fajta érdeklődése elkerülte a figyelmemet, igazán érdekes felfedezés.

Érdekes fazon volt ez a Dzsingisz kán, tényleg hihetetlen, hogy mennyi mindent elért ilyen rövid idő alatt egy olyan népnél, akik évszázadok óta ugyanazokat a hagyományokat követték. Bár kegyetlen és brutális volt, rengeteg embert meggyilkolt és legyilkoltatott, sok intézkedése nagyon szimpatikus és látom ám rendesen, miért volt ennyire sikeres. Hiába, nem véletlenül mondják azt, hogy áldozatok nélkül nem lehet igazán nagyot alkotni.

Mivel a forrásanyag adott, ezért leginkább a történetmesélést tudom értékelni, az pedig kellően szórakoztató, már amennyire ez lehetséges egy történelmi szövegnél; LLL érthetően és olvasmányosan meséli el Dzsingisz kán történetét, itt-ott megcsepegtetve írói tehetségét is, úgy érzem, most már lassan tényleg kéne tőle olvasnom valamit. (Már csak azért is, mert orientalista lévén sok ázsiai vonatkozású könyve van, ami nekem is nagy érdeklődési köröm…) Remélhetőleg az itt olvasottak holnap a vizsgámon is megsegítenek, előre is köszi, Lawrence bácsi! :D

Gabriella_Balkó>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Ha valaki jobban meg akarja ismerni Dzsingisz kán életét, akkor ez megfelelő könyv lehet.
Én mondjuk, amíg csak Temüdzsinnek írták, és arról a sok nemzetségről írt a szerző, hogy apja kijat volt, anyja olkunuut, meg ott voltak a merkitek, tatárok, kereitek, stb., hát abba nagyon belezavarodtam. Meg hogy most akkor ezzel és ezzel a törzzsel ütköztek meg, amelyiknek XY és YZ volt a vezére. De ezt leszámítva olvasható könyv.
Aki a mongol történelem iránt érdeklődik, annak jobban tetszhet.

>!
Gondolat, Budapest, 1972
268 oldal · puhatáblás
robertbardos P>!
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán

Amikor elolvastam B. Szabó János rövidebb művét a Tatárjárásról, akkor már sejtettem, nem ez lesz a kedvenc történelmi időszakom. Ezzel a könyvvel csak megerősödött ez az érzés…Rengeteg szereplő és olyan népek, amelyek azóta már eltűntek a történelem színpadáról, köszönhetően a főhősnek, Dzsingisz kánnak.
Lőrincz L. László jól ötvözi a mesélést a társadalomszervezési leírásokkal – mire az egyik már zavaróan hosszú lenne, átvált a másikra. Ezért ez a műve valahol a történelem és a regény között van. A benne található két sematikus térkép segít, de nem elegendő az események követéséhez. Összeségében nem bántam meg, hogy kezembe akadt és elolvastam.


Népszerű idézetek

ppayter>!

A mongolokat hódításaikban mindenkor a legteljesebb célszerűség vezette. Téves az a felfogás, hogy a mongol hadak vérszomjas tigrisekből álltak, akik a vér szagától megvadulva halomra gyilkolták a világot. […] Semmivel sem voltak kegyetlenebbek, mint a középkor európai katonái – a zsoldosok vagy a lovagrendek –, csupán a hagyományostól eltérő harcmodoruk és „kutyafejük” tette őket az ördöggel egyenlővé a középkori Európa történetírásában.

114-115. oldal - Viharfelhők Ázsia felett

ppayter>!

Kevés vitatottabb személyisége van a történelemnek, mint Dzsingisz kán.

(első mondat)

Paulina_Sándorné P>!

Csak ha valaki éjszaka felfigyelt volna a rongyos takaró alatt hánykolódó fiatalember dühödt fogcsikorgatására, értette volna meg, hogy a gyűlöletben fogant vetést gyűlölettel is aratják.

35. oldal (Pannon Könyvkiadó, 1991)

ppayter>!

A tigris évében (1206) az Onon forrásánál összegyűltek a mongol törzsek és nemzetségek, hogy kánt válasszanak az ország élére.
A nagy kurultájon kitűzték a jakfarkas zászlókat, s egyhangúlag Temüdzsint emelték a káni trónra, aki új címe mellé (minden mongolok kánja) új nevet vett fel – a Dzsingisz kán nevet.
44 éves volt ekkor, és egy világbirodalom megalapításának a küszöbén állt.

87. oldal - Szövetségben mindenkivel, mindenki ellen

Kapcsolódó szócikkek: 1206
3 hozzászólás
ppayter>!

Belső-Ázsia nomádjainak lakhelyéül a kör alakú sátrak, jurták, mongolul gerek szolgáltak, melyek nemezből készült oldalfalait fából összeállított vázra feszítették rá. A jurtának azt az oldalát, amely egy bizonyos időszakban állandó széljárásnak volt kitéve, külön szélvédő nemezlappal erősítették meg. A jurta csúcsán található a füsteresztő nyílás, amely a jurtatűzhely füstjének elvezetésére szolgál. Pontosan a kör formájú alap közepén, tehát a kör középpontjában helyezkedik el a főtartóoszlop, amelyről az a hiedelem járta, hogy ha valaki kidönti, az a jurta lakói számára rosszat jelent, hamarosan el fognak pusztulni. Az ajtó délre néz, s éppen ezért a jurta tiszteleti helye az északi fal mellett, a bejárattal szemben van. Az ajtónyílást a hideg és a legyek elleni védekezésül nemezfüggönnyel zárták le, melyet ki- és belépéskor félre kellett lebbenteni. A küszöb, akárcsak a főtartóoszlop, szent, tilos rálépni, minden érkező óvakodik még csak megérinteni is.

96. oldal - Dzsingisz birodalma

Kapcsolódó szócikkek: jurta · nemez · sátor
1 hozzászólás
ppayter>!

A jurta nem életszínvonalat, hanem életmódot testesít meg egészen napjainkig. Nem a szegénység bizonyítéka, hanem egy olyan életmód egyik megnyilvánulási formája, amelyben a lakosok állandó vagy gyakori helyváltoztatásra kényszerülnek. Miután a csorda vagy a ménes viszonylag rövid idő alatt lelegelte a közeli füvet, tovább kellett hajtani új, friss táplálékot nyújtó legelőkre. Fel kellett szedni a „sátorfát”, s továbbvonulni a ménes után. Ebbe az állandó vándorlásba csak a téli hónapok vittek bizonyos állandóságot, mivel általában a telet egy helyen töltötték, egy szálláson teleltették át a jószágot. Ez a vándorlási kényszer hozta létre a legmegfelelőbb lakóhelytípust, melyet gyorsan lehetett széptbontani és összeállítani – viszonylag kevés munkával –, és szállítása, felállítása nem igényelt különösebb erőfeszítést.

97. oldal - Dzsingisz birodalma

ppayter>!

A társadalom alapját az állattulajdon alkotta, a földnek, azaz a legelőnek mint tulajdonnak kevés szerep jutott. Egy uluszon belül a legelő, azaz az egész ország a káni család tulajdonában volt, mégis ez a tény csak elvi jelentőségű, hiszen a nemzetség vagy katonai egység ott táborozik, amely területet az évszázados hagyomány számára kijelölt, illetve ahol a természeti vagy katonai-politikai viszonyok megengedik, s az a legelőterület, amelyen éppen él, használati birtokát alkotja, amely ugyan a káné, de amelyért kezdetben semmilyen adózással nem tartozik. A föld tehát elvileg magántulajdonban van, lényegében azonban társadalmi tulajdonban, mivel a kánnak eszébe sem jut bárkitől is számon kérni – még ebben az időben –, hogy milyen jogon tartózkodik egy meghatározott területen.
Az állatállomány azonban ténylegesen is magánkézben van. Az állatok kizárólagosan annak a tulajdonát alkotják, akihez tartoznak, legyen az a társadalomnak bármelyik lépcsőfokán. A vagyoni különbséget tehát nem a földtulajdon, hanem az állattulajdon különbsége határozza meg.
A társadalom egyes rétegei között hűbéri kapcsolatok vannak, az alacsonyabb lépcsőfokon levők személyi függésben vannak a magasabb pozíciót betöltőktől, végső fokon a kántól. Kénytelenek a felettük álló parancsainak engedelmeskedni, annak kívánságára hadba vonulni. A hűbéri kapcsolatokban természetesen szerepet játszik a gazdasági kényszer is, hiszen az állattulajdonnal nem rendelkező szegény szabadok kénytelenek a gazdagabbak szolgálatába állni, hogy létfenntartásukat biztosíthassák.

93. oldal - Dzsingisz birodalma

Baraby P>!

A nomád hadsereg, így a mongol is, lovas hadsereg; a harcosok a gyalogos harcmodort nem vagy csak alig ismerik.
A ló a lovastól elválaszthatatlan, a nomád úgy szereti kedvenc lovát, mint családtagjait, s a ló elhullását ugyanúgy meggyászolja, mintha családjának, nemzetségének tagja hunyt volna el.
A ló az életet jelenti, hiszen háborúban támadáskor és visszavonuláskor, békében vándorláskor csak a lóval együtt tudja életét fenntartani. A ló a gyors helyváltoztatás biztosítéka, s éppen azért volt olyan félelmetes a letelepült államok hadserege számára a nomád hadviselés, mivel a nomádok lovaikon száguldva, kiszámíthatatlan gyorsasággal tudták helyüket változtatni; látszólagos menekülésből egyetlen kürtszóra fergeteges támadásba mentek át.

Kapcsolódó szócikkek:
robertbardos P>!

Jiszügej utolsó figyelmeztetésként még elmondta Dej-szecsennek, hogy Temüdzsin nagyon fél a kutyáktól, s kérte az ongiratot, hogy ha fia valaha is bármilyen engedetlenséget követne el, fenyítse bármilyen módon, csak kutyákkal ne ingerelje.

23. oldal (Pannon, 1991)

robertbardos P>!

Megérezte, hogy az erős és hiú uralkodók nem szeretik, ha alattvalóik megmentik az életüket, s a jutalom ilyenkor gyakorta inkább büntetésnek számít.

74. oldal (Pannon, 1991)


Hasonló könyvek címkék alapján

Passuth László: Édenkert az óceánban
Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna
Eve Curie: Madame Curie
Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom
David Talbot: A két Kennedy
Carl Chinn: Peaky Blinders – Az igaz történet
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Szunyogh Szabolcs: Mária Terézia
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Mika Waltari: Turms, a halhatatlan