Démonok ​és varázslók Tibetben 89% 31 csillagozás

Igazából csak azért nem egy, mert nem az én zsánerem ez a könyv. Azért sokkal jobbra számítottam, vagy tényszerűbbre. Ami rengeteg volt benne, de valahogy furán. Szépen megszerkesztve és vázlat szerint haladva, sok mindent megtudhattam Tibet vallásvilágából, mi hogy alakult ki, még a jógáról is szó esett, de végtelenül unalmas volt nekem, alig vártam befejezzem. Az biztos, hogy abból a csodálatos és varázslatos Tibetből, nálam egy szánalomra méltó visszamaradott hely lett. Ezt sajnálom a legjobban.

„Az újjászületések forgatagának egyértelmű vesztese a holttest. Nemcsak azért, mert mindenki a lélekkel törődik, vele senki – legfeljebb rövid úton megszabadulnak tőle –, hanem azért is mert magára hagyva ki van szolgáltatva a gonosz lelkek kényének-kedvének."

Könnyed, humoros, mégis érdekes olvasmány volt. Habár többnyire nem tartalmazott számomra új információkat, mégis örömmel merültem bele a könyv soraiba. A szerző igen érdekesen mutatja be a tibeti misztikumokat és legendákat, helyenként szórakoztató történetekkel tarkítva azokat – ami igen színessé varázsolja a művet.
Mindezek mellett kifejezetten tetszett az olvasmány hangulata; rendkívül szórakoztató.
A téma iránt érdeklődőknek ajánlom…

Rendkívül érdekes mű, még abból az időből, amikor még az író kutatásait folytatta a keleti régiókban, s nem regényeket írt, hanem inkább tudományos műveket.
Inkább vallástörténetnek nevezném, hisz végigvezet a sámánizmustól egészen a lámaizmus kialakulásáig.
Nagyon jól megszerkesztett, tudományos kutatásokon alapul. Külön kiemelném az ottaniak kultúrájának, hiedelmeinek, babonáinak, legendáinak leírását.
Ismételten arra lettem figyelmes, hogy mennyi olyan hit és babona van, amit a későbbiekben írt műveiben felhasznál (pl. választ kaphatunk arra, mi a tumo, a poba, ahogyan arról is teljeskörű tájékoztatást kapunk, milyen tulajdonsággal s hatalommal bíró démonok vannak [illetőleg milyenekben hisznek]).
Persze itt is akadnak megosztó részek, hisz – szinte leesett állal – olvastam a varászlásokról, lélekvándorlásról, míg a Halottak tánca részben felvázolt halottkultusz és a hulladémonok egyenesen visszatetszést keltenek az emberben – legalábbis bennem, hisz nekik ez a hitvilágukhoz tartozik.
Viszont lebilincseltek a legendák! Összességében nézve szívesen ajánlom mindenkinek, hisz sokat tanulhat belőle az ember spoiler, illetőleg néhány tévhit is – úgymond a „helyére kerül” (ld. a jóga valós jelentéstartalma).

Elég régen olvastam már Laci bácsitól, de igazán megérte és kedvet is kaptam a többi könyvéhez! :))
Egy átfogó képet kaphatunk a tibeti hagyományokról, pár buddhista tanmeséről, szokásokról. Bár már olvastam ezekről a dolgokról más tudományos könyvekből is, de Lőrincz L. László röviden, tömören és érthetően adja közzé tudását a témában. :)
Mindenkinek ajánlom! :)

Minden országnak, kontinensnek van hiedelemvilága. Nincs ez másként Tibet esetében sem. Földöntúli erőt nyilvánítanak a lakosok a démonoknak.Az ember mindig valamilyen csodát von aköré, ami megfoghatatlan, európai nép számára ismeretlen. Bámulatos, hogy az író, Lőrincz L. László mennyi érdekességet össze tudott gyűjteni erről a területről. Ez nem kevés munka volt. Tetszettek a történetek. Így hamarabb meg lehetett érteni a tudományos részeket is.

Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy fantasy sorozat kiegészítő kötetét tartanám a kezemben, ami szisztematikusan veszi végig a kitalált világ kitalált lényeit, hogy összesítse az addig megismert részleteket egyetlen olvasmányban. Valahogy attól a ténytől, hogy a lábjegyzetek teljesen mellőzve vannak, pedig hivatkozik más írók munkáira, nagyon furán éreztem magam. A végén azért van egy összegzés azokról, akiknek az írásaira folyamatosan hivatkozik, meg úgy amúgy meglehetősen szépen összefoglalja a tibeti hitvilág alapjait, de az az igazság, hogy nekem a kötődő krimikben mindez valóságosabbnak tűnik és kevésbé kitalációra hajazó (pedig az fikció), mint ebben a rövid munkában tűnt egészen addig, amíg a könyv végén azért nem kaptam egy rövid listát a hivatkozott irodalomról a témában.

    20 évvel ezelőtt a szerző, L. L. Lawrence néven írt könyveit nagy érdeklődéssel olvastam. Azóta sem éreztem késztetést, hogy a bogarász bábjából kikelt nyomozó történeteit olvassam. Ezt a könyvet is csak a címből sejtetett témája miatt „vettem elő”. Mert a téma nagyon jó, démonok, varázslók és persze Tibet. A könyvből nagy vonalakban megtudhatjuk ki volt Padmaszambhava, Milarepa, Congkapa; David-Neel asszony „szájából” olvashatunk történeteket, vagy éppen Kara Györgynek a tibeti Halottak Könyvéhez írt, onnan beidézett szavaiban merülhetünk el.
    A megfogalmazást unalmasnak találtam, és hiányérzetem támadt utána, amit a témával foglalkozó többi könyv elolvasásával tudok majd csillapítani.

Annak idején volt egy olyan, napi szinten hangoztatott megjegyzésünk az egyetemen a „Tibeti buddhizmus” előadásokon, hogy ha egy-két Leslie L. Lawrence könyvet már, elolvastál, azok alapján simán összehozol minimum egy négyest a vizsgán. Ezt a könyvet forgatva is hasonló, nosztalgikus érzéseim voltak, egyrészt mintha újra ott ültem volna a szokásos, ablak melletti padban és a jegyzetelésről teljesen megfeledkezve hallgattam volna a sztorikat Padmaszambhava mesterről, gonosz szellemekről, istenekről, királyok róla, halálkiáltókról, lobogó imazászlókról a kolostorok udvarán, másrészt rengeteg dolog ismerős volt a szerző későbbi regényeiből. Szóval én nagyon szerettem ezt a könyvet, Laci bácsi rendületlen, lelkes olvasóinak illetve a téma iránt érdeklődőknek, akik nem bánnak egy-egy retróbb jellegű, 40-50 éves ismeretterjesztő művet, jó szívvel ajánlom.

Érdekesnek tűnt ez a könyv a címe alapján, ezért az Om Mani Padme Hum kihíváshoz ki is választottam. Szeretem Laci bácsi humorérzékét, ebből most is megcsillogtat néhány adagot. A téma kapcsán sok mindent korábbi olvasmányaimból már ismertem. Tibeti történelem, a buddhizmus/lámaizmus elterjedése ezen az óriási, titokzatos területen, könnyed, anekdotázós stílusban. Szó esik a nagy harcról az ősi bon-vallás és az Indiából kerülőúton érkező buddhizmus között, de Padmaszambhava, Milarepa és Congkapa mint a buddhizmus elterjesztésének fő személyei is visszaköszönnek, és arra is rájöhetünk, hogy ők se azok a tipikus hősies alkatok, volt bennük bőven kegyetlenség is. A szerző rávilágít arra is, hogy a buddhizmus egy titokzatos, elővigyázatos tan Tibetben, a kevesek kiváltsága. 1-2 helyen a varázslásszerű mondatok már számomra kicsit az unalomba fulladtak, de összességében szórakoztató könyv, melynek végén az utolsó mondatokból az is kiderül, hogy helyén kell persze kezelni a legendákat.

Nagyon érdekes és lebilincselő. Kár, hogy ilyen rövid.