A ​kicsik (Kicsik-trilógia 1.) 255 csillagozás

Lőrincz L. László: A kicsik Lőrincz L. László: A kicsik Lőrincz L. László: A kicsik Lőrincz L. László: A kicsik

Egon Jarvis vadászni indul a Pireneusokban, végül rá vadásznak; Kelly Winter csak egy szerelmes, holdas éjszakára vágyik, ehelyett az örök éjszaka hull rá; néhány barát vidám tréfára készül, majd nyomtalanul eltűnik. Mexikóban, Teotihuacánban meggyilkolnak egy régészt. A tragédiák mögött felsejlik a titokzatos kicsik alakja.
Az izgalmas regény arra keresi a választ, vajon éltek‑e már az ember megjelenése előtt értelmes lények a Földön?

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Studium Plusz, Budapest, 2016
740 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155611032
>!
Gesta, Budapest, 2007
646 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639591318
>!
Gesta, Budapest, 2003
636 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638229853

1 további kiadás


Kedvencelte 45

Most olvassa 15

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gregsys>!
Lőrincz L. László: A kicsik

Fél csillag levonás a közepén lévő, számomra kicsit lassú és követhetetlen eseményekért. A maradék négy és fél csillag szívből jön. Üdítő nem LLL kalandjait olvasni.
Kedvencem lett Lamartin, Zombory, Sir Wintston és természetesen Zorro kutya ;)
A folytatást olvastam, valamikor 2002 körül, ez még eddig nem volt meg. Ha most minden olyannal végzek, amit beválllatam, jöhet a folytatás megint, mert abszolút nem emlékszem, csak egyetlen jelenetre abból a könyvből.
Enyhén szólva félek a kicsiktől, úgyhogy elkerülöm messze a Pireneusokat, a bentlakásos sulikat, szanatóriumokat, lepratelepeket. Mindent ;)

Tilla>!
Lőrincz L. László: A kicsik

Ezen kívül csak egy könyvet olvastam Lőrincz L. Lászlótól: a Kéz a sziklán regénye 14 évesen került a kezembe, képtelen voltam letenni, egy reggel például úgy sétáltam az iskolába, hogy közben olvastam, csoda, hogy orra nem buktam.
Azóta nagyot fordult a világ, akkorát, hogy most nagyon nehezen birkóztam csak meg az író eme talán leghíresebb írásával. Nem elég már a minden fejezetet lezáró naaaagyon ütős végszó, hogy továbblendítsen az olvasásban, a sármos, macsó férfi főszereplők, akikbe beleszerelmesedhetek, a kizárólag csodaszép, férfiigéző női szereplők, hogy azonosulhassak velük, a kitalált lények, hogy elvarázsolódjak… szóval A Kicsik számomra megmérettetett és könnyűnek találtatott. Unottan olvastam a szereplők fejtegetéseit és az akciójeleneteket, nem érdekelt, ki hal meg, ki marad életben, ki kibe lesz szerelmes, vártam, hogy vége legyen. Azt hittem, kell az ilyen néha, a betűkből szőtt rágógumi, a könnyű nyári olvasmány, de ha az efféle könyveket jelent, akkor ezután inkább fojtogasson, kínozzon, húzzon víz alá súlyával minden kezembe vett könyv, boldogan vállalom.
E könyv jelenlegi 195 olvasója egy mondatot sem talált érdemesnek, hogy idézetként ide beírja, ez szerintem mindent elmond…

5 hozzászólás
szeretemakönyveket>!
Lőrincz L. László: A kicsik

tök jó kis könyv ez: kikapcsol, nem tudod letenni és közben nagyon figyelsz nem-e dobolnak és futkosnak pici kis lábak valahol az ablakod alatt….:-)))

8 hozzászólás
para_celsus>!
Lőrincz L. László: A kicsik

Bah, hát ez hervasztó volt.
Boldogult kamaszkoromban olvastam pár könyvet a szerzőtől. Bár már akkor is feltűnt, hogy ezek a művek gyanúsan sokszor használják ugyanazokat a sablonokat, utólag meg kell állapítanom, hogy a Leslie L. Lawrence regények jobban tetszettek. Talán azért, mert azokban volt némi helyzetkomikum. Vagy mert a fent említett, gyakran használt Scooby-Doo-forgatókönyv* keretek közé szorította a szerzőt. Az „elzárt tibeti kolostorban szellem kísért, közben egy csomó gyanús alak sertepertél” alapfelállás az arisztotelészi hármas egységből legalább a helyszín és az idő tekintetében kikövetelte, hogy a szerző ne kezdjen csapongani, illetve ragaszkodjon a bármennyire is sablonos, de működőképes dramaturgiához.
Ebben a… mondjuk így, sci-fiben viszont nincs semmilyen korlátozó tényező, ezáltal kiderül, hogy a szerző, ha nem kötik a sablonok, imádja túlírni a dolgokat. Felesleges szereplők, senkinek sem kellő karakterek, mi-a-fenét-keres-ez-itt sztoriszálak és lamúrok hígítják fel a regényt, aminek kb. harmadát bízvást kihúzta volna egy erős kezű szerkesztő.

LLL gyermeteg módon próbálja összekuszálni a szálakat, erőltetett (téves) nyomokat szuszakolva a történetbe. Átlátszó pl. mikor a kitépett szívű halott megtalálása után egy következő jelenetben egy rosszul megírt karakter épp azt a szófordulatot használja, hogy „kitépem a szívét!”. Egyszerűbb lenne, ha „gyanús vagyok!” feliratú pólóban grasszálna az illető. Továbbá a szereplők félelmetesen inkompetens módon és hülyén viselkednek. Nem azért, mert hülyének vannak megírva, hanem mert ha használnák az eszüket, már száz oldallal hamarább le kéne vonniuk a kézefekvő következtetéseket, mint azt az író szeretné. Példának okáért mikor a fent említett, kitépett szívű, egyébként sértetlen áldozatot boncolják, a törvényszéki orvos felállítja azt a cseppet sem életidegen elméletet, miszerint az áldozat véletlenül ráesett egy kiálló sziklacsúcsra, ami véletlenül pont a szívénél vágta fel a mellkasát, aztán véletlenül épp arra járt egy róka, amely véletlenül épp a halott szívét csócsálta ki, úgy, hogy véletlenül semmilyen más szervéhez vagy a bőréhez hozzá sem szagolt. Hát életszerű, nem? Gourmet róka a Pireneusokban…

Egy másik jelenetben kommandósok kutatnak a nem sokkal azelőtt elkövetett gyilkosság feltételezett elkövetője, egy, a Pireneusokban bújkáló nagyonkemény amerikai kommandóscsaj után… Kb. fél óráig, mert megállapítják, hogy a feltételezett bekattant elkövető azalatt a pár óra alatt, ami a gyilkosság és a kutatás megkezdése között történt, már biztos visszatért az Államokba.

A legfőbb baj talán mégis a karakterek hiánya. A szereplők egyszerűen név és foglalkozás által definiált papírzacskók. Ha kiderül róluk, hogy szeretik a whiskyt, az már mély jellemábrázolásnak számít. A nők mind dús keblű szépségek, a férfiak volt kommandósból lett tudósok vagy sablonos angol gentlemanek, a két halmaz tagjai pedig random módon egymásba szeretgetnek. Lőrinc L. Lászlónak a „kémia” szóról csak a tantárgy juthat az eszébe, mert a karakterei között eszébe sem jut ilyesmit megjeleníteni. Ha valahol még hiteles is lenne a vonzalom kialakulása, mint a csendőrhadnagy és szőke (és nagymellű) tizedes-kisasszonya között, ott LLL gyorsan bedob a képbe még két papírmasé karaktert, és szerelmi sokszöget kreál, nehogy véletlenül hiteles legyen a szereplői viselkedése. Viszont pont ezért nem is igazán aggódtam értük, mert nem éreztem, hogy hús-vér karakterek lennének.

Cselekmény terén sem jobb a helyzet. A regény első harmadában túl sok szálat hoz be, feleannyi is elég lenne, hogy felvillantson valamit a kutatókra váró rejtélyből. Azt reméltem,miután az expedíció a kicsik nyomába veti magát, felpörög a cselekmény, de épp az ellenkezője történt: kaptunk egy lagymatag-vacakolós Tíz kicsi négert a fordulatos thriller helyett. A jelenetek monoton ismétlődnek: általában leszáll az est, valaki kiált egyet, mintha éppen ölnék, aztán eltűnik, vagy nem tűnik el, csak hangyabolyra ül. Végül az expedíció totális inkompetenciája dacára, konkrétan a megkeresendő kicsik segítségével jutnak el a titokzatos lények birodalmába, ahol egy majd' százoldalas rettenetesen túlírt és antiklimatikus, mindenfajta dinamikát nélkülöző finálé keretei közt… nem oldanak meg semmit.

Ja, és a tárgyi tévedések: nem vagyok paleontológus, de az még nekem is szemet szúrt,hogy a regény szerint az ankylosaurusok és az eocénban élt uintatherium egy időben, egymással párhuzamosan léteztek. Csak mert csak.

*Egy távol-a-világ-zajától helyszínen az elbeszélő Leslie L. Lawrence egy csomó gyanús alakkal összezárva próbálja kideríteni, ki lehet a sorozatgyilkos szellem aztán persze kiderül, hogy a szellem nem szellem,hanem Mr. P. Smith, a régiségkereskedő, aki az arany jakszoborra vetett szemet.

Thorpapa>!
Lőrincz L. László: A kicsik

Nagyon izgalmas, szórakoztató, könnyed kis könyv. Nem Laci bá nyomoz benne, ha nem tudósok. A szokásos expedíció ebből sem hiányozhat, és a 10 kicsi nigger fíling sem:) A vége is szuper, ámulat ámulat hátán, megint nem egyszerűen menekülnek meg a főhősök, és sok kérdés nyitva is marad, amit remélem megtudok a folytatásból, aminek mindjárt neki is állok.:)

17 hozzászólás
Lunemorte P>!
Lőrincz L. László: A kicsik

Sajnos a Kicsik nyomábant hamarabb olvastam, mint a Kicsiket. Ez a történet első kötete. Nagyon tetszett. Amikor megszólaltak a dobok, mindig kicsit rettegés fogott el. Nagyon bele tudom élni magam egyes könyvekbe. De csak a legjobbakba és ez a mű közéjük tartozik szerintem. Ajánlom mindenkinek, aki egy kis kalandra és izgalomra vágyik! ;)

darkfenriz>!
Lőrincz L. László: A kicsik

Nagy várakozásokkal vettem kezembe Lőrincz L. László egyik legnépszerűbb trilógiájának első kötetét.
Holdfény, Pireneusok, vicces kocsmatöltelékek, druidának öltözött iskolások, progériás betegek, cirkuszi liliputiak…és persze egy expedíció körvonalai – ahogy Laci bácsinál már megszokhattuk. No és persze egyre több hulla, ahogy szintén megszokhattuk.
Repkednek a kövek, érik a Hold és Tlaloc egyre türelmetlenebb, epekedve várja áldozatai dobogó szívét, melyet a közép-amerikai indián népek annak idején tucatjával áldoztak fel részére. Zombory-ék egyre több mindenre fényt derítettek odaát Mexikóban. De ami a francia-spanyol határ vadregényes táján rájuk vár, arra nem lehettek felkészülve.
Megtelt a Hold, a dobolás egyre erősödik, ezért hát mászd meg a dombokat, találd meg a Holdpiramist és feküdj önként az áldozópadokra. Talán ma éjjel kegyes lesz hozzád Tlaloc és gyorsan vége lesz…
Szerencsére a regényciklusnak még nincs vége, ezért a Kicsik nyomait követve ugrunk a második kötetre hamarosan!

1 hozzászólás
diamondfox P>!
Lőrincz L. László: A kicsik

Én egyszerűen szólva is imádom az ilyen összeesküvés elmélet szagú történeteket. De tényleg! Mint a Da Vinci-kód, ahogy az egyházról mesél… itt meg egy magyar írótól kaptam egy olyan történet, mely azt boncolgatja, hogy biztos mi voltunk az első emberi egyedek a Földön?
Áh, nagyon szeretem az ilyet! Engem meggyőzött. Tipikus Lőrincz L. László könyv: érdekes cselekmény, megjegyezhetetlen nevű szereplők, rengeteg szereplő és a végén egy nagy csattanó. (Bár pont a vége miatt vontam le fél csillagot ezúttal)

brena>!
Lőrincz L. László: A kicsik

A könyvre már nem emlékszem,de biztos jó volt,mert barátnőm (akkori lakótársam) még most is felemlegeti ,hogy másik bolygón voltam amíg olvastam,hiába szólt hozzám,a haját tépve várta fejezzem már be:))Pechére meg volt a köv. rész is:))))

Nokimaki>!
Lőrincz L. László: A kicsik

Nekem nagyon bejött. Már az elején éreztem, hogy ez egy kicsit más lesz, mint amit a szerzőtől eddig megszoktam. És ez a másság nagyon jót tett neki. Egyes részeinél még az is eszembe jutott, hogy ez most olyan Kinges volt. A vége nem tetszett egyedül. Indokolatlanul sok volt az esemény, emiatt aztán kicsit kuszára sikerült. De még ezzel a kis bibivel együtt is ez volt eddig a legjobb könyv Lőrincz L. Lászlótól. Elolvasom a többi részt is, amint időm lesz rá.


Népszerű idézetek

Annie04>!

Az áldozat szó lágy volt és titokkal teli, a gyilkosság kegyetlen, és prózai. Mint egy enyhén pikáns ízű, rumos tortaszelet mellett egy rakás lószar.

diamondfox P>!

– Érdekes – dünnyögte Gabriel. – Én még úgy tanultam az iskolában, hogy a Hold a Föld körül forog. Bár… őszintén szólva nemigen hittem el.
– Elavult elmélet – legyintett Karahan. – Ma már minden felvilágosult tudós tudja, hogy a holdat Allah szegezte az égre.

512. oldal

Mychiyo>!

A hold egy jókora meggyfa tetejére ült, és vigyorgó képpel bámult le rájuk.
Sokan állítják, hogy a barátságos égitest kedveli a hülyéket.

489. oldal

csillagka P>!

Egon Jarvis nem volt beszari alak – ezt akárhányan tanúsíthatták.

(első mondat)

darkfenriz>!

– Te is, és a többiek is hallgattatok, mint szar a gazban.

64. oldal

Mychiyo>!

Meglátjátok, rendbe jön minden.
Nem jött rendbe.

353. oldal

Annie04>!

Dolgozni muszáj. Nem tudom, hallott-e róla, de egyszer hol, hol nem, két ember piszokul jól érezte magát, csakhogy az egyik nem tartotta be a hatósági előírásokat, és megdézsmálta Isten almafáját. Az Úr pedig azt a szigorú, másodfokon megfellebbezhetetlen határozatot hozta, hogy a bűnösöknek ezután arcuk verejtékével kell megkeresniük a kenyerüket. Nos, ezeknek a szerencsétleneknek vagyok a leszármazottja. Hozzájárul, hogy arcom verejtékével keressek néhány dollárt?

darkfenriz>!

– Mi az ördög történik itt, Tony?
Cartwright megvonta a vállát.
– Talán nemcsak a kicsik gyilkolnak. Talán csatlakozott hozzájuk Freddy Krueger is az Elm utcából.

377. oldal

darkfenriz>!

– Ki volt… az? – kérdezte a lámpával a kezében Ahmed Karahan.
– Ha szerencsénk van, nem közülünk való – mondta Cartwright.
Nem volt szerencséjük.

399. oldal

darkfenriz>!

Nyugodtan kimászhat az ágy alól.
– Csak alsónadrág van rajtam – morogta Zombory szégyenlősen a föld mélyén.
– Nem baj – nyugtatta meg az Angol. – Nem gyűjtök gatyákat.

644. oldal


A sorozat következő kötete

Kicsik-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Böszörményi Gyula: 3… 2… 1…
Virág Emília: Tündérfogó
Buglyó Gergely: Oni – A néma város
Stephen King: A ragyogás
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Veres Attila: Odakint sötétebb
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Rick Riordan: Neptunus fia
Karen Marie Moning: Új nap virrad