Nagy kedvencem ez a sorozat – off – ebben a sorozatban nem elsősorban a történelmi rész, hanem a civilizációs, kultúr-, és művelődéstörténeti pluszinformációk fogtak meg.
Már a sorozat első részére is jellemző, de ebben rengeteg ilyen „ami a történelem-könyvből kimaradt” pluszinformáció olvasható.
Nagyon érdekes volt és érdeklődéssel olvastam valamennyi részt, a könyv humorán pedig most is jókat mosolyogtam, sőt, időnként többször is hangosan felnevettem – leginkább Brunszvik Terét kisdedóvója, a virágzó barokk kori tudósok, iskolák, a Georgikon, a Himnusz körüli részek tetszettek; de élvezettel olvastam a pesti sajtóról, az egyetemlétesítésekről, vagy az összeesküvőkről, meg a halászokról, vagy a kávé, csokoládé, tea megjelenéséről szóló részeket is.
A rajzokért pedig egyszerűen rajongok – annyira találóak a fényképprofilokat helyettesítő ábrák! Minden elismerésem az illusztrátornak, Rátkai Kornél -nak.
Imádom nézni, böngészni, elveszni a részletekben!
Nagyon sokat ad a könyv tartalmához.
Külön öröm, hogy feltűnik ő maga is a könyv egyik szelfijén, sőt még a kommentekbe is bekapcsolódik – off.
Köszönöm – részemről – hogy ez a szerzőpáros hozzásegített ahhoz, hogy felnőtt fejjel szeressem és érdeklődéssel forduljak és nyíljak meg a történelem (művelődéstörténet) irányába.
Megtudhatod mi is a a biribics, csukoláta vagy kofi ház, továbbá csak megsejtettem, mi az a vérnősző vagy ki is az a Blasius Cavesieder; mi köze van Agostino Mazzocatonak hazánkhoz és a selyemhernyókhoz; és hogy Kármán már női olvasókkal is számolt, és hogy Beethovennek „már Bécsben bejöttek a magyarok”, viszont Kölcsey meg „iszonyatosan berágott Metternichen meg az összes rohadék bécsi orkon”, Szemere azonban reményt ad neki víziójával a Himnuszról – amitől Kölcsey szerint nem lehet úgy beindulni, mint a Marseillaistől", de Szemere rávágja, hogy majd a „zene dob rajta”. Minden elismerésem Mária Terézia előtt, megtudtam, hogy szerelemből házasodott, férjét élete végéig szerette és 16 gyermekük született.
„soha a földnek golyobissán egy Nemzet sem tehette addig magajévá a' böltsességet, mélységet, valameddig a' tudományokat, a maga Anya nyelvébe bé nem húzta.” (Bessenyei) amit mi úgy ismerünk, hogy „minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenén sohasem”.
Szóval igen sokáig és igen részletekbemenően lehetne belőle mazsolázni – olyan könyv, amiben mindig találsz valami újat, vagy aktuálisan érdekeset.
Ajánlom mindenkinek!
