Légy ​a felesége! 80% 22 csillagozás

A könyv a hétköznap pszichológia témakörében jelent meg .A könyv lényege nem az, hogy tanácsot ad, hogy hogyan fogjunk férjet-nem kell semmilyen praktikát követni, nem kell kollázst készíteni álmaink férfijáról, nem kell minden nap öt percet átszellemülten azzal tölteni, hogy bevonzzuk a nekünk szánt férfit…sőt önbizalom növelő tréningen sem kell részt vennünk. A kötet abban segít, hogy reálisan lássuk magunkat, a férfiakat és az egész társkereséshez reális elvárásokkal álljunk!

A szerző baromi szimpatikus módon dörgöli az orrunk alá, hogy mennyi elvárásunk van egy férfival szemben, miközben mi önmagunk hibáit vagy észre sem vesszük, vagy éppen szerethető színben tüntetjük fel a pontatlanságunkat, vagy azt ha hisztisek vagyunk.
Ha én éppen párt keresnék kicsit kétségbe lennék esve, mert nem hiszem,hogy a szerelem olyan mint egy építkezés vagy házvásárlás – nem egy projekt, nem egy üzletág-dehogynem. Kismillió társkereső iroda nyílt, pedig én nem hiszek abban, hogy más jobban tudja nálam, hogy milyen az ideálom..

Gottlieb számtalan nőt és férfit kérdez meg arról, hogy talált társat, hogyan ismerkedtek meg, vagy éppen mi a tapasztalatuk a társkeresés netes formájáról .Ami leginkább meglepett az az, hogy millió társtalan követi el ugyanazt a hibát, mégpedig azt, hogy amikor regisztrál egy ilyen jellegű oldalon rossz lépéssel kezdi, nem azt írja le, hogy milyen tulajdonságokat keres, kedvel egy férfiban, hanem azt, hogy hogy nézzen ki!!!! Ugye, hogy így van??? Leírják, hogy ennyi magas legyen, ilyen iskolázottsága legyen, kizárják mondjuk a vörös hajat és a többi. A szerző és a hozzáértők szerint aki itt leragad sosem talál társat, sem a környezetében sem interneten.
Hiszen azzal kellene kezdeni, hogy ha megértő vagy éppen határozott gyerekszerető stb, és felsorolni mi milyen tulajdonságokkal rendelkezünk, akár rosszakkal is! Így máris elkerülhető, hogy tényleg egy hercegre várjunk és csalódottak leszünk ha „csak” egy informatikus jelenik meg a randin, kissé kócosan vagy éppen kárómintás zokniban…

Két embertípus létezik a maximalizáló, és az elégedettségre törekvő! A maximalizáló hiszi, hogy neki mindenből a tökéletes jár, így sosem állapodik meg, állandóan váltogatja a partnereit. Az elégedettségre törekvő-mi vagyunk többen-tisztában van azzal, hogy senki sem tökéletes.

Olyan dolgokról ír, amit nem biztos hogy mindig szívesen hallunk. Mert a nők nagy része igenis válogatós, akár bevalljuk, akár nem, és nem csak a pasi keresésben, hanem az élet számos területén.
Tanulságos történetek, amit nem csak azoknak kellene elolvasni, akik még a keresés fázisában vannak, hanem azoknak is, akik már párkapcsolatban élnek.
Jó fogalmazás és látásmód.

Kicsit segített megérteni egy nem túl távolban történő traumát, amit az okozott, hogy nem tudtam a párja lenni egy elragadó lánynak, mert ő kihátrált az ismerkedésből. Mikor megkérdeztem később az okait, csupa olyan dolgot mondott, amikkel a könyvben is találkoztam, és amik nem olyan fontos kritériumai egy működő kapcsolatnak, habár ki tudja, ha összejöttünk volna, mik jöttek volna ki. Szívesen megverekedtem volna az összes démonnal, ami eljött volna. Azért a szerzőnő éretlenségén meglepődtem, hogy 41 évesen, hogyan képes ilyen gyerekesen szelektálni. Azért abban a korban az ember már tapasztalt bőven annyit, hogy ne szórjon ki mindenkit mindenféle bagatell baromság miatt. Hihetetlen volt ez a gyerekes, éretlen hozzáállás. :O

Amúgy a könyvet erősen ajánlom az összes nőnek, hogy valahol megértsék természetük komplexitását és hogy kicsit tisztában lássanak a káoszban, de a pasik is a kezükbe vehetik, ha választ akarnak bizonyos kérdéseikre, mert nekem segített.

Elegem van már a romantikus álmok kergetéséből és ez egy igen reális könyv, nagyon örülök, hogy a huszas éveimben került hozzám, egészen máshogy állok majd a dolgokhoz, mint eddig. Ha úgy érzed, hogy nincs egy épkézláb pasi sem a környezetedben, olvasd el!

Jó kis könyv ez. Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek!
De legfőképpen:
– Társkeresőknek, legyenek akárhány évesek :)
– Házasságban élőknek
– Párkapcsolatban élőknek.
Szóval mindenkinek, tényleg.

A könyv egy 42 éves egyedülálló anyáról szól, aki „válogatós” és próbálja átértékelni a társkeresését. Arra világít rá, hogy a prioritások a társkereséskor mások, mint amikor az ember már házasságban él, más a fontos. És erre már az elején rá kell(ene) jönni, és eleve így párt keresni, mert például sokkal fontosabb hogy a párunk kedves legyen, mint az, hogy szívdöglesztő. És erről, valljuk be, nehéz lemondani. Ír még arról is, hogy hosszabb házasságban élés (vagy párkapcsolatban élés) után is meg kell becsülnünk a párunkat, akkor is, ha elmúlt a szerelem.
Tényleg minden korosztályhoz beszél, és sok mindenre rávilágít. Ajánlom mindenkinek.

Jópofa, szórakoztató kis könyv, ami tele van magvas gondolatokkal. Elsősorban szingli nőknek ajánlom, akiknek segíthet eligazodni a párkeresés útvesztőiben. Rávilágít az elvárások, kívánalmak és a valódi szükségletek különbözőségére, bizonyos esetekben a női agy átprogramozásának szükségességére. Ha egy nő boldog akar lenni, meg kell tanulnia a felszín mögé látni, s reálisan értékelni nemcsak önmagát, hanem a szóba jöhető jelöltek tulajdonságait is.

Hasznos, könnyed. Akkor is érdemes elolvasni, ha nem vagy negyvenéves szingli anyuka. :)

Kegyetlenül őszinte könyv egyedülállóknak.
Régebben sok jót olvastam róla, meg is szereztem, aztán ott állt a polcomon a többi hasonló témájú könyvvel együtt, így meg is felejtkeztem róla, és idővel azt hittem arról szól, hogyan kell jó házastársnak lennie egy nőnek a házasság keretein belül.
Nnna ebből is látszik, hogy nem szabad látszatra ítélni. Ez a könyv bizony arról szól, hogy ne légy túlságosan válogatós, ha nem akarsz egyedül maradni.
Nagyon nehéz volt eleinte olvasni, kifejezetten nehezemre esett, de nagy szükségem volt erre a könyvre, hogy megváltoztassam a gondolkozásmódomat ezen a terülen, és ne kövessem el újra azokat a hibákat, amelyeket korábban elkövettem, és végre lássam meg a fától az erdőt.
Szerintem ezt a könyvet a 20-30 éves korosztálynak kötelező volna elolvasni, de később is jobb, mint soha! Sőt, megkockáztatom, hogy egyedülálló férfiaknak is hasznos lehet.

Az elején nem tetszett, de aztán egyre jobb lett. Bár amikor az írónő válogatóssága került elő, erősen gondolkodtam, hogy leteszem, de legalábbis átlapozom, aztán mégis elolvastam. A különböző tanulmányok érdekelnének magukban is (hivatkozásokat hiányoltam). Arra jó volt, hogy elhatároztam, én is férjhez akarok egyszer menni. Szerencsére nekem még van időm, és én már húszon-pár évesen sem vagyok olyan válogatós, mint a szerző 40 körül.