Sötétedik 92% 112 csillagozás

Manapság divatossá vált a múltban történt „kisvárosi gyilkosság”-okról könyvet írni, ám a trend aligha véletlen, hiszen ebből a felállásból bármit ki lehet hozni. Erre a történetre is tipikusan jellemző az a mondás: „Nem mehetsz újra haza” – de visszamehetsz azokra a helyekre, amelyek úgy alakították ki életed, hogy megértsd azokat az embereket és eseményeket, amelyek a legnagyobb hatással voltak felnőtt éned kialakításában. A nyomozás (életben maradás) során az újra élt események kerülnek előtérbe, miközben az írónő újabb és újabb apró elemeket illeszt a nagy kirakóba, így nem fenyegetett a történet leülésének veszélye, sőt, az akciózásban megszokottól eltérően mélyebb tartalmú párbeszédek is „elhangzanak”. A szereplők bejárják a saját útjukat, megtanulják a maguk „leckéjét”, tehát egyikük sem csak azért van, hogy általuk újra és újra tovább lendüljön a cselekmény, hanem – többek között – azért is, hogy új nézőponttal, érzelmekkel szolgáljanak. Noha Anne White regénye komótosan építkezik, ettől eltekintve egy alaposan megtervezett, romantikus (és erotikus) elemekkel tarkított bűnügyi történet. Úgy tud megmaradni a könnyed szórakoztatás mezején, hogy közben szenvedélyről, az álmok megvalósításáról és az akadályok leküzdéséről is mesél. Egyszerűen kikapcsol és megmarad egy romantikus thrillernek a kommersz sűrűjében.

Nagyon szeretem a pszicho-thrillereket és a Könyvmolyképző kiadó kristálypöttyös sorozatában találkoztam már pár gyöngyszemmel. Ezért nem is volt kétséges, hogy ezt is el fogom olvasni. A könyv főszereplője egy sikeres írónő, aki 20 év után szánja rá magát, hogy hazatérjen szülőföldjére és kiderítse, hogy ki ölte meg húsz évvel ezelőtt a nővérét. A leírások gyönyörűek, olyan, mint ha én is ott járnék a tengerparti kisvárosban. Meglepő, hogy milyen sok a lehetséges gyanúsított. Meget egyáltalán nem látják szívesen, kivétel csak régi szerelme. A regény végig izgalomban tartott, számomra ez egy igazi 5 csillagos mű. A romantikus szál pont megfelelő volt, nem ment a thriller rovására. Biztos, hogy fogom még újra olvasni, a végkifejlet tudtában talán más szemmel és lassabban.

Bár a szerző előző könyvétől ( A csali), nem voltam.elragadtatva, adtam még egy esélyt az írónőnek, és milyen jól tettem. A könyv műfaját tekintve romantikus thiller, ami Karen Rose olvasása óta egyik kedvencem. Igaz itt nem egy sármos FBI ügynökkel szűri össze a levet a hősnő. Meg egy 22 évvel ezelőtti gyilkosságot akar megírni, a saját nővéréét, hogy végre túlléphessen a múlton. Szülővárosában a többség azonban egyátalán nem örül a visszatértének. Többüknek is van rejtegetnivalója, így válogathatunk mi is a gyanusítottak közül. A szerző szinte az utolsó oldalakig vár a leleplezéssel, hogy pontosan mi is történt 22 évvel ezelőtt. A romantikus szál nincs túl tolva, akinek ez nem fekszik az is kézbe veheti a könyvet, mert semmi rózsaszínt nem fog találni.
Elmondhatom, hogy ez most tébyleg megért egy olvasást.

„Jaj, micsoda titkokat tud őrizni az ember! Hogyan képes becsapni magát, gyakran a szeretet nevében…"
Nagyon ki voltam már éhezve egy jó thrillerre. Ennél jobbat és az én ízlésemnek valót, keresve sem találhattam volna. Meg Brogan egy 22 éves bűncselekményt, saját nővére ügyét akarta megírni, de amikor hazatért a bűntett városába, sokan nem örültek a tervének.
ANNYI gyanúsítottam volt, hogy inkább fel sem sorolom. Az írónő apránként árult el ezt-azt, végig fenntartotta az érdeklődésemet és ezáltal végig egy merő görcsben olvastam a sorokat. Sok szereplőnek volt rejtegetnivalója és vesztenivalója. Meg nyomozása inkább amolyan kérdezősködésből állt, nem profi munkát végzett, hanem a kisváros lakóit faggatta. Noah és Blake viszont tökéletes „kiegészítői” voltak a történetnek, miattuk van az, hogy simán ráklikkeltem az öt csillagra. Bevallom, az izgalmak mellett, még a könnyeimmel is meg kellett küszködjek a végén.

Sajnos megint rájöttem a tettesre, bár nem minden pontosan úgy történt, ahogy én azt elképzeltem. Nagyon sajnálom a halottainkat, nagyrészt.
A kétfőszereplőnek bizony hosszú és keserves utat kellett bejárnia, míg el tudta fogadni önmagát és egymást, az apás részeket kifejezetten szerettem, annyira bájos a kissrác.
Ennyi manipulatív, önző embert egyrakáson …
A végén megállt egy pillanatra a szivem, hogy ezt már csakazért sem lépheti meg a kedves szerző …
Összességében kifejezetten tetszett, fordulatos, izgalmas történet volt, egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem, nyugodt szívvel tudom ajánlani.

A kezdésnél nem sok reményt láttam arra, hogy egymásra fogunk találni, de miután Meg elkezdte a kis saját nyomozását spoiler már jobban csúszott. Annyira nem tetszett az eleje, hogy pár oldal után félre is tettem és mindig találtam valami jobb olvasnivalót, mert úgy voltam vele, hogy ha Loreth Anne ugyanúgy ír, ahogy Meg, akkor nagyon-nagyon hosszú lesz ez a könyv. Így is simán ki lehetett volna húzni legalább 100-150 oldalt belőle spoiler, vagy spoiler.
A vége meglepő volt spoiler, én nem találtam el, hogy ki a bűnös spoiler.

Nagyon szeretem a KMK kiadó kristálypöttyös könyveit, eddig nem okoztak csalódást. Gyengébbnek gondolom mint az írónő másik könyvét (A csali), de nekem ettől függetlenül csavaros volt izgalmas és érzelmes. Az utolsó oldalak főleg.
A gyanúsítottakból nem volt hiány, sok embernek akadt rejtegetni valója, én nem jöttem rá ki volt a valódi gyilkos.
Az előző könyvben is észrevettem, hogy a hely, környezet leírásában az írónő nagyon jó, itt is fantasztikus munkát végzett. Teljesen oda tudtam magam képzelni. off
A romantikus szál pont elég volt, nem tartottam soknak.
Meg kitartása figyelemre méltó, biztos nehéz lehet ha ennyien nem kívánják a jelenlétét, mégsem futamodott meg. És milyen jól tette.

Loreth Anne White írói stílusát már A csali című könyvénél is nagyon szerettem. Gyönyörűen tud tájakat leírni, és hangulatot festeni. Az ember úgy érzi, mintha ő is ott lenne a szereplőkkel. A Sötétediknél ugyanezt éreztem, ráadásul maga a történet még szerintem jobb is volt, mint az előző regényében.
Meg Brogan megtörtént bűnesetekről ír. A könyvei népszerűek, imádja a munkáját, van egy minden tekintetben főnyeremény vőlegénye, mégsem elégedett. Van ugyanis a saját múltjában is egy bűncselekmény. A nővérét huszonöt évvel korábban megfojtották és megerőszakolták. A tettes ugyan meghalt, de Meg ennek ellenére képtelen lezárni ezt a tragikus fejezetet, képtelen új életet kezdeni. Visszamegy hát Shelter Bay-be a tengerparti, szeles-ködös szülővárosába, és elhatározza, megírja a nővére történetét. Hátha ezzel megkapja a lezárást ő maga is. Csak épp a kisváros lakói nem örülnek Megnek, ugyanis súlyos titkokat őrizgetnek, és nem akarják, hogy Meg megbolygassa őket.
Nagyon tetszett a könyvben az, hogy ugyan kisvárosban játszódott, mégsem lengte körbe meleg, otthonos hangulat, mint általában a kisvárosi krimiket. Itt már-már skandináv krimibe illő borongás és sötétség volt, közben mégis éreztem Meg hazatérésében valami meghittséget. Ez az ellentét pedig nagyon tetszett.
A krimiszál egyszerre volt fordulatos, okozott meglepetéseket (bár itt is rájöttem, ki a főkolompos), és közben sokszor annyira hátborzongató volt, hogy összerezzentem a házunk éjszakai neszeit hallva. De leginkább a szerelmi szál tetszett. Annyira jól, mégsem túlzásokba esve tudta megmutatni az írónő Meg és Blake között a kémiát és a szerelmet, hogy szinte lúdbőröztem tőle. És ha már Blake-ről van szó, imádtam, hogy sokáig nem lehetett sejteni, ő mennyire is van benne a múltban történt eseményekben. Azt is imádtam, ahogy a fiával küszködik egyedülálló apaként. Egyszerre volt nagyon emberi, nagyon ügyetlen, mégis annyira kedves. És ennek ellenére végig nagyon férfias maradt.
A könyv egyébként egy érzelmi hullámvasút, a végén volt egy rész, amin már bőgtem is, pedig ez nálam ritka. Nagyon-nagyon jó hangulatú romantikus krimi.

Nagyon jó kis történet. Izgalmasan indul, ezért is alig vártam ,hogy mi sül ki belőle. Meg nagyon jó karakter. Krimi íróként sikert, sikerre halmoz, de valami még sem klappol nála. Nem tudja lezárni a múltját, nem emlékszik arra a szőrnyű napra, ami teljesen megváltoztatta az életét. Jonah, a vőlegénye (egy gennyláda) ultimátumot add, hogy vagy lezárja a múltját, vagy végeztek egymással. Meg fel is kerekedik szülővárosába, Shelter Bay-be. Sokan nem látták szívesen, csak Blake, régi jó barátja. Meg bele kezd a nyomozásba, kiakarja deríteni, hogy mi is történt a nővérével. Sok kérdés megválaszolásra kerül, és olyan dolgok is előkerülnek, aminek valaki nem örül.
Sok érdekesség kiderül, de valahogy mégis ellaposodik a történet. Sok helyen unatkoztam.
A végén pedig úgy éreztem ,hogy túl gyorsan lett lezárva. Bár a végén mindenki megkapta méltó büntetését, azért voltak olyanok, akiket sajnáltam, nem érdemelték volna ezt.

Nagyon jó kis történet volt, még az oldalszám ellenére sem éreztem elnyújtottnak, unalmasnak, bár Meg az elején nem volt túl szimpatikus. Viszonylag hamar ki lehet találni, hogy ki áll a múltbeli szörnyűségek mögött, de addig mindenkiről kiderülnek kisebb-nagyobb titkok, amiken életek, sorsok múlhatnak. Blake és Noah nagyon szerethető karakterek, és bár természetesen örülök a spoiler, azért milyen nagy húzás lett volna már az írónőtől, ha hagyja spoiler, na az igazán nagyot ütött volna. A múltra visszatekintve szíven ütött, hogy Meg spoiler, mennyire más volt neki így felnőnie, téves gondolatokkal, más érzésekkel, mint amik valójában voltak. Bizony, nagyon el tudnak csúszni a dolgok egy-egy rosszul elejtett mondat, egy kis árulkodás, egy kis féltékenység, egy kis önzőség, de együtt máris képesek porig rombolni mindent.