A ​boldogság megkísértése 33 csillagozás

Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Cesare ​Annunziatáról mellébeszélés nélkül elmondhatjuk, hogy öreg és cinikus, kibírhatatlan ember. Hetvenhét éves, öt éve özvegy, két gyermek apja: a fia galériatulajdonos és homoszexuális, a lánya ügyvéd és neurotikus. Őmaga sokféle munkát kipróbált, de főként könyvelőként dolgozott, amit gyűlölt is kellőképpen. Nápoly Vomero negyedében él, ahol „a levegő elég tiszta, és nyáron is friss”.
Cesare úgy döntött, fütyül másokra és a sok álomra, amely előtt becsukta az ajtót. Nem fecsérel sok időt arra, hogy mérleget vonjon az életéről. Napjai nyugodtan telhetnének: olykor egy-egy pohárka bor Marinóval, a második emeleti neurotikus kis öreggel, olykor egy kis nem kívánatos csevegés Eleonorával, a házbéli macskás nővel, olykor a testi szenvedély fellángolásai Rossana, az érett korú ápolónő karjaiban. Ám egy nap a társasházba érkezik a fiatal és rejtélyes Emma a férjével, egy gyanús egyénnel, aki nagyon más, mint a felesége. Cesare azonnal megérti, hogy a párral valami nincs… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
GABO, Budapest, 2016
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064060 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Enciklopédia 31

Helyszínek népszerűség szerint

Nápoly


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen lenne Ove, ha történetesen nagyjából kétezer kilométerrel délebbre, a napfényes Nápolyba születik, akkor most választ kaphatsz a kérdésre.

Ebben a regényben ugyanis megtalálhatjuk az összes olyan elemet, amelyeknek köszönhetően Fredrik Backman néhány évvel korábban megjelent regénye olyan nagy népszerűségre tett szert. A főszereplő ezúttal is egy mogorva megözvegyült öregúr, aki egy házban él a még nála is öregebb és zárkózottabb ezer éves barátjával. Egy nap pedig betoppan egy sokkal fiatalabb nő, akinek hatására egy csapásra átértékeli a két öreg az egész addigi életét. És cukisági faktornak itt is felbukkan egy macska.
Természetesen komolyabb témák is terítékre kerülnek, hiszen itt is megjelenik egy bántalmazó kapcsolat és a másság elfogadásának nehézségei is.

Ha mindez nem lenne elég, akkor még ráadásként néhány oldalanként Maronétól is megkapjuk a napi instant életbölcselet adagunkat, akárcsak Backmannél.

Azonban van ebben a könyvben egy jó adag cinizmus, amely a délies temperamentummal keveredve valahogy mégis leveszi a lábáról az olvasót, aki így időről időre elfelejti, hogy már megint a giccs határát kezdi súrolni az, amit éppen olvas.

A regény vége pedig egy nem várt szomorú fordulatot is tartogat, amitől mélyebb értelmet is nyer az egész történet. Kár, hogy a könyv nagy részét mégis a hatásvadászat jellemzi.

Azt viszont végképp nem értem, hogy vajon milyen koncepció alapján sikerült összehozni a magyar kiadáshoz ezt a borzalmas borítót.

3 hozzászólás
Kalmár_Melinda P>!
Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Egy könyv, ami erősen akar hatni az érzelmekre, és el kell ismernem, dacára a kényszeresen szentenciózus, akartan szép mondatoknak, ez sikerül is neki. Az életet, az életörömöt ünnepli, dicsőíti a szerző ezzel a regényével. Főszereplőnek egy spoiler egoista, embergyűlölő öregembert választ, aki épp az önzésével tudja kiélvezni a mindennapokban adódó szépet, jót és kellemest: csak azt teszi, ami neki jólesik, nincs tekintettel senkire. No persze, a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen a hetvenhét éves Cesare Annunziata élete végéhez közeledve kénytelen szembenézni számos kényelmetlenséggel. Ez a szembesülés segíti, hogy számot vessen önmagával, életével, jellembéli hiányosságaival, és élete során elkövetett hibáival. Ennek ábrázolásához Lorenzo Marone felhasználja a manapság divatos, de kétségtelenül fontos és mindig aktuális témákat: a homoszexualitást, a házasságtörést, az időskori testi szerelmet, és – ami a legnagyobb hangsúlyt kapja – a fizikai bántalmazást. E témáknak a kibontása teszi a cselekményt pergővé, izgalmassá.

A történet végén a „leltár” valóban megható, ember legyen a talpán, aki könnyek nélkül tudja olvasni.

Az olasz eredeti szöveget jobbnak tartom. off A magyar fordítás rendkívül pontos, de épp e pontosság miatt időnként kissé „szolgai”. A fordító nem mer elszakadni az eredeti szövegtől, hogy a magyar nyelvnek megfelelőbb kifejezéseket használjon.

2 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Igazán kellemes meglepetés volt. Kár, hogy ilyen béna borítója van, mert szerintem így egy csomó embernek – köztük nekem is – elkerüli a figyelmét. Ha nincs a GABO akciója, és nem látom meg, akkor valószínűleg még csak nem is hallottam volna róla soha; ami igazán nagy kár lett volna.
Az elején kicsit olyan érzésem volt, mintha ez lenne Az ember, akit Ovénak hívnak olasz változata. Cesare egy picit emlékeztetett is Ovéra, de csak annyiban, hogy ő sem olyan morcos és antiszociális, amennyire első pillantásra tűnt, és akármennyit háklizik is a szomszédságán, mégiscsak törődik velük. És még egy önjelölt macskája is lesz. Csak ő sokkal nagyobb kujon, de hát mégiscsak olasz, hogy a sztereotípiáknál maradjunk.
Imádtam Cesare cinizmusát, ami az egész könyv stílusára rányomta a bélyegét. Egyszerre volt humoros és mély; rengeteg szép, elgondolkodtató gondolatot tartalmaz az életről, halálról, segítségről, bátorságról és fájdalomról. Nagyon fontos és dicséretre méltó, ahogy a családon belüli erőszak problémáját kezeli, mert nem csak felhívja rá a figyelmet, de azt is segít megérteni, hogy mi játszódik le az áldozatban és azokban, akik segíteni szeretnének rajta. Tényleg igaz, hogy csak azt lehet megmenteni, aki hagyja. spoiler
Annak ellenére, hogy ilyen komor a központi téma, mégsem nyomja rá a bélyegét a hangulatra, mert közben számos más problémája is akad hősünknek. A gyerekeivel való kissé zilált viszony, a múltbéli szerelmek, a jelenlegi románc és a régi barátságok is fontos szerepet kapnak.
Ezzel viszont az a problémám, hogy nem minden szál lett elvarrva a végén. Én még megnéztem volna egy szép apa-fiú jelenetet, mert hiába sikerült jól a vacsora Dantééknál, azért szerettem volna, ha Cesare egyszer kimondja, hogy elfogadja, hogy meleg a fia. Szerencsére enélkül is átjött a Mickey egeres képes jelenetből, de azért jó lett volna. Sveva válsága meg csak úgy lóg a levegőben, pedig sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. spoiler
Marino története viszont igazi kis minitörténet a könyvben, egy valóságos gyöngyszem. Nagyon szép és megható volt megismerni az életét, egyáltalán nem néztem volna ki belőle ilyen mélységeket.
Nekem tetszett, hogy ilyen nyitott a befejezése. spoiler Ami igazán megfogott, az a gyönyörű üzenete. Hogy teljes egészében éljük meg az életet, értékeljünk minden pillanatot, és lássuk meg a szépséget minden hétköznapi, mulandó apróságban.
Én is így szeretnék élni.

Szigno P>!
Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Nagyon, nagyon tetszett ez a könyv. Mivel lételemem a cinizmus, minden sorát élveztem. Szinte minden mondat olvasásakor azt éreztem, hogy a gondolat vége valamilyen nagyon velős megoldást ad valamilyen mindenkit foglalkoztató létkérdésre. Ez ugyan nem mindig következett be, de így is az az érzésem, hogy sok válasszal gazdagodtam olyan fontos kérdésekkel kapcsolatban, hogy hogyan is éljünk boldogan, mi a fontos, és mi nem az az életben.

bea_vatott>!
Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Gyönyörű.
Nem is értem, hogy lehet az, hogy ilyen kevés értékelés érkezett rá.
Általában nem várok sokat egy olyan könyvtől, aminek egy idősebb ember a főszereplője, épp ezért kellemesen csalódtam.
Nagyon szép, szívszaggató, mégis humoros.
Sok mindenre felhívja a figyelmet, de nem szeretnék spoilerezni. Aki csak teheti, olvassa el.

FH_Anna>!
Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Csillagos ötös. Egyszerre vicces, szomorú és elgondolkodtató.
A fordítás is nagyon jó, gyönyörű hasonlatok vannak benne.
Új kedvenc.

Roziboszi>!
Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Ha lehetne, 10 csillagot is adnék. Nagyon megkapó, elgondolkodtató történet. Cesare egy morcos, szarkasztikus, de rendkívül szerethető öregember aki fekete humorral tud elmélkedni az életéről, az öregségről, az elszalasztott vagy be nem teljesült lehetőségekről. A könyv szinte minden mondata megállásra, gondolkodásra késztet. Gyönyörű az írásmód és a fordítás. És végre egy igényesen kiadott könyv, ami nem hemzseg a helyesírási hibáktól. Kár, hogy eddig ilyen kevés értékelést kapott a könyv, nem is értem. Ajánlom mindenkinek, aki mély, humoros, gondolkodásra késztető könyvet keres!

Nibela I>!
Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Könnyen kiolvasható kurta történet nagy dolgokról, és kevésbé nagyokról, mindez egy hetvenes férfi szemszögéből. Mi lett volna hákról, a jelen erősségeiről, megbánt igenekről munkára, családra és büszke nemekről a jelenben. És egy tragédiáról, ami ott lappanghat bárki közelében. Talán pont a szomszédban, barátnál, családtagnál. A családon belüli erőszak nem magánügy. Vakként viselkedni tanult dolog, látóként cselekedni maga a bátorság.

dzsinbu>!
Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése

Nehezen lendültem bele. De ez csakis az én hibám. Talán az előző könyv még nem engedett el.Az az érdekes, hogy ez a könyv nem népszerű. Valahol mégis felkeltette az érdeklődésemet és mindenáron kellett. Amikor tavaly megláttam hogy eladó lecsaptam rá.Cesare egy magának való, zsémbes nápolyi öregúr. Nem áll sorba,nem szál be csak üres liftbe átmegy az út másik oldalára stb…csak ne keljen beszélgetni senkivel.Szóval kiállhatatlan és mégse. Meg kell jobban ismerni és változik a kép ! Backman Ove-jához hasonlítják. Van benne valami. Sok mindenre felhívja a figyelmet, elgondolkodtató. Szép, szívhezszóló, humoros. Nem részletezem, ajánlom mindenkinek ! ( Véletlenül úgy alakult,hogy az idős korról olvashattam a Mádodvirágzásban, a Vasárnap koldusaiban és most ebben is. Nem bántam meg! Nagyon szépeket, maradandót kaptam!)


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

És valóban sokkal bensőségesebb dolog a konyhát megosztani, mint az ágyat.

36. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Szeretem a nyári esték csendjét és az éjszakai hullámverés zaját. Szeretem a madárcsicsergést az ablak előtt, a vizet, amely a lábamat mossa, és egy öreg olajfa kérgét az ujjbegyeim alatt.

295. oldal

Belle_Maundrell>!

Szeretek könyvet olvasni az árnyékban.

299. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
saribo>!

Két módja van, hogy az ember szembenézzen a dolgokkal, kétségbeeséssel vagy iróniával, és a kettő közül egyik sem változtat az asztalon heverő lapokon. A végeredményről nem mi döntünk, de hogy a játszma utolsó percét hogyan töltjük, arról igen.

291. oldal

saribo>!

A köztes utak arra valók, hogy ne a helyes úton járjunk, ne azon, amely egyenesen odavisz, ahová akarod, és ahová menned kell. Az emberi lény mestere annak, hogy felesleges köröket fusson, csak hogy el ne érje a célját, amely megrémíti.

240. oldal

Petiko>!

A lelkifurdalás, kedves Emma, itt van velem, és minden reggel felébreszt. És tudod mit súg nekem? Hogy ahányszor nem választasz, hozzá láncolod magad valamihez vagy valakihez.

278. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lelkifurdalás
Petiko>!

A békét nagyon alulértékelik. Az ember azt gondolja, ez valami olyan természetes állapot, amelyből az ember időnként kiszakad, pedig pontosan az ellenkezője igaz, az életben a béke csak néhány ritka pillanatban adatik meg nekünk, és gyakran észre sem vesszük.

92. oldal

Petiko>!

Szeretem azokat, akiknek van erejük teljes lényükkel hinni valamiben. Szeretem a fecskefészkeket. Szeretem azokat, akik még elcsodálkoznak a csillagok láttán. Szeretem a parázs szagát és az alacsony falakat, amelyek otthont adnak az egynyári szerelmeknek. Szeretem a padon csókolózó fiatalokat, és a gyűrött ágyneműt, egy szerelmes éjszaka után. Szeretem a ventilátor zúgását a háttérben. Szeretem elképzelni egy háttal álló nő arcát. Szeretem azokat, akik tudják magukat szeretni. Szeretem a bálákat a földeken, az utak szélén. Szeretem azokat, akik tudnak bocsánatot kérni. Szeretem azokat, akik még nem értették meg, hogyan igazodjanak el ezen a földön. Szeretem azokat, akik tudnak kérdezni. Szeretem a gyerekeim mosolyát.
Nem jut eszembe több, talán már a vérkeringésembe jut az altató. Jobb lesz aludni, a listát majd később folytatom.
Ó, nem, van még egy utolsó szeretem.
Szeretem azokat, akik minden nap küzdenek érte, hogy boldogok legyenek.

300. oldal

Belle_Maundrell>!

Szeretem a régi, rendetlen könyvkereskedéseket.

299. oldal, Szeretem

Kapcsolódó szócikkek: könyvesbolt

Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Az új név története
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Anne L. Green: Törött szárnyakkal
Richard Osman: Az eltévedt golyó
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Jay McLean: Lucas
Domenico Starnone: Hurok
Sarah Winman: Csendélet
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Sara Nisha Adams: A lélekkert