A mai szlovén irodalom talán legeredetibb alakja egy rendhagyó élet valóságanyagából meríti témáját. Svájcban született, akárcsak regényének hőse, tisztes ómódból a legnagyobb nyomorba csöppen, és olyan országba, ahol nemcsak a nyelv idegen, de valószerűtlen, hihetetlen minden, ami körülveszi. Mikor A valóság című regény hősét egy jelentéktelen kihágás miatt katonaévei alatt Makedóniába, egy büntetőszázadba lökik, mindvégig az az érzése, hogy talán nem is vele történei meg mindaz, amit ott meg kell élnie. Az író szívbemarkolóan ábrázolja az emberi lélek csudálatos élniakarását, mely a létezés legalján is felragyogtatja a szerelmet, megmutatva: lebírhatatlan bennünk a vágy, hogy ebben a lidérces, apokaliptikus világban is megkapaszkodjunk a másik emberben, s ezáltal otthonra leljünk.
Kovacic regényét eddig hét nyelvre fordították le, novellái többek közt az angol Penguin sorozatban, Franciaországban, Dániában, Svédországban és Spanyolországban is megjelentek.
A valóság 6 csillagozás
Eredeti cím: Resničnost
Eredeti megjelenés éve: 1976
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Miljenko Jergovićot idéző elbeszélésmód, lassan bontakozó, rétegről rétegre bontakozó történet kilátástalanságról, stigmatizálásról és félelemről, egy talán sosem változó társadalomról, mely akár a miénk is lehetne, finomkodás nélkül (a kortárs szovjet szerzők pirulva pontoznák ki az itteni káromkodásokat), jó adag, cseppet sem kozmetikázott kritikával, ma is tökéletesen frissnek ható, erőteljes stílusban: íme, ez Kovačič valósága, melynek szívünk szerint azonnal hátat fordítanánk.
Tekintve, hogy általában a sodróbb, lendületesebb műveket kedvelem, és a táj-, illetve városképleírásokat sem viselem túl jól, Kovačič pedig egyáltalán nem könnyíti meg az olvasó dolgát, mivel a kevés kivételes pillanattól eltekintve sem a tempón nem változtat, sem az említett leírásokkal nem fukarkodik, magam is meglepődtem, mennyire könnyedén elkapott ez a regény, hogy aztán néhány túl hosszúra nyúlt mélázás erejéig engedjen csak elkalandozni. Kovačič hol dühödten, nyersen, hol pedig lágyan, ember és világ legapróbb rezdüléseit is feltárva, majd az olvasót e rezdülések zenéjével elringatva ábrázol; célja az egyén fokozatos megsemmisülésének bemutatása. Hőse, egyben alteregója, a még csak nevén sem nevezett, katonaidejét töltő írnok egy apró, már-már nevetséges kihágás miatt büntetőszázadba kerül, ahol aztán lassacskán ő is hinni kezdi, amit környezete, a büntetést kiszabók és végrehajtók gondolnak róla. A bűntudat miatt maga bélyegzi meg magát, tulajdon bűnösségébe vetett hite a joggal büntetett szerepébe kényszeríti, aminek a fiú érzi magát, annak látja már szinte mindenki, amitől pedig retteg, bekövetkezik. A társadalom a helyes ítéletében biztos bíró megvetésével taszítja el magától a tömegből egy szerencsétlen véletlen folytán, akarata ellenére kilógó tagját, ahogy tette azt mindig is, hiszen minden kor megteremti a saját ellenségképét. Csupán az évtizedek, a politikai, hatalmi rendszerek meg a vádak változnak, az emberi kegyetlenség azonban állandó, legfeljebb új jelszavakat keres magának, melyek segítségével ideológiát gyárthat, és amelyek nevében büntetlenül eltiporhat másokat.
A regény végén Kovačič hőse hiába bolyong gyermekkora városában, haza nem talál, és úgy tűnik, honfitársaitól szétmarcangolva arra is kevés esélye maradt, hogy önmagát meglelje. A lezárás kíméletlenül hirtelen, és hiába várnánk, ígérni nem ígér semmit, mindössze egy magányos őszi éjszakát.
Ebből a könyvből valami olyan reménytelen hiábavalóság árad, ami nekem most túl sok volt. Ezen kívül nehezen vettem a sok leírást, elmélkedést; úgy éreztem, hogy a sok „olyan,mint/mintha…” és egyéb hasonlatok miatt spirálvonalban haladva jutok csak előre a történetben, ehhez pedig egy idő után nem volt elég türelmem.
Népszerű idézetek
Az írnok megnézte a szkipetár arcát a karbidlámpa fényénél. Mélyen aludt, mint a mormota, de valami gyengéd kifejezéssel az arcán, mint egy gyermek. Az írnok arra gondolt, milyen kár, hogy semmi sincs a földön, amivel meg lehetne jelölni a jó embereket; vagy legalább megőrizni álombeli vonásaikat az ébrenlét óráira.
38–39. oldal
Az egyenruha segít, hogy az ember leplezze magát önmaga előtt, és hősiesen felülkerekedjen minden akadályon. Az egyenruhából a magány árad és az ösztön, de csak a legelemibb biológiai szükségletek kielégítésére. Az egyenruha tulajdonképpen csak két dolgot követel egyaránt: nyilvánosságot és intimitást. Bizonyára ezért fogja viselni az ember, amíg világ a világ.
99. oldal
Ez volt ennek a kis nemzetnek nagy előnye és átka – ismertek az utcáról, és ha nem tudták, hová tegyenek, egyszerűen gyűlölni kezdtek. Ez volt jellemző a városra, és voltaképp az egész országrészre, amely ellökte magától tulajdon fiait, mert azok nem tudták, hogyan viseljék magukat.
187. oldal
A rendőr és a civil egymáshoz léptek, fejük mozdulatával ráparancsoltak a fiúra, álljon a márványportál alá. Aztán a nyitott, magas, rácsos kapun át az előcsarnokba hajtották, azzal a különös csenddel, amit kívülről, talán Európából tanul meg az ember, s alatta a csend lényege rejlik, a gyűlölet, az önmegvetés, az érzékenység, a halál vagy az öngyilkosság gondolata, röviden maga az önpusztítás.
184-185. oldal
Ez az öldöklés semmivel sem volt jobb vagy rosszabb, mint bármelyik más. Naponta ezerszer is szívesen megölne, aki mögötted áll sorba az élelemért, vagy vár a vécé előtt, hogy kész legyél, aki látja a szép ruhádat, neki meg nincs semmilyen – mindegyik azt kívánja, hogy dögölj meg, és mondjuk nem azt, hogy nagyra nőjön a füled. Gyilkosságok közt éled úgyszólván minden napodat, lassanként megszokod, csak nem szabad látnod.
150. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt 91% ·
Összehasonlítás - Branko Hofman: Reggel is sötét van ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen 94% ·
Összehasonlítás - Margaret Mazzantini: Újjászületés 94% ·
Összehasonlítás - Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap 92% ·
Összehasonlítás - David Grossman: Csak játszik velem az élet 88% ·
Összehasonlítás - Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma 88% ·
Összehasonlítás - Pap Éva: És újra felkel a nap 87% ·
Összehasonlítás - Cseres Tibor: Hideg napok / Vérbosszú Bácskában ·
Összehasonlítás - Miljenko Jergović: Diófa-házikó 88% ·
Összehasonlítás