Folytassuk a Hugo- díjas dömpinget… Egy véletlen második kötet, de szerencsére önállóan is olvasható regény. Nézzük Lois McMaster Bujold Lelkek lovagját.
A szerzőt korunk egyik legkiemelkedőbb fantasy és sci-fi írójának tartják ezért is meglepő, hogy még nem olvastam tőle semmit. Bár ezt a borítót megnézve értem én, hogy mért nem vitt rá a lélek. Ez valami szörnyű. Nem tudom, hogy ki volt az, aki elkövette ezt az emberiség elleni merényletet, de nem csak hogy a kötethez nem tudtam kötni, de szerintem még csak szépérzéke sem volt annak, aki megálmodta, így javaslom gondolkodjon el a karrierváltáson. Na de lépjünk tovább és nézzük mi is lapul az elriasztó külső alatt.
Egy izgalmas regény istenekkel, akik köztünk „járnak” és beleavatkoznak a dolgokba, ám sajnos ezt nem csak és kizárólag jószándékból teszik. Szóval adva van egy démoni világ, egy megözvegyült királyné, egy kitaszított isten és egy heroikus küzdelem az emberi lelkekért. Megismerjük a Dy Gura testvéreket és Ista királynét. Aztán jön a Fattyú is. Lesz itt ármány és szenvedés, na meg sok -sok küzdelem. Mindez egy meglehetősen sötét, spanyolos- móros, zord világban, ahol a félelem a mindennapok része.
A történet meglehetősen lassú folyású, de kell is idő hogy belerázódjon az ember. Legalábbis nekem kellett egy pár oldal az aklimatizálódásra igaz ez lehet, hogy azért volt így, mert nem olvastam az első részt… A cselekmény izgalmas, szerző nem csak a nagy csavarokra és fordulatokra helyezi a hangsúly. Rengeteg morális kérdést felvet a művében, mint például a szabad akarat, illetve vallási kérdéseket is boncolgat. Teszi ezt úgy, hogy nem kioktat és a véleményét sem akarja ráerőltetni olvasóira.
A szereplők hihetetlen jól kidolgozottak, senki nem fekete vagy fehér. Élők és lélegzők, akik kellő motivációval rendelkeznek, így még a kvázi „rossz” karaktereket is meg lehet érteni. Szóval ha szeretni nem is tudjuk őket, de sajnálni igen.
Számomra meglepő volt a főhős figurája hisz ritkán találkozok középkörű női főszereplővel ilyen műveknél (fantasy). Egyetlen kivétel ez alól az újak közül a Trónok harca Cersei-e, de rajta kívül most hirtelen más nem is jut az eszembe. Szóval érdekes döntés és kellemes változatosság, amit nagyon jól teljesít a szerző. Egy izgalmas, intelligens és eszes hősnőt kapunk, aki ugyan élete virágán túl van, de még mindig nőies.
Összességében Bujold könyvét bátran ajánlanám a fantasy világ női olvasóinak, hisz egy nő tollából érkezik egy izgalmas női hős, egy kicsit lassú folyású regényben, ahol van harc és küzdelem, de talán egy fokkal kevésbé erőszakos, mint a Trónok harca. Egy igazi klasszikus epikus fantasy, szóval olvasásra fel!