Valahol, ​messze (Az emlékek őre 2.) 85% 658 csillagozás

Valahol messze, egy posztapokaliptikus világban van egy falu, ahol az emberek felépítettek egy sokkal primitívebb közösséget, egy tökéletesnek vélt utópiát, remélve, hogy nem jut ugyanarra a sorsra, mint a nagy katasztrófa előtti. Mesék/énekek szólnak a múltról, intő jelként, hogy soha többé ne ismétlődjön meg a világégés.

Bár mind a négy kötet elbűvölt és magával ragadott Lois Lowry világába, a kedvencem a Valahol messze lett. Talán, mert leginkább Kirával tudtam azonosulni, a perifériára szorult lánnyal, akit kivet magából a társadalom, mert annyira más, mert annyira nem illik az átlagos, sablonos, etalonnak kikiáltott, tökéletes emberpéldányok közé. A maga fogyatékosságával már élnie sem lenne szabad, élete lázadás a törvények ellen. Makacs kitartása, lelkiereje, akarta, küzdelme olyan szimpatikus ismertető jegyek, amiket minden hétköznapi hős magán visel.
Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/04/lois-lowry-val…

Gyors újraolvasás 2020. Két okból is elővettem a könyvet. Egyrészt a fonalfestés és a festőnövények miatt, mivel az elmúlt egy évben elkezdtem ezzel a témával is foglalkozni kisebb-nagyobb intenzitással, érdekelt, hogy mik kerülnek elő benne. Ennél a pontnál kicsit csalódott vagyok fordításban (ezúton köszönet @Bogas-nak a segítségért!), de hát mit van mit tenni. Másrészt pedig gondoltam, ha már elolvasom, mehet az Ajánlott fantasztikum kihívásra is.

Az eredeti értékeléshez sok újdonságot nem tudok hozzátenni. Tudom, hogy sokan nem szeretik ezt a könyvet. Nyilván én is Az emlékek őre után olvastam, viszont fogalmam se volt róla, hogy ez egy folytatás. Csak évekkel később tudatosult bennem, talán a Hírvivő olvasásakor. Emiatt akkor teljesen különálló műként kezeltem, és egyáltalán nem zavart, hogy nem sok köze van az első részhez. spoiler Meg hát nyilván a 'Free SZFE' fényében az őrzők és a művészek közti kapcsolat is kicsit fájdalmasabb hangsúlyt kapott.
–
Ezt a könyvet körülbelül 10 éve olvastam először. Akkoriban gyakran aludtam egy kedves barátnőmnél, és mivel még nem voltam olyan lusta, mint ma, mielőtt F felkelt volna,minden reggel elolvastam egy nem túl hosszú ifjúsági könyvet. A Valahol, messze is így került először a kezembe, és a történet annyira élénken megmaradt bennem, hogy utána sokáig nem is éreztem szükségét annak, hogy újraolvassam vagy beszerezzem. Aztán mire szerettem volna a sorozat többi kötete mellett a polcomon tudni, már nem volt beszerezhető. Aztán idén sikerült megszereznem, és gondoltam akkor már el is olvasom újra.

A történet nem mondott újat, igazából mindenre emlékeztem, de ettől egyáltalán nem lett kevésbé élvezhető, sőt. Azt hiszem a lényeget tíz évvel ezelőtt is felfogtam, de a történet mögött húzódó másik történetet a művészekről és az őrzőkről csak most értettem meg igazán. Vagy legalábbis most tudtam átvonatkoztatni a mi világunkra. Hogy mit szeretek benne? Igazából mindent. Hogy családtörténet, még ha nem is túl bonyolult. Hogy a barátságról szól. A színeket. Az apróságokat: a lápföldiek beszédét, a kéket, azt, hogy a nevek egy-egy szótaggal hosszabbodnak az életkor növekedésével. A meséket a vadakról, az Éneket, a köpenyt. Hogy azt tanítja: meríts erőt a fájdalomból.

Nagy várakozással kezdtem neki ennek a könyvnek, de nem azt kaptam, amit vártam. Azt tudtam, hogy csak lazán fog kapcsolódni Az emlékek őréhez, és nem is ez volt a baj. Inkább az, hogy üresnek és semmilyennek éreztem, annak ellenére, hogy Lowry ismét hozta az első részből már megszokott nyelvezetet, sőt, részben még a hangulatot is, de mégsem volt az igazi. Valahogy itt hiába voltak színek, az első rész szürke világa mégis színesebbnek, gazdagabbnak hatott. Igazából az is baj volt, hogy alig történt valami. A könyv inkább a közösség bemutatása volt, mint tényleges regény. Valahogy itt a szereplőkért sem tudtam izgulni annyira, mert tudtam, hogy még két kötet hátra van. Ezen a köteten nagyon látszott, hogy jönni fog a folytatás, ami nagyon nem tett jót neki.

Ami miatt mégsem tudom rosszra értékelni, az a főszereplő, Kira karaktere volt. Az ő kitartása engem is arra késztetett, hogy olvassam végig a könyvet, és összességében a negatívumok ellenére végül is megérte. Főleg az első részre tett halvány utalás miatt, amire nem számítottam, és a szerző által teremtett hangulat miatt, amilyet számomra csak ő tud így megteremteni. Ebben utánozhatatlan.

Bővebben (a bejegyzés némi spoilert tartalmaz):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/07/lois-lo…

Nem is tudom, hogy mit írjak erről a rövid könyvről. Nem nagyon tetszett. Elég nyomasztónak találtam a bemutatott világot, amelyre elsősorban az együttérzés teljes hiánya, a társadalom számára kevésbé hasznos emberek száműzése spoiler volt a jellemző. Talán a későbbiek során kiderül, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a részek.

Továbbra is nagyon érdekes a történet, bár fogalmam sincs, hogy Kira hogyan fog kapcsolódni Jonashoz. Nem tudom, hogy mi fogott meg ennyire, de csak úgy faltam az oldalakat. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy mi lesz ebből.
A szereplők (Kira, Matt és Thomas) nagyon szimpatikusak voltak, a világ pedig, ahol élnek, nagyon furcsa és elgondolkodtató.
Ennek a könyvnek is volt mondanivalója, ami nekem nem jött teljesen át, de valahogy éreztem, mit akar sugallni.
Továbbra is csak ajánlani tudom a sorozatot.

Az első részt nem olvastam,csak a filmet láttam ,azt viszont nagyon szerettem.
És mivel hiába vártam hogy folytassák,a tettek mezejére léptem és úgy döntöttem folytatom könyvben.Habár semmi kapcsolatot nem fedeztem fel a két rész között,gyanítom hogy a későbbieknek összekapcsolódik majd a szereplők sorsa.
Ebben a részben is egy közösség életébe nyerhetünk bepillantást ahol a sérült,testi hibás embereket kiveti a társadalomoffmivel nem veszik hasznukat,és kihurcolják ,majd sorsukra hagyják őket egy közeli mezőn.
Itt él a sánta Kira az édesanyjával(aki kiharcolta hogy a lánya a faluban maradhasson.)Miután azonban árvaságra jut a falu népe azonnal ellene fordul…
Vékony könyv és olvastatja magát szóval akár egy nap alatt ki lehet végezni ha valakinek elég ideje van:).A szereplők is szerethetők.Egy könnyed kis délutáni olvasmánynak tökéletes.
Ez a rész most nem volt ugyan olyan átütő mint Az emlékek őre,mégis kíváncsi vagyok mi lesz ebből.off

Egy másik világot kapunk. Furcsa, hogy ez az Emlékek őre folytatása, hisz nem látom közte a párhuzamot.
Viszont nagyon érdekes történet, bár rövidnek találtam, ugyanakkor egy ideig elvoltam az olvasásával. Izgalmasnak is találtam, és tetszett a végén az a kicsi meglepetés.
Viszont annyi problémám van, hogy nincs befejezése. Ez nem lehet befejezés. Olyan függővég van, hogy az már fáj.
De azért tetszett a világ. Hogy történtek dolgok, és ezt egy köpenyen, egy boton és egy dalban éneklik el minden évben.
Viszont sajnálom a karaktereket, hiszen… Amin átmentek…
Remélem a következő részt is hamarosan elolvashatom. Legalábbis amint lesz időm rá.

Eddig nem volt érthető számomra, hogy miért nem lett folytatása Az emlékek őrének. Úgy gondoltam, a film hű a könyvhöz. Talán azért se, mert ha ebből a rövidke könyvből alkottak is volna valamit, akkor a film után szinte mindenki megkérdezte volna: „Biztos ez a második rész?” Én is ezt tettem, mert semmi nyomát nem láttam a kapocsnak.
A történet meglehetősen tetszett. Rövidségével eléggé könnyű kis olvasmánynak tűnt. Tetszett, ahogyan az írónő ábrázolta ezt a világot. A kedvenc szereplőm Matt lett. Annyira aranyos barát. Jó volt látni mindent Kira szemszögéből és vele együtt rájönni a dolgokra. Talán, a végén, kicsit hamarabb jöttem rá, hogy ki is az a világtalan ember. Nagyon tetszett Kira elhatározása, és hogy még a történtek után is maradt (bár én tuti leléptem volna).
Remek olvasmány volt.

Mivel tudtam, hogy a történet nem ott folytatódik, ahol az első részben véget ért, így nem voltam emiatt csalódott. Érdekes világot fedezhetünk fel a könyv lapjain, mely a rövidsége ellenére is eléggé összetett. Nagyon megszerettem a szereplőket, s ezúttal is magával ragadott az írónő gördülékeny stílusa. Egyszerűen mesél, mégis komoly kérdéseket feszeget, s elgondolkodtat. Többet kaptam, mint vártam.

Picit mást kaptam mint amit vártam az első rész után.Kira egy sérült lány aki messze él valahol egy kis faluban.Az édesanyja megvédte a közösségtől akik kivetik a betegeket és a vadak közé száműzik őket.Sérült lába ellenére elátta magát.Édesanyja halála után a falusi asszonyok száműzni szerették volna.Az őrzők tanácsa megvédi Őt .Gyönyörűen hímez így kap egy lehetőséget egy különleges feladatra.Kérdés az milyen áron maradt életben? Más világ mint az elöző részben ,de ez sem jobb sem rosszabb.Párhuzam van a két világ között.Nincs itt sem szeretet,tökéletességre törekednek és elzárkózva élnek. Vártam hogyan kapcsolódik Jonashoz de csalódtam.A csavart vártam a végén de ez is befejezetlen történet. Kiváncsi vagyok folytatásra.