Son (The Giver 4.) 82% 17 csillagozás

Nagyon tetszett ez a negyedik befejezo resze a sorozatnak. Sokaig az elso resz volt a kedvencem, ez a negyedik resz mondhatom meg jobban tetszett. Maga a tortenet is nagyon izgalmas volt – kifejezetten tetszett, hogy visszatertunk az elso resz helyszinere. Valoban igazan ebben a reszben zarultak ossze a szalak ertek be az esemenyek. Nagyon megerintett ahogy bemutatta az anyasag erzetet; az anyai szeretet kibontakozasat es megallithatatlan osztonet….
Mivel sajnos elegge szethuztam a sorozat olvasasat mindenkepp terveznem vmikor a jovoben az egesz sorozatot ujraolvasni.

    Ezzel a zárókötettel valamiért nagyon lassan haladtam, egyszerűen nem kötött le igazán. Nem is nevezném klasszikus értelemben zárókötetnek. Bár időben abszolút keretet adott: Az emlékek őre előtt kezdődött egy kicsivel, és a Hírvivő után végződött. Kiegészítéseket és további történéseket láthattunk a már ismert emberek körül (és persze néhány új is volt.)
    Lényegében amire kifutott a 4 könyv spoiler Mert az első kötet az egy remek disztópia volt, aminek volt valós üzenete, bizonyos szempontból még némi társadalomkritika is volt benne. Majd eljutottunk egy a valóságtól elrugaszkodott, idealista végkifejletig, ami egyébként is hirtelen lett megoldva. Félúton valahol elvesztettem az üzenetet.
    Igazság szerint nem tér el semmiben a stílusa az előző kötetektől, de valamiért most sokkal nehezebben csúszott. Sok helyen untam – pedig egyébként szeretem a lassú könyveket, ráadásul a kétharmada a várakozásról, a kitartásról szólt, úgyhogy abszolút indokolt is volt. De nekem mégsem működött most. Talán mert most olyan könyvekre éhezem, amik valamilyen módon karácsonyi hangulatba ringatnak, ez viszont nem volt olyan.

A The Giver önmagában tökéletes, és ott meg is kellett volna állnom. A középső két kötet annyira felejthető, hogy már teljesen el is felejtettem őket. A folytatások közül kétségkívül ez a legsikerültebb, de továbbra is azt mondom, hogy meg kellett volna állnom az első kötet után.

Annak ellenére, hogy úgy gondolom, a sorozat első kötete tökéletesen megáll egymagában és mint olyan, felülmúlhatatlan, az összes folytatás közül ezt éreztem a legjobbnak.

Nem volt rossz, ugyanakkor én ezt érzem a sorozat leggyengébb láncszemének. Ugyan jó volt más szemszögéből is megismerni egy kicsit a közösséget, amiből az egész elindult; Mégis… Nagyon szeretem Jonas karakterér és mindig is hihetetlenül erősnek és egyedinek tartottam, erre most ha összehasonlítom Claire-rel már nem annyira érzem erősnek és „úttörőnek”.
Másik problémám, ami folyamatosan volt csepegtetve az újabb és újabb részekben a varázslásos, misztikus rész. Szerintem Nem volt indokolt és csak rontott az érzelmi ráhatáson, amit a könyv az olvasójára gyakorol. Plusz a kivitelezés se nyűgözött le.

Összességében ez egy jó könyv, de nem valószínű, hogy valaha is újra fogom olvasni. Az emlékek őrét viszont elő fogom venni egy 5-10 év múlva is.

Végre visszatértünk az eredeti helyszínre, eredeti társadalomhoz, ami nagyon érdekelt, és a közbenső részek csak idegesítettek. Viszont nem maradtunk sokáig, újra a misztikumé lett a főszerep, és sajnáltam, hogy így bele kellett vonni a varázsvilágot.