Number ​the Stars 87% 11 csillagozás

Ahogy azért szép lassan idősödöm, kezdem egyre inkább látni, mekkora felelősség az, hogy milyen történeteket mesélünk a gyerekeinknek. Nekem édesapám ha a Holokauszt szóba került, sosem mulasztotta el elmondani, hogy Dániában bizony az emberek az életüket kockáztatva kicsempészték a zsidó honfitársaikat. És ez nem csak azért lényeges, mert az emberek nyilván jobban szeretik a felemelő történeteket, hanem azért, mert olyan gyakran takaróznak azzal, hogy nem volt választásuk. Mindenkinek van választása. Legfeljebb utólag nem büszke a döntésére.

Ebben a történetben egy tíz éves kislány hordja magán a teljes világ súlyát néhány napig, amíg próbálják kicsempészni a legjobb barátnőjét és az ő családját az országból. Bátor vagy-e kicsi lány? – kérdezi tőle a nagybátyja, és nyilván érezzük, mennyire igazságtalan az élet, hogy ennek a lánynak kell bátornak lennie és megtennie valamit, amire abban a pillanatban csak ő képes. És persze ez egy gyerekeknek szóló történet, de ugyanakkor Lois Lowry is írta, szóval attól még, hogy nincs szem előtt a borzalom, azért az epilógus elég rendesen szíven szúrt. Rövidke könyv ez, de fontos és jó dolgokat mond, ezért felnőtt olvasóknak is abszolút élvezhető pár órára.

Mellesleg Lowry még mindig rettenetesen szimpatikus, a jubileumi kiadás előszavában beszélt egy kicsit a könyv hátteréről és utóéletéről, és ezt is legalább olyan szívesen olvastam, mint magát a regényt. Az meg szintén nyilvánvaló, hogy nem spórolta ki a kutatást sem a regényből, egy részlet még engem is meglepett, mert még sosem hallottam róla, és nagyon lenyűgözőnek találtam, főleg azt, hogy még igaz is volt (arra gondolok, hogy hogyan szerelték le a kutyákat).

Lois Lowry regényét nagyon szerettem. Könnyed és olvasmányos regény, de egy elég kemény témát dolgoz fel. A gyermeki szemszög pedig bár nem egyedi, de mégis tetszett. Nagyon emlékeztetett John Boyne A csíkos pizsamás fiú c. kötetére, amely mellesleg nagy kedvencem, de mégsem titulálnám utánzatnak. Két külön regény, különböző történet és különböző ötlet. :) Nekem tetszett, egyszer mindenképpen megéri elolvasni, hiszen Annemarie szerintem mindenki kedvence lesz.

http://discussion.blog.hu/2017/11/02/elfeledett_csillag

Leginkább az utószót szerettem, ahol kiderült, mennyi a történetből a valóság és mennyi a fikció. Bár maguk a karakterek a valóságban nem léteztek, jó volt betekintést nyerni az akkori Dánia életébe. (Talán nem én vagyok az egyetlen, aki nem sokat tud az észak-európai államok történelméről.) A könyv nem hibátlan – a vége kimondottan nem tetszett, de úgy érzem, ma is tanultam valamit.