Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hírvivő (Az emlékek őre 3.) 569 csillagozás
Matty hat éve, fékezhetetlen, vadóc kölyökként érkezett Faluba, s azóta egy vak férfi neveli, akit különleges képességei miatt Látónak neveznek. Matty immár a felnőtt kor küszöbén áll, s hamarosan megkapja igazi nevét, ami reményei szerint a Hírvivő lesz. Ám Faluban, ebben a különös, a boldogság szigetének tűnő kis világban valami baljós változás veszi kezdetét. Az emberek, akik eddig szívesen fogadták a hozzájuk menekülő idegeneket, ellenségesen kezdenek gondolkodni a külső világból, az Erdőn túlról érkezőkre. Mivel Matty az egyetlen, akit a titokzatos Erdő mindig baj nélkül keresztülenged, neki kell elvinnie a hírt az Erdőn túli közösségeknek, hogy Falu határát hamarosan lezárják. De van még egy kötelezettsége is: át kell juttatnia Erdőn Kirát, nevelőapja lányát, ameddig még lehet…
Eredeti megjelenés éve: 2004
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 69
Most olvassa 16
Várólistára tette 203
Kívánságlistára tette 204
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
A Falu története elképesztő, jó tudni, hogy van valami ilyen is a világukban. Imádtam a gondolatot, hogy létrehozták ezt a befogadó, szerető közösséget, ezt a csodát. Bírtam az Erdő intéseit, a cserepiacot is és az újra felbukkanó Mattyt, akit már a második részben megszerettem! Szerencsére megmaradt az a hebehurgya, ám elszánt felfedezőnek, aki volt! Nagyon jó, csupa szív főszereplő – imádtam őt és a Látót!
Minden más… csalódás.
A többit jobban szerettem olvasni. A cserepiac akkora csavar lehetett volna, de szinte elsikkadt. Azt éreztem, hogy tök jó, ám ki nem használt elemeket dob be az írónő – nem tudta kibontani igazán az „ő” képességét, nem lett jól felhasználva a szőttes, bár többet tudtam volna meg a Látóról, a Vezetőről, a Faluról és az Erdőről. Az Erdő intései vérfagyasztónak tűntek és mégis bár lélegzetvisszafojtva olvastam, ahogyan egyre közelednek az Erdő közepe felé – nem bírtam ezt a lezárást.
EZ mi volt? Félve várom az utolsó részt.
Kedvenc: Tulajdonképpen nagyon szerettem Mattyt, a Látót, Kirát, a Vezetőt és a kis kutyust is!
Fantasztikus ötlet: Cserepiac.
Blog: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/11/lois-lowry-…
Csalódás. Az első részt számtalanszor olvastam gyerekkoromban, nagy kedvencem volt, a 2. kicsit kevésbé, de szintén tetszett. Ezt a könyvet viszont nem is értettem: most mi van ezzel a cserepiaccal? Meg mi baja van az Erdőnek? Nem áll össze nekem ez a történet, ráadásul nem szeretem az olyan könyveket, ahol a végén egy csapásra megoldódik minden.
Két csillagot adnék, a harmadik csak azért jár, mert tetszett, hogy szépen összeérnek a szálak a korábbi kötetekből.
Abban bízom, hogy a negyedik rész megadja majd a választ a kérdésekre, de egyelőre nem sok kedvem van elkezdeni.
A második rész után féltem attól, hogy ebben a részben is csalódom, mert a Valahol messze nagyon nem tetszett. Szerencsére hamar kiderült, hogy ez a rész sokkal jobb, mint a második, noha Az emlékek őrét még ez sem közelíti meg. Nagy erőssége volt, hogy felbukkantak benne szereplők az előző kötetekből, valamint az, hogy a hangulata sokban hasonlított az első kötetéhez. Tetszett még, hogy ebben a kötetben már horrorba hajló elemek is megjelentek, ami feltételezi, hogy az olvasók is a sorozattal nőnek, ami növelte nálam az kötet élvezeti értékét. A főszereplő személye nagyon jó választás volt, habár az elején kissé szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de a végére kellemeset csalódtam.
Ami az előző részhez hasonlóan nem tetszett itt sem, hogy a cselekmény még mindig nem elég. Sokat javult, de az elsőhöz képest még mindig kevés. Illetve egy bizonyos szereplővel kapcsolatban azt éreztem, hogy direkt nem fedi fel róla az információkat a szerző, mert majd a negyedik részből kiderül. Értem én, hogy szükséges írói fogás, de itt nagyon direktnek és erőltetetnek éreztem az olvasó homályban tartását.
Bővebben (A bejegyzés némi spoilert tartalmaz!):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/08/lois-lo…
Ebben a kötetben sem csalódtam. Egy kicsit ijesztő volt, ahogy rávilágított az emberi gyarlóságra a Cseremesterrel tapasztalt dolgokkal kapcsolatban. Az ember meddig képes elmenni, hogy beteljesüljenek a vágyai a könnyű utat választva? És mi lesz az ár, amit fizetni kell érte? A kísértés annyira életszagú, ott van, nyújtsd ki a kezed és vedd el, ne törődj a következményekkel. Matty, kedves és jó Matty, aki nem habozik, ha jót kell cselekednie, olyan üdítő folt tud lenni a maga egyszerűségével és jóságával, ellensúlyozva Cseremester gonoszságát és romboló erejét. Szurkoltam Kirának, hogy átjusson, örültem Jonasnak, hogy megtalálta a helyét. A vége pedig, nos ha jót cselekszünk, sokszor azért is meg kell hozni az áldozatokat. Ha nem így végződött volna, talán nem is tartottam volna hitelesnek ezt a tanmesét. Így volt kerek.
Az egyik szemem sír,a másik nevet.
Örülök,mert ez a rész a kedvencem az eddigiek közül.Egyre közelebb kerülnek a szívemhez a karakterek és egyre növekszik bennem a kíváncsiság hogy hova fogunk kilyukadni a végén.
Az egész könyvet egy ültő helyemben olvastam el(na jó, ez nem akkora mutatvány,mivel 166 oldal összesen:) )A hazafelé úton Erdőben, lélegzetvisszafojtva vártam hogy mi történik a kis triónkkal,hogy menekülnek ki ebből a helyzetből…És itt következik a szomorúságom oka. Csak egyetlen kérdés jár a fejemben:MIÉRT?
Jó régen olvastam az első és a második részt, és nem is nagyon emlékeztem az előzményekre. Talán emiatt sem nyerte el túlságosan a tetszésemet és nem tudtam elhelyezni a korábbi szereplőket spoiler. Olvastam, olvastam és éreztem, hogy vannak benne lehetőségek, de nekem valahogy nem állt össze. Matty-t nagyon megkedveltem. A befejezés egyszerűen sokkolt. Annak ellenére, hogy ez nem az én sorozatom, egyszer majd sort kerítek a negyedik részre.
Ház ez… kicsit durva volt, de imádtam minden sorát, és persze a végét megkönnyeztem. :')
A történet nagyon érdekes még mindig, főleg most, hogy kezdem érteni az összefüggéseket.
Igaz, nem értettem meg mindent, de így megérintett a könyv.
Egyre kíváncsibb vagyok a történet végére, és továbbra is imádom a sorozatot, csak ajánlani tudom.
Az eddigiekhez hasonlóan olvasmányos a stílus, szerethetőek a szereplők és érdekes a felépített világ. Itt azonban végre összeértek az első két részben megkezdett szálak, s kiderültek az összefüggések. Talán ez az oka, de nekem eddig ez a rész tetszett a legjobban. A vége viszont alaposan meglepett, nem voltam felkészülve ilyen fordulatra. Nehéz szabadulni a hatása alól.
Ebben valamelyest visszatérünk Jonas történetének folytatásához, bár nem pont onnan folytatja az írónő a cselekményt ahol abbahagyta az első részben. Jonas ugyanis itt már felnőtt, ő Falu Vezetője.
Az emlékek őre után ez volt a kedvenc részem, azt hiszem érzelmileg ez hatott rám a legjobban.
Ebben újra nagyon jó a magyar fordítás, kedvenceim a “beszélő” nevek: Gyűjtögető, Mentor, Látó, Számadó, Cseremester, Vezető, stb.
Nekem módfelett tetszett a megszemélyesített Erdő ötlete. Az elején békés és barátságos (akárcsak Falu), majd elkezd furcsán viselkedni (ahogy Falu és az emberek is), először intéseket küld, majd teljesen ellenségessé válik: bűzös mocsár, életre kelt indák és tövisek, borotvaéles nádlevelek, indákkal és gallyakkal benőtt halottak… A könyvben választ kapunk a miértekre, valamint Erdő és Falu párhuzamos viselkedésére is.
Jól esett visszatérni Jonashoz is, Kirához is, a kedvencem mégis Matty lett, nagyon szerettem a jellemét, és off.
Ebben a részben érnek össze a szálak. Falu befogad minden számkivetettet, Matty is ideköltözik, Kira apjához. Látó befogadja, fiaként szereti. Matty már nem az vadóc, akit az előző részből megismerhettünk. Falu lakói azonban megváltoznak, már nem óhajtanak több idegent befogadni, és Mattynek kell értesítenie a környékbeli településeket, mivel csak őt fogadja el Erdő. Kirát is szeretné eljuttatni Faluba, mielőtt még nem túl késő, az út hosszú, Kira lába béna, Erdő pedig már nem barátságos. A könyv vége kicsit csalódás volt.
Népszerű idézetek
Most már tudta, hogy az ismert világnak, e végtelenül hatalmas térnek a tájain szétszórva mindenütt vannak közösségek, ahol emberek szenvednek. Nem mind veréstől vagy éhezéstől, nem mind úgy, ahogy ő szenvedett – hanem az elme sötétségétől. A nem tudástól. Attól, hogy tudatlanságban tartják őket.
[…] a dolgok többnek tűnnek, ha kicsi az ember. Nagyobbnak látszanak a tárgyak meg a távolságok.
35. oldal
Az egyet nem értés joga a legfontosabbak egyike.
6. fejezet
A sorozat következő kötete
Az emlékek őre sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ernest Cline: Ready Player One 92% ·
Összehasonlítás - Victoria Schwab: Egy sötét duett 91% ·
Összehasonlítás - Marie Lu: Champion – Bajnok 91% ·
Összehasonlítás - James Dashner: Az útvesztő 90% ·
Összehasonlítás - Ransom Riggs: Az utolsó üresvadász 88% ·
Összehasonlítás - Patrick Ness: Kés a Zajban 86% ·
Összehasonlítás - Jamie McGuire: Red Hill 79% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: Az utolsó olimposzi 97% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Nem akarlak megölni 94% ·
Összehasonlítás - Neal Shusterman: Kaszás 93% ·
Összehasonlítás