Az ​emlékek őre (Az emlékek őre 1.) 1302 csillagozás

Lois Lowry: Az emlékek őre Lois Lowry: Az emlékek őre

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

Lois Lowry: The Giver

Eredeti mű

Lois Lowry: The Giver

Eredeti megjelenés éve: 1993

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Animus, Budapest, 2019
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241318 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
>!
Animus, Budapest, 2016
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241318 · ASIN: 2158301 / 1035204 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
>!
Animus, Budapest, 2014
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242711 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

8 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Jonas · Az Örökítő


Kedvencelte 320

Most olvassa 39

Várólistára tette 555

Kívánságlistára tette 437

Kölcsönkérné 15


Kiemelt értékelések

>!
fülcimpa
Lois Lowry: Az emlékek őre

Nem adnám gyerekek kezébe. Nem és nem. Engem, mint sokat próbált felnőttet annyira megrázott, hogy darabjaimra estem szét, akkor egy gyermeket?
Érdekes, minap érdeklődött tőlem egy kolléganőm, mi a francot tegyen 15 éves lányával, aki keresi a kérdést az élet értelmére, minden miatt nyafog, életunt, depresszív lett és ott vannak a folytonos vívódási: miért kell iskolába járni, miért kell valamivé válni, felnőtt korban dolgozni? Túl sok a kérdés, amit persze az anyuka próbál megválaszolni, de a reakció nulla. Gondoltam odaadom a lánykának a könyvet. De neeeeem… Olvassa el az anyuka, merítsen belőle és újra beszéljék át a kérdéseket.
Rémület ami ebben a történetben van. Megdöbbentő, elkeserítő, fájdalmas és… úgy érzem az összes kétkedő, picsogó, elégedetlenkedő felnőtt ismerősömnek ajánlani fogom. Meg kell ismerniük Jonast. És a saját emlékeiket.

21 hozzászólás
>!
Lanore P
Lois Lowry: Az emlékek őre

Nos, ezt a könyvet nem igazán tudtam letenni, és már az első fejezetek után éreztem, hogy kedvenc lesz belőle. Így is lett, imádtam minden sorát! Kicsit olyan érzésem volt, mintha a mostanában olvasott disztópiák alapja lenne az Emlékek őre, úgy tűnik, hogy ebből használtak fel pár dolgot az írók, legalábbis a számomra ismerős részeknél ezt éreztem. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásokra, főleg egy ilyen befejezéssel, ami semmire nem ad választ, csak kérdőjelek halmaza maradt a fejemben. Viszont most, hogy elolvastam, a filmes borítót egyáltalán nem értem… ehhez a történethez nagyon nem passzol ez a kép, ettől függetlenül meg fogom majd nézni, de túl sokat nem merek várni tőle…

4 hozzászólás
>!
EssentialHencsi P
Lois Lowry: Az emlékek őre

Réges-réges-régen, huszonöt éve, mikor a YA-disztópiák nemhogy gyerekcipőben nem jártak, hanem még ki sem találták őket, mert az íróik az oviban építették a homokvárat, vagy esetleg a diszkókban ropták La Bouche-tól a Be my lover-re, akkor jött Lois Lowry és megírta minden ifjúsági disztópia ősanyját.
Rögtön siker lett, ami nem véletlen. Egyszerű a nyelvezete, olvasatja magát, csodálatosan filozófikus, mégis mindenkinek befogadható, és nem utolsósorban lenyűgöző a története.
A borító pedig a szánkóval (most a gagyi filmplakátos kiadást felejtsük el, szégyen) a legkifejezőbb könyvborító, amit láttam. Csak persze ahhoz el kell olvasni a könyvet.
Aki ismer, tudja, nem vagyok egy elérzékenyülős ember, de az utolsó harmadnál csak úgy potyogtak a könnyeim.
Most lehet, hogy meg leszek köpködve, de ha gyakorló irodalomtanár lennék, Nyilas Misit szemrebbenés nélkül lecserélném Jonasra. Felgyorsult a világ, a gyerekeknek ilyen könyvek kellenek, ha tetszik, ha nem. Talán még ezután elolvasnák a többi részt is, aztán egy hasonló könyvet és így tovább. És a lényeg az lenne, hogy megszerettessük velük a betűket, és az csak az ilyen remekművekkel fog sikerülni.
Mindenki olvassa el, öreg, fiatal, fiú, lány, a szomszéd kutyája, akárki, és beszélgessetek róla. Higgyétek el, megéri.

5 hozzászólás
>!
Lorenza_Pellegrini
Lois Lowry: Az emlékek őre

Nagyon meglepett ez a könyv mert azt hittem már kinőttem a disztópiákból vagy legalább is rájuk untam véglegesen. De ez nem csak hogy gördülékeny és olvasmányos volt haem bátran ragadta meg a témát. Nem a fiataloknak szátn félig keserű de azért cukormázba bújtatott történet amit mostanság megszoktunk. Aztán megnéztem a megjelenés dátumát és mindent megértettem. A 90-s években még nem butították le úgy az ifjúsági könyveket .

>!
Levandra P
Lois Lowry: Az emlékek őre

Tökéletes társadalom nem létezik. Mégis megkísérlik megépíteni, ahogy ebben a könyvben is, ahol erős túlzásokba esnek. Olyan fontos alkotóelemeket vesznek el az emberek életéből, melyek nélkül mi olvasók elképzelhetetlennek tartjuk a mindennapjainkat. Ki szeretne ilyen irányított zombiként élni? Ki szeretné, ha begyógyszereznék és eltompítanák az érzékszerveiket azért, hogy rend és fegyelem uralja a világunkat. A világmegváltás nem itt kezdődik, nem a tagadásnál. Az emlékek őre egy sor fontos kérdést boncolgat és lehetőséget ad az olvasónak, hogy gondolkodjon, mérlegeljen és próbálja megtalálni a lehetőségeket a saját világában, de leginkább arra tanít, hogy a döntéseinket magunk hozzuk meg.
Többször olvasós könyv, nagyon szeretem. Abszolút kedvenc.

7 hozzászólás
>!
Csoszi
Lois Lowry: Az emlékek őre

A filmet már láttam korábban, és akkor el is határoztam, hogy kell a könyv is, de csak most adódott lehetőségem az olvasásra. A disztópiát, mint műfajt nem igazán kedvelem, mert az abban bemutatott világ általában komor és lehangoló. A könyv alapötlete jó, bár furcsa volt spoiler. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

>!
Animus, Budapest, 2001
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 963930719X · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
7 hozzászólás
>!
DoreenShitQ
Lois Lowry: Az emlékek őre

Kedves Te, aki még nem olvasta ezt a könyvet!

Először is, szégyelld el magad. Most azonnal hagyd abba amit csinálsz és figyelj ide. Nem érdekel, nő vagy, vagy férfi, kicsi vagy nagy, állat, vámpír, földönkívüli, varázsló vagy csak sima mugli. Mindenkihez beszélek.

Lois Lowry zseni. Állítsunk neki szobrokat és boruljunk térdre előtte. A történetét úgy meséli el, hogy szerintem mindenki értené, persze egy adott életkoron felül. A története mintha egy szépen becsomagolt ajándék lenne egy kis meglepetéssel benne. Rejtett üzenet, ami mindenki számára teljesen világos és érthető.
A világ, amit elénk tár irtó ötletes, nagyon jól megalkotott. Senki sem akarna ott élni.
A szereplők, ahogy ők működnek… minden okkal történik, minden zseniális.
A gondolatok, amiket megfogalmaz az írónő mindenkit elgondolkodtat szerintem. A stílus, amivel papírra vetette a történetet is kiemelkedő.
Rövid egy könyv, de annál tömörebb és fantasztikusabb. Én fangirl lettem. Megvett engem az írónő kilóra.

Ha van alkalmad mindenképp olvasd el majd ezt a könyvet, kedves Te. Kihagyhatatlan. Én még kötelezőnek is adnám. Garantálom, hogy tetszik majd. Tetszeni fog.

Puszi a családnak:
Doreen

>!
h_orsi P
Lois Lowry: Az emlékek őre

Én már megszoktam, hogy furcsa esetleg bizarr világban találom magamat, de ez egészen máshogy alakult, ahogyan én azt eredetileg elképzeltem. Először egy teljesen átlagos képpel kezdődik, majd folyamatosan mélyülünk bele a világába. Kiderül, hogy ebben az antiutópiában minden ellentéte a hétköznapinak. Nincsenek színek, domborzatok és komolyabb kapcsolatok az emberek között.

Felvetül a kérdés: Vajon tényleg annyira különbözik ez a világ a miénktől?

>!
luthienlovemagic IP
Lois Lowry: Az emlékek őre

Amikor régebben először olvastam a könyvet, még nem tudtam, hogy sorozat, ezért teljesen más hatást keltett bennem, mint most. A vége egyenesen katartikus élményt nyújtott, és többféleképpen lehetett értelmezni. A folytatások elolvasása előtt újraolvasva már elmaradt ez a hatás, mert tudtam, hogy van folytatása. Ennek ellenére még mindig tetszett a szerző által megalkotott világ, a nyelvezet, ahogy ezt a gyerekek elé tárja, és az, hogy közben felnőttek is ugyanúgy élvezhetik, mert, ahol kell elég kemény a könyv ahhoz, hogy nekik is maradandó élményt nyújtson. Ez volt az első disztópia, amit olvastam, és ennek a könyvnek köszönhető, hogy azóta is szeretem ezt a zsánert, mert szeretek elmerülni a negatív jövőképekben még, ha néhol fájdalmas is. Ez a könyv sem kevésbé az. Lowry gyönyörűen megírt regénye a nyelvezet szépsége ellenére vagy talán pont azért hirtelen szúr oda a legváratlanabb módokon, miközben próbál feloldást kínálni a legiszonyatosabb helyzetek közepette is. Ehhez jön az egyedi, utánozhatatlan hangulat, amit már a Számold meg a csillagokatnál is tapasztaltam, ami egyszerűen elragadott és nem eresztett, majd egyszer csak ledobott a végén, és ott hagyott, hogy rágódjak a történteken. Legalábbis első olvasásra ezt tette, de most ez a hatása már elmaradt, mert rögtön el is kezdtem a második részt, mert egyszerűen nem hagy nyugodni a történet. Ebből is látszik, hogy még mindig megmozgatott ez a világ. Várom már, hogy kiteljesedjen teljes valójában.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/07/lois-lo…

>!
Adryenne1991
Lois Lowry: Az emlékek őre

A könyvet egy egyetemi óra kapcsán ismertem meg, ahol kötelező olvasmánynak adták. Ebből kiindulva azt gondoltam, hogy borzalmas lesz, hiszen a legtöbb kötelező nem túl jó. A tartalmát elolvasva is hasonló álláspontja jutottam.
Nem olvastam ezelőtt disztópiákat. Valahogy szeretek valós dolgokról olvasni.
Ezután elkezdtem, és teljesen levett a lábamról.

Most újra elolvastam, mert tetszett annyira, hogy újra a kezembe vegyem. Talán másodszorra annyira nem izgalmas, hiszen pontosan tudjuk, hogy mire számítsunk, de így is jó volt.

Amit viszont nem értek: hogy lehet egy ilyen könyv gyermek- és ifjúsági kategóriába sorolni? Szerintem egy olyan társadalmat mutat be, aminek a lényegét nem érti egy tizenéves fiatal.

Ennek ellenére mindenkinek ajánlom ezt a könyvet. A regény végére talán átértékeljük magunkban a dolgokat. Vajon érdemes lenne változtatni a mostani helyzetünkön? Jonas világa vajon jobb az embereknek?

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Farby

– Az emlékek őrzésében nem a fájdalom a legrosszabb – folytatta az örökítő –, hanem az egyedüllét. Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.

206-207. oldal 20 (Animus, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: emlék
>!
Milli

– Apa, Anya, szeretnék kérdezni valamit.
– Halljuk, Jonas – nézett rá az apja.
Jonas elpirult zavarában, de azért kipréselte magából a kérdést, amit a hátsó szárnyból hazafelé egész úton gyakorolt.
– Ti szerettek engem?
Szavait pár másodpercnyi kínos csend követte. Aztán Apa elnevette magát.
– Ejnye, Jonas. Ha valakinek, neked tudnod kellene, milyen fontos a helyes szóválasztás.
– Miért mondod ezt? – értetlenkedett Jonas. Mindenre számított, csak arra nem, hogy nevetve megdorgálják.
– Azért, Jonas – magyarázta Anya – , mert egy nagyon általános jelentésű szót használtál. Ez az ige olyan üres és semmitmondó, hogy már szinte teljesen feledésbe merült.
Jonas döbbenten bámult az anyjára. Üres? Soha semmit nem érzett még olyan tartalmasnak,mint a szeretet emlékét.
– A közösség élete csak akkor folyhat zökkenőmentesen, ha az emberek pontosan fogalmaznak – folytatta Anya. – Ha azt kérdezed, örömet lelünk-e benned, arra tudunk válaszolni: igen.
– Vagy kérdezd azt, hogy büszkék vagyunk-e a teljesítményedre – ajánlotta Apa. – Lelkes igennel fogunk felelni.
– Most már érted, miért helytelen az, ha a „szeretni” igét használod? – kérdezte Anya.
Jonas bólintott.
– Igen, köszönöm, értem – motyogta. Ekkor hazudott először a családjának.

16. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Jonas
3 hozzászólás
>!
Veronika_Hunyak

– De azért tetszett az emlék. Értem, hogy miért ez a kedvenced. Csak sajnos nem tudom a szót az egész érzésre, ami olyan erős volt ott a szobában.
– Szeretet – mondta az örökítő.
– Szeretet – ismételte Jonas. Ahogy az érzés, úgy maga a szó is új volt számára.

169. oldal, 16. fejezet

>!
csuriburi

– (…) Nem merjük megengedni az embereknek, hogy maguk döntsenek.
– Mert veszélyes? – kínálta fel a szót az örökítő.
– Nagyon veszélyes – jelentette ki határozottan Jonas.

134. oldal 13 (Animus, 2001)

>!
DoreenShitQ

Mindenkit sajnálok, aki olyan helyre kerül, ahol idegennek és butának érzi magát.

14. oldal

>!
zöldszemesostoros

Jonas azonban ismerte az igazi szomorúságot. Ismerte a gyászt, a csüggedést, és tudta, hogy azokra nincs gyors vigasztálás.
Azok mélyebben gyökereznek, és nem kell beszélni róluk. Azokat érzi az ember.

178. oldal 17 (Animus, 2001)

>!
NinaAva

Meghallott valamit, amit azelőtt soha, de amiről tudta, hogy az a zene.

237. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zene
>!
zöldszemesostoros

– Apa, Anya, szeretnék kérdezni valamit.
– Halljuk, Jonas – nézett rá az apja.
Jonas elpirult zavarában, de azért kipréselte magából a kérdést, amit a hátsó szárnyból hazafelé egész úton gyakorolt.
– Ti szerettek engem?
Szavait pár másodpercnyi kínos csend követte. Aztán Apa elnevette magát.
– Ejnye, Jonas. Ha valakinek, neked tudnod kellene, milyen fontos a helyes szóválasztás.
– Miért mondod ezt? – értetlenkedett Jonas. Mindenre számított, csak arra nem, hogy nevetve megdorgálják.
– Azért, Jonas – magyarázta Anya – , mert egy nagyon általános jelentésű szót használtál. Ez az ige olyan üres és semmitmondó, hogy már szinte teljesen feledésbe merült.

171-172. oldal 16


A sorozat következő kötete

Az emlékek őre sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Eric Elfman – Neal Shusterman: Edison csapdája
Victoria Schwab: Az Archívum
Wendy Mass: 11 szülinap
Morgan Rice: A királyok sorsa
Katherine Paterson: Híd Terabithia földjére
Katherine Paterson: Híd a túlvilágra
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Scott Westerfeld: Behemót
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
R. J. Palacio: Az igazi csoda