Az ​emlékek őre (Az emlékek őre 1.) 1916 csillagozás

Lois Lowry: Az emlékek őre Lois Lowry: Az emlékek őre Lois Lowry: Az emlékek őre

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

Lois Lowry: The Giver

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1993

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

>!
Animus, Budapest, 2023
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247501 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
>!
Animus, Budapest, 2021
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247501 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
>!
Animus, Budapest, 2020
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247501 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

11 további kiadás


Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Jonas · Az Örökítő · Asher · Gábriel · Lily


Kedvencelte 407

Most olvassa 51

Várólistára tette 705

Kívánságlistára tette 555

Kölcsönkérné 21


Kiemelt értékelések

ProKontra>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

Van egy hely, ahol mindenki boldog, ahol nincsenek betegségek, nincsenek szenvedések, nincsenek nélkülözések. Mindenki ilyen helyre vágyakozik, mindenki ezt szeretné, igaz? Amikor a könyv elején voltam, azt hittem, én is ezt akarom. Aztán minél többet tudtam meg erről a világról, annál jobban éreztem azt, hogy ezt sosem akarnám. Érdekes, igaz? Mi lehet annál rosszabb, mint az egészség, a boldogság? Ez a kis könyvecske ráébreszt arra, hogy nem létezik tökéletes világ. Hogy az egyensúly megmaradjon, valamit el kell venni. De ki dönt arról, hogy mi az, ami nélkül érdemes élni, melyek azok a szükségletek, érzések, amik nélkül boldogok lehetünk? Azt hiszem, erre nincs is igazán megfelelő válasz.

A tudatlanság egyenlő lenne a boldogsággal? Lehet… Számomra elképzelhetetlen, hogy valaha is lemondjak azokról a dolgokról, amelyek számomra fontosak, mégis, van ebben a világban valami, ami iszonyatosan érdekelt, ami vonzott, ami miatt egy pillanatra ott akartam lenni, de csak egyetlen pillanatig. Mennyire ambivalens ez? Borzasztóan! De, aki olvasta, vagy olvasni fogja ezt a könyvet, az megérti, hogy mire gondolok.

Jonas mindennapjai ugyanarról szólnak: iskola, délutáni foglalkozás, majd este a családdal megbeszélni a napjukat, milyen érzelmeket váltottak ki bizonyos cselekedetek, gondolatok. Egyhangú világ ez, ahol rengeteg szabály van. Ezekkel a szabályokkal védik az emberiséget a betegségtől, a fájdalomtól, a konfliktusoktól, a nincstelenségtől. Minden itt élő elfogadja a Tanács döntését, nem kérdőjelezik meg. Számukra természetes, hogy mások döntenek az életük és a jövőjük felett. Egy elvárások nélküli élet, ahol minden embert úgy és olyannak fogadnak el amilyen. Azonban, ha a szabályokat valaki megszegi, akkor átkerül a Másholba, ugyanúgy, ahogy az öregek is, és azok a babák is, akik nem képesek fejlődni.

Jonas készül a Tizenkettedik ceremóniára. Számára ez a legfontosabb esemény; most derül ki, hogy mi lesz a szakmája, mivel foglalkozik élete végéig. Kissé ideges, mert nem igazán tudja, hogy mit is szeretne csinálni. Fél attól, hogy egyik szakmára sem lesz megfelelő. Az összes tizenkettes fegyelmezetten várja, hogy szólítsák és kiválasszák a sorsát. Azonban Jonast kihagyják. Órákon keresztül rettegve vár, hogy végre kiderüljön, mi lesz vele, miért hagyták ki a felsorolásból. Legnagyobb megdöbbenésére őt választják ki Az Emlékek Őrének. A fiú teljesen összezavarodik, nem érti, miért ő kapja a legnagyobb tisztséget, mivel érdemelte ki a legfőbb pozíciót, amelyet csak több generáció után osztanak ki.

Hamarosan megismeri Az Őrzőt, aki innentől fogva az Örökítő lesz, és átadja tudását az ifjú Jonasnak, aki mostantól Az Emlékek Őre.
A fiú fokozatosan ismeri meg az érzelmeket, a színeket, azokat a dolgokat, amelyek már sok-sok éve eltűntek, kivettek a köztudatból. Amellett, hogy rengeteg gyönyörű dologgal ismerteti meg Jonast, mint például a napfény, a hó, rengeteg terhet is rak rá; fájdalom, éhezés, boldogtalanság. Egyre nehezebben bírja el mindazt, amit rá mérnek. Egyrészt nem érti, miért nem ismerheti meg mindenki a színeket, vagy akár a szánkózás élményét. Nem érti, miért nem maradhattak meg a csodás dolgok és lett minden egysíkú. Aztán eljön az a pillanat, amikor képtelen lesz elviselni a tudást. Végig kell néznie egy videót, ami alapjaiban rengeti meg az addigi hitét, és amely cselekvésre ösztönzi. Az Örökítővel együtt kieszelnek egy tervet, azonban még ezen a csodásnak vélt helyen is akadályokkal van kikövezve az út, amely nem könnyíti meg Jonas dolgát.

Csodás könyv ez, mégis elszomorító. Megkérdőjelez mindent, amit helyesnek gondolunk és görbe tükröt tart a társadalom elé. Bármennyire is szívet tépő, minden embernek ajánlom elolvasásra Az Emlékek Őre című könyvet, mert rengeteget tanulhatunk belőle.

18 hozzászólás
fülcimpa>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

Nem adnám gyerekek kezébe. Nem és nem. Engem, mint sokat próbált felnőttet annyira megrázott, hogy darabjaimra estem szét, akkor egy gyermeket?
Érdekes, minap érdeklődött tőlem egy kolléganőm, mi a francot tegyen 15 éves lányával, aki keresi a kérdést az élet értelmére, minden miatt nyafog, életunt, depresszív lett és ott vannak a folytonos vívódási: miért kell iskolába járni, miért kell valamivé válni, felnőtt korban dolgozni? Túl sok a kérdés, amit persze az anyuka próbál megválaszolni, de a reakció nulla. Gondoltam odaadom a lánykának a könyvet. De neeeeem… Olvassa el az anyuka, merítsen belőle és újra beszéljék át a kérdéseket.
Rémület ami ebben a történetben van. Megdöbbentő, elkeserítő, fájdalmas és… úgy érzem az összes kétkedő, picsogó, elégedetlenkedő felnőtt ismerősömnek ajánlani fogom. Meg kell ismerniük Jonast. És a saját emlékeinket.

34 hozzászólás
Lanore P>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

Nos, ezt a könyvet nem igazán tudtam letenni, és már az első fejezetek után éreztem, hogy kedvenc lesz belőle. Így is lett, imádtam minden sorát! Kicsit olyan érzésem volt, mintha a mostanában olvasott disztópiák alapja lenne az Emlékek őre, úgy tűnik, hogy ebből használtak fel pár dolgot az írók, legalábbis a számomra ismerős részeknél ezt éreztem. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásokra, főleg egy ilyen befejezéssel, ami semmire nem ad választ, csak kérdőjelek halmaza maradt a fejemben. Viszont most, hogy elolvastam, a filmes borítót egyáltalán nem értem… ehhez a történethez nagyon nem passzol ez a kép, ettől függetlenül meg fogom majd nézni, de túl sokat nem merek várni tőle…

4 hozzászólás
Lorenza_Pellegrini>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

Nagyon meglepett ez a könyv mert azt hittem már kinőttem a disztópiákból vagy legalább is rájuk untam véglegesen. De ez nem csak hogy gördülékeny és olvasmányos volt haem bátran ragadta meg a témát. Nem a fiataloknak szátn félig keserű de azért cukormázba bújtatott történet amit mostanság megszoktunk. Aztán megnéztem a megjelenés dátumát és mindent megértettem. A 90-s években még nem butították le úgy az ifjúsági könyveket .

DoreenShitQ>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

Kedves Te, aki még nem olvasta ezt a könyvet!

Először is, szégyelld el magad. Most azonnal hagyd abba amit csinálsz és figyelj ide. Nem érdekel, nő vagy, vagy férfi, kicsi vagy nagy, állat, vámpír, földönkívüli, varázsló vagy csak sima mugli. Mindenkihez beszélek.

Lois Lowry zseni. Állítsunk neki szobrokat és boruljunk térdre előtte. A történetét úgy meséli el, hogy szerintem mindenki értené, persze egy adott életkoron felül. A története mintha egy szépen becsomagolt ajándék lenne egy kis meglepetéssel benne. Rejtett üzenet, ami mindenki számára teljesen világos és érthető.
A világ, amit elénk tár irtó ötletes, nagyon jól megalkotott. Senki sem akarna ott élni.
A szereplők, ahogy ők működnek… minden okkal történik, minden zseniális.
A gondolatok, amiket megfogalmaz az írónő mindenkit elgondolkodtat szerintem. A stílus, amivel papírra vetette a történetet is kiemelkedő.
Rövid egy könyv, de annál tömörebb és fantasztikusabb. Én fangirl lettem. Megvett engem az írónő kilóra.

Ha van alkalmad mindenképp olvasd el majd ezt a könyvet, kedves Te. Kihagyhatatlan. Én még kötelezőnek is adnám. Garantálom, hogy tetszik majd. Tetszeni fog.

Puszi a családnak:
Doreen

Levandra>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

Tökéletes társadalom nem létezik. Mégis megkísérlik megépíteni, ahogy ebben a könyvben is, ahol erős túlzásokba esnek. Olyan fontos alkotóelemeket vesznek el az emberek életéből, melyek nélkül mi olvasók elképzelhetetlennek tartjuk a mindennapjainkat. Ki szeretne ilyen irányított zombiként élni? Ki szeretné, ha begyógyszereznék és eltompítanák az érzékszerveiket azért, hogy rend és fegyelem uralja a világunkat. A világmegváltás nem itt kezdődik, nem a tagadásnál. Az emlékek őre egy sor fontos kérdést boncolgat és lehetőséget ad az olvasónak, hogy gondolkodjon, mérlegeljen és próbálja megtalálni a lehetőségeket a saját világában, de leginkább arra tanít, hogy a döntéseinket magunk hozzuk meg.
Többször olvasós könyv, nagyon szeretem. Abszolút kedvenc.

7 hozzászólás
Csoszi>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

A filmet már láttam korábban, és akkor el is határoztam, hogy kell a könyv is, de csak most adódott lehetőségem az olvasásra. A disztópiát, mint műfajt nem igazán kedvelem, mert az abban bemutatott világ általában komor és lehangoló. A könyv alapötlete jó, bár furcsa volt spoiler. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

>!
Animus, Budapest, 2001
236 oldal · keménytáblás · ISBN: 963930719X · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
7 hozzászólás
Mariann_ P>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

A feltételezés, hogy egy ilyen aprólékosan kidolgozott rendszer szerinti világ akár létezhetne is, az egyben hátborzongató és elgondolkodtató.
Amikor senkinek sincsen önálló akarata.
Amikor teszi azt, amire kiválasztották.
Mindez 12 éves korban, a Tizenkettő Ceremóniája keretében.
Általában jól eltalálják, hogy ki miben tehetséges.
A – és B nemű gyerekek, akiknek bizonyos korban utalnak ki bicikliket.
A színek nélküli világban hangszórókon keresztül kapnak utasításokat.
A Szabályok Könyve pedig minden lakásban ott van a polcon, minden velük szemben támasztott elvárást tartalmaz.
Ifjúsági könyv címkével ellátott könyvet kerestem, így került hozzám, nem szoktam disztópiás könyveket olvasni, de ez a történet beszippantott, félre rakatott velem minden más olvasnivalót.
Valószínűleg folytatni fogom.

h_orsi>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

Én már megszoktam, hogy furcsa esetleg bizarr világban találom magamat, de ez egészen máshogy alakult, ahogyan én azt eredetileg elképzeltem. Először egy teljesen átlagos képpel kezdődik, majd folyamatosan mélyülünk bele a világába. Kiderül, hogy ebben az antiutópiában minden ellentéte a hétköznapinak. Nincsenek színek, domborzatok és komolyabb kapcsolatok az emberek között.

Felvetül a kérdés: Vajon tényleg annyira különbözik ez a világ a miénktől?

luthienlovemagic IP>!
Lois Lowry: Az emlékek őre

Amikor régebben először olvastam a könyvet, még nem tudtam, hogy sorozat, ezért teljesen más hatást keltett bennem, mint most. A vége egyenesen katartikus élményt nyújtott, és többféleképpen lehetett értelmezni. A folytatások elolvasása előtt újraolvasva már elmaradt ez a hatás, mert tudtam, hogy van folytatása. Ennek ellenére még mindig tetszett a szerző által megalkotott világ, a nyelvezet, ahogy ezt a gyerekek elé tárja, és az, hogy közben felnőttek is ugyanúgy élvezhetik, mert, ahol kell elég kemény a könyv ahhoz, hogy nekik is maradandó élményt nyújtson. Ez volt az első disztópia, amit olvastam, és ennek a könyvnek köszönhető, hogy azóta is szeretem ezt a zsánert, mert szeretek elmerülni a negatív jövőképekben még, ha néhol fájdalmas is. Ez a könyv sem kevésbé az. Lowry gyönyörűen megírt regénye a nyelvezet szépsége ellenére vagy talán pont azért hirtelen szúr oda a legváratlanabb módokon, miközben próbál feloldást kínálni a legiszonyatosabb helyzetek közepette is. Ehhez jön az egyedi, utánozhatatlan hangulat, amit már a Számold meg a csillagokatnál is tapasztaltam, ami egyszerűen elragadott és nem eresztett, majd egyszer csak ledobott a végén, és ott hagyott, hogy rágódjak a történteken. Legalábbis első olvasásra ezt tette, de most ez a hatása már elmaradt, mert rögtön el is kezdtem a második részt, mert egyszerűen nem hagy nyugodni a történet. Ebből is látszik, hogy még mindig megmozgatott ez a világ. Várom már, hogy kiteljesedjen teljes valójában.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/07/lois-lo…


Népszerű idézetek

Farby>!

– Az emlékek őrzésében nem a fájdalom a legrosszabb – folytatta az örökítő –, hanem az egyedüllét. Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.

206-207. oldal 20 (Animus, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: emlék
Milli>!

– Apa, Anya, szeretnék kérdezni valamit.
– Halljuk, Jonas – nézett rá az apja.
Jonas elpirult zavarában, de azért kipréselte magából a kérdést, amit a hátsó szárnyból hazafelé egész úton gyakorolt.
– Ti szerettek engem?
Szavait pár másodpercnyi kínos csend követte. Aztán Apa elnevette magát.
– Ejnye, Jonas. Ha valakinek, neked tudnod kellene, milyen fontos a helyes szóválasztás.
– Miért mondod ezt? – értetlenkedett Jonas. Mindenre számított, csak arra nem, hogy nevetve megdorgálják.
– Azért, Jonas – magyarázta Anya – , mert egy nagyon általános jelentésű szót használtál. Ez az ige olyan üres és semmitmondó, hogy már szinte teljesen feledésbe merült.
Jonas döbbenten bámult az anyjára. Üres? Soha semmit nem érzett még olyan tartalmasnak,mint a szeretet emlékét.
– A közösség élete csak akkor folyhat zökkenőmentesen, ha az emberek pontosan fogalmaznak – folytatta Anya. – Ha azt kérdezed, örömet lelünk-e benned, arra tudunk válaszolni: igen.
– Vagy kérdezd azt, hogy büszkék vagyunk-e a teljesítményedre – ajánlotta Apa. – Lelkes igennel fogunk felelni.
– Most már érted, miért helytelen az, ha a „szeretni” igét használod? – kérdezte Anya.
Jonas bólintott.
– Igen, köszönöm, értem – motyogta. Ekkor hazudott először a családjának.

16. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Jonas
4 hozzászólás
Veronika_Hunyak>!

– De azért tetszett az emlék. Értem, hogy miért ez a kedvenced. Csak sajnos nem tudom a szót az egész érzésre, ami olyan erős volt ott a szobában.
– Szeretet – mondta az örökítő.
– Szeretet – ismételte Jonas. Ahogy az érzés, úgy maga a szó is új volt számára.

169. oldal, 16. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: emlék · szeretet
1 hozzászólás
DoreenShitQ>!

Mindenkit sajnálok, aki olyan helyre kerül, ahol idegennek és butának érzi magát.

14. oldal

csuriburi>!

– […] Nem merjük megengedni az embereknek, hogy maguk döntsenek.
– Mert veszélyes? – kínálta fel a szót az örökítő.
– Nagyon veszélyes – jelentette ki határozottan Jonas.

134. oldal 13 (Animus, 2001)

zöldszemesostoros>!

Jonas azonban ismerte az igazi szomorúságot. Ismerte a gyászt, a csüggedést, és tudta, hogy azokra nincs gyors vigasztálás. Azok mélyebben gyökereznek és nem kell beszélni róluk. Azokat érzi az ember.

178. oldal 17 (Animus, 2001)

NinaAva>!

Meghallott valamit, amit azelőtt soha, de amiről tudta, hogy az a zene.

237. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zene
DoreenShitQ>!

A félelem az a mély, émelygős érzés, amit egy várható szörnyűség vált ki.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem

A sorozat következő kötete

Az emlékek őre sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marie Lu: Legend – Legenda
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! VI.
Patricia St. John: Nyomok a hóban
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Amy Ewing: A fehér rózsa
Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Cory Anderson: Minden, ami szép