Egy napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –, de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet. Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra! S miközben mindent kockára téve elindul, hogy valahogyan a nyomára bukkanjon, sorra feltűnnek azok a világok és szereplőik,… (tovább)
A fiú (Az emlékek őre 4.) 500 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
Enciklopédia 15
Szereplők népszerűség szerint
Jonas · Kira · Claire · Gabriel (Gabe)
Kedvencelte 44
Most olvassa 14
Várólistára tette 197
Kívánságlistára tette 196
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
Megettem ez talán a legjobb szó rá, ha azt nézem, hogy három nap alatt fejeztem be a négy részes sorozatot.
Kicsit sajnáltam a végét, nekem biztos sokkal grandiózusan befejezés jutott volna eszembe.
Hiányzott a tűzijáték a bombarobbanások a nagy világkezdet és a romantikus nagy ölelés, ez helyett kaptunk egy nagyon finom, nagyon könnyed és tökéletes véget ahol minden a helyére kerül és mégsem lett nyálas vagy fellengzős.
Tetszett ez a könyv, tetszett a sorozat a teljes másságával együtt.
Fordítók is cserélődtek közben, Tóth Tamás Boldizsár egyik a kedvenceimnek a fiatalok között és ő itt két kötetet jegyez, ez még izgalmasabba tett azokat a részeket.
Érdekes utazás volt egy jól megalkotott világban, sajnálom, hogy vége még olvastam volna a többiekről, akár 1-2 könyvet azokról akiket útközben elhagytunk pedig lett volna esély kicsit segíteni nekik.
A sorozat egyes részei nem tökéletesek, de egyben egy fantasztikus egységet alkotnak és egy percet se unatkoztam mellettünk .
Jó választás volt :)
Ebben a kötetben első sorban Claire történetét ismerhetjük meg. Fura módon ő az egyetlen, aki semmilyen különleges képességgel sem rendelkezik. Annyira egyszerű teremtés, hogy a Tizenkettő Ceremóniáján is csak a megalázó szülőanya hivatást kapja, amivel szolgálhatja a tökéletes társadalmat. Tizennégy évesen már életet is ad egy apró, gyönge kisbabának, akinek a súlya sem éri el az előírt mennyiséget. Claire, akinek nincs különleges képessége, de hatalmas szíve van, aki bármit megtenne és meg is tesz a gyermekéért, Jonashoz hasonlóan megszökik a városukból. Claire hétköznapi értelemben vett hős, olyan, mint bárki más, a szíve vezérli és meghozza ő is a maga áldozatait.
Imádtam a mászást, mint metaforát. Felemelkedés, kiemelkedés egy társadalom fogságából, út a szabadság, a remény felé, melynek kapujában törvényszerűen magával a kísértéssel találjuk szembe magunkat. Egy próbatétel, a bátroságé, az elhivatottságé, a kitartásé: végig akarod csinálni? El akarod érni a célt? Akkor fizetned kell. Áldozatot hozunk mindenért, ahogy egy anya is áldozatot hoz a gyermekéért – és Claire fizet.
Teljes értékelés: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/05/lois-lowry-fiu.html
Imádtam ezt a lezáró részt, mert nagyon sok minden volt benne. Stílusában és mélységében az első történetet hozta, de jóval komolyabb témát dolgozott fel. Mi mindent tenne meg egy anya a gyermekéért? El lehet-e felejteni a gyermekünket? Mennyi (akarat)erő van egy nőben?
A kötet főszereplője a történet kezdetén csupán 14 éves, de éppen szül. Claire ott él, ahol az spoiler Jonas – ismét az érzések nélküli, fekete/fehér világban vagyunk. De Claire erős, kitartó és fantasztikus főszereplő. (Sokkal bátrabb a kezdetektől fogva, mint szerintem bármelyik eddigi főkarakter a sztoriban.)
Nagyon tetszett a könyv kezdete, ahol egy fiatal lány szemszögéből ismerjük meg Az emlékek őrének a történéseit spoiler de Tengeri Claire története és az egész tetralógia lezárása is nagyon bejött. Bár az előző két rész sehol sem volt az elsőhöz képest, ez a rész most azt a színvonalat hozta. (Ugyanakkor megvolt benne az a szomorkás felhang, ami az összes részben.)
Bővebben – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/01/lois-lowry-…
A harmadik rész után reménykedtem, hogy a sorozat méltó lezárást kap, de ehelyett elég felemásra sikerült. Az eleje és a vége nagyrészt beváltotta a hozzáfűzött elvárásaimat, de a középső rész nagyon nem. Értem én a funkcióját, de mégis feleslegesnek éreztem, mert ahelyett, hogy elmélyítette volna Cseremester karakterét, amit a Hírvivőben hiányoltam, inkább csak szándékosan arra kanyarította a szerző a cselekményt, hogy ő is szerepelhessen. Nagyon erőltetett volt az a mód, ahogy belekerült. A közepe helyett kifejthette volna inkább a végét jobban a szerző, mert kissé hirtelenek hatott a lezárást. A karakterábrázolást is kissé haloványabbnak éreztem.
Ami jó volt mégis, az a hangulat. A második kötethez hasonlóan itt is sokat javított a könyvön az utánozhatatlan Lowry-i atmoszféra, ami végigvonult az egész köteten. A közepén kívül a cselekménnyel sem volt baj, annak ellenére, hogy a lezárást jobban kidolgozhatta volna a szerző.
Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/09/lois-lo…
Rettentően sajnálom,hogy az utolsó részre elfogyott az ihlet.
spoiler.
Utána jött a nagyon hosszú felkészülés ,majd a szintén nagyon hosszú mászás ami nem volt túl érdekes.Habár tetszett az Einar és Claire között lassan kibontakozó szerelem.Kár hogy ezt a szálat csak úgy hagyták lógni a levegőben.Einar is megérdemelné a boldogságot azok után amin keresztülment(Mindig megesik a szívem az önhibájukon kívül szerencsétlenül járt jó karaktereken)
Jonah pedig amilyen erőteljes volt az első részben,úgy halványult el részről részre.
DE összességében szerettem a történetet és ezzel a résszel teljesen bezárult a kör.Minden megkezdett szál összefutott a végére.
A kedvencem egyértelműen Einar és Matty volt .
Az övé és Jonah története volt a legerősebb a kötetek közül . A másik kettő kicsit gyengébbre sikerült sajnos.
Méltó lezárása a sorozatnak. Hosszabb és tartalmasabb is mint az előző kötetek. Három világot is jobban megismerhetünk benne Claire történetén keresztül. Érdekes volt végigkövetni az életét, ami tele volt küzdelemmel és megpróbáltatással. Ugyanakkor nagyon kíváncsi voltam A fiúra is, s nem is kellett csalódnom. Jó volt ismét találkozni a korábbi szereplőkkel, s újabb összefüggésekre rájönni. Az írónő ezúttal is bámulatosan szőtte a szálakat, egyáltalán nem csalódtam.
Ez is nagyon tetszett, és talán az 1. rész mellett ez volt még nagyon megrázó. A történet továbbra is érdekes maradt, örültem, hogy a legvégén minden tisztázódott, és minden szál összefutott. Nem nagyon tudok mit mondani róla, ez egy olyan disztópia, amit érteni kell. Most nekem még nem minden jött át, de pár év múlva biztosan szívesen újraolvasom.
Ebben a kötetben folytatódik az Emlékek őrében elkezdett történet, de egyben ki is egészül új szereplők szemszögével. Ez a rész Claire életén keresztül mutatja be ezt a torz világot, amiben élnek, ahol nincsenek érzések, színek, ahol nincsen semmi élveznivaló, semmi szórakoztató. Claire azonban fia megszülése után nem kapja meg a gyógyszereket, melyek eltompítanák az érzéseit és ezáltal közömbössé tennék őt. Így megmarad szeretete a fia iránt, ami cselekmények sorozatát indítja el.
Örültem, hogy ebben a kötetben kiderült, mi lett Jonas-szal és a csecsemővel, akit kimentett a közösségből. S jó volt látni, hogy Gabe megerősödött és ifjú férfivá serdült.
Azonban ezután sem lesz felhőtlen és gondtalan az életük, hosszú évek múltán feltűnik a Falu közelében ismét a Cseremester, aki egy velejéig gonosz lélek, cserék árán nyeri el az emberekből a jóságot, hogy csak a rosszat hagyja maga után. Claire is belefutott a hálójába, de fia, Gabe megpróbálja megmenteni őt, hogy ezúttal tényleg együtt lehessenek, s hogy végre megismerhessék egymást.
Claire-t a Város Tanácsa szülőanyaként jelöli ki a ceremónián. 14 évesen fiút szül ,de a szülés során komplikáció lép fel ezért megszüntetik szülőanya szerepét. Áthelyezik a halgazdaságba. Hiba csúszik a folyamatba mert Claire nem kap gyógyszert szülés után ami elnyomja az érzelmeket. Feltámadnak benne az anyai ösztönök,és bármire képes ,hogy visszakapja gyermekét. Hosszú terhekkel teli úton elindul,hogy újra együtt legyen gyermekével. A befejező részben a történetek összeállnak egy egésszé. Nagyon szerettem a sorozatot az egyszerűségével nagyon sok mondanivalót és elgondolkodtató élményt tudunk magunk mögött.
A negyedik részben összeérnek a szálak, bezárult a kör. Az első három világ itt összetalálkozik, amit Claire köt össze.
Mivel összekavarodtak az élmények (megnéztem a filmet is, ami hihetetlenül patetikus és hatásvadász, mégis sikerült a végén elbőgnöm magam a meghatottságtól, szóval igazából működik), nem tudom, hogy a könyvben vagy a filmben mondja azt a Bölcsek Tanácsának vezetője, „ha az emberekre hagynánk, hogy döntsenek, mindig rosszul választanának”. Mind a négy rész arról szól, hogy ez mennyire nem igaz.
Főszereplőnk, Claire története egy gyönyörű mese arról, mit tesz meg egy anya a gyermekéért. Sokan elnyújtottnak tartják a második fejezetet, de nagyon is kell, hogy ilyen hosszú legyen, hiszen választania kell, hogy marad a könnyű, megbecsült életénél, vagy a nehéz, járatlan úton elindul a kitűzött célja felé.
A Cseremesterrel kötött alku pedig az önfeláldozásról szól, csodálatos metafora.
Egyedül a végével nem vagyok maradéktalanul elégedett, túl gyors ez a lezárás egy négyrészes sorozatnak. Bár az is lehet, hogy tervezett még egy pár részt ebben az univerzumban, hiszen annyi mellékszereplő van, akiknek kijárt volna egy külön könyv. (Például Einar.)
Bárhogy is van, ez a rész, mint az összes többi, nagyon jó beszélgetésekre adhat okot az élet nagy kérdéseiről. Mindenkinek ajánlom.
Népszerű idézetek
Mosd meg a hajad, és rágj mentát. Akkor talán rád mosolyog reggelente.
112. oldal
És mégis. Mégis. Mélységes szomorúság kerítette hatalmába, mert nem értette az egészet, hiába nézte meredten Kirát és a gyerekeit. Úgy érezte, elmulasztott valamit, az élete üres. Duruzsolt neki valaha valaki – na jó, egy nő – így a fülébe? És letörölte az arcáról a morzsákat? Jonas azt mondta neki, nem. „Te csak egy termék voltál”, mesélt bánatosan a múltjáról.
258. oldal
Claire le volt nyűgözve.
– És mit csináltak a házi kedvencekkel?
Dimitri vállat vont.
– Játszottak velük, szerintem. És a magányos embereknek társaságot jelentettek. De persze ma már nincsenek magányos emberek.
– Itt senki sem magányos – hagyta helyben Edith.
Claire hallgatott. Nem mondta ki, de arra gondolt: de én igen, én magányos vagyok. Ám abban a pillanatban, amikor átvillant a fején a gondolat, azonnal rájött, hogy nem is igazán tudja, mit jelent ez a szó.
47. oldal, 6. fejezet
A szokatlanul világos hajú Marie más értelemben döbbentette meg. Marie nagy volt, főleg csípőtájékon volt vastag, és tokája volt. A közösségben senkinek sem volt tokája. Mindenki ugyanazt az ételt kapta. Az ételszállítók a testmérettel arányosan állították be az adagokat. Claire emlékezett rá, hogy néhány éve a heti jelentésben megállapították, hogy az anyja testsúlya gyarapodott kissé. Az anyja igen kínosan érezte magát, talán ideges is volt, amikor a következő ételszállítmányban kimondottan neki szánt súlycsökkentő ételek voltak. Ette őket, természetesen – muszáj volt, nem volt választása –, addig, amíg a jelentésben ki nem mutatták, hogy a testsúlya ismét normális.
81. oldal, Első könyv - Kezdetben, 13
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leigh Bardugo: Crooked Kingdom – Bűnös birodalom 95% ·
Összehasonlítás - Neal Shusterman: Kaszás 93% ·
Összehasonlítás - Victoria Schwab: Egy sötét duett 91% ·
Összehasonlítás - Jamie McGuire: Red Hill 79% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: Neptunus fia 96% ·
Összehasonlítás - Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs 94% ·
Összehasonlítás - Mary E. Pearson: Tolvajok tánca 93% ·
Összehasonlítás - Tahereh Mafi: Ne engedj 91% ·
Összehasonlítás - Victoria Aveyard: Vörös királynő 87% ·
Összehasonlítás - Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz 87% ·
Összehasonlítás