A ​fiú (Az emlékek őre 4.) 310 csillagozás

Lois Lowry: A fiú

Egy ​napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –, de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet. Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra! S miközben mindent kockára téve elindul, hogy valahogyan a nyomára bukkanjon, sorra feltűnnek azok a világok és szereplőik,… (tovább)

Lois Lowry: Son

Eredeti mű

Lois Lowry: Son

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Animus, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241066 · Fordította: Dobosi Beáta
>!
Animus, Budapest, 2015
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241066 · Fordította: Dobosi Beáta
>!
Animus, Budapest, 2013
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241066 · Fordította: Dobosi Beáta

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Gabriel (Gabe) · Claire


Kedvencelte 27

Most olvassa 14

Várólistára tette 174

Kívánságlistára tette 169

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Lois Lowry: A fiú

Megettem ez talán a legjobb szó rá, ha azt nézem, hogy három nap alatt fejeztem be a négy részes sorozatot.
Kicsit sajnáltam a végét, nekem biztos sokkal grandiózusan befejezés jutott volna eszembe.
Hiányzott a tűzijáték a bombarobbanások a nagy világkezdet és a romantikus nagy ölelés, ez helyett kaptunk egy nagyon finom, nagyon könnyed és tökéletes véget ahol minden a helyére kerül és mégsem lett nyálas vagy fellengzős.
Tetszett ez a könyv, tetszett a sorozat a teljes másságával együtt.
Fordítók is cserélődtek közben, Tóth Tamás Boldizsár egyik a kedvenceimnek a fiatalok között és ő itt két kötetet jegyez, ez még izgalmasabba tett azokat a részeket.
Érdekes utazás volt egy jól megalkotott világban, sajnálom, hogy vége még olvastam volna a többiekről, akár 1-2 könyvet azokról akiket útközben elhagytunk pedig lett volna esély kicsit segíteni nekik.
A sorozat egyes részei nem tökéletesek, de egyben egy fantasztikus egységet alkotnak és egy percet se unatkoztam mellettünk .
Jó választás volt :)

7 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Lois Lowry: A fiú

Imádtam ezt a lezáró részt, mert nagyon sok minden volt benne. Stílusában és mélységében az első történetet hozta, de jóval komolyabb témát dolgozott fel. Mi mindent tenne meg egy anya a gyermekéért? El lehet-e felejteni a gyermekünket? Mennyi (akarat)erő van egy nőben?

A kötet főszereplője a történet kezdetén csupán 14 éves, de éppen szül. Claire ott él, ahol az spoiler Jonas – ismét az érzések nélküli, fekete/fehér világban vagyunk. De Claire erős, kitartó és fantasztikus főszereplő. (Sokkal bátrabb a kezdetektől fogva, mint szerintem bármelyik eddigi főkarakter a sztoriban.)

Nagyon tetszett a könyv kezdete, ahol egy fiatal lány szemszögéből ismerjük meg Az emlékek őrének a történéseit spoiler de Tengeri Claire története és az egész tetralógia lezárása is nagyon bejött. Bár az előző két rész sehol sem volt az elsőhöz képest, ez a rész most azt a színvonalat hozta. (Ugyanakkor megvolt benne az a szomorkás felhang, ami az összes részben.)

Bővebben – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/01/lois-lowry-…

>!
EssentialHencsi P
Lois Lowry: A fiú

Tökéletes befejezés egy tökéletes sorozatnak.
Visszatértünk a kezdetekhez, Claire történetével újraolvashattuk Az emlékek őrét egy másik szemszögből. Claire… micsoda csodálatos jellemfejlődés! Butuska kislányből egy erős nővé érik a lapokon keresztül.
Végigmehettünk újra az összes állomáson, ahol az előző részekben jártunk, újraéltünk mindent.
És itt volt újra Gabe, Jonas, Kira, mindenki, mert minden mindennel összefügg. spoiler
A lezárás is annyira finom és légies, mint az egész sorozat.
Lois Lowryt mindenkinek!

>!
Levandra
Lois Lowry: A fiú

Ebben a kötetben első sorban Claire történetét ismerhetjük meg. Fura módon ő az egyetlen, aki semmilyen különleges képességgel sem rendelkezik. Annyira egyszerű teremtés, hogy a Tizenkettő Ceremóniáján is csak a megalázó szülőanya hivatást kapja, amivel szolgálhatja a tökéletes társadalmat. Tizennégy évesen már életet is ad egy apró, gyönge kisbabának, akinek a súlya sem éri el az előírt mennyiséget. Claire, akinek nincs különleges képessége, de hatalmas szíve van, aki bármit megtenne és meg is tesz a gyermekéért, Jonashoz hasonlóan megszökik a városukból. Claire hétköznapi értelemben vett hős, olyan, mint bárki más, a szíve vezérli és meghozza ő is a maga áldozatait.

Imádtam a mászást, mint metaforát. Felemelkedés, kiemelkedés egy társadalom fogságából, út a szabadság, a remény felé, melynek kapujában törvényszerűen magával a kísértéssel találjuk szembe magunkat. Egy próbatétel, a bátroságé, az elhivatottságé, a kitartásé: végig akarod csinálni? El akarod érni a célt? Akkor fizetned kell. Áldozatot hozunk mindenért, ahogy egy anya is áldozatot hoz a gyermekéért – és Claire fizet.
Teljes értékelés: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/05/lois-lowry-fiu.html

>!
luthienlovemagic IP
Lois Lowry: A fiú

A harmadik rész után reménykedtem, hogy a sorozat méltó lezárást kap, de ehelyett elég felemásra sikerült. Az eleje és a vége nagyrészt beváltotta a hozzáfűzött elvárásaimat, de a középső rész nagyon nem. Értem én a funkcióját, de mégis feleslegesnek éreztem, mert ahelyett, hogy elmélyítette volna Cseremester karakterét, amit a Hírvivőben hiányoltam, inkább csak szándékosan arra kanyarította a szerző a cselekményt, hogy ő is szerepelhessen. Nagyon erőltetett volt az a mód, ahogy belekerült. A közepe helyett kifejthette volna inkább a végét jobban a szerző, mert kissé hirtelenek hatott a lezárást. A karakterábrázolást is kissé haloványabbnak éreztem.

Ami jó volt mégis, az a hangulat. A második kötethez hasonlóan itt is sokat javított a könyvön az utánozhatatlan Lowry-i atmoszféra, ami végigvonult az egész köteten. A közepén kívül a cselekménnyel sem volt baj, annak ellenére, hogy a lezárást jobban kidolgozhatta volna a szerző.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/09/lois-lo…

>!
Ferger_Jolcsi P
Lois Lowry: A fiú

Ebben a kötetben folytatódik az Emlékek őrében elkezdett történet, de egyben ki is egészül új szereplők szemszögével. Ez a rész Claire életén keresztül mutatja be ezt a torz világot, amiben élnek, ahol nincsenek érzések, színek, ahol nincsen semmi élveznivaló, semmi szórakoztató. Claire azonban fia megszülése után nem kapja meg a gyógyszereket, melyek eltompítanák az érzéseit és ezáltal közömbössé tennék őt. Így megmarad szeretete a fia iránt, ami cselekmények sorozatát indítja el.
Örültem, hogy ebben a kötetben kiderült, mi lett Jonas-szal és a csecsemővel, akit kimentett a közösségből. S jó volt látni, hogy Gabe megerősödött és ifjú férfivá serdült.
Azonban ezután sem lesz felhőtlen és gondtalan az életük, hosszú évek múltán feltűnik a Falu közelében ismét a Cseremester, aki egy velejéig gonosz lélek, cserék árán nyeri el az emberekből a jóságot, hogy csak a rosszat hagyja maga után. Claire is belefutott a hálójába, de fia, Gabe megpróbálja megmenteni őt, hogy ezúttal tényleg együtt lehessenek, s hogy végre megismerhessék egymást.

>!
gab001 P
Lois Lowry: A fiú

Méltó lezárása a sorozatnak. Hosszabb és tartalmasabb is mint az előző kötetek. Három világot is jobban megismerhetünk benne Claire történetén keresztül. Érdekes volt végigkövetni az életét, ami tele volt küzdelemmel és megpróbáltatással. Ugyanakkor nagyon kíváncsi voltam A fiúra is, s nem is kellett csalódnom. Jó volt ismét találkozni a korábbi szereplőkkel, s újabb összefüggésekre rájönni. Az írónő ezúttal is bámulatosan szőtte a szálakat, egyáltalán nem csalódtam.

>!
Animus, Budapest, 2013
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241066 · Fordította: Dobosi Beáta
>!
Anó P
Lois Lowry: A fiú

Lois Lowry végleg és szilárdan lecövekelt a szívemben:)
Igen, befejeztem a sorozatot. Szinte egy szuszra. A másodikat „zsinórban” az Engelfors után, amely szintén nem volt csalódás, nem kellett az új rész olvasása előtt erőt vennem magamon, hogy hozzálássak, mint pl. A beavatott második, harmadik része esetében történt.
Mert itt minden új rész ajándék volt. Borzasztó volt ennél a résznél újra visszatérni a legelső színhelyére (gyűlöltem azt a szürke világot) – de persze semmi nem történt véletlenül.
Szerettem ezt a részt is, mint valamennyit.
Nagyon féltem a végétől, gondolva az előző rész végére.
Előjött újra a mágia, sőt, fokozottan is.
Claire szerethető figura volt, kitartó és bátor, reméltem, hogy célhoz ér.
Feltűntek régebbi szereplők, s végül, akárcsak Kira varázslatos szőttesein, kialakult a végső kép.
Remélem, sokan fogják még látni utánam, s ugyanazt fogják közben érezni, amit én:)

>!
BlackWidow
Lois Lowry: A fiú

Nem a könyv miatt tartott eddig ez az olvasás, mint ahogy ez lenni is szokott, most is inkább az idő volt kevés.
Izgatottan vártam, kerestem a kapcsot. Sok helyen kicsit unalmasnak találtam a történetet, így még lassabban haladtam.
Alapjában véve tetszett a történet, a több szemszög, az előbukkanó ismerős karakterek. Tetszett, ahogy a történet összeállt, mint egy kirakó. A karakterekkel nem volt semmi bajom, de a szívem csücskei se lettek. Vagyis csak Matty…
Másrészről talán ennek a résznek (az elsőn kívül) a legboldogabb a befejezése.

>!
Ibanez MP
Lois Lowry: A fiú

Talán a legjobban ez a rész tetszett a sorozatból. Nemcsak azért, mert végre összeérnek a szálak, hanem sokkal misztikusabb a hangulat. Izgalmas, ahogy Claire útját követjük és megismerjük, miként élte életét szülőanyaként (egy kis A szolgálólány meséje feeling), majd a tenger menti településen, s végül a Cseremesterrel folytatott alku részeként a faluban. spoiler. Talán ami icipicit zavaró nekem a történetfolyamban, az az, hogy mennyire más „világok” vannak teljesen egymás mellett, mégse változik az egyik a másik hatására (például ugye Claire-ék világába bejár a hajó, abból a világból mégse érkeznek emberek segíteni… bár bolond vagyok, ez a mi világunkban is létezik…). Izgalmas történet, egy jó sorozat.


Népszerű idézetek

>!
WildWorld

A kíváncsiság nagy valószínűség szerint szabályellenes, bár nem hinném, hogy komoly véteknek számítana.

28. oldal, 3. fejezet

>!
Aranymag

Mosd meg a hajad, és rágj mentát. Akkor talán rád mosolyog reggelente.

112. oldal

1 hozzászólás
>!
Manni

Csak tizenhárom voltam. De mezítláb, virágokkal a hajamban táncoltam, mert eszemet vesztettem az első szerelemtől.

115. oldal

>!
Milli

A vágyódás magányos dolog, nagyon magányos.

>!
csillagka P

A fiatal lány alázatosan tűrte, hogy a szemkivágás nélküli bőrmaszkot a fejére erősítsék.

(első mondat)

>!
WildWorld

Claire le volt nyűgözve.
– És mit csináltak a házi kedvencekkel?
Dimitri vállat vont.
– Játszottak velük, szerintem. És a magányos embereknek társaságot jelentettek. De persze ma már nincsenek magányos emberek.
– Itt senki sem magányos – hagyta helyben Edith.
Claire hallgatott. Nem mondta ki, de arra gondolt: de én igen, én magányos vagyok. Ám abban a pillanatban, amikor átvillant a fején a gondolat, azonnal rájött, hogy nem is igazán tudja, mit jelent ez a szó.

47. oldal, 6. fejezet

>!
Cammie

És mégis. Mégis. Mélységes szomorúság kerítette hatalmába, mert nem értette az egészet, hiába nézte meredten Kirát és a gyerekeit. Úgy érezte, elmulasztott valamit, az élete üres. Duruzsolt neki valaha valaki – na jó, egy nő – így a fülébe? És letörölte az arcáról a morzsákat? Jonas azt mondta neki, nem. „Te csak egy termék voltál”, mesélt bánatosan a múltjáról.

258. oldal

>!
AniTiger MP

A szokatlanul világos hajú Marie más értelemben döbbentette meg. Marie nagy volt, főleg csípőtájékon volt vastag, és tokája volt. A közösségben senkinek sem volt tokája. Mindenki ugyanazt az ételt kapta. Az ételszállítók a testmérettel arányosan állították be az adagokat. Claire emlékezett rá, hogy néhány éve a heti jelentésben megállapították, hogy az anyja testsúlya gyarapodott kissé. Az anyja igen kínosan érezte magát, talán ideges is volt, amikor a következő ételszállítmányban kimondottan neki szánt súlycsökkentő ételek voltak. Ette őket, természetesen – muszáj volt, nem volt választása –, addig, amíg a jelentésben ki nem mutatták, hogy a testsúlya ismét normális.

81. oldal, Első könyv - Kezdetben, 13

>!
Cammie

– Tessék! – mondta [Gabe]. – Most örültök?
Stefan idegesen pillantgatott a többiek felé. Simon megvonta a vállát. Nathaniel aggodalmaskodva pislogott. Tarik rávigyorgott.
– Igen – felelte. – Örülünk.
– Örülünk, hogy láthatunk elsüllyedni – dörmögte valaki, mire többen felnevettek.

253. oldal

>!
Manni

(…) ebből állnak az emlékeink: apróságokból.

248. oldal (Animus, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: emlék

Hasonló könyvek címkék alapján

John Flanagan: A Tölgylevelesek
Pierdomenico Baccalario: Az első kulcs
Robert Paul Weston: Szörnyen Titkos Részleg
Tasnádi István – Jeli Viktória – Vészits Andrea – Gimesi Dóra: Az ellopott időgép
Eoin Colfer: Artemis Fowl és az elveszett kolónia
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Terry Pratchett: Szárnyalók
Nyulász Péter: Ciprián
Franziska Gehm: Egy zabálnivaló barátnő
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók