Abból a szempontból egy kicsit nehéz megközelíteni ezt a könyvet, hogy az azonos című filmhez körülbelül annyi köze van, mint Fábry Sándor szemináriumának humor témakörben a Mindentudás Egyetemén, illetve hogy nem az eredeti, 1970-es évekbeli szövegváltozat került fordításra, hanem egy laza három évtizeddel későbbi, szerkesztett és alaposan átírt, felfrissített verzió, amiben már nem Vietnam szerepel, hanem Irak és a szereplők is CD-n hallgatnak zenét, tehát az életkörülmények mások, maga a történet viszont alapjaiban nem változott. Azt viszonylag hamar megtudjuk, mit is követett el a kis társaság egy óvatlan pillanatban akkor és ott, a legmelegebb évszak egy éjjelén, ahogy pedig pszichológia tekintetében mindez tálalva van, ha nem is tanítani való, de ügyes és kellően meghökkentő is, tetszettek a folyamatos csavarok és idő-, valamint gondolatbeli ugrások, ha viszont azt nézem, mennyire jó krimi/thriller, háááát… nem mondom, hogy inkább a film, mert akár a teológus és a geológus viszonya – azaz ég és Föld – a kettő, de ez nagyon langyos.
Az mellékes, hogy amúgy a szereplők közül egyik sem válhat szimpatikussá és a felesleges hisztijeiktől, akármelyik nem oldalát is nézem, megkímélhettek volna úgy igazán. A könyv előnye a valami hamar befejezhetőt keresők számára a gyorsan olvashatóság és a pergő cselekmény, ami még úgy ahogy izgalmas is lenne, de ha a minőségi borzongáson edződött lélek ilyenekkel tréningezi magát, akkor – mint esetemben – csak a legyintés marad, miszerint ez is megvolt, oké, túl vagyunk rajta… Szerintem sem megnövelt hosszal, sem jobban árnyalt karakterekkel nem lehetett volna ez jobb, itt egyszerűen a langyosság kifejezéssel összefoglalható tényező az, ami nagyon is közepessé billenti, mert bár megvannak az izgalmas momentumai, hiteles a körülmények ábrázolása, többnyire inkább irrelevánsnak és redundánsnak értékelném, ha rövid szóbeli véleményt kellene alkotnom. Még véletlenül sem az idő járt el felette, hiszen sikerült úgy újraírni, hogy megállja a helyét a huszonegyedik században is – csak hát ez, amolyan zsűritagos szófordulattal, nagyon kevés ebbe az erős mezőnybe.