Stranger ​with my Face – A másik én 76 csillagozás

Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

A TÜKRÖN TÚL A HALÁL VÁR

Laurie Strattonnak végre mindene megvan, amire egy tizenhat éves lány vágyhat. A tökéletes nyara végén azonban új fordulatot vesznek a történések, amikor a barátja azt állítja, hogy látta őt egy másik fiúval – pedig Laurie otthon feküdt betegen. Azt ezt követő rejtélyes észlelések meggyőzik a lányt arról, hogy egy nagyon is valós személy ólálkodik körülötte…

Később kiderül, hogy ez a személy nem más, mint Laurie elveszett ikertestvére, akinek egészen másként alakult az élete, és ez keserűvé, gonosszá tette. Megtanulta, hogyan kísértheti Laurie-t, sőt egy idő után már igazi veszélyt jelent. Akar valamit Laurie-tól… Méghozzá az életét!

Hagyd égve a villanyt!

Eredeti megjelenés éve: 1981

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634576891 · Fordította: Soponyai Alexandra Bianka
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
264 oldal · ISBN: 9789635614295 · Fordította: Soponyai Alexandra Bianka
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
264 oldal · ISBN: 9789635614301 · Fordította: Soponyai Alexandra Bianka

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Laurie Stratton


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Amál P>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

Bevallom őszintén, hogy nem gondoltam volna, hogy egy tinikről szóló könyv nekem ennyire fog tetszeni. De Lois Duncan nagyon jól ír, nagyon olvasmányos a stílusa, könnyen, gyorsan olvasható. Maga a történet is érdekes volt, és azt vettem észre, hogy mostanában egyre több, olyan regény kerül a kezembe, ami ikrekről szól. És ahogy itt is, úgy a valóságban is az egypetéjű ikrek sokszor csak külsőleg egyformák, de a jellemük teljesen ellentétes, mint Laurie és Lia esetében. Ha létezne, akkor szívesen ellátogatnék Brighton Island-re az Oromházba, varázslatos hely a leírások alapján. A szereplők szerethetőek, főleg Helen, Meg és Jeff. Sajnáltam, hogy nem happy enddel végződött a történet és pár kérdés nyitva maradt, ezért is a fél csillag levonás.

2 hozzászólás
Klodette>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

Alapvetően egy ifjúsági regényről beszélünk, mert tizenéves tinédzserek a szereplők, de ez senkit se riasszon el, mert a stílus, az alapötlet és a légkör, engem leginkább az egyik nagy kedvencemre a Rebeccára (A Manderley-ház asszonya) emlékeztetett, valamint volt egy kis E. Lockhart féle A hazudósok beütése is.
Rájöttem, hogy Lois Duncan történetei nekem egyre jobban tetszenek. Már a Sötét folyosók is magával ragadt, aztán még jobban szerettem az Időbe zárva című írását és most ez a sztori megint kiemelkedett az eddigiek közül.
Érdekes egybeesés az is, hogy az írásaiban mindig van valami olyan épület, ami központi szerepet játszik a történetben.
A Sötét folyosókban az iskola, a Blackwood Hall volt az, az Időbe zárva című kötetben a családi birtok, Árnyasliget, itt pedig ugye Lauire otthona, az Oromház.
Végtelenül megtévesztő a borítón lévő piros szöveg, hogy Stranger Things fanoknak kötelező darab és ajánlják, mert a címen kívül, a kettőnek semmi köze egymáshoz, de tényleg. Nem is értem.
Ami a legjobban elnyerte a tetszésemet, azok a helyszínek voltak.
Először is a sziget, ahol az emberek egy kis csoportja szinte már-már elzárva, kívülállóként élt, ráadásul felsőbbrendűnek is hitték magukat. Tipikus, mégis átjött, hogy ők mennyire mások a szárazföldiektől.
Aztán ott volt még az Oromház, Lauire családjának az otthona, az ódon kúria, ami titkokkal teli és egy sziklás oromra épült, alatta pedig a végtelen óceán.
Nem árulok el nagy titkot, hiszen a fülszövegben is benne van, hogy főszereplőnk hamar rájön, régen elveszett ikertestvére akar rajta bosszút állni, majd szépen-lassan átvenni a helyét az életében.
Mindent összevetve: Akik az elmúlt évek során velem együtt megszerették Lois Duncan stílusát, azoknak biztosan tetszeni fog ez a kötet is. :)
Kicsit lidérces, kicsit kísérteties, de mindenképpen jó értelemben. Gyorsan lehet vele haladni, izgalmas, pörgős a cselekmény, egyszerűen olvastatja magát.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2020/08/konyvkritik…

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

Vonzó, szép borító, színvonalas tartalom.
Ez egy remek történet volt, imádtam minden sorát, kár hogy ilyen rövid volt, még olvastam volna tovább.
A szereplők nagyon szimpatikusak voltak, úgy a főszereplő Laurie, mint a körülötte élők. Csodálatos családja volt, szerető szülők és testvérek, tele voltak jósággal és szerettel és mégis megadták egymásnak a függetlenséget is. Teljes bizalommal voltak egymás iránt.
A másik kedvencem Jeff, a megégett arcú egykori adonisz, nagyon szurkoltam nekik.
A másik lány, szellemke hatalmas réjtélyt vitt az életükben és eléggé gonosznak tűnt, nem nagyon lehetett tudni, mi is a célja az állandó nyomásgyakorlással Laurie-re.
Aztán persze kiderült a motivációja, de ezt természetesen nem árulom el, ehhez el kell olvasni a könyvet.
Érdekes volt a vége, eléggé az olvasóra bízta a szerző, ki milyen jövőt képzel el a szereplőknek, de így is minden kérdés megválaszolásra került.
A könyv végén az interjú is remek ötlet volt, szívesen olvastam.

ap358 P>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

A könyv végén található interjúból kiderül, hogy a rajongók ezt a történetet az írónő legjobb munkájának vélik. Megértem miért.
Ifjúsági regényhez mérten kellő sötétség lappang a sorok között. Mind az Oromházat, úgy a környezetét, a szigetet is körülleng egyfajta ködös légkör, ami tökéletes a rejtélyek és a misztikum számára. Nagyon szépen, kevés, de annál kifejezőbb leírásokkal teremti meg az írónő ezt a világot, és bele a főszereplőt, Lauriet. A cselekmény gyorsan bepörög, a furcsaságok hamar kezdetüket veszik, ami leginkább annak köszönhető, hogy maguk a karakterek jól ismert sablonok. Ami nem baj. Klikkesedő fiatalok, közéjük vágyó fiatal lány, kirekesztett fiú, szánalmasnak vélt új diák, stb. Ezeket a karaktereket nem kell bemutatni, elég egy-két mondat, és már mindent tudunk róluk. Különben sem ők a fontosak, hanem a rejtély spoiler. Engem megnyert ez a módszer, hogy egyszerű figurákkal dolgozva inkább a hangulatra, a cselekményre ment rá a könyv, mégis közel kerültek a karakter, szurkoltam nekik.
A történet kulcsa leginkább a misztikum gyökere, miben rejlenek a miértek és a magyarázatok. Azokról szívesen olvastam volna még, főleg úgy, hogy maga az írónő is ilyen vidéken élt, így sokat tud az adott kultúráról, hitvilágról. Szerintem az YA könyvek is elbírják még ezeket az infókat.
A sztori 30 éve íródott, és mint – ugyancsak az interjúból – kiderül, az írónő kifejezések és technika terén is modernizálta, mielőtt hosszas fiókpihentetés után kiadta volna. Ez az, amit sajnálok, hogy utólag került a polcokra. Az elmúlt évtizedek ontották magukból a misztikus könyveket, a tv-s sorozatokról és filmekről nem is beszélve, így az, ami itt a sorok között rejlik, mára kissé elavultnak hathat. Régen ütősebb lehetett volna.
A megoldás az elejétől kezdve ott volt, és amikor a szereplők is rájöttek, alig egy bekezdéssel rendezik a dolgokat. Pislogni se volt időm.
Az utolsó sorok viszont elnyerték a tetszésemet, kárpótoltak mindenért, így nem bántam meg, hogy elolvastam.
off

deen>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

Határozottan az eddigi legjobb Duncan könyv. Kidolgozott, izgalmas, folyamatosan épül fel benne a feszültség. Valóban hátborzongató, jó választás volt a navaho kultúra felhasználása. Laurie végigmegy a félelem, elfogadás, majd küzdelem útvonalon, és eközben új barátokra is szert tesz. Az események mellett Laurie fel is nő, átértékeli a kapcsolatait, hogy mit akar az élettől és mennyire fontos számára a család. Az írónő egy csodás helyszínnel ajándékozott meg, ami még inkább hozzájárult a cselekmény hátborzongató voltához, misztikusságához. Helen nagyon kedves szereplő volt, egy kicsit spoiler. A másik mellékszereplő Jeff, pedig felveti az elfogadás kérdését is. A befejezés kicsit gyorsra sikerült, én még egy kicsit növeltem volna a feszültséget, kicsit hiányérzetem van, az egyszerű, ámde ettől még érdekes lezárástól. Összességében jó könyv volt, élveztem az olvasást!

Cs_N_Kinga P>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

Ma jószívű hangulatban voltam. Nem igazán tudtam dönteni a három – három és fél – négy csillag között. Igazából se nem jó se nem rossz nem volt a könyv. Jól volt megírva, érdekes is volt egy két rész, viszont nekem kicsit unalmas volt, bár nem is ez a jó szó rá. Inkább olyan semmilyen, mikor várod a nagy BUMM-ot, ami soha nem jön el. A könyv harmadánál, már nagyjából kitaláltam az egész sztorit, igaz tavaly olvastam is valami hasonlót, de azért végigolvastam. A történet nagyjából arról szól, hogy spoiler A szereplők a negatív karakteren kívül szimpatikusak voltak, szerethetők, nagy elrugaszkodások nem voltak. Egy teljesen hétköznapi életbe csöppenhettünk bele, ha attól eltekintünk, hogy a szülők művészek és egy kastélyszerű csodában laknak egy lélegzetelállító helyen. Nem mondom hogy kidobott idő volt az olvasása, ez olyan egynek elment típus kategória.

wzsuzsanna P>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

Bár még csak két könyvet olvastam eddig Lois Duncantől, szinte azonnal beleszerettem az írónő stílusába és a történetei nagyon jellegzetes atmoszférájába. Szerintem ahhoz, hogy valaki igazán értékelni tudja a munkáit, figyelembe kell venni, hogy ifjúsági regényeinek nagy része a 70-80-as években íródott, lényegesen előbb, mint hogy a manapság aranykorát élő YA vagy NA műfaj berobbant volna a könyves köztudatba. Külön izgalmas, hogy könyveinek egy részét az újabb kiadások előtt átírta, aktualizálta, hogy jobban megfeleljenek a jelen világ követelményeinek, így végeredményben aktuális, modern, mégis valami régies, ódon légkört sugárzó köteteket tarthat a mai olvasó a kezében. A másik ÉN című regény az ifjúsági vonalon belül a misztikus irodalom és a thriller jegyeit is magában hordozza, így egy igazán borzongató, izgalmas kalandban lesz részünk.
A történetünk főhőse a tizenhét éves Laurie, aki sok szempontból mesebeli életet él. Kicsit bohém művész szüleivel és két aranyos kistestvérével egy új-angliai szigeten él, ahonnan minden nap komppal kell bejárnia az iskolába, de cserébe igazán festői környezet veszi körül. Ráadásul egy ideje együtt jár a suli egyik népszerű fiújával, Gordonnal is, akinek köszönhetően bekerült abba a klikkbe is, ahová csak a kiváltságosok. A problémák igazán akkor kezdődnek, amikor Laurie egyszer beteg lesz, és emiatt nem tud részt venni egy bulin a barátjával. Bár ő végig az ágyat nyomta otthon, Gordon meggyőződése, hogy látta őt egy másik fiúval… A lány először nem veszi komolyan a dolgot, de egy idő után ő maga is kezdi úgy érezni, hogy valaki állandóan figyeli, és ez az idegen jelenlét már az otthonában is érzékelhető. (…)
(…)A regény legnagyobb pozitívumaként én a kísértethistóriákat megidéző hangulatot mondanám, amit az írónő többi könyvénél is tapasztaltam. Imádtam volna, ha tinikoromban ilyen ifjúsági thrillerek/horrorok lettek volna elérhetők a számomra, valahogy ez a „békebeli” misztikus vonal hozzám közelebb áll, mint a modernebb paranormális irányzat. Külön tetszett, hogy a misztikus szálba belecsempészett az írónő némi indián mitológiát/kultúrát is, de ugyanígy nagyon szerettem a kicsit zord, tengerrel körülvett Oromházat is, ahol Laurie és a családja éltek. Bár talán kicsit hirtelennek és gyorsnak éreztem a lezárást, azért elégedett voltam vele, stílusában és hangulatában nagyon jól illett a regény egészéhez. A történet végén még egy interjút is találunk, amit Jenny Han készített az írónővel, itt néhány apróbb kulisszatitokra is bukkanhatunk a könyvvel és a keletkezésével kapcsolatban. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/08/a-napokban-jele…

Garbai_Ildikó P>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

Érdekes és izgalmas volt. Bár nem én vagyok a célközönség tetszett. Nagyon jó kis borzongató volt a hangulata. Egy olvasásnak tökéletes.

Rácz_Stefán_Tibor IP>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

Lois Duncant olvasni mindig egyedi élmény, mert annyira sajátos az írónő stílusa. Imádtam a karaktereket, az üzeneteket, amiket a könyv közvetített. A misztikus szál is hátborzongatóan erős lett, nem véletlen, hogy odakint sokan ezt tartják az írónő legjobb regényének, hiszen A másik én nem csak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat, miközben kellemesen megborzongat. Bárcsak olvashatnék még magyarul az írónőtől!

Bővebben a blogomon:
» http://sorok-kozott.hu/2020/08/konyvkritika-lois-duncan…

bartok_brigitta P>!
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik én

Lois Duncan nekem ír. Hatalmas horrorfilm-rajongókét találkoztam először a nevével, aztán évekkel később ismertem meg magukat a könyveket is. Amin a legjobban meglepődtem, hogy az alapanyag mennyire élesen elválik a későbbi feldolgozásoktól, és meglepődtem azon is, hogy egy író ezt hagyja… Bocsánat ezért a kitekintésért, de még most is A másik Én filmes verziójának hatása alatt vagyok, mert nem tudom elképzelni, hogy miként lehetett elrontani valamit, ami ennyire .
Kicsit ugyan már kinőttem a tinis évődésből, mégis jól esett olvasni ezt a könyvet. Könnyed volt, de csavaros, és a főszereplő kivételesen egészen oké-n működött. Tetszett a kis kitekintés a szigetlakó kamaszok hierarchiájába, hétköznapiságába. A helyszín hatalmas szerelem lett nálam, és ha máskor, más időben születtem volna, én is szívesen élnék az Oromházban.
Az alapgondolat egyszerű volt, de érdekes, hasonlóval eddig nem igazán találkoztam. Túlmutat a szokásos jó iker/gonosz iker sémán. Tetszett, hogy az spoiler volt kulturális háttere. A végén ugyan úgy éreztem, hogy túl egyszerűre sikerült a megoldás és össze lett csapva, de szerencsére egy olvasó embernek általában megvan a képessége arra, hogy továbbgondoljon.
Összegségében nekem nagyon tetszett. Kedvenc nem lett, de egyszer még biztosan újraolvasom.


Népszerű idézetek

Heléna_Szilágyi I>!

A karácsony állandó. Semmi sem állhat az útjába. Nem számít, mi történt az év során, nem számít, mi változott, a karácsony valamiféle lezárás, mint a pont egy hosszú, tekervényes mondat végén.

Kapcsolódó szócikkek: karácsony
1 hozzászólás
Bookaholic77 >!

Vissza akartam repülni az időben és a valóságban azokhoz a könnyű, világos nyári napokhoz, amikor még olyan egyszerű volt az élet, és nem voltam senki és semmi más, mint
Laurie Straon.

Kapcsolódó szócikkek: Laurie Stratton
Bookaholic77 >!

Olyan erősen és közel vert a szíve, hogy úgy éreztem, mintha mindkettőnkhöz tartozna.

Bookaholic77 >!

Egypetéjű ikrek voltunk, az erő, ami összekötött minket, túlmutatott az észszerűségen.

Bookaholic77 >!

A zsinórt csak a halál szakíthatta szét, és a testem nem volt halott. Egyszerűen élettelen állapotban volt.

Kapcsolódó szócikkek: halál
Bookaholic77 >!

Az elme ereje az agyból ered. Ahhoz, hogy életben maradjon, fenn kell tartani a fizikai kapcsolatot. Olyan ez, mint az elemmel működő zseblámpa. Ha lemerülnek az elemek, mi történik?

Kapcsolódó szócikkek: elme
Apocalypto >!

… A navahók szerint a türkiz szerencsét hoz. A sasamulett állítólag megvédi a viselőjét az égből érkező gonosz szellemektől.

196. oldal

Kapcsolódó szócikkek: amulett · navahók · türkiz
Apocalypto >!

Az életben nincsenek valódi kezdetek és lezárások. Ez a történet mikor kezdődött valójában? Akkor, amikor először megpillantottam Liát? A születésünkkor? Esetleg a fogantatásunkkor? Vagy évszázadokkal korábban, amikor felfestették az első, fizikai test felett lebegő asztráltestet ábrázoló képet egy egyiptomi sírkamra falára?


Hasonló könyvek címkék alapján

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Jacqueline West: Csal minden álom
Cynthia Hand: Vigyázz, Holly Chase!
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny
Astrid Scholte: Négy halott királynő
Michelle Hodkin: The Retribution of Mara Dyer – Mara Dyer végzete
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Robert McCammon: Egy fiú élete
Csóti Lili: Hetedvérig