Sötét ​folyosók 117 csillagozás

Lois Duncan: Sötét folyosók Lois Duncan: Sötét folyosók

Valami van ezzel a hellyel… valami…
Kit nem találta a megfelelő szót, ezért inkább elhallgatott. Az épület közeledett, közeledett, végül csaknem rájuk borult. És akkor eszébe jutott a szó, amit keresett.
Gonosz.
Amikor Kit Gordy meglátja Blackwood Hall magas kapuját, csak az jár a fejében: ez a hely gonosz. A fenyegető épület borzongató félelemmel tölti el. Ahogy azonban kialakul Kit napirendje, igyekszik figyelmen kívül hagyni a pletykákat, miszerint a drága és elit bentlakásos iskolát szellemek járják.
Ám az osztálytársai különös, idegen tehetségek tanújelét adják. Furcsa álmok kísértik, hangokat hall, a családjának és barátainak írott levelei elvesznek – és mindenre árnyat borít az őket körbeölelő varázs.

Eredeti megjelenés éve: 1974

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633999981 · Fordította: Miks-Rédai Viktória

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Dan Rolland · Jules Duret · Kathryn "Kit" Gordy · Madame Duret · Ruth Crowder · Sandra "Sandy" Mason


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 138

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Lois Duncan: Sötét folyosók

Kezdjük ott, hogy az első pár oldalon keresztül azt hittem, hogy a főszereplő, Kit, igazából fiú.
Kit Haringtonból indultam ki… Na mindegy. :)
Egyetlen egy bajom volt csupán ezzel a sztorival. A vége el lett kapkodva. Számomra roppant lezáratlanul hatott.
Olyan volt, mintha az utolsó két-három fejezetet egyszerűen nem tették volna bele a könyvbe. Rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt és sok szereplő sorsa még most is erősen kérdéses a számomra.
Tipikusan olyan kötet amiben az író az olvasó fantáziájára bízza, hogy valójában hogyan is végződik a történet?! Nekem ez egy kicsit csalódás volt, főleg, hogy ettől eltekintve nagyon jól volt megírva, felépítve. Kit karakterével gyorsan és könnyen tudtam azonosulni, ráadásul kimondottan okos történetvezetés volt fellelhető benne.
Lois Duncan mesterien ért a feszültségkeltéshez, csupán csak pár villódzó villanykörte vagy éppen egy sötét folyosó végén lévő tükör segítségével.
Szóval ha egy olyan könyvre vágytok ami tele van titkokkal, jóleső borzongással, szellemekkel, megosztó szereplőkkel, váratlan és sokkoló fordulatokkal, de nem vérengzős, inkább elgondolkodtató és ijesztően intelligens, akkor mindenképpen ajánlom figyelmetekbe a Sötét folyosók című könyvet.

Bővebben pedig: http://klodettevilaga.blogspot.hu/2017/11/konyvkritika-…

>!
Nikolett0907 P
Lois Duncan: Sötét folyosók

"A szélben, amely az éjszakát uralja,
Az égen rabul esett csillagok között
Békét keresek, túl a halálon,
mindenbe veszve, mint fény a fényben,
elveszve egy sóhaj árnyán
Ahol holdfénypászmák siklanak a lápon,
s köztük árnyékok, csak a békét várom
és keresem, de a béke nem talál rám."

Mondhatni „befaltam” a könyvet, mikor volt időm olvasni.
Kicsi kötet, nincs kétszáz oldal, de nagyon érdekes, borzongató világot tár elénk az írónő.
A karakterek nagyon érdekesek és viszonylag kidolgozottak, főleg Kit Gordy kötötte le a figyelmemet.
Nagyon tetszett, hogy bár félt mégis összeszedte a bátorságát mikor kellett és dacolt a „sorsával”.
Szeretem az ilyen hősnőket.
A többiek érdekesek voltak, mint a gonosz, mint a jó oldaláról.
Viszont a végét összecsapottnak érzem, annyi kérdésemre nincs válasz.
Igen tudom, hogy valószínű az olvasóra van bízva, ki hogyan képzeli el a befejezést.
Mégis, most örültem volna ha van folytatás, még nem akartam letenni a könyvet.
Nem vagyok egy félős típus és sokszor a beteg történetek lesznek a kedvenceim, de most párszor „jóleső” borzongás futott rajtam végig, mert nagyon is megértem mit akart üzenni az író.
És az az interjú a végén, nagyon megrázott.
Szóval fél csillag levonás, de a kedvencek közé pottyantom és az interjú az indokom.
És hála égnek, az eredeti borítóval vettem meg anno, sokkal jobban illik hozzá.
Kedvenc!

>!
Törpillaa 
Lois Duncan: Sötét folyosók

Nekem ez nagyon bejött. Félelmetesen borzongató, tele feszültséggel, annyira kíváncsi voltam erre a könyvre, és felül múlta a számításaim. :-) Kit, és Sandy kedvelhető karakterek voltak, szívesen olvastam volna még tovább is. Annyira tetszett a történet, magával ragadó történt, csak úgy sodort magával lapról lapra haladva.

>!
deen
Lois Duncan: Sötét folyosók

Nem volt rossz ez a könyv. Sőt, kifejezetten hátborzongatóra sikerült, csak egy kicsit rövidnek éreztem. Lehetett volna fokozni még a feszültséget, akkor vált volna igazi thrillerré. A sötét folyosók egy iskola falian belül játszódik, ahova Kit egyáltalán nem akar járni. Anyja új férjével európai barangolásra indul egy évre, így valamit csinálni kell a csemetével, hogy ne legyen láb alatt. Az iskola azonban egyáltalán nem az, aminek gondolták. Kit az első pillanattól kezdve fél a falakon belül és meglepetésére csak három tanár, és összesen négy diák alkotja a teljes iskolát. Kit, Sandy, Ruth és Lynda egy olyan helyzetben találja magát, ahonnan nincs kiút: nincs telefon, nincs internet, a szüleik távol, a kisváros lakói nem járnak a közelben, nem számítatnak senkire. Mégis Kit megpróbálja felvenni a harcot az éjszakai jövevényekkel és az iskola tanáraival. Az egész történet izgalmas, feszültséggel teli, de a vége egy kicsit gyors. Jules egyik pillanatban még elszántan küzd a zenéért, a másikban ugyanolyan elszántan küzd a másik oldalon és nagyon gyors a váltás a két oldal között. Ugyanúgy Madame Duret-től is többet vártam volna, ha már ennyire oda van a művészetért. Összességében viszont egy nagyon érdekes és izgalmas történet volt.

>!
AniTiger MP
Lois Duncan: Sötét folyosók

Tetszett az elszigetelt helyszínválasztás, és az is, hogy ennyire a művészet köré összpontosul ez a rémmese. Nem semmi, amit Madame Duret „alkotott” – részemről le a kalappal az ötlete előtt, persze hozzá kell tennem, hogy akkor is egy szörnyetegnek tartom őt a spoiler miatt…

A hangvétele alapvetően bejött, bár visszafogott horrornak is, thrillernek is. Inkább olyan Jane Eyre-féle gótikus rémregény-jellege volt az egésznek. Be kell vallanom, hogy valami véresebbet, ijesztőbbet vártam, de a könyv végén az írónő bevallja, hogy képtelen horrort nézni, és akkor megértettem, hogy ez tényleg csak ilyen „horror kezdőknek” típusú rémmesének volt tervezve. Annak viszont érdekes volt – bár egyszer olvasós –, főleg azt a bizonyos folyosós jelenet volt kár éjszaka olvasnom…

Bővebben… https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/01/lois-dunc…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633999981 · Fordította: Miks-Rédai Viktória
>!
andicica1993
Lois Duncan: Sötét folyosók

Félelmetesen jó könyv volt. Olvasás közben végig a hideg futkosott a hátamon. Nem tudtam elképzelni valójában milyen okból kerültek oda a lányok. Nagyon meglepődtem, érdekes elgondolás volt. Azt hiszem egy időre elég is volt a borzongásból :D

>!
Navi P
Lois Duncan: Sötét folyosók

Nem volt rossz, de annyira jó sem :(
Rémregény, amiben szinte minden a képzeletünkre van bízva, csak a hely adott. Olyan, mint egy vázlat. Sokkal több mindent lehetett volna kezdeni vele, így viszont még talán tizenévesek kezébe is simán beleadnám.
spoiler
Hát nem tudom.

>!
Gothic01
Lois Duncan: Sötét folyosók

Ha felmerül a szó, hogy horror, akkor én valami betegre, sötétre asszociálok, véresre, ami satuba szorítja, és láthatatlan karmokkal kaparássza az agyamat, viszont annak ellenére, hogy tetemes arányban az elvetemültebb ágazathoz húz az ízlésem, néha meglepően üdítően hat egy olyan lazább, inkább paranormálisba hajló történet is, mint a Sötét folyosók.
A jövőbeli olvasók csalódásának elkerülése végett azt már most az elején leszögezem, hogy a cselekmény véget érését követően akármit is nyilatkozott róla az írónő, hogy milyen típusú regénynek szánta a Sötét folyosókat, gótikus rémtörténetnek csak durva fogalomzavarral lehet titulálni. Gótikus rémtörténeteket Poe ír, egy pár oldalas novellájával való összehasonlításával már érződik a különbség, és itt nem arra gondolok, hogy aki hasonlóba vág bele, annak esélye sincs, ha nem egy Poe-klón, hanem, hogy van egyfajta „hangulat”, amit az ebbe a kategóriába való történetek megkövetelnek, és itt nem sikerült átadni. Ezerszer helytállóbb/korrektebb megnevezés rá, az ifjúsági horror vagy az ifjúsági paranormális, mivel se vonzó, romantikus sötétségre, se reszketésre nem kell készülni, a Sötét folyosók a téves beharangozással ellentétben a szerző részéről, egy másodpercig sem félelmetes. Ezek után pedig, hogy kielemeztem mi nem mondható el a Sötét folyosókról, ideje rátérnem arra, hogy mi igen. Elsősorban azt emelném ki, hogy nagy esélyt látok rá, a megfelelő rétegben jelentős hatást fog elérni ez a kötet, hogy sok fiatal olvasóval fogja megszerettetni a műfajt, ösztönzi majd őket arra, hogy közelítsenek a nehéz súlyú horrorok felé, ezáltal pedig egy olyan sztorivá vált a számomra, ami megérdemel némi tiszteletet, és aminél sajnálom, nem ugorhatok vissza az időben néhány évet, hogy 12-13 éves legyek az olvasásakor. Az alapötletet észbontóan csodálatosnak tartottam, az apró furcsaságokból kibontakozó nagy képet arról, hogy milyen célt szolgál a Blackwood bentlakásos iskola, hogy a művészeti ágazatokban alapvetően tehetségtelen lányok miért kezdtek el varázsütésre olyan minőségű verseket, szonetteket és festményeket ontani, amiket az úgynevezett, évszázadokon át is halhatatlan nevű alkotók is csupa elismerő szóval fogadnának. Még ha visszagondolok rá, akkor is elkezdenek csillogni a szemeim, megrohan a lelkesedés, ami mindennél jobban elárulja, mennyire beszippanthatják a gördülékeny sorok az embert, elszakíthatják az időérzékétől, de az már kevésbé dicséretként felróható dolog, hogy emellett tüntetésként összegyűlt tömegként ott sorakoznak bennem a különféle észrevételek róla, hogyan lehetne feljavítani a könyvet. Imádtam, és kis híján úgy keveredtem volna ki az olvasásból, ha az írónő nem csapott volna le a végéről két-három fejezetet, hogy büszkén nevezem a hibái ellenére is a kedvenceim közé tartozónak, azonban nem bírtam és nem is bírok elmenni a tény mellett, hogy ebből a koncepcióból sokkal-sokkal többet lehetett volna kihozni, főleg ha még valamelyest nagyobb terjedelmet is kap. Ha Lois erőt vett vesz magán, és túllendül azon a kis egyéni szoc problémán, hogy saját bevallása szerint félt volna az ijesztővé formálható szakaszok bővebb írása közben, és nem ködösítéssel tudja le a nagy potenciált hordozó részleteket, majd az olvasó elképzeli alapon. Az már más lapra tartozik, nem is minden, de a legtöbb rosszindulattól mentesen, hogy miért kezd horrort írni az, aki fél a ligthos horror elemektől is… Ízlések és pofonok, de én nem szeretem, ha az író az olvasóval akarja befejezetni a regényét. Kimondottan pihentető, megragadó hangulatú szárnypróbálgatás a kísértettörténeteken belül, ami után feltöltődötten vetettem bele magam a nap hátralévő idejébe, de… lehetett volna ennél jobb is. Változatlanul elcsigázottan várom, mikor fognak a szellemes kategóriában nagyot robbantani, ez alatt a várakozás alatt meg valószínűleg még újra fogom olvasni.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2018/05/lois-duncan-…

19 hozzászólás
>!
Muki75 P
Lois Duncan: Sötét folyosók

Te jó ég… Ez bizony nagy csalódás volt. Az egész történet elnagyolt és felületes. Nagyon sajnálom, mert ezzel az ötlettel lehetett volna mit kezdeni. A szereplők nem voltak kidolgozottak, a kastély leírása is nagyon általános és csak néhány részletet mutat be. Pedig nagyon ígéretesnek indult…

5 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Lois Duncan: Sötét folyosók

Ez a regény már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor először megjelent, tetszett a kísérteties borító és a paranormális horror-sztori ígérete. Aztán sok más olvasás miatt ez a könyv kicsit perifériára szorult, bevallom, el is felejtettem, hogy a kívánságlistámon van. Szerencsére a filmadaptációnak köszönhetően ismét reflektorfénybe került a történet, és így végre én is fenéken billentettem magam, hogy olvassam már el. És milyen jól tettem, ugyanis rövidke terjedelme ellenére igazán hangulatos darabra sikerült, ami érzés szinten még sokáig velem marad.
A kerettörténetet akár még sablonosnak is mondhatnánk: a tinédzser Kit Gordy bekerül egy elit bentlakásos iskolába, mivel édesanyja és új férje hosszú nászútra indulnak és nem akarják felügyelet nélkül hagyni gyermeküket. A lány csöppet sem lelkesedik az ötletért, hiszen nem csupán otthonát, hanem legjobb barátnőjét is hátra kellett hagynia, ráadásul maga az iskola is egy, a semmi közepén elhelyezkedő városkában található, ahol esély sincs a szórakozásra. Később kiderül, hogy maga az iskolaépület is sokkal szokatlanabb a vártnál: ódon falai, hatalmas, antik szobái egyszerre vonzzák és taszítják Kitet, csakúgy, mint az iskola különös igazgatónője, Madame Duret. A lány igyekszik megbarátkozni, vagy legalábbis beletörődni a helyzetébe, ugyanakkor nem tudja figyelmen kívül hagyni az egyre furcsább körülményeket, kezdetnek például azt, hogy a hatalmas iskolában mindössze négy lány fog tanulni a tanévben, akik ennél különbözőbbek nem is lehetnének: Kitnek fogalma sincs, mi alapján választották ki őket a felvételi eljárás során.
A tanév viszonylag normális kerékvágásban elindul, a lányok szorgalmasan tanulnak, Kit igyekszik összebarátkozni velük – különösen az egyikükhöz, Sandy-hez sikerül közel kerülnie –, közben pedig tinilányokhoz illő módon álmodozik fiatal, jóképű zongoratanáráról, Jules-ről, aki egyébként az igazgatónő fia. A látszólag normális mindennapokba ugyanakkor az írónő zseniálisan adagol annyi feszültséget, hogy teljesen biztosak legyünk benne, ez az állapot nem tarthat sokáig, és hamarosan valami szörnyű titokra derül fény. (…)
Nem gondoltam volna, hogy ennyire be fog szippantani ez a történet, de nagyon örülök neki, jó érzés volt ismét átélni, hogy éjszakába nyúlóan olvasok, mert nem bírom kivárni, hogy megtudjam a cselekmény végét. A stílusnak köszönhetően végig gördülékenyen haladtam vele, szinte észre sem vettem, és már a felénél tartottam. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/01/sotet-folyosok-…


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

A világon rengetegféle tehetség létezik, és a zene csak egy közülük.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tehetség · zene
>!
Belle_Maundrell 

– (…) Csinos és kedves, de amikor az agyakat osztogatták, éppen ebédelt.

75. oldal

>!
julcseee P

Mély lélegzetet vett, mintha arra készülne, hogy jeges vízbe merüljön, aztán még egy pillanatig állt a kivetülő fénysáv szélén. Végül erőt vett magán, és kilépett a sötétbe.
Egy pillanatig valóban úgy érezte, mintha vízbe esett volna. A sötét összecsapott a feje felett, telement vele a szeme, az orra, a füle, összenyomta, fojtogatta.

>!
Belle_Maundrell 

Az ágy magas volt, szépséges, ám nem különösebben kényelmes. Kit a bársony ágytakarón hevert, és a borvörös mennyezetet bámulta. Valaki – talán Poe? – írt egyszer egy novellát egy pontosan ugyanilyen ágyról, amelyben a mennyezet éjjel lassan leereszkedett, hogy megfojtsa az alatta alvó szerencsétlent. Múlt évben olvasták irodalomórán, és többen hitetlenkedve kacarásztak. Most azonban a novella már egyáltalán nem tűnt viccesnek.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edgar Allan Poe
>!
Belle_Maundrell 

Nem vártam, hogy ez lesz a mennyország,
Mindvégig göröngyös volt az út.
Szemem elé tárult minden Csúfság,
s a Kín szegődött hű barátomul.
Mégis könnyed léptekkel haladtam,
A hajamba nyári szél kapott.
Édes alkonyt lélegeztem, s aztán
Ámultam a fényes hajnalon.
Jártam ködtől szürke lápvidéken,
fénylő víznél, csillagtűz alatt.
Tökéletlen világ – én imádtam
Szépséges, bár sebzett arcodat.
S bár nagyobb üdv vár immár odaát rám
Szívem bánatos, elválni fáj.

84. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Ebben a világban a legtöbb ember olyan, mint a gyerekek. Az életük egyetlen szinten zajlik, a test szintjén, az itt és mostban. Napról napra haladnak előre, látják az őket körülvevő, anyagi természetű dolgokat, és elhiszik, hogy azokon túl nincs semmi. Csakhogy tévednek. A valóságnak van egy második szintje is, egy spirituális szint, amely ugyanolyan valóságos, mint a fizikai. Áthatja az anyagi világot, és túlterjed azon. Néhány különleges ember rendkívüli érzékenységgel van megáldva, és képes az elméje erejével hidat létesíteni a két valóság között.

126. oldal

>!
julcseee P

– Sosem fogom itt otthon érezni magam! – kiáltott Kit. – Nem érzed, anyu? Van valami ezzel a hellyel, ami…
Nem találta a megfelelő szót, úgyhogy elhallgatott, amíg az épület közeledett, közeledett, végül csaknem rájuk borult. Dan leállította a motort, kiszállt, és megkerülte az autót, hogy kinyissa az ajtókat.
– Itt vagyunk – jelentette be. – Pattanjatok ki! Akár be is köszönhetünk Madame Duret-nek, aztán majd kijövök a csomagokért.
És akkor Kit rájött, mi az a szó, amit kerestt.
Gonosz.

>!
Gothic01

Vajon eladják őket, mint a Vermeert? Így tudta a Madame megvenni Blackwoodot is? Hemingway egy új kéziratából, Kipling egy ismeretlen verséből, egy kottából, ami csakis Chopintól származhatott? Vajon ezekben a napokban épp azokat a CD-ket próbálja piacra dobni Schubert neve alatt, amiket Jules vett fel?

145. oldal

>!
Belle_Maundrell 

A szélben, amely az éjszakát uralja,
Az égen rabul esett csillagok között
Békét keresek, túl a halálon,
mindenbe veszve, mint fény a fényben,
elveszve egy sóhaj árnyán
Ahol holdfénypászmák siklanak a lápon,
s köztük árnyékok, csak a békét várom
és keresem, de a béke nem talál rám.

100-101. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Az álom az ajtaja mögött várakozott, mint a mindent beterítő köd.

136. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat
Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértés
Meg Cabot: Virradat
Stephen King: Állattemető
Stephen King: A ragyogás
Gayle Forman: Ha maradnék
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Rachel Caine: Az üvegház
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos