Karmaváltás 93% 19 csillagozás

Azt szokták mondani, hogy az élet írja a legjobb történeteket. A legizgalmasabbakat, a legérdekesebbeket és a legképtelenebbeket. Lohonyai Dóra történetére ez teljességgel igaz.

Mert ahogyan ő útnak indult Indiába három gyerekkel, akik közül kettő autista, az elég érdekes és merész vállalkozásnak tűnik, nem biztos, hogy sokan utána csinálták volna.

Lohonyai Dóra mindenre elszánt volt, éltette egy bizonytalan remény, egy ígéret, mely szerint egy dél-indiai guru azt állította, hogy meg tudja gyógyítani a gyerekeit. Nem hagyományos értelemben vett gyógyítást ígért, hanem azt, hogy karmaváltással fogja elmulasztani a két gyermeke autizmusát, Tourette-szindrómáját, értelmi fogyatékosságát és figyelemzavarát.
Folytatás: http://konyvutca.blogspot.com/2019/12/lohonyai-dora-kar…

2022

Április 2.-a az Autizmus világnapja,így tudtam, hogy áprilisban Dóra könyveit mindenképpen szeretném újra elolvasni.
Az első olvasás óta figyelemmel kísérem a Facebook oldalát,ahol hasznos dolgokat oszt meg azzal kapcsolatban, hogy ők hogyan élik meg az Autizmust,videó és írásos formában is igyekszik segítséget nyújtani.
Az először írt véleményhez nem igazán tudok mit hozzáfűzni,Dóra hozzáállása példaértékű és támaszt nyújthat a hasonló helyzetben lévőknek.

2021
Kíváncsian vágtam bele a könyvbe.Szintén 3 gyermekem van,szintén 2 autista,fiú-lány.
Kíváncsi voltam,hogy hoz e bármiféle változást az Indiai utazás,bár voltak kétségeim.
Teljesen átérzem milyen 3 gyerekkel utazni,ügyet intézni , vásárolni,vagy akár orvoshoz menni.
Nem is kell feltétlenül hogy Autista legyen a gyermek,és nem is kell feltétlenül külföldre utazni ahhoz hogy akár a legegyszerűbb dolog se menjen könnyen.
Dóra kap egy csodás lehetőséget,a lehetőséget hogy a gyermekei élete jobbá váljon.Hogy könnyebb legyen.
Ezért elutazik egy teljesen idegen országba, idegen kultúrába a 3 nem hétköznapi gyermekével .
Az hamar kiderül,hogy India nem feltétlenül olyan mesés mint amilyennek messziről tűnik,és hogy még kis hazánkhoz képest is nehézkes előre jutni.
Hol sírtam,hol nevettem Dórával.
Nagyon szurkoltam,hogy sikerrel járjon az útjuk.
Az biztos, hogy sok dologban egyetértek vele.
Én is bármit megtennék a gyermeimért,ha a legkisebb remény bukkanna fel,hogy jobbá tehetem az életüket,szó nélkül mennék.
Szívből ajánlom mindenkinek ennek a nem mindennapi nőnek és nem mindennapi gyermekeinek a történetét.

Ezt a könyvet akkor vettem a lányomnak, amikor Indiába készült önkéntesnek. Személyes érintettségem is van, annyiban, hogy egyik barátnőm nagylánya autista, és tudom, milyen életet élnek. Férjével ők is sokat tettek lányukért, és igen, róluk is el tudom képzelni, hogy a jobb állapot reményében elutaznak ők is Indiába, karmaváltásért.
Dórának, az édesanyának, nagy ereje van, fantasztikus ember lehet. Ajándék lenne megismerkedni Vele.

Nagy öröm volt olvasni egy ilyen elszánt édesanyáról, aki ennyi viszontagságon át is keresztülvitte a tervét a gyógyulásba vetett hite miatt.

Nehéz olyan könyvről értékelést írni, ami valódi, megtörtént eseményt dolgoz fel.
Még nehezebb úgy írni róla, hogy (nem csak) azért olvastad el, mert te is készültél egyfajta karmaváltásra, bár egyedül, de ebben az országban, s ezt a coronavírus vágta keresztbe.
Lohonyai Dóra élete nem könnyű: elvált, s mindhárom gyermekénél felütötte a fejét valamilyen fejlődési rendelenesség. Amikor valaki azt ajánlotta neki, hogy menjen Indiába, a guru majd segít, ment. Ment, mert hitt, mert hinni akart.
Az ő, valamint 3 gyermeke mindennapjait követhetjük végig a könyvben, naplószerűen, köntörfalazás nélkül.
Rengeteget nevettem a könyvön, és sokszor rökönyödtem meg.
Mindenkinek ajánlom, aki hosszabb időt készül Indiában tölteni – talán nekem is megadatik még valamikor.

Nekem több szempontból is nagyon tetszett ez a könyv. Dóra fogalmazása választékos, humorral tarkított mégis egyszerű és lényegretörő. Indiában is most először „jártam” a könyv olvasásán keresztül és bizony nagyon érdekesnek találtam. India nem kevés kihívást állított az anyuka elé, akinek különben is ott van 3 gyerek és az autizmus.

{{Hogy őszinte legyek, én nem hittem hogy a Guru valóban csodálatos dolgokra képes. Dóra írásán keresztül pedig azt éreztem, hogy ebben Ő maga is folyamatosan kételkedett – és egyre inkább tűnt átverésnek az egész.
Az igaz lehet, hogy bármilyen utazás önmagában rengeteg fejlesztési lehetőséget teremt az új környezet által. De hogy Indiában semmilyen karmaváltásban nem lett részük, az is biztos. Mégis.. hinni, bízni mindig kell. Főleg az ember lányának, aki egyben anya!}}

Összességében le a kalappal Dóra előtt, mert ezt a kalandot még 3 neurotipikus gyerekkel sem lett volna egyszerű bevállalni.

Remek könyv, csak ajánlani tudom. Egy bátor és intelligens nő útja a messzi és titokzatos spiritualitásba, nem csak mentális, hanem fizikai értelemben is. Olvasmányos, izgalmas leírás a távoli Indiáról és annak hétköznapjairól.

Érdekes volt, nem bánom, hogy elolvastam. Minden ilyen jellegű könyv olvasása közben próbálom a magyar valóságba elhelyezni a történetet, és az rögtön feltűnt, hogy az írónőnek anyagi gondjai nem voltak. Igy már érthető a bátorsága, de így is tiszteletre méltó, hogy ebbe, (józan ésszel reménytelen) vállalkozásba bele mert vágni 3 gyerekkel, egyedül. Hihetetlen kaland volt ez a pár hónap számukra, bárhogy is alakul a sorsuk. De azért valljuk be őszintén, sokakból szintén nem hiányzik a bátorság, a kalandvágy, de pénz nélkül valósággá a többségnek sosem válik.

Kicsit csalódtam, de lehet, hogy csak azért, mert valami nagyon másra számítottam.
Valahogy sokkal lendületesebbnek képzeltem el egy könyvet, amiben egy egyedülálló anya két autista (és egy egészséges) gyerekkel próbál boldogulni Indiában (miközben tudom, hogy egyetlenegy autistával is milyen kalandos néha egy panelben a harmadikon… kettőnknek).

De a legnagyobb bajom az volt, hogy a Karmaváltás igazából egy kinyomtatott blog, és ez sokszor érződik. Szerencsésebb lett volna az anyagot – ami blogként működött – átszerkeszteni könyv formátumba, mielőtt a nyomdába kerül.

Azért érdekes olvasmány volt.

Update: mivel nem vagyok túl spirituális (vagy legalábbis egészen másként, mint Dóra), a reménykedésről szóló részek miatt sem tudtam kellően élvezni a történetet.

Szuper könyv.
Akinek tetszett, annak ajánlom még Rupert Isaacson Lóháton c. könyvét és annak folytatását.