„És ​köntösömre sorsot vetettek…” 102 csillagozás

Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…” Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

Lloyd ​C. Douglas újszövetségi korban játszódó történelmi regénye a római katona, Marcellus Gallio történetét beszéli el. Hozzá kerül a sorsvetés után a keresztre feszített názáreti Jézus köntöse. Az események azonban nem hagyják nyugodni Marcellust. Rabszolgájának, Demetriusnak köszönhetően útnak indulnak, hogy megtudják, mi az igazság a különös köntössel és korábbi tulajdonosával kapcsolatban. Kitalált történet a keresztyénség gyökereiről, értékekről, spiritualitásról és hitről, amelybe elevenen szövődnek a Biblia ihletett igéi arról a Krisztusról, aki tanításával, életével, halálával és feltámadásával zsidót, pogányt, katonát, rabszolgát és a mai olvasót is képes megszólítani, és új, teljesebb útra indítani.

„Melas az ajtó felé ballagott. Demetrius, azt gondolva, hogy már elment, elővette a köntöst, és kiterítette a fáklya fényénél.
– Mi az ott nálad? – kérdezte Melas az ajtóból.
– Az ő köntöse – felelete Demetrius meg sem fordulva.
Melas visszajött,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1942

>!
Kálvin, Budapest, 2018
740 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635584086 · Fordította: Fükő Dezső
>!
Kálvin, Budapest, 2008
740 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633008539 · Fordította: Fükő Dezső
>!
Kálvin, Budapest, 2000
740 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633008530 · Fordította: Fükő Dezső

7 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Marcellus Gallio


Kedvencelte 36

Most olvassa 5

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Mindian>!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

Először is szeretném megjegyezni – azzal a szándékkal, hogy véleményezésem zárszava ne egy negatívumot megfogalmazó kritika maradjon –, hogy ez a regény igazán megérdemelte volna a helyesírási hibáktól mentes kivitelezést és az ennél jóval színvonalasabb fordítást.
Meggyőződésem, hogy egy könyv értékelésére jelentős hatást gyakorol az olvasás időzítése, így a Húsvét ezt a regényt is talán még varázslatosabbá tette.
Gyönyörű, lebilincselő írás, melynek főszereplője a vallásokat alapjaiban elutasító, szkeptikus, ugyanakkor a krisztusi tanokat és csodákat kutató, előkelő, nemes lelkű római tribunus Marcellus és hű, görög rabszolgája Demetrius. Alá-és fölérendeltségi viszonyukat felülírja a köztük kialakult baráti testvériség. A történetvezetés, a leírások, a belső monológok olyannyira színesek, hogy azonnal feloldják a könyv terjedelmével kapcsolatos kezdeti fenntartásokat. Douglas regénye által csodálatos olvasmánnyal és meggyőződéssel lettem gazdagabb. Szeretettel ajánlom.

ritusss>!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

A Merítés ajánlatára kezdtem el olvasni és nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet. Sokat adott nekem az elmúlt hónapban: ismeretet, gondolatot, hitet. Jó volt visszamenni az időben, olvasni Jézus koráról, az akkori gondolkodásról. Megtetszett ez a stílus, remélem találok még ehhez hasonló keresztény regényeket!
Köszönöm @Sytka!

9 hozzászólás
Farkas_Szonja>!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

Lebilincselően izgalmas keresztény regény, amelynek középpontjában Jézus egyszerű köntöse áll, amelyre a római katonák sorsot vetettek. A köntös egy befolyásos római család sarjának, az ifjú Marcellus Gallio tribunusnak a tulajdonába kerül, nem véletlenül, ő volt az, aki Pilátus ítéletét gyakorlatba ültetve, katonáival keresztre feszítteti a Megváltót. Marcellusra nagy hatást gyakorol a szőttes és eredeti tulajdonosa, egyre növekvő bűntudatába pedig beleőrül. Feloldozást csak júdeai útjától remélhet, ahová Tiberius császár parancsára Jézus tanításait, cselekedeteit megismerni utazik.
Útja során találkozik Krisztus követőivel, megismeri az Isten nevében véghezvitt csodáit, és bár végig a racionalitás fátylán keresztül szemlélődik, óhatatlanul szembesül a szeretet hatalmával. Marcellusból igazi keresztény válik a regény végére, az olvasó pedig feltöltődik emberségből, jóságból, szeretetből és nem utolsósorban hitből.

encus625 P>!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

Régóta várólistás volt, az utóbbi időben nincs könyvtár, így megrendeltem egy használt példányt és nem bántam meg.
Marcellus nagyon komoly változáson megy át, ahogy római katonából kereszténnyé lesz. A könyvben hiányoltam egy kicsit a kalandot, az izgalmat. Hiába voltak benne ilyesmi részek, nem voltak igaziak, mert nagyon hamar megoldódtak, így nem nagyon lehetett a szereplőkért izgulni. A környezet, a Jézus korabeli élet, a római polgárok élete és a korai keresztények mind fontos részei a könyvnek. Tetszett az író stílusa, a leírásai. Demetrius volt a kedvenc szereplőm.
Hosszúra nyúlt az olvasásom, de nem a könyv hibája, mostanában keveset tudok munkanapokon olvasni.

>!
740 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633002133
eszterka2>!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

A könyvek közül amit eddig olvastam, ez az első olyan kitalált történet, ami igaz:)

havas>!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

Önmagát minősíti a könyv. Minden egyéb csak fölösleges szóhasználat volna.

erzsok>!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

Hirtelen nem is tudom, hogy mit írjak. Rég volt ilyen nagy hatással rám könyv. Becsuktam, és az első gondolatom az volt, hogy azta.
Hívő vagyok, de ha nem lennék az, a történet közben biztos megtértem volna. Nagyon tetszett, ahogy a főszereplőn keresztül kételkedhetünk, kérdéseket tehetünk fel és végül keresztyének lehetünk, akik vállalják is hitüket, sőt mi magunk leszünk a víz. A víz, amelytől kikelnek a gyökeret eresztett magok, hogy később zamatos gyümölcsöket teremjenek.

1 hozzászólás
András_a_László>!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

Régen olvastam, de akkor sokat jelentett nekem. Visszagondolva, tényleg egy kicsit szájbarágós volt, de szerintem nem volt egy kicsit sem gáz. De az viszont különösen tetszett amikor a főszereplő a csodák után kutatott, mindig talált egy realista indokot, ami, még isteni bevatkozás nélkül is felfogható, nagyon hihetetlen és ritka dolognak. Ajánlanám olyan istenkereső, kereszténység felé húzódó emberkéknek, mint amilyen én vagyok (még most is :D )

Virágszépe>!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”

Marcellus, római katona sorsát követhetjük, miután teljesíti a parancsot, megfeszítik Jézust.
Krisztus köpenyére sorsot vetnek, mely Marcellusé lesz. Az általa elkövetett bűn nyomasztja, önmagát kell megismernie, a lelkében felmerülő erkölcsi kérdésekre keresve a választ útnak indul. Nagyon érdekes, kalandos regény, mindvégig izgalmas, elgondolkodtató az olvasó számára is. Nehéz róla írni, mert a hit annyira személyes, az író nagyon szépen, egyszerűen fogalmazza meg, hogy ez az érzés mennyire fontossá válhat minden ember számára. A lelkiismeretes, igaz emberek hatással vannak életünkre.


Népszerű idézetek

Viki77>!

Vihart támasztani sok isten tud, ez az egy ért ahhoz, hogyan kell megszüntetni…

583. oldal, 20. fejezet

Erdei_Virág>!

Nincs hiúság, ami úgy ártana egy ember jellemének, mint a saját jócselekedetén érzett büszkeség! Legyen büszke az izmaira, a fürgeségére, az erejére, az arcára, a céllövő készségére, az ügyességére, a teherbírására: ez közös gyarlóság, amely mindnyájunkban meglehet. De ha valaki a jóságával kérkedik, az nagy csapás.

358. oldal

Erdei_Virág>!

– Őrült? – faggatózott tovább az athéni, aki mellette baktatott.
– Nem.
– Király?
– Nem – mormogta Demetrius elgondolkozva –, nem király.
– Akkor hát micsoda?- sürette az athéni, akit bosszantott a korinthusi zárkózottsága.
– Nem tudom – motyogta Demetrius, s hangja töprengést árult el -,de…sokkal több, mint egy király.

111. oldal

Erdei_Virág>!

Talán ez a Jézus sem hiába vesztegette az életét. Ha azt akarjuk, hogy valaha is jobb világban éljünk, hát annak el kell kezdődnie valamikor, valahol, nem? Hátha most kezdődött el.

684. oldal

Mindian>!

Az igazságra való képesség nem megvetendő dolog. Az emberek szívesen fogadják barátjuknak azt, aki többre becsüli az igazságot a földi javaknál. Szinte minden ember szeretne becsületes lenni, de az igazság lelkét nem nyerheti el az, akinek a szíve a földi dolgok után sóvárog. Ezért tódultak az emberek az után az ács után és lesték minden szavát: megvolt benne az igazság lelke.

321. oldal

Agawe>!

– Szabbath van ma, uram – felelte Paulus. – A zsidóknak nem szabad utazniok a hét utolsó napján. Tiltja a törvényük.
– Egyáltalán nem mozoghatnak?
– Hát gyakorlatilag nem. Elmehetnek egy kis darabon, amit egy szombatnapi járóföldnek neveznek, az az kétezer rőfnyire. […]
– Nagyon kényelmetlen – jegyezte meg Marcellus közönyösen.
– A szegény népnek az – nevetett Paulus. – De a gazdagok, mint rendesen, itt is megtalálják a módját, hogy megkerüljék a törvényt.
– Hogyan?
– Hát, uram, ahogy ők értelmezik ezt a rendelkezést, minden olyan hely, ahol valakinek valamilyen birtoktárgya van, lakóhelynek számít. Ha egy gazdag ember szombaton meg akar látogatni valakit, aki tíz mérföldnyire lakik, egy nappal előbb előreküldi a szolgáit s azok kétezer rőfnyi közökön letesznek az útra olyan apró tárgyakat, mint egy öreg saru, egy repedt fazék, egy elnyűtt pokróc, egy tekercsorsó, s így előkészítik az utat törvénytisztelő urunknak.

102-103. oldal, 4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: zsidók
Mindian>!

Mintha Jézus kezébe vett volna egy pénzverő mintát meg egy kalapácsot s lelkének képét ráverte volna erre a galileai aranyra, hogy ezzel országában érvényes pénzzé formálja őket. Ennek az embernek életben kellett volna maradnia! Alkalmat kellett volna kapnia arra, hogy több emberre is hatással lehessen! Ha ilyen szellem kaphatna lábra, az egész világot alkalmas lakóhellyé tehetné a jóakaratú emberek számára. De Jézus meghalt.

357. oldal

múdúr>!

Néha olyan erősen érzem a jelenlétét, mintha közvetlenül mellettem állna.[…] Ez megőrzi az embert abban, hogy becsületes maradjon. Nincs kísértése arra, hogy bárkit is becsapjon, bárkinek is hazudjon vagy megbántson akárkit, mert nem tudhatja, mikor áll meg mellette Jézus.

470. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Steven Saylor: A hét csoda
Barbara Wood: Lélekláng
Tyll J. Pollman: Farkasok születése
Simon Scarrow: A sas hóditása
Richard Blake: Róma
Steve Berry: A templomosok öröksége
Bjørn Andreas Bull-Hansen: A dán horda
Simon Sebag Montefiore: Vöröslő ég a Don felett
Colin Falconer: A Selyemút