Vidám ​temetés 216 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Alik, a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a „furcsa családot” összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát.

Eredeti cím: Весёлые похороны

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Magvető, Budapest, 2018
168 oldal · ISBN: 9789631436938 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2016
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631424843 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2013
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631424843 · Fordította: Goretity József

5 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 7

Most olvassa 12

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

fióka P>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Namármost, két nagyon egyforma könyv után túlzás lenne kijelenteni, hogy ez valami fixáció, de azért az mégiscsak feltűnő, hogy Ulickaja valami megmagyarázhatatlan módon vonzódik az olyan történetekhez, ahol a központi szereplő egy férfi, általában és megkerülhetetlenül művész, akit nők vesznek körül kisebb-nagyobb tömegekben, akik mind szerelmesek és hűségesek, képesek elviselni a konkurenciát is, sőt, megkockáztatom, abnormális módon támogatják is egymást, mert mindnyájuk életét a nagy és utolérhetetlen művész és férfi iránti rajongás tölti ki. Ezek a csodálatos asszonyok, akik mind-mind erősnek vannak feltüntetve, holott valójában áldozatok, akik tulajdonképpen gyűlölnek és szenvednek, de valamiért mégis kitartóan jelen vannak és csinálják és csinálják és az utolsó pillanatig csinálják, rémületesek. Ez nekem magas, bevallom, valószínűleg azért, mert a kommuna- és bigámistaszellem teljes mértékben hiányzik belőlem, és a bajtársiasságot nem az ugyanazon a péniszen való osztozkodás jelenti számomra.
Lássuk csak tovább: hogy emigránslét? Hát, hol is? Amit leír és bemutat, a világ bármely sarkában lehetne, értve ezalatt Oroszországot is, és a haverok és ismeretlenek boldog gyülekezetét. Lehet, hogy azért nem tudom átélni és átérezni azt, hogy ez itt az emigránsok életének prezentálása akar lenni, mert jómagam is világéletemben emigránsnak éreztem magam a saját szülőföldemen, valamint nagyon sokáig tartoztam hatalmas baráti körbe, akik egy része pontosan úgy élt, ahogy Alik és társai. Otthon. Szóval ez sem igazán sikerült. Mint ahogy a zsidóság bemutatása sem, az enyhe keresztény-zsidó konfliktus sem és semmi sem. Ez egy semmilyen regény. Sikerületlen.

5 hozzászólás
KBCsilla P>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Érdekesen megformált volt ez a történet, ami nem mellesleg, engem határozottan megfogott minden megfogalmazott kritikám ellenére.
A címadó esemény került a legvégére, és az egész könyv az odavezető útról szólt.
Nem volt ez így rossz, sőt, számomra kifejezetten tetszett az újdonság varázsa.
A legjellemzőbb kifejezés, ami közben folyamatosan járt a fejemben, és a végén az írónő tollából is „elhangzott”, az a tarkabarka társaság volt.
Ez a társaság valóban az volt, meglehetősen tarkabarka.
Amit sajnálok, azok a felületes, majdhogynem érzelemmentes kapcsolatok voltak, a mindenki mindenkivel van, és mégsincs senki senkivel sem.
Ezért csak társaság, és nem család, nem barát, hanem csak és kizárólag összeverődött társaság. Az emberek jönnek, mennek, eltűnnek, majd újra feltűnnek.
Valóban csak az emigráció köti össze őket, Moszkva sorsa, lesz-e polgárháború, avagy nem.
A pénz nem játszik szerepet, mint ahogyan a presztízs sem, minden lesz úgy, ahogyan lesz.
A napok jönnek, mennek egymás után, életek születnek, majd halnak.
Minden úgy jó, ahogy van, mindenki mindent elfogad.
Olyan minden mindegy alapon folyik az élet.
Meg a halál.
És a vodka.

robinson P>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Első találkozásnak kissé lehangoló. Keserédes, de van benne valamiféle ironikus humor. Az alapötlet nagyon tetszett. Aki valaha is fontos volt az élete egy szakaszában, együtt segítik könnyebbé tenni a visszafordíthatatlant.

29 hozzászólás
Iustitia>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Körülbelül két éve ilyenkor olvastam a Szonyecskát. Túl sok idő telt el azóta, így sajnos az írói vonásokra nem emlékszem, viszont arra nagyon határozottan, hogy imádtam. Aztán visszaolvastam, amit írtam róla akkor, és bár a történetet továbbra is homály fedte, kezdtek megjelenni ködös emlékképek a hangulatáról. Úgy gondoltam két éve, hogy Ulickaja tökéletes író, és azonnal el akarom olvasni az összes könyvét. Persze nem így működik, jöttek más művek, más írók, de most először azóta tényleg itt voltam és a kezemben tartottam a Vidám temetést, amit az akkori lázban vettem meg és azóta is csak a polcot nyomta.
Egyrészt azt kívánom, bárcsak akkor rögtön elolvastam volna, mert talán a Szonyecska alatti bizsergető érzés, ami napokig bennem volt, feljavíthatta volna. Vagy inkább milyen jó, hogy nem akkor olvastam? Így legalább a Szonyecska élményét nem rontottam el. Mert a Vidám temetés valójában nem vidám, de még csak nem is jó hangulatú, nyilván, viszont a negatív, halál-hangulat sem olyan erős, hogy megüsse az ingerküszöböm. Így válik semmilyenné. A temetés az egyetlen, ami valós, mert nem csak az a két oldal temetés itt, hanem az egész könyv egyféle búcsú, eltemetése a szép és csúf emlékeknek, amik egymáshoz kötik az embereket, főként a haldoklóhoz előző szeretőit, barátnőit, feleségeit és egyéb nőket az életéből. Ahogy vékonyodik a szalmaszál, amin lóg Alik, úgy távolodnak el kényszerűségből tőle egykori kedvesei, hogy könnyebb legyen a búcsú. Mindenki ott sürög-forog körülötte szürreális módon, de érzelmeikben máshol járnak. Van valami érdekes ebben a regényben, de nem talált meg egészen.

morin5>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Egy korábban USA-ba emigrált haldokló, zsidó, orosz festőművész esete a nőkkel. Agonizálások közti visszaemlékezések a művészet – sors – hit útvesztőire.

Ulickajával nagy bajban vagyok, mert egy kiváló szerző, csak épp pillanatok alatt képes belőlem felszínre hozni és regényhosszig tartósítani a témái és a szereplői iránti egyetemes érdektelenséget. Mondom ezt így, négy könyve után.

De nem lennék igazságos, ha nem említeném meg, hogy adott egy remek ötletet, amit halálom esetén megvalósítok, hogy mindenki hidegrázást kapjon a toron.
(Amúgy meg a halállal nem viccelünk. Pont.)

AeS P>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

A volt-nak bizonyára vannak egyéb szinonimái, amiket egy bekezdésen belül fel lehetne használni, kezdjük ezzel, főként, mert szerintem ez inkább fordítási kérdés
Folytassuk azzal, hogy vagy a hely volt kevés, vagy a szereplő sok, de nem mindig tudtam követni, hogy ki kivel van, mit csinált, merre járt. Sőt, néha azt sem, hogy milyen nemű. Valentyina és Irina története nagyon tetszett, de a többiekből nem is kaptunk semmit, mintha nem is lennének egyéniségek, csak töltelékek a husi körül (lásd még @fióka remek értékelését). Na meg a szörnyű kamaszkor, szegény T-shirt (miért ez a neve? Miért?), akiről szintén szívesebben láttam volna még egy-két történetet, mintsem hogy ilyen elnagyolt figura maradjon.
Szóval ez már csak ilyen háromcsillagos marad, de jó tudni, hogy van ott jobb, ahonnan ez jött.

1 hozzászólás
ÁrnyékVirág P>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Annyira nyomasztó volt ez a rövid kötet, mint a forró, állott levegőjű padlásszoba, ahol Alek haldoklik, miközben sorra megjelennek elbúcsúzni a régmúlt szerelmei. Mint egy forgószínpadon.
Történet nem nagyon van, inkább apró kis mozaikok, fényképek, amelyekből felvillan egy-egy élet – az orosz bevándorlók mindennapjai Amerikában. Sok vodka és narancslé elfogy, megjelenik a rabbi meg a pap is, mert minden jelenlevő nő akar egy darabot magának az Alek halálából is.
Nem tudom megmagyarázni, hogy miért tetszett. Nem is akarom. Majd még olvasok Ulickaját.

Boritek70 P>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Első könyvem az írónőtől, és kortárs orosz irodalommal kapcsolatosan sem rendelkeztem tapasztalatokkal, de ez az első egész kellemesnek bizonyult. Olvasás közben az abszurd helyzetektől és a még abszurdabb szereplőktől olykor olyan érzésem volt, mintha Rejtőt olvasnék (valahol még az orosz hússaláta is felbukkant) :). Persze a történet nem annyira könnyed… az emlékek fel-felvillannak, mint a kihunyó tűzben a parázs, és mire teljesen elhamvad, valahogy nem is leszünk olyan szomorúak…. Alik is igy szerette volna…

pikkupilvi P>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Ez a sokszínű, bohém, kavargó poliamor felállás rettentő idegen számomra, de ettől még lehetne érdekes. Sajnos inkább fárasztott, valószínűleg nem jókor talált meg a könyv.

Lulu88 I>!
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés

Csak most ismerkedtem közelebbről Ulickajával, évekkel ezelőtt még csak szemezgettem vele a polcon. Ám nem mindig tudtam hova tenni az érzéseimet a művével kapcsolatban: nem negatív értelemben, de szoknom kellett, lassan, óvatosan keltette fel azt a fajta érdeklődést, ami aztán egyenletes tempóban kitart végig, elfogadtatta azt a nem könnyű témát, amit egy szerettünk haldoklása jelent, realizmusa a nem hétköznapival keveredett, és átlengte a dolgok megváltoztathatatlanságának melankóliája.
Amerika nagyvárosába, egy műtermi lakásba helyezni orosz-zsidó emigránsokat, már ez izgalmas alaphelyzet, e kettő, tökéletes ellentétben álló kultúrának a találkozása. És az a sok nő, aki mind valamilyen módon kötődik a főszereplő Alikhoz, ehhez a bohó életművészhez, ők mind szerették, és ez a sok különféle szeretet mind megfért valahogyan egy helyen. Jót tett, hogy az írónő egy-egy adandó alkalommal elmesélte a szereplők életútját, visszapillantott a múltba, és így én egyre közelebb kerültem, a kép pedig egyre kerekebb lett. A Halpiaci reggelt kiváltképp élveztem. Volt valami megrázó és romantikus abban, ahogy egyszerű gyarlóságukban ábrázolta az embereket, hogy az abnormalitást súrolva mégis minden magától értetődőnek tűnt, melodráma nélkül. Alik búcsúzása megható, egy igazi gesztus, kicsit én is úgy éreztem, még a sírból sem szeretné, ha bárki is szomorkodna.
Kíváncsivá tett, olvasnék még Ulickaját.

>!
Magvető, Budapest, 2016
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631424843 · Fordította: Goretity József

Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

(…) a legfőbb és legkivételesebb dolog, ami belőle áradt, az abban való tökéletes bizonyosság volt, hogy az élet a jövő hétfőn fog kezdődni, a tegnapi napot teljesen ki lehet törölni, különösen akkor, ha nem volt egészen sikeres.

Sárhelyi_Erika I>!

Biztosíthatom, hogy hitetlenek nincsenek. Különösen nem az alkotó emberek körében. A hit tartalma különböző, és minél nagyobb valakinek az intellektusa, annál bonyolultabb a hite formája.

1 hozzászólás
Goofry P>!

Ebben a házban valami miatt mindenki „csavarhúzót” – narancslevet vodkával – kezdett inni…

33. oldal

16 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Nyinka, aki egy szót se tudott angolul, rögtön Amerikába érkezése után elkezdett franciául tanulni. Volt ebben valami egyedi, csak rá jellemző idiotizmus.

Sárhelyi_Erika I>!

– Keresztelkedj meg, és akkor minden jó lesz, a gyógyítás is segít. (…)
– Nyina, nekem semmi kifogásom a te Krisztusod ellen. Még tetszik is, habár a humorérzékével nem volt minden rendben. Tudod, a helyzet az, hogy én magam is egy okos zsidó vagyok. A megkeresztelkedésben pedig van valami ostoba, valami színpadias. Én pedig nem szeretem a színházat. Én a mozit szeretem. Hagyjál engem békén, kiscicám.

Danó>!

A cirkusziskola nem akármi: igazi foglalkozás, nem valami PhD.

37. oldal

Boglárka_Madar P>!

Ahhoz a furcsa emberfajtához tartozott, amelyik úgy szeret bele valamely idegen országba, hogy egyszer sem látta, csupán régimódi, ráadásul rosszul fordított könyvek alapján.

99. oldal

2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

– Valentyina, habár nem mondhatni, hogy túlságosan jól ismerjük egymást, azért elárulom. Newton második törvénye itt így hangzik: mosolyogj, de a seggedet azért ne tartsd oda…

egyszerű_teremtés>!

– Ó, ez a kurva hatalom, hogy pusztulna el egészen. Ráadásul az összes vodka elfogyott…

Sárhelyi_Erika I>!

Az operához olyan jól illik a bársony, mint virslihez a sör.


Hasonló könyvek címkék alapján

Melania G. Mazzucco: Vita
Erich Maria Remarque: Az ígéret földje
Domnica Radulescu: A trieszti gyors
Szergej Dovlatov: A kihelyezett tagozat / Válogatott elbeszélések
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
Vladimir Nabokov: Másenyka
Tibor Fischer: A béka segge alatt
Herta Müller: Szívjószág
Jan Novák: Betonszívű nagyapám
Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma