Történetek ​állatokról és emberekről 74 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Egy Magányos Egér, egy Ignáciusz nevű macska, Zellő, a csikó, Antverpen, a veréb és még sokan mások bukkannak föl Ulickaja mesés történeteiben. A népszerű orosz írónő a gyerekeknek is ugyanúgy mesél, mint a felnőtteknek: komolyan, de játékos fantáziával, lebilincselően, sok szeretettel.

Eredeti cím: Истории про зверей и людей

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2009
76 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427448 · Fordította: Kisbali Anna · Illusztrálta: Lakatos István

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

ügyvéd


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Bevallom, nem tudtam Ulickajaról, hogy meséket is írt, eddig regényei, novellái szerettették meg velem az írónőt.

A kötetben megjelent 3 meséje nemcsak célcsoportja, a gyerekek számára nyújt élvezetes órákat, sok vidám – olykor igazán megható jelenetet, hanem nekünk, felnőtteknek is.

A szerző tehetsége e téren is megmutatkozik, remek érzékkel jeleníti meg történeteiben az emberi kapcsolatok sokszínűségét, sokrétűségét, s mint a cím is elárulja, elsősorban rólunk, emberekről szól, habár a szereplők állatok, ill egy növény is akad köztük, Vászja, az ezerjófű.

Élvezetes, izgalmas, tanulságos és megindító mesék gyűjteménye ez a kötet, melyek egy-egy mozzanatát Lakatos István bájos illusztrációi jelenítik meg, teszik érzékletesebbé.

Ajánlom a kötetet nemcsak gyerekeknek!

GTM P>!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Valahogy elmaradt az értékelés, amikor olvastam a könyvet, most meg csak töröm a fejem, hogy megpróbáljam felidézni a különlegesebbnél különlegesebb mesefigurákat, akikkel Ukickaja benépesíti történeteit. Csak benyomások maradtak bennem, ezeket próbálom szavakba önteni.
Ulickaja valóban úgy mesél a gyerekeknek, akár a felnőtteknek. Hétköznapi helyszínekből kerekít különleges mesei díszletet, hétköznapi állatokból érdekes, ám nagyonis emberi karaktereket. Mesehőssé válik itt egy cserép kókadt ezerjófű csakúgy, mint a nehéz sorsú százlábú. A történetek lebilincselőek, néha meghökkentően szokatlanok. A gyerekek is élvezik ezeket a furcsa meséket, de igazából a felnőttek tudják értelmezni. Aki figyelmesen olvas, az megfejtheti az állatfigurák által megjelenített emberi sorsokat. Ulickaja, mint mindig, most is végtelen empátiával ábrázolja szereplőit. Ezért szeretem leginkább az írásait.

Molymacska>!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Még páromnak vettem a könyvet, aki rettentően szereti Ulickaja könyveit, de gondoltam, elolvasom a könyvet én is. Nagyon furcsa élmény volt, jó és rossz értelemben is.
A három történetre mindenképpen igaz, hogy roppant orosz. Mármint megvan benne az a mentalitás, amit mondjuk a nyugati könyvekben ennyire erősen nincs meg:az élet és a gyermek szentsége, az összetartás, az a fajta kifordított humor, ami nagyon valós, és szívből nem tud az ember nevetni rajta.
Mindegyik történet egy állatos mese, melyben az ember szerepét átveszi egy állat (és az állat szerepét az ember), és így állatosan, kicsit máshogy, próbál tanítani, átadni az alapvető tudást az életről. Számomra néha túlzás is volt, például a harmadik történetben, de alapvetően nagyon egyszerű, mégis kedves történeteket olvashatunk.
Az illusztráció nagyon furcsa: bizarr lényeket mutat meg, sötét, baljós az egész. Lakatos István kitett magáért, hozza a saját stílusát, de közben alkalmazkodik az orosz mesékhez, a történet furcsa, bizarr fordulataihoz.

Az alábbiakban pedig a mesékről egyenként is írnék:

Történet Ignáciusz macskáról, a kéményseprő Fegyáról, és a Magányos Egérről Aminek a címe lehett volna az is: Történet egy magányos és gonosz emberről, aki meg akar ölni egy egeret, és Ignáciuszról, a lusta macskáról Nagyon egyértelmű volt, hogy az egér az embert szimbolizálja, a rengeteg munkával, a gyűjtögetéssel és az , hogy meg akarja fogni (esetleg megölni) az egeret, az a teljes lehetetlenség, hiszen Fegya mégis az életet szimbolizálja.
Nagyon aranyos volt a macska, akinek bár nem volt jó sorsa (Magányos egér miatt), mégis sztoikus nyugalommal tűr mindent. (és hát macska, hogy nem lehet nem szeretni?).
Ez a kifordított mese picit vicces is, de még jobban próbálja megmutatni az emberi viselkedés negatívumait, a problémákat és a végén a lehetőségeit.

Történet az öreg Kalácsovról, Kedvesről, a sírós kancáról, és Zellő csikóról Ez a mese fantasztikus volt! nem is maga a történet miatt, inkább amiatt, mert megjelenik benne a cirkusz: a csoda, amit az átlag ember nem érhet el. Szintén egy kifordított világ, ahol a ló nem is tudja, hogy miért különleges, átlagosnak veszi zseniális tudását. Érdekes szemlélet, ami sokakban megvan.

Történet Antverpen verébről, Mihéjev macskáról, Vászjáról, az ezerjófűről és Marija Szemjonovna százlábúról meg az ő családjáról Nevelési tanácsadás orosz módra. Az elején nagyon tetszett a történet, hiszen bemutatja a szereplőket, akik alapvetően kedvesek, aranyosak, bár nehéz sorsúak. A történet összehozza őket, majd a viszonylag jó sorból újra nehezebb sors lesz, hiszen jönnek a százlábúgyerekek, akiket meg kell nevelni vagy egyáltalán enni kell adni nekik. Vászja ez esetben a nagypapapát szimbolizálja mozgásképtelenségével és tudásával, Mihéjev a férfit, aki erős, munkába megy és hazaérve fáradt, míg Antverpen a nő, aki alapvető dolgokat megteremti: gyűjtöget, vizet hoz, elrendez mindent, főz és takarít.
Be kell vallanom, én már a felénél azt vártam, hogy mikor fogja valaki meggyilkolni a gyerekeket, és amikor megjelent a könyv, szerintem a macska is arra gondolt, hogy rá kellene borítani, és akkor probléma meg lenne oldva. ettől függetlenül a lezárás szép, hiszen megmutatja az élet körforgását és a nevek fontosságát, de valahogy túl hosszú volt a mese, hogy örülni tudja a végének.

Érdekes mesék, az biztos, bár nem hiszem, hogy gyereknek felolvasnám őket. Felnőtt fejjel viszont érdekes társadalom és családkritika, állatokkal, és ami nagyon fontos: macskákkal.

krlany I>!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Aki egy vidám mesékből álló csokrot vár királylányokkal és hőslovagokkal, az csalódni fog. Ennek a könyvnek a szereplői bár jórészt állatok, hétköznapi „emberi” gondokkal küzdenek. Az egyikük tanulni szeretne és ehhez a városba kell költöznie, a másikuk magányosan él, ideje nagy részét képeslapok írásával tölti, meg azzal, hogy az összegyűjtött vagyonkájára vigyázzon, a harmadik könyvből tanul gyereket nevelni, de folytathatnám tovább is a sort.
Az élet komoly dolgairól ír Ulickaja; családról, barátságról, önzetlenségről, fájdalomról és szeretetről. És teszi mindezt olyan szép nyelvezettel, hogy csak úgy siklik a szem a sorokon. Egyetlen gondom van a könyvvel: kevés benne a történet.
Amit viszont imádok a kötetben, ahogy @elefes Ulickajára hangolódott. @elefes borongós stílusa passzol Ulickaja melankolikus szép szavaihoz, és ahol megjelenik Ulickaja finom humora, fantáziája kibontakozik, ott ez egyből megjelenik @elefes képein is, a maga sajátos módján reflektálva rá. Elég csak a fagyis jelentre gondolni, majd megnézni az illusztrációt, ahol kis kiegészítő elemként, még a békebeli időkből maradva, gyermekkorunk nagy kedvence, a kakasos nyalóka hivatott arra, hogy rámutasson, ha még nem éreznénk eléggé, ez a mi mesénk is…
http://kulturleny.wordpress.com/2014/01/20/tortenetek-a…

Szávitrí>!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Nagyon tartalmas mesék. Nem is értem, hogy tud valaki ilyen kevés szóval ennyi mindent mondani. Azt hiszem, rajongó lettem. :)

3 hozzászólás
Goofry>!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Hogyan-hogynem, de úgy esett, én biza mesekönyvre fanyalodtam!
Nem vagyok egy nagyfogyasztó, de hát így rendeltetett. ;)
Hisz nem volt mostanában erre példa a praxisomban. Aszonták a molynyelvek: épp itt lenne az ideje, így hát „halált megvető bátorsággal” nekirontottam ennek a kis kötetnek. No, az első történet után, mintha falnak futottam volna, úgy bicsaklott meg a lendületem. Nem tetszett a skatulya-mese esetleges szereplőivel és sótalan sorsukkal. Félretettem az egészet. – Lám, mondok magamnak: ugyi, nem nekem való az ilyen 'sótájmos mese!

Még szerencse, hogy nem adom fel egykönnyen, mert második, óvatosabb nekiereszkedésemre a kancás-csikós történet már igazi kedvenc lett. Olyan vérbeli, Ljudmilás humorral megírt, szerethető hősökkel játszó kedves fabula. Azonmód, egy szuszra végezvén a vékony mesetárral, ilyesféleképpen állottam aztán a harmadik, befejező történettel is.
Egy életem-egy halálom, immáron a mesebéli hárompróbát kiállottam, és számomra az arany középső volt a legkedvesebb.

Látom ám, ahogy Ulickaja magához emelve a gyerekséget úgy mesél nékik, hogy komolyan veszi józanul gondolkodó voltukat. Nem gügyög, nincs mézesmáz, csupán egy-egy fantázisdúsan kerek tere-fere-mese, úgy biza!

Aztán meg, tudjátok-e, hogy Név nélkül nem faragható jóhéroszi karakter?
Káktyibjázávut? – Mindnyájuk, vagyis a történetekben elnevezett szereplő hívó szava számomra telitalálat, a legis-leg-leg: Zellő csikó vót. :)

Jelentem, a madár-járta Óperenciáról innen, a könyv elvégezte feladatát, úgy lehet, végig is olvastam. Aki meg nem hiszi járjon a végire!
„Ez aztán a nagyszerű gondolat!”

7 hozzászólás
Kek P>!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Állatmese köntösbe bújtatott embermesék. Egyediek, érdekesek, mégsem okoznak felhőtlen örömet, hiába fordul minden jóra a végükre. Nekem az utolsó tetszett a legjobban, de biztos túl kegyetlen szívű vagyok, mert nekem simán belefért volna egy-két százlábú csecsemőhulla is. Mindenesetre Karinthy százlábúja mellé odapárosítom ezt is, bár ott csak 5 gyerkőc akadt a családban és a cipőkkel volt csak gond, itt meg egy-két nadrág is hiányzott, az apán kívül. A rajzok összességében tetszettek, az állatfigurák inkább, mint az emberek, főleg ha a másik ilyen történetes Ulickaja-Lakatos könyvhöz viszonyítom.

Uzsonna >!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Nagyon találó a cím: Történetek állatokról és emberekről. Egy kezemen megtudnám számlálni, hány ember szereplője van a 3 mesének. De tudjuk jól, hogy az állatmesék igaziból az emberekről szólnak, nagy tanulságokat szolgáltatva nekik. Hát én az embert láttam ezekben az állatokban, s bizony felfedezni véltem bizonyos tipikus(?) emberi sorsokat, amelyeket nagyon jól ábrázol Ulickaja.
Mindegyik mese hozta a maga tanulságát, számomra a legkedvesebb a 2. volt szeretni való karakterjeivel: Zellő, a csodacsikó, a sírdogáló, de még mindig csinos Kedves kanca és a jóindulatú Kalácsov. Lehet, hogy besegítettek még beindult gyomornedveim is, fagyiról így írni!: http://moly.hu/idezetek/201176 Ha kikászálódok a megfázásomból, nyalintok is egy bécsi keringőt majd! :-) Az első mesében nagyon tetszett a szekrény, izgalmas rekeszeivel, kár, hogy hamuvá lett, bár Magányos Egér csak nyert vele.
A 3. mesének a humánuma ragadott meg, egyedül a százlábúak nyüzsgése töltött el néma iszonyattal. Még jól nevelten sem szívesen látnám őket… de ez az én hibám.
Tetszettek a névadások, orosz mesékben, népmesékben általános, hogy van nevük az állatoknak, természetesen az apai névvel kiegészítve. És ugyebár egy név sokat meghatároz, mint kiderül.
Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, s valahánynév a naptárban… olvassátok Ulickaja emberi történeteit!

11 hozzászólás
ppeva P>!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

A másik „Történetek…” könyv – Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről – jobban tetszett. De ebben is ott érezni Ulickaja meseszövő tehetségét, és az illusztrációk itt is zseniálisak. Emberek jóformán nincsenek is a történetekben, de az állatok annyira emberiek tulajdonságaikban, viselkedésükben, vágyaikban, hogy önmagukban hozzák az állatot és embert.

1 hozzászólás
korkata>!
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

A kötet címe Történetek állatokról és emberekről, de leginkább állatokról van benne szó. Ezek az állatok emberi tulajdonságokat kapnak. Ugyanúgy van bánatuk, örömük, ugyanúgy vágynak a társaságra. Csintalanak egymással, de a bajban segítenek a másikon. Akit bántottak mindig megbocsát. Talán ez a fő mondanivalója a könyvnek.
Olyan valóságos történeteket mesél nekünk Ulickaja, hogy az állatok akár emberek is lehetnének. Tanulsággal szolgálhatnak az embertársadalom számára is.
Akárcsak a másik könyvnél itt is nagyon szép az illusztráció. Sajnos kevesebb van belőle.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lovely>!

– Ez a, hogy is hívják, fagylalt, ez olyan, mintha zenét vettem volna a szájamba. És már el is illant, csakúgy, mint a zene, valami gyönyörűség mégis megmaradt bennem, ahogy megmarad akkor is, amikor véget ér a zene.
– Pontosan! Pontosan! – kiáltott fel az igazgató. – Próbáld ki a gyümölcsöset is, ezt a rózsaszínt, olyan, mint egy bécsi keringő!

38. oldal - Történet az öreg Kalácsovról, Kedvesről, a sírós kancáról és Zellő csikóról

Kapcsolódó szócikkek: fagylalt · zene
Chöpp >!

– Vászjám, igazad van, könyv nélkül nem megyünk semmire – mondta az ezerjófűnek.

63. oldal

Mandragora>!

[…] a jó könyv elvégzi a feladatát még akkor is, ha nincs, aki elolvassa.

73. oldal

csillagka P>!

Tanulni akarok. Legalább egyvalakinek legyen a családban diplomája. Cirkuszi ló akarok lenni.

33. oldal

olvasóbarát>!

A Magányos Egér a könyvkötő-műhelybeli munkája óta nagyon szerette a könyveket, különösen az antik darabokat, valódi bőrbe kötve, a legkényesebb ízlést is kielégítő illusztrációkkal. Meg kell hagyni, hogy régen a nyomdafestékek sokkal ízletesebbek voltak, mint a mostaniak. Vegyük például az anatómiai atlaszt, amelyben színesek a képek, ott például minden szín jóízű, a piros pedig egyenesen finomabb a világ minden tortájánál.

9. oldal, Történet Ignáciusz macskáról, a kéményseprő Fegyáról és a Magányos Egérről

Chöpp >!

[…] Mihéjev továbbra is csak ült és rejtélyesen mosolygott, mintha valami kivételes tudásnak lenne birtokában. Így is volt, az jutott eszébe ugyanis, hogy a jó könyv elvégzi a feladatát akkor is, ha nincs, aki elolvassa.

72-73. oldal

1 hozzászólás
>!

„Ó de jó is azoknak, akiknek semmijük sincs – gondolta. – Alhatnak nyugodtan, nincs miért félniük. Nem gondolnak a gonosztevőkre meg a tolvajokra, akik épp kárt okoznak.” Azért persze az Egér semmi pénzért nem cserélt volna azokkal, akiknek nincs miért aggódniuk.

10. oldal

olvasóbarát>!

Antverpennek is támadt egy ötlete a nevelés kérdését illetően. Csak olyan apró kis ötletecske volt, mint egy verébugrás: minden élőlénynek saját neve kell legyen! Rendes, tisztességes neve. Mint amilyen neki is van. Amíg Krahácsnak hívták, rosszul mentek a dolgai, de ahogy Antverpenné vált, minden jóra fordult. Ebből következik, hogy helyre kell hozni a tapasztalatlan Marija Szemjonovna mulasztását és minden gyereknek nevet kell adni. Ez az ötlet rettentően tetszett mindenkinek – leginkább maguknak a százlábúgyerekeknek!

46. oldal, Történet Antverpen verébről, Mihéjev macskáról, Vászjáról, az ezerjófűről és Marija Szemjonovna százlábúról meg az ő családjáról

Limbus>!

Amikor csöng a telefon, nem érzi magát olyan magányosnak az ember.

7. oldal

Goofry>!

[…] mindennap legyen meg a mákos kiflim.

Történet az öreg Kalácsovról, Kedvesről, a sírós kancáról és Zellő csikóról


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: Dömdö-dömdö-dömdödöm
Sven Nordqvist: Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt
Torben Kuhlmann: Lindbergh
Timo Parvela: Miú és Vau házat épít
Palásthy Ágnes: Mi lesz veled, cica?
Kozári Dorka: Marcsi téli kalandjai
Szabó T. Anna: Tükörcicák
Nagy Bandó András: A táltossá lett kiscsikó
Czigány Zoltán: Csoda és Kósza
Roberto Pavanello: A titokzatos macskatolvaj