Szonyecska 487 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ljudmila ​Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi… (tovább)

Eredeti mű: Людмила Улицкая: Сонечка

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Magvető, Budapest, 2016
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631425436 · Fordította: V. Gilbert Edit
>!
Magvető, Budapest, 2016
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425437 · Fordította: V. Gilbert Edit
>!
Magvető, Budapest, 2012
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425437 · Fordította: V. Gilbert Edit

4 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 33

Most olvassa 17

Várólistára tette 145

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
n P
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Ulickajatól a Szonyecska volt az első könyvem, de nem most, ez újraolvasás. Emlékszem Szonyára, hogy mennyire megkedveltem az egyszerűségét, a néha érthetetlennek tűnő beletörődését, elfogadását annak, ami az életében történik. Irigyeltem a rácsodálkozását a könyveken kívüli világ dolgaira, az örömös perceinek megtalálását, azt, ahogy a történelem viharos éveiben is elszánt és szenvedélyes tudott maradni. …az álmait is mintha olvasta volna Szonyecska ilyen. Lehet őt ezért nagyon szeretni és lehet ugyanezekért nem. Ulickaja pedig ilyen, hogy minden olvasót meg tud találni azzal, hogy úgy olvasod, mintha vele történt volna és ezáltal veled is megtörténik. Ezeket az emlékeket akartam újraélni most és sikerült is. Kedvencelni akartam, de már ott volt.

Ui: Már érzem, hogy lesz egy harmadik olvasásom is, mert ezt most meghallgattam:
A mitologizmus és a realizmus öröksége L. Ulickaja: „Szonyecska” c. művében
dr. PhD. Szabó Tünde (egyetemi docens – NYME Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar Szláv Filológiai Intézet Orosz Nyelv és Irodalom Intézeti Tanszék)
http://videotorium.hu/hu/recordings/details/10537,A_mit…

>!
csauperjel
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Szonyecska Stoner húga. Ulickaja szép nyelvezettel meséli el a lány történetét, aki szeretett olvasni, akinek vigaszt nyújtott az irodalom. Sokan érezhetünk vele együtt. Szonyecska végtelenül naiv és kissé sztoikus karaktere képes mindig mindenben meglátni a jót, olyan helyzetben is, mikor az teljesen szokatlan. A prédikátor jutott eszembe róla: “A jó napokban élj a jóval, a rossz napokon pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.”

4 hozzászólás
>!
eme P
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Na ilyenkor örülök, hogy kihívásfüggő vagyok. Mert előveszek régen tervezett, de mindig halogatott könyveket, vagy egyszerűen belevágok az ismeretlenbe. És gyakran megtörténik, hogy nem bánom meg. Mint most is.
Alig pár oldal ez a kis regény és mégis, a 19. századi nagy orosz regényeket idézi. Felvillantja azt, ami azóta is mintha változatlan maradt volna, és persze rávilágít a különbségekre. A többszáz oldalas regények ráérős hömpölygésű drámája gyors, sodró lendületet vesz, a környezet megváltozik: fakóbb, nyomasztóbb, sivárabb, embertelenebb lesz – 20. századi. Ami megmaradt a régi századokból: olvasásélménnyé válik – csak az ebbe való menekülés, az ebből való erőt merítés marad meg. Mert Szonyecska a nagy orosz regények révén válik Szonyává, aki hűségesen és önfeláldozón kíséri férjét a száműzetésbe. De milyen világban kell ezt megtennie… Itt már a mások életével, sorsával való rendelkezés rég bevett gyakorlat, és a büntetés és bűnhődés nem a bűnösnek jár. Robert Viktorovicsnak nem jut Raszkolnyikov-sors. A hitét vesztett, nyugati gondolkodású (l. nem oroszos keresztnév: Robert) művész tudja: itt minden elveszett. A Viktor (Győző) apák fiai csak vesztesek lehetnek, bárhogy alakulnak a dolgok:
„Szonya egyszer, némi pátosszal a hangjában, ami egyáltalán nem volt jellemző rá, álmodozva így szólt:
– Győzni fogunk, vége lesz a háborúnak, és akkor majd olyan boldogan élünk…
Férje szárazon és epésen szakította félbe:
– Ne áltasd magad. Prímán élünk – most. Ami pedig a győzelmet illeti… Te meg én mindig vesztesek maradunk, akármelyik győz is az emberevők közül.”
Szonya azonban, az igazi nagy orosz hősnőkhöz hasonlóan, megpróbál vesztesként is győzni, lemondással, önfeláldozással felülemelkedni sorsán. Hogy végül mégis csak Szonyecska lesz belőle, talán nem is az ő hibája. Az emberevők világában ennél többet nem lehet elérni. Sőt, a próbálkozás, mintha picit nevetségessé válna, mintha ironikusan megmosolyognánk dacos ragaszkodását. Ez a mosoly azonban keserű. Jobb volna hinni abban, hogy a Szonyák világa az igazi.

9 hozzászólás
>!
dontpanic P
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Szonyecska vonz vagy taszít? Megértem vagy felháborít? Felnézek rá vagy megvetem? Hagyta, hogy megalázzák vagy végig megmaradt a tartása? Okos volt vagy buta? Boldog volt vagy boldogtalan? Homályban élt vagy tisztábban látott mindenkinél?

Gondolkodom.

1 hozzászólás
>!
vicomte P
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Ez a kisregény, amelyben hiteles és lehangoló korrajzot is kapunk az egykor volt Szovjetunió lakóinak hétköznapi nyomorúságáról, indulatoktól mentesen pergeti végig egy olyan nő életének jó negyven évét, a késő kamaszkorától, öregségéig, aki számára minden, amit a sors nem csapásként mért rá, jámbor fatalizmussal fogadott ajándékká vált.

Ami igazán tragikus és felemelő is ebben a könyvben, hogy Szonyecska számos olyan dolgot is szentekhez illő türelemmel fogad el, ami bárki más számára istencsapása lett volna.

Az, hogy ezeket így élte meg, elsősorban abból ered, hogy nőként jelentéktelennek érzi magát, és emiatt nem hogy büszkeség, vagy dacos öntudatosság nem alakult ki benne, hanem ösztönösen, szinte egy zen buddhista szerzeteshez illő bölcsességgel nem akar birtokolni vagy irányítani semmit, csupán kívülállóként figyeli a világot, mintha az életet is csupán könyvként olvasná, ahogy a kedves regényeit.

Hogy ez tragédia-e vagy épp áldás, nehéz megítélni, de ha arra gondolok, hogy egy olyan korban és egy olyan országban sikerült Szonyecskának boldognak és nagylelkűnek lennie, amikor és ahol az emberek kilátástalanságba süppedve, rettegve vagy gyűlölködve élték le az életüket, akkor úgy gondolom, hogy inkább áldás volt ez a számára.

>!
sztimi53 P
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Az elején mikor elkezdtem, azt gondoltam én vagyok kicsit Szonyecska a könyvekkel felépített világomban. Aztán Szonyecska élete meseszerű fordulatot vett (eközben a Glory boxot dúdoltam magamban: Give me a reason to be a woman, I just wanna be a woman) és azt gondoltam semmi közöm Szonyecskához. Közben figyeltem hogy alakul a Szovjetunióban a már nem olvasó lény története, akit a szeretett gyermek, a furcsa entellektüelek és művészlelkek fognak közre. Aztán megtörténik a „tragédia”, amit vártam. Én sosem gondoltam baleknak Szonyát, nekem erősnek tűnt mindenek ellenére. És az utolsó oldalon azt éreztem, hogy megint én vagyok Szonyecska, hogy úgy végzem majd, mint ő. Remegő, öreg ujjaim közé veszem a könyvet és gondolatban messze járok.
(Már megint egy jó oroszra találtam rá)

>!
Bleeding_Bride ISP
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Maupassant asszonyából és annak sorsából pont az hiányzott, amit Szonyecska megadott.
Míg előbbi legtöbb taszított, addig Szonyában megvolt minden, amiért egyszerre lehet szánni, de felnézni rá. A maga nemes semmiségében benne volt minden, tiszteletreméltó a kiismerhetetlensége. Hiszem, hogy értettem ennek a kis történetnek a mondandóját, de nem merném azt állítani, hogy bizonyosan megfejtettem Szonyát is. Ő nem is egy nő, nem egy szereplő, ő a körülmény, a világ és akármi más.

>!
meseanyu MP
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Fúú, ez nagyon jó volt! Rövid, de ütős, gyönyörű nyelvezetű, ugyanakkor gördülékeny és egy pillanatig se fordul unalomba. Iszonyat jól ír ez a nő, nem is tudom, eddig miért kerültem.

>!
cortinadampezzo P
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Ulickaja mestere annak, hogy úgy szomorít el, hogy tulajdonképpen nem is akar elszomorítani, hiszen semmi különösebben drámai dologról nem ír és nem is él a hatásvadászat eszközeivel, csupán egy szokványos orosz sorsot ír meg a maga népmeseien szép mondataival. Hogy mégis el tud szomorítani, az persze nem független attól, hogy szokásához híven egy önfeláldozó karaktert tett meg főszereplőnek, aki nem a saját, hanem az őt körülvevő emberek boldogságáért küzd.

Itt van tehát nekünk egy tipikus orosz női sors a Szovjetunió viharos évtizedeiből, Szonyecskáé, akit valami megmagyarázhatatlan békesség vesz körül: a jó dolgokat isteni ajándéknak tekinti és minden porcikájában megéli, a rosszakat pedig rezignált nyugalommal fogadja; márpedig utóbbiból is bőséggel kijutott neki. De vajon miért működik Szonyecska ilyen egyszerűen? Együgyű lenne, aki nem ismeri fel, hogy milyen nehéz élete van és milyen sorscsapások érték? Vagy épp ellenkezőleg, annyira okos, hogy rájött, ez az egyetlen módja annak, hogy ép lélekkel élje túl a hétköznapok nyomorát? Ulickaja nem dönti el helyettünk a kérdést, és ezért is olyan nagyszerű ez a könyv, mert az olvasó érzi, hogy állást kell foglalnia, hogy vagy gyűlölnie kell Szonyecskát butasága miatt, vagy szeretnie lelkiereje miatt, de nem képes dönteni, annyira összetett és bonyolult személyiségről van szó.

A címszereplő mellett a többi fontosabb karakter is meglepően jó, Jászja személyében megkapjuk Ulickaja talán legtöbbet használt nőtípusát, a sanyarú gyermekkorú, de céltudatos ifjú lányt (érdekes, hogy ők általában nem oroszok), Tányában megismerhetünk egy nem túl talpraesett, de valahogyan mindig elboldoguló, semmiben nem korlátozott személyiséget, Robert Viktorovics révén pedig bepillanthatunk a kommunista eszmék által elnyomott és önkorlátozott szabadlelkű művészek tragédiájába.

>!
Magvető, Budapest, 2016
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425437 · Fordította: V. Gilbert Edit
>!
AeS P
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Most bánom csak igazán, hogy az Ulickaja-életművet nem az első könyvével kezdtem, mert ebben szerintem benne van az az atmoszféra, ami az összes írására jellemző, abszolút szépirodalom, jobban elhelyez térben és időben (nekem állandó problémám Ulickajával, hogy mivel nem igazán ismerem az orosz viszonyokat, sosem tudom belőni az évtizedet, amikor a történetei játszódnak, és ki szokott derülni, hogy amit az ötvenes évekbe tennék, az valójában nyolcvanas, és fordítva), egyszóval nekem nagyon tetszett, és szerintem hozzásegít ahhoz, hogy a későbbi írásait értőbb szemmel olvassam ezentúl.


Népszerű idézetek

>!
olvasóbarát P

Teljes húsz éven át, héttől huszonhét éves koráig Szonyecska szinte megszakítás nélkül olvasott. Úgy zuhant az olvasásba, mint az ájulatba, amiből csak a könyv utolsó lapján tért magához.
Rendkívül tehetségesen olvasott, mondhatni, egyenesen zseniálisan.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · olvasó
>!
Miamona

Azokat a különleges női szemeket, amelyek mint a misztikus harmadik szem, döbbenetesen korán nyílnak ki a lányoknál, Szonyecska nemcsak egyáltalán ki sem nyitotta, hanem még összeszorítva le is hunyta.

13-14. oldal

>!
petibácsi

Szonya vallása, mint a Biblia is, három részből állt. Csak a Tóra, a Nebiim és a Kebutim helyett ez a Leves, a Főétel és a Desszert volt.

66. oldal

1 hozzászólás
>!
Natasha

– Amerikáról már a húszas években is az volt a benyomásom, hogy a reménytelen hülyék országa. Ezek szerint azóta sem lettek okosabbak.

41. oldal

1 hozzászólás
>!
orvosi_székfű

Szonyának sok teje volt, könnyen szoptatott, a szoptatás, mellbimbójának finom gyömöszölésével, húzkodásával, a fogatlan ajkacskák finom kis harapásaival élvezet volt számára, amelyet férje megmagyarázhatatlan módon mindig megérzett, s ezen a kora hajnali órán csalhatatlanul fel is ébredt. Átölelte felesége széles vállát, féltékenyen magához húzta, és Szonya majdnem elájult ilyenkor a kibírhatatlan boldogság e kettős terhétől.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szoptatás
3 hozzászólás
>!
Kek P

Szonyecska rezzenetlen lelke nem ismerte fel a saját nagy pillanatát, gondolatai csak akörül forogtak, hogy nem kockáztat-e túl sokat, ha kikölcsönzi az olvasónak azokat a könyveket, amelyeket csak az olvasóteremben szabad használni…

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasó
>!
Kek P

Az olvasás, amely lassan az őrület enyhe formáját kezdte ölteni, nem hagyta el Szonyecskát álmában sem: álmait is mintha olvasta volna.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika IP

Szonyecska szinte megszakítás nélkül olvasott. Úgy zuhant az olvasásba, mint az ájulatba, amiből csak a könyv utolsó lapján tért magához. (…) Az olvasás, amely lassan az őrület enyhe formáját kezdte ölteni, nem hagyta el Szonyecskát álmában sem: álmait is mintha olvasta volna. Lebilincselő történelmi regényeket álmodott, és a cselekmény jellegéből kitalálta a könyv betűtípusát, különös módon érzékelte a bekezdéseket és a központozást.

>!
gwyneira

Nőimádó, nőfaló volt, sok táplálékhoz jutott ebből a kiapadhatatlan forrásból, de mindig éberen őrködött a függetlenségén, ő maga félt volna ama női ösztön táplálékává válni, amely oly paradox módon bőkezű azokhoz, akik csak elvesznek tőle, s pusztítóan kegyetlen az adakozókkal.

12. oldal

>!
encsy_eszter

Magát az írói tevékenységet éveken át vallási szertartásnak tekintette: a Pavlov nevű másodrangú írót, Pauszaniaszt és Palamoszt bionyos értelemben egyenrangú szerzőknek tartotta – azon az alapon, hogy a lexikonban ugyanazon az oldalon szerepeltek. Az évek során megtanulta önállóan megkülönböztetni a hatalmas könyvóceán igazán nagy hullámait a kicsiktől, a kicsiket meg a partmenti habtól, amely csaknem teljesen ellepte a modern irodalmi részleg aszketikus polcait.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája
Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált
Bárány Tamás: Csigalépcső – Három regény
Elizabeth Camden: Túl az álmokon
Sarah Title: Kísérleti randevú
Németh László: Iszony
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín