Örökbecsű ​limlom 44 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Az ​Örökbecsű limlom minden eddiginél összetettebb képet nyújt Ljudmila Ulickaja ön- és világszemléletéről, élet- és művészetfilozófiájáról. A műfajilag is sokszínű kötetben az orosz írónő szinte az összes olyan dologról beszél, ami foglalkoztatta valaha. A személyesebb szövegekben, illetve a vele készült és a kötetbe beválogatott interjúkban kendőzetlen őszinteséggel fogalmaz magánéletéről, pályafutásáról. Megtudhatjuk, hogy a családi környezettől kezdve az olvasmányélményekig mi formálta leginkább a személyiségét. Miként azt is, milyen véleménnyel van a család, szerelem, házasság, barátság fogalmáról és megvalósulási formáiról. A társadalmi kérdésekben is bátran foglal állást. Így derül rá fény, mit gondol a nők társadalomban betöltött szerepéről, a politikáról, az állami és egyházi ideológiákról, vagy éppen a világ működését meghatározó gazdasági rendszerekről. Esszéiben, művészeti írásaiban pedig főként a kifogyhatatlanul gazdag orosz kultúra legfontosabb kérdéseiről beszél.… (tovább)

Eredeti cím: Священный мусор

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Magvető, Budapest, 2013
468 oldal · ISBN: 9789631431582 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2013
460 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431216 · Fordította: Goretity József

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Odüsszeusz / Ulysses · Vladimir Nabokov


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Régóta ott várakozott a várólistámon. És ez volt az utolsó kötet, aminek elolvasása hiányzott a Ljudmila Ulickaja kitüntetésemhez. :)
Minden idegen nyelvű könyvnél érdekel, mi volt az eredeti címe. Még akkor is, ha egy kukkot se tudok azon a nyelven. Valahogy hozzá tartozik a műhöz.
Ennek a könyvnek „Священный мусор”, vagyis „Szent szemét” az eredeti címe. Hogyan és miért lett Örökbecsű limlom, nem tudom, talán a szemét szót akarták elkerülni. De azért a szent maradhatott volna a nekem kicsit fellengzősnek hangzó örökbecsű helyett. Mondjuk Szent kacatok. Vagy Szent kacatjaim. Na de mindegy, ha ez a címe, hát ez a címe.
Ahogy többen már előttem megemlítették, Ulickaja az az író, akit az ember olyan közel érez magához, hogy legszívesebben leülne vele beszélgetni. Én is nagyon szívesen megtenném – csupán az a problémám ezzel, hogy annyi bölcs mondatát olvasva ki se merném nyitni a jelenlétében a számat. Nemhogy oroszul, még magyarul se. :) Ez a könyv viszont olyan, mintha beengednének egy titkos szobába, ahol szép csöndben meglapulva meghallgathatom mindazt a szépen megfogalmazott bölcsességet, amiről Ulickaja félig magában, félig velünk megosztva elmélkedik. A családjáról, gyerekkoráról, olvasmányairól, barátairól és barátnőiről, a szovjet/orosz életről, házasságairól, magánéletéről, betegségeiről, a vallással, hittel kapcsolatos gondolatairól – mindezt a legteljesebb nyíltsággal és őszinteséggel, mégis úgy, hogy nem érzem magam kényelmetlenül és kéretlenül beavatottnak. Mennyi-mennyi kérdés, felvetés, felelet, mennyi elgondolkodni- és megszívlelnivaló!
Egyetlen egy téma volt, ami meghökkentett. Úgy látszik, valahol mélyen Ulickaja sem mentes a nagy szovjet birodalom meg a nagy szovjet testvér illúziótól.* Tudomásul veszi persze, hogy a birodalomnak vége. Nincs tovább. Sőt, bizonyos szempontokból örvendetesnek is találja. De azt nem érti, miért nem lelkesednek egyesek (vagy egyes volt tagköztársaságok) továbbra is az orosz nyelvért. Nem érti, miért hagyják veszni azt az „egész egyetemes kultúrát”, ami korábban (szinte kizárólag) oroszul jutott el hozzájuk, azzal, hogy már nem tanulnak oroszul, és nem oroszul akarnak olvasni. Azon borong, hogy „A tízéves örmény gyerekek már nem tudnak oroszul, grúz kortársaik idegen ország vízumával a szüleik útlevelében érkeznek Moszkvába, a birodalom földrajzi térképe összeomlott (…)”. Vagy „Grúziában és a Baltikumban (…) a fiatalok már szinte egyáltalán nem tudnak oroszul.” Második nyelvként pedig inkább az angolt választják. Tényleg, miért kellene tudniuk? Csak azért, mert régen (az anyanyelvhasználat terhére!) kötelező volt?
Mert egyébként ezzel az erővel azon is boronghatna, hogy a tízéves indiai, magyar, francia vagy amerikai gyerekek miért is nem tudnak oroszul… (Mondom ezt pont én, akiben az egykori kényszer sem keserítette meg az orosz nyelv tanulását és élvezetét.)
Miért nem lehet elfogadni, megérteni, hogy az önrendelkezésüket, saját nyelvüket végre „visszaszerző” országok nem oroszul (pláne nem „szovjet” fordításban) szeretnék olvasni a világirodalmat, a tudományos- és szakirodalmat? Pláne ha érzik azt a kicsit gyámkodó felhangot, hogy sok kis országnak „meghaladja az erejét, hogy anyanyelvére fordítsa a régi nyelvekből mindazt, aminek létezik orosz fordítása”. Hát majd lefordítják az anyanyelvükre. Addig meg olvassák akár angolul, németül, franciául – azok is idegen nyelvek nekik, mint az orosz…
Azt is nagyon izgalmasnak látja, hogy a szovjet időkben létezett egy „rendkívül érdekes irodalom, amelyet nem orosz nemzetiségű írók írtak orosz nyelven”. Csak arról nem ejt szót, hogy ezek közül az írók közül legtöbben azért írtak oroszul, mert csak azt adták ki, mert meggyőzték őket, hogy túl kicsi a könyvük „felvevőpiaca”, ha a saját nyelvükön írnak – írjanak hát a birodalmi nyelven… És mert a saját népük is csak korlátozottan használhatta saját nyelvét, lassan már nem volt, aki az anyanyelvükön írni, olvasni tudott.
https://moly.hu/idezetek/1075489
https://moly.hu/idezetek/1075504
https://moly.hu/idezetek/1075509
Ő, aki minden vallás egymás mellett élése mellett hitet tesz, az újra működésbe lépő „egyáltalán nem semleges” irányzatokról, rasszista elméletekről szóló bekezdésben ezt írja: „A Mari Köztársaságban feltámasztják a szent ligetek, ló-, bika- és madáráldozatok kultuszát, Tatár- és Udmurtföldön újjászületik a bárányáldozatok bemutatásának hagyománya.” Pedig a mari szent ligetek kultusza a szovjet időkben is élt, igaz, a legnagyobb titokban, fejvesztés terhe mellett. 86-ban pedig Örményországban turistaként járva láthattam a bárányokat nyíltan áldozó családokat a templomok mellett, a kolostorok udvarán…
https://moly.hu/idezetek/1075515
Ez a néhány óvatlan kis megjegyzés azt az érzést keltette bennem, mintha Ulickaja nem venné jó néven a korábban a Szovjetunióhoz tartozó népek elszakadását, önállósodását, vagy akár a most is Oroszországban élő kis nemzetiségek önrendelkezési, saját nyelvhasználatra és identitásra, hagyományaik újjáélesztésére irányuló törekvéseit. Éppen ő, aki pontosan átérzi, milyen elnyomás alatt éltek a szovjet időkben a másképp gondolkodók, a művészek, a zsidók, a keresztények, de a nemzeti kisebbségek elnyomása, panaszai, keservei elmennek mellette, sőt, inkább némi bosszúságot vagy sértettséget váltanak ki belőle – no nézd már, a kis hálátlanok.
Ez volt az, ami egy kis ürmöt csöpögtetett a könyv örömébe.

* Hallottam hasonló megnyilatkozásokat, elejtett megjegyzéseket más, szintén az idősebb korosztályba tartozó szovjet-oroszoktól is. Sőt, egy zenésztársam mesélte, hogy pont az ilyen nézetekre csodálkozott rá Alekszijevics legutóbbi kötetében.
https://moly.hu/konyvek/szvetlana-alekszijevics-elhordott-multjaink

9 hozzászólás
tgorsy>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Segít megérteni jelenvaló világunkat, országunkat, mindennapjainkat, miközben önmaga számára értelmezi.
„… szabadság nélkül nem létezik sem kultúra, sem tudomány, sem betevő falat.” (90.o.)
„… az állam és a társadalom tisztességét és méltóságát éppen e ponton lehet lemérni: hogy mit csinálnak a nyomorék gyermekekkel, a hajléktalanokkal, a kiskorú bűnözőkkel.” (271.o.)
„Az "új elosztás” során jutott vagyonok olyan emberek kezébe kerültek, akik elvesztették erkölcsi érzéküket. Úgy tűnik nem bűnösök – semmi ilyenről nem beszéltek nekik gyermekkorukban." (332.o.)

5 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

A kötet „minden eddiginél összetettebb képet nyújt Ljudmila Ulickaja ön- és világszemléletéről, élet – és művészetfilozófiájáról.”
Régi családi emlékeket idéz fel az órás dédapákról, a szülőkről.
A Ginzburg família tagjai jelentős hatást gyakoroltak az 1943 óta Moszkvában élő szerzőre.
Részletesen foglalkozik olvasmányélményeivel. „Az olvasás – robbanás. A világot új tudás tágítja, feszíti szét.”
Barátai, férjei, családtagjai, az oroszok, a zsidók beépültek műveibe, az orosz életet bemutató írásaiba, de hatással volt rá Amerika és Franciaország is.
Foglalkozik a nőkérdéssel, politikával, az emigráció, a család szerepével, a hagyományokkal.
A kötetben interjúrészletek is találhatók, amelyek jól érzékeltetik véleményét a körülötte lévő világról, az írásról, sikerről, csalódásokról, a terrorizmusról és a karitatív tevékenységről egyaránt.
Beszél arról a könyvsorozatról is, melyet a toleranciára nevelés érdekében adtak ki Más, mások, másokról címmel.
Ez a kötet áttekinti az egész életművet, az íróvá válástól, az alkotói folyamat hátterétől a véleménynyilvánításig, a meggyőződése melletti kiállásig.
Olvastam az eddig magyarul megjelent minden művét, az a kötet remek összefoglalója mindannak, amit a szerzőről és műveiről tudni érdemes.

2 hozzászólás
Biedermann_Izabella>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Ulickaja bölcs nő lett. Nem tudom, mindig az volt-e, de mindegy.
Az interjúkat, önvallomásokat, rövid feljegyzéseket tartalmazó kötet elején arra gondoltam, milyen jó volna ezzel a nővel egyszer elbeszélgetni, de a könyv végére érve elbizonytalanodtam. Nem vagyok benne biztos, hogy lenne mit kérdeznem tőle; amit akart, elmondta ebben a kötetben: a hitét, a betegségét, az írásról fontosnak tartott gondolatait, még a szerelmeiből is valamit … én többet amúgy sem mernék kérdezni. Mondani meg én mit mondhatnék neki.
Bár nem minden regényét kedvelem, nyilván sokat nem is olvastam, mint ember, mint nő, közel áll hozzám. Nálam ugyan kétségtelenül pozitívabb az életszemlélete, de nem aggódom, ez nála sem így volt mindig, még én is lehetek vidám ember egyszer.
Emberi példa a tartalmasan, gondolatokkal megélt életre az övé, és sok helyen találtam vigasztalásra a soraiban, már ami az írást illeti. Emellett nagyra is becsülöm a kiállásáért, a társadalmi érzékenységéért is.
Azért volt pár dolog, néhány utalás, eszmefuttatás, amivel kapcsolatban műveletlenségem miatt, nem boldogultam. Az Ulickaja által emlegetett kortárs orosz írók, művészek neve nekem nem sokat mondott, de végeredményben ez sem zavart igazán, végtére is kiről mesélne az ember, ha nem a barátairól.
Mindenképpen érdekes adalék ez a kötet Ulickaja életművéhez, és jó volt elolvasni, különösen azért, mert a gondolkodásmódunk sok mindenben mutat hasonlóságot. (Kivéve a tárgyak szeretetét, de sebaj.)
Bárkinek tudom ajánlani ezt a kötetet, aki szeret embereket szavak által megismerni. Függetlenül attól, kedveli-e az írónő regényeit vagy sem.

Goofry P>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Erős nekirontással szólva: ez tipikusan női-könyv. Pedig műfaját tekintve nem is regény, hanem csak néminemű szél összehordta életmorzsák kupaca, vagyis egyfajta életanyag gyűjtemény. Nem akarok leértékelni ezzel a női jelzővel, de a művésznő nem ágálna e kijelentésem ellen, az egyszer bizonyos. .-) És így aztán én magam sem rohannék ki az e fajta olvasmányokkal szemben, mert valahol él bennem elkendőzötten egy kisebb-nagyobb effeminált pont, amely ilyenkor stimulálva érezheti magát.
Az életművet immáron teljesen végigbiflázottan – legalábbis ami az eddig magyar nyelven is kiadott munkáit illeti – úgy találom, hogy egészen jó felmutatása ez a könyv az írónő élete során felgyűlt tapasztalatainak, éretté formálódott személyiségének és karakán szemléletmódjainak. A könyvben számos alkalommal kimondott és mondatlan utalások mellé legszívesebben odakanyarítanám a lap margójára, hogy ez vagy az az élethelyzet, ebben és ebben az írásában kerül kidolgozásra, és már önmagában ez a felismerés is minimum szórakoztató, és persze kellően megigazolja a bennem szépen kialakult Ulickaja-képet is!
Remélhetően lesz még további megjelenése Ulickaja írói munkásságának. Szurkolok, hisz láthatóan maradt még abban a sifonérban utánpótlás. Vagy legalábbis legyen egy újabb fordítás a már cirill betűvetésben megjelenteknek, mondjuk Goretitty úr tolla alól. Mert ha lesz, én arra ráharapok…

metahari P>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

pont ezért a daraboltságáért szeretem. apró részletekben tudtam csak olvasni, pont így volt jó, mert megmaradt a röpke negyedórás olvasás varázsa, mindegyikre jutott egy limlom. csak egy bizonyos kor után lesznek erre képesek az írók, szerintem, amikor megérik náluk az unokának mesélős hangnem. örök becsben fogom tartani a polcon.

dwistvan P>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Nem könnyű olvasmány. Elgondolkoztató olvasmány. Ne keressünk benne történetet. Hacsak nem tekintjük annak az itt olvasható élettörténeteket. Életek, sorsok, gondolatok, vélemények. Ezek sorakoznak az apró interjúkban, az élet nagy kérdéseiről írt gondolatokban. Ulickaja lendülete, szókimondó véleménye izgalmassá tudja tenni ezeket a témákat akkor is, ha azok kényesek, komorak, nehezek. Ahogy kibontja a véleményét, ahogy ismerőseit bemutatja, ahogy példájukat megmutatja, az sodorni tud magával. Nem csak másokról ír, itt sokat mutat az életéből a gondolkozásából is. Nem kalandregény, de értékes gondolatok gyűjteménye. A neveket itt sem lehetett megjegyezni, mint más könyveiben, de itt nem volt zavaró, mert sorra jöttek a karakterek, akikkel meg akart ismertetni minket.

Boglárka_Madar P>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Bár még nem olvastam minden könyvét, de nagy rajongója vagyok az Írónőnek (így kicsit elfogult is, bizonyára).
Ez nem egy szokványos könyv, hisz nem egy regény, hanem igazából egy önéletrajz, amelyben interjúkból, elmélkedésekből, esszékből ismerhetjük meg Ulickaja életének egy-egy fejezetét, és ami még érdekesebb, a világról alkotott nézetét. Nagyon sok érdekes témát feszeget, lehet vele egyetérteni vagy vitatkozni, egy biztos, az olvasót is gondolkodásra készteti.
Sok mindent megtudtam róla, amit eddig nem, így külön élvezettel olvastam a könyvet. Azt sajnálom hogy a könyvbemutatóra még csak éppen beleolvastam, biztos érdekesebb lett volna ha már az olvasás után hallgatom meg a beszélgetést.

1 hozzászólás
modus_operandi>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Érdekesek az ilyen életrajzi ihletésű könyvek. Olvasás közben az járt a fejemben, hogy mennyivel többet ad egy olvasmányélmény, ha jobban beleássuk magunkat a szerzőjének életébe-lelkébe. Számomra olyan volt ez a könyv, mintha egy jó kávé mellett, én és Ulickaja, mint két jó barátnő, hosszú idő után jó alaposan elbeszélgettünk volna. Most már annyival közelebb érzem magamhoz az írónőt, mintha egybeolvadtunk volna.

ervinke73>!
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Ha minden megérzésem úgy jönne be, mint amilyent Ulickajával kapcsolatban éreztem… A kívül-belül körbetekintő írónővel folytatott utazás igazi irodalmi élmény és sokat adó betekintés egy nagyszerű ember gondolatvilágába. Rokonságot éreztem Polcz Alain Kit szerettem? Mit szerettem? című könyvével, rokonságot érzetem a két ember közt. Olyan könyv ez, melyet időnként, ha az élet zaklatja az embert, elő kell venni, bele kell lapozni. Ha nem is ad azonnali és tartós megnyugvást, arra bizonyíték, hogy semmi sincs veszve.


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Halál nélkül nincs élet. Éppen a halál ad mindennek értelmet és értéket. És bármennyire is behunytuk a szemünket e körülmény előtt, bármennyire is kerültük ezt a témát, a halál elkerülhetetlenül eljön mindannyiunkhoz. A halál állandóan mellettünk van, a halál ad feszültséget örömteli élményeinknek, késztet arra, hogy értékeljük az életben a szerelmet.

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
olvasóbarát P>!

Meg kell válaszolnod magad számára a következő kérdéseket: ki vagyok én? Mit akarok? Szükségem van-e szabadságra? Készen állok-e a felelősség vállalására? Képes vagyok-e együttérzésre? Sok olyan ember van, aki teljesen megérett arra, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, de senki sem mondja meg neki, hogy ezeket a kérdéseket fel kell tenni, ő maga pedig nem jött rá.

9-10. oldal, Ljudmila Ulickaja életszabályai

1 hozzászólás
Boglárka_Madar P>!

Az „én” – részben – az elolvasott könyvekből tevődik össze.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Biedermann_Izabella>!

Miféle hatásról lehetne már beszélni, amelyet a könyv a társadalom életére gyakorol? A könyveket rosszul olvassák, rosszul értik, gyorsan elfelejtik, nem vonnak le semmilyen tanulságot az olvasottakból.

192. oldal

7 hozzászólás
Biedermann_Izabella>!

… az, hogy a női nemhez tartozom, teljességgel kielégített, sosem irigyeltem azokat, akik a falra tudnak hugyozni.

211. oldal

5 hozzászólás
olvasóbarát P>!

… két srác meg egy lányka pedig ráérősen beszélget, de egyetlen olyan szót se hallok, amelyik nyomtatásba kerülhetne.

291. oldal

4 hozzászólás
Biedermann_Izabella>!

Csodálatos barátnőim vannak. De ez nem jelenti azt, hogy ne kerültünk volna bele azokba a csapdákba, amelyekbe a fiatal nők bele szoktak esni: féltékenység, irigység, szerelmi háromszögek, boldogtalan párkapcsolatok és elviselhetetlen magány. És előfordult, hogy sebeket is ejtettünk egymáson. De sok mindent éltünk át együtt, segítettünk egymásnak, szerettük egymást.

63-64. oldal

Biedermann_Izabella>!

Erős kötődésem a tárgyakhoz – életükhöz, lokális vonatkozásukhoz, születésükhöz és halálukhoz – ahhoz vezetett, hogy egy régi cipősdobozba bepakoltam mindent, amitől nehéz volt megválnom: dédapám repedt porcelán pialáját, amelyben mindenféle fogaskerekeket és rugókat tárolt, összetört kínai teáskészletet, amelyet az első férjem vert le a vállával polcostul, a nagymama (báli!) glaszékesztyűjét, olyan parányi méretűt, hogy szétszakadt, amikor egy tizenkét éves duci kislány fel akarta próbálni, dédanyám félig-meddig szétbomlott, ki tudja, mire való kiskosárkáját, Szalova úrhölgy Kalugai Gimnáziumának büszke jelvényét, meg a szülőotthonból egy darab ragasztószalagot, amelyen az utánam tíz évvel született unokaöcsém neve áll. Arra készültem, hogy egyszer mindezt megjavítom, kipofozgatom, összeragasztgatom, megfoltozgatom vagy egyszerűen helyet találok neki.

(első mondat)

tgorsy>!

…szabadság nélkül nem létezik sem kultúra, sem tudomány, sem betevő falat

90. oldal

Goofry P>!

…időnként előfordul velem, hogy kedvem szottyan fákat nézegetni…

Köröttem a világ - 325.o.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol
Schäffer Erzsébet: Hol nem volt
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Max Brooks: World War Z – Zombiháború
David Wild: Jóbarátok
Bodor Ádám: A börtön szaga
Sólyom László: Egy elnökség lenyomata
Havas Judit (szerk.): Párbeszélgetés
Nagy Bandó András: Kalandárium 2007 – Nagy Bandó András naplókönyve