Odaadó ​hívetek, Surik 199 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Surik Korn csinos, udvarias, szolgálatkész fiú, a nők álma. Már tizenhétéves korában egyedülálló édesanyja egyetlen támasza. Az idősebb festőnőhöz, aki kamaszfiúként elcsábítja, hosszú éveken át hűséges marad. Lefekszik a csúnya évfolyamtársnőjével, mert más nem szánná meg szegényt. Egy másik lánnyal névházasságot köt, hogy legyen apja a lány törvénytelen gyerekének. És így tovább. Csak az a kérdés, mihez kezd Surik az életével, az életét behálózó kapcsolatokkal, amikor felbukkan az igazi szerelem…

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Magvető, Budapest, 2016
462 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425697 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2013
462 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425697 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2007
440 oldal · ISBN: 9789631436914 · Fordította: Goretity József

1 további kiadás


Enciklopédia 42

Szereplők népszerűség szerint

Ivan Petrovics · Jelizaveta Ivanovna · Vera Alekszandrovna


Kedvencelte 24

Most olvassa 12

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 77


Kiemelt értékelések

dontpanic>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ulickaja kamerát ragad, és ahogy új szereplő lép a történetbe, habozás nélkül, maximális mértékben rázoomol. Ulickaját mérhetetlenül érdeklik a saját karakterei, olyannyira, hogy minden új szereplő megjelenésekor hagy csapot-papot, és a következő oldalakon elmeséli az élettörténetét a-tól z-ig. Aztán, mivel nemcsak az új szereplői érdeklik, hanem a régiek is, mindig visszatér a korábbiakhoz is, még azokról sem feledkezik meg, akik már kiléptek a történetből, mondjuk haláleset miatt. Szinte megható ez a nagy érdeklődés, szinte az ember maga is szeretne Ulickaja szereplő lenni, hogy valaki végre ennyire figyeljen rá. :) De aztán inkább mégse. Mert az Ulickaja szereplők egy kicsit mindig szerencsétlenek. Vagy csak a szerző láttatja így őket? Vagy csak az olvasó olvassa így őket? A szerző szereti a szereplőit, ez egészen biztos, de mintha egy kicsit infantilizálná is őket. Talán azért, hogy ki ne lépjenek a kontrollja alól? Hisz annyira tökéletesen vannak megrajzolva, hogy csak egy hajszál választja el őket az életre keléstől. :) Azt meg azért mégsem hagyhatjuk, hogy mindenféle regényszereplőket engedjünk szabadjára felelőtlenül. Marad a kamera zoomján át való vizsgálódás, és ez a szűrő hallatlanul érdekessé teszi azokat a karaktereket is, akik talán egy másik szerző szemén át tökéletesen hétköznapinak tűnnének. :)

ziara>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ljudmila Ulickaja korunk egyik legismertebb orosz írónője. Művei sokszor szólnak nőkről, anyákról, lányokról vagy éppen könyvtáros kisasszonyokról, de az Odaadó hívetek, Surik című regény nem illeszthető bele ebbe a sorba, mivel főhőse, Surik Korn egy húszas éveiben járó moszkvai fiatalember. Ennek ellenére mégis megismerhetünk a főhős életének bemutatásán keresztül különböző sorsú nőalakokat. Surik mindent megtesz, hogy az életében állandóan jelenlévő vagy csak rövid időre felbukkanó nők minden álmát valóra váltsa, reményeiket beteljesítse. Ez többé-kevésbé sikerül is neki. Surik ugyan mindent megtesz, hogy az őt körülvevő asszonyoknak mindent megtegyen, akár a kihasználás határáig, de a regény végén felbukkanó, talán egyetlen szerelme, Lilja csak szent balféknek látja a fiút, akinek ezzel megkérdőjeleződik az egész élete, minden korábbi tette. Az írónő végig fenn tudja tartani az érdeklődésünket, finom humorral mutatja be a főhős kalandokban bővelkedő életét. Ulickaja áradó mesélő kedvvel vezet végig minket Surik férfivá válásán, kalandjain, egyetlen szerelmén, szakításain.

3 hozzászólás
tgorsy>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Előítélettel kezdtem el olvasni. Úgy gondoltam a Danielt úgysem lehet felülmúlni. Nos azt nem tudom, h. tud-e jobbat írni, de ezt a két könyvet hülyeség lenne összehasonlítani.
Na szóval: olvastam, olvastam – telve előítélettel, és többször kaptam magam rajta, h. tátva van a szám. Mint mikor gyerek voltam és meséltek és én tátott szájjal hallgattam. Csak most nem volt senki, aki rám szóljon: Csukd be a szád!
Első gondolatom nekem is az volt, mint gondolom sokaknak: he-he, jó egy fírma ez a Surik. Szánalom?!?! .. mi… he-he. Aztán a második: Istenem ennyi gyagya nőt egy rakáson….
De most már nem tudom.
Kinek nincs szüksége orvosságra, macskakajára, egy orvos telefonszámára, egy motring fonalra, egy jó könyvre, egy falat kenyérre, egy jó szóra, egy simogatásra? Kinek nincs szüksége fontosnak érezni magát? Ki nem akar adni egy kanál orvosságot, egy falat kenyeret, egy tál ételt, egy jó szót, egy simogatást?
Sok-sok magány kering, keres, találkozik, összebújik, szétválik, keres tovább.
Kell néha-néha egy simogató kéz.
Kell néha-néha megsimogatni valaki.

GTM P>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ha jól számolom, ez volt a hetedik Ulickaja-kötetem. Korántsem járok még az életmű végén, mégis azt hiszem, nem tudok az írónőben csalódni. Ennek ellenére, a hatodik kötet olvasása után úgy éreztem, kicsit pihentetnem kell a könyveit. A Surikra is csak azért szántam rá magam, mert elég régen kölcsönkaptam, és már igazán ideje volt visszaadni. Nem bántam meg. Megint jó volt Ulickaját olvasni, ittam minden szavát, mint régi barátnőnek, akivel sok éve nem találkoztunk.

Pedig fura egy figura ez a Surik, akiről mesélt. Nehezen barátkoztam meg vele. Néha haragudtam rá, máskor csak bosszantott, volt, hogy kinevettem, gúnyosan is meg sajnálkozva is. Nem vágytam az ismeretségére. Aztán mégis megkedveltem kicsit, de végül csak szánni tudtam a szerencsétlen balekot.

Először azt hittem, ő lesz Szonyecska férfi párja. Tévedtem. Szonyecskát – a többség véleményével ellentétben – én mélységes tisztelettel figyeltem. Csodáltam önfeláldozását, feltétel nélküli szeretetét, odaadó szolgálatát szerettei iránt. Benne valamilyen ősi bölcsességet véltem felfedezni, amivel túl tudott jutni minden megrázkódtatáson.

Surik más. Ő az, aki nem tudott leszakadni, egyetlen igazi szerelméről, az anyjáról. Neki akar megfelelni mindig és mindenben. Így aztán nem is képes egészséges párkapcsolatot kialakítani senkivel. Pedig sok nővel összeakad, ki is elégíti mindegyiknek mindenfajta igényét. Hiszen ő a jó fiú, ő senkit nem hagyhat cserben, senkinek nem mondhat nemet, nem képes ellenállni, nem tud senkivel szakítani. És elveszik. Elveszik az akarata, az egyénisége, minden vágya és reménye egy tartalmas szeretetteli párkapcsolatra. Lassan elfogy a libidó és az életerő is.

Bár Surik a regény központi szereplője, mintha alakja mégis csak ürügy lenne Ulickajának, hogy az őt körülvevő nőkről mesélhessen. Ízig-vérig női író. Fecseg, pletykálkodik, híreket hoz-visz, és mégis mindig pontosan annyit mond amennyi szükséges. Megint úgy éreztem ismerem mindegyik szereplőjét. Szinte telelett velük a szobám. Folyamatosan váltották a kilincset. Néha kicsit sok is volt belőlük, fárasztottak. Nehéz mindenki terhét cipelni. Lám, Surik is belerokkant.

Hiába azonban, mert Ulickaja úgy tálalja a történteket, hogy néhány nap múlva az ember csak rászánja magát, hogy utánanézzen, mi is történt azzal a barátnővel, ismerőssel, szomszéddal stb., akit pár napja már megelégeltünk.
Számomra ez az elapadhatatlan mesélőkedv és a természetes beszédet idéző, mégis szinte lebilincselő előadásmód teszi naggyá Ulickaját.

csillagka P>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Először is ehhez a könyvhöz finom EarlGrey tea dukál, úgy ahogy a nagyim tálalta tejjel és cukorral, szigorúan külön kiöntőben nem dobozból, kár hogy sosem tudtam így meginni, nálam a citrom a nyerő, lehet hogy van benne tatár vér (szerintem nincs) és finom házi angolos vajas sütemény a vége picit, igazi belga fekete keserű csokoládéba mártva. A körítés, tálalása után kezdődhet a mese, igazi pletykálkodás, ahol egy nagy tudású komoly barátnő elmeséli a szomszéd Surik történetét. Kedvelsz minden szereplőt, tudsz értük izgulni, szeretni és érteni őket minden hibájuk ellenére, hiszem köztük élsz pár lap erejéig, hátterek is világosak az a szoba, a ház, az utca, sőt még a város is ismerős, éltem közöttük (vagy nem) minden esetre élnek, léteznek és csak arra várnak, hogy felfedezd és megízlel a sorsukat, még egyél egy falat tortát, sajnos nagyon gyorsan elfogy az egész, és lenyeld az utolsó korty teát esetleg ha nagyon jó a hangulat és egy ilyen csendes nyugalmas kulturált tárasságban miért ne lenne az, egy kis tojáslikőr is lecsúszhat a végén.
Nagyon könnyű, nagyon légies, még is tartalmas mese a szerelemről és a szerelemtelenségről.
Bence hogyan lehet hat csillagot adni?

3 hozzászólás
AeS P>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ulickajával a saját történelmi alulműveltségem nehezíti meg a dolgomat általában – egy helyen már írtam, hogy olyan időtlenül tudja megfogalmazni a történeteit, hogy nem tudom biztosan, melyik korszakban, milyen idősíkban járunk éppen.
Suriknál szerencsére tudtam, és így a megszokott Ulickaja-hangulat mellett kaptam egy adag korképet is a 70-es, később 80-as évek szovjet milliőjéből, hangulataiból, fiataljaiból és dácsáiból.
A nők, akiket Surik „szolgál”, mind egy-egy tanulmány, ennek megfelelően kifejtett, jó történetekkel, talán Sztovba volt a kedvencem, annyira irreális, és egyszerre mégis annyira életszerű volt. Talán ez az Ulickaja tetszett eddig a legjobban, bár Daniel Stein erős versenytárs, de tulajdonképpen két külön kategóriáról beszélünk.

korkata>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ulickaja mindig elvarázsol. Azonban ez az a könyv amit a leginkább magaménak éreztem.
Túl vagyok az írónő által írt könyvek háromnegyedén. Most szerettem volna a legjobban, ha még nincs vége. Szerettem ezt a fiút, akit kihasználtak a nők, mert buta volt és jószívű. Nem tudtam elítélni, mert vannak köztünk is ilyen emberek. Néha haragudtam rá, hogy miért ilyen. Miért hagyja magát. Hiszen ennél többet érdemel.

Goofry>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ulickaja jól ír. Az orosz hagyományokra építve, tisztán, árnyaltan, mégis egyszerűen. Történeteit átjárja a finom női humor, és utalásait még én is megértem. Ez már a harmadik olyan regénye, ami a tollából elém kerülve szerencsét hozott, és most már ki kell mondanom: szívesen olvasom őt.
Harmadjára Surikkal ismerkedtem meg: az írónőtől már szinte elmaradhatatlan és lehetetlen regényhőssel, egy újabb vérbő figurával, a kissé feminin hajlamú odaadással bíró, megfelelni vágyó és vigasztalást nyújtó „kandúr-bandival”, akit bedarál a napi rutin, az őt körülzáró, tucatnyi tagot számláló hölgykoszorú, és aki ettől aztán képtelen szabadon irányítani az életét.
Az eddigiektől eltérő módon (Szonyecska, Vidám temetés), ebben a könyvében a főhős már nem pusztán kiélvezője a karót és támaszt kereső női szereplőknek, hanem bizony ő maga is eszköz. Ő a jófiú, akinél „a szánalom és a férfivágy egy és ugyanazon tőről fakad.”, arra gerjed, hogy rettentően sajnálja a nőket – mindegyiket. Karaktere valójában az írói akarat eszköze csupán, mert mégsem ő, hanem sokkal inkább a megfoghatatlan női lélek a főszereplője ennek az írásnak. No igen, Ljudmila kihasznál és hazabeszél. Ez így van jól.
Azt vártam, hogy végül – „Minden összeáll. Minden begyógyul és elsimul.”, de elmaradt a katarzis, csak egy empatikus sóhaj született: „Szegény Surik!”

A fenti firkálmányom @olvasóbarát kihívása nélkül nem jöhetett volna létre. :-)

3 hozzászólás
Boglárka_Madar>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

És akkor most elmorzsolok egy könnycseppet a szemem sarkában, mert ez volt az utolsó magyarul megjelent könyve Ulickajának, amit még nem olvastam. Eddig. De mi lesz ezután?!
A könyv olyan igazi „ulickajás” – megismerhetjük Surikot és a családját, miközben rengeteg szereplő jön-megy az életükben, akiken keresztül bepillantást nyerhetünk az orosz életbe is. Surik egy igazán érdekes személyiség, az állandó megfelelni akarásával, hogy soha nem tud nemet mondani, és csak sodródik a sok nő között. Nők nevelték, nem volt előtte férfi-minta, és ez meglátszik az egész életén. Mindenkivel kedves, mindenkinek segíteni akar, de mégis inkább kicsit balféknek tűnik. Mindezekkel együtt vagy ezek ellenére nem lehet nem kedvelni, hiszen a számtalan egyszerre meglévő szeretője ellenére Surik tiszteli a nőket, és nem rosszindulatból olyan, amilyen.
A regény kicsit hirtelen ér véget, nincs igazán lezárása. De azt is mondhatnám, hogy olyan mint Surik élete, kissé céltalan. :)

5 hozzászólás
latinta P>!
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Rögtön két dolgot is tisztáznom kell.
    1. Ulickaja írásait nagyon szeretem.
    2. Úgy még nem volt, hogy egy regényadaptációt-megszínpadiasítást előbb ismerjek.

De 2015. május 8-án ez történt: http://7ora7.hu/programok/odaado-hivetek-surik, @HArinak köszönhetően egy asztaltársasággal együtt néztük végig, ugye, @stippistop, @bozs?
    És akkor az előadást követően jól el is olvastam. (Igaz, még előtte legalább az egyik megkezdett – kölcsönkapott – könyvet befejeztem.)
    Egyáltalán nem zavart, hogy kialakult bennem azon a péntek estén valamiféle kép a történet szereplőiről, mert Ulickaja írásait nagyon szeretem.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

tgorsy>!

Igazi, hosszú csók volt, olyan, amelyik előtt sokáig kell együtt kószálni az utcán, anélkül hogy hozzá mernének érni egymás ruhájának széléhez, ujjaik hegyéhez.

452. oldal

Goofry>!

[…] az igazságtalanság magának az életnek egyik legalapvetőbb jellemzője, és tenni csak annyit lehet, hogy erejéhez mérten mindenki megpróbál igazságot teremteni a számára adott kereteken belül…

334. oldal

Merényi_Nóra>!

– […] Minden ember a nevelés gyümölcse, de a legfőbb nevelője mindenkinek – önmaga! A pedagógus csupán megnyitja a személyiség szükséges szelepeit, a szükségteleneket pedig lezárja.

324. oldal

tgorsy>!

És tetszett neki … , a könyvek különféle illata is: a nagyon régieké, a régieké és a mostaniaké, amelyek egy érzékeny orr számára a bőr, a vászon, az enyv, a gerincbe ragasztott szövet, a nyomdafesték más-más illatával szolgáltak; és tetszettek neki a kedves nők is, a könyvtárosok különös fajtájának képviselői, akik csendesek, udvariasak és egyformán meghatározhatatlanul-finoman középkorúak voltak, még a fiatalok is.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár · könyvtáros · nők
Frank_Waters I>!

Hát így, ennyire véletlenül fedezte fel magának Surik a szerelem legtitokzatosabb és legnagyobb törvényét: a szív választásában a fogyatékosságok nagyobb vonzerővel bírnak, mint az erények – mert az egyéniségnek sokkal fényesebb megnyilvánulásai.

56. oldal

5 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Káinnak és Ábelnek is ugyanazok voltak a szülei. Miért lett az egyikük szelíd és jó a másikuk pedig gyilkos? Minden ember a nevelés gyümölcse, de a legfőbb nevelője mindenkinek – önmaga! A pedagógus csupán megnyitja a személyiség szükséges szelepeit, a szükségteleneket pedig lezárja.

324. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nevelés
csillagka P>!

Káinnak és Ábelnek is ugyanazok voltak a szülei. Miért lett az egyikük szelíd és jó a másikuk pedig gyilkos? Minden ember a nevelés gyümölcse, de a legfőbb nevelője mindenkinek – önmaga !

Kapcsolódó szócikkek: nevelés
Goofry>!

Az a grúz konyak, amit vasúti tartályokban hoztak Tbilisziből és Moszkvában palackoztak, részben a moszkvai grúzok körében, a moszkvai szeszipari vállalat igazgatójának haverjai között lelt gazdára. Az ajándék nedű ott állt a konyhában egy húszliteres kannában. Nem volt különösebben rossz, bár távolról sem volt jó, de a mennyisége annyira felül múlta a minőséget, hogy a minőségnek itt már semmi jelentősége nem volt.

208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: konyak · Moszkva · Tbiliszi
1 hozzászólás
Goofry>!

[…] élt benne az orosz ember belső igénye, hogy valakivel zsigerig hatolóan bensőséges kapcsolatban legyen.

178. oldal

Goofry>!

Talán egyedül Surik érezte úgy, hogy az anyja szépsége, amely siralmasan megfakult, mint egy régi porceláncsésze vagy egy sokat repült lepke szárnya, egyre meghatóbbá válik.

78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Zafír égbolt
B. E. Belle: Megtörtek
Bartis Attila: A nyugalom
Dmitry Glukhovsky: Text
Steve Berry: A Romanov-jóslat
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Szergej Lukjanyenko: Kvázi
Fabio Volo: Ráadásnap
David Szalay: Minden, ami férfi
Dmitry Glukhovsky: Szürkület