Odaadó ​hívetek, Surik 163 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Surik Korn csinos, udvarias, szolgálatkész fiú, a nők álma. Már tizenhétéves korában egyedülálló édesanyja egyetlen támasza. Az idősebb festőnőhöz, aki kamaszfiúként elcsábítja, hosszú éveken át hűséges marad. Lefekszik a csúnya évfolyamtársnőjével, mert más nem szánná meg szegényt. Egy másik lánnyal névházasságot köt, hogy legyen apja a lány törvénytelen gyerekének. És így tovább. Csak az a kérdés, mihez kezd Surik az életével, az életét behálózó kapcsolatokkal, amikor felbukkan az igazi szerelem…

Eredeti mű: Людмила Улицкая: Искренне ваш Шурик

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Magvető, Budapest, 2013
462 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425697 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2007
462 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425697 · Fordította: Goretity József

Enciklopédia 33


Kedvencelte 19

Most olvassa 10

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Előítélettel kezdtem el olvasni. Úgy gondoltam a Danielt úgysem lehet felülmúlni. Nos azt nem tudom, h. tud-e jobbat írni, de ezt a két könyvet hülyeség lenne összehasonlítani.
Na szóval: olvastam, olvastam – telve előítélettel, és többször kaptam magam rajta, h. tátva van a szám. Mint mikor gyerek voltam és meséltek és én tátott szájjal hallgattam. Csak most nem volt senki, aki rám szóljon: Csukd be a szád!
Első gondolatom nekem is az volt, mint gondolom sokaknak: he-he, jó egy fírma ez a Surik. Szánalom?!?! .. mi… he-he. Aztán a második: Istenem ennyi gyagya nőt egy rakáson….
De most már nem tudom.
Kinek nincs szüksége orvosságra, macskakajára, egy orvos telefonszámára, egy motring fonalra, egy jó könyvre, egy falat kenyérre, egy jó szóra, egy simogatásra? Kinek nincs szüksége fontosnak érezni magát? Ki nem akar adni egy kanál orvosságot, egy falat kenyeret, egy tál ételt, egy jó szót, egy simogatást?
Sok-sok magány kering, keres, találkozik, összebújik, szétválik, keres tovább.
Kell néha-néha egy simogató kéz.
Kell néha-néha megsimogatni valaki.

>!
Wiggin77
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Surik, Te szegény ördög! Lett volna csak egy igaz cimborád, aki leültet egy pofa sör mellé, aztán a szemedbe néz és megkérdezi: eszeden vagy édes barátom?

Na de kezdjük az elején! Surik, egy kedves, jóképű, végtelenül szolgálatkész fiatalember, az a fajta, akit az anyák-mamák előszeretettel mutogatnak a barátnőiknek. Nagymamája és édesanyja szerető fészkében nő fel, nincs egyetlen férfimodell mellette. Felnőtt fejjel is leginkább nők veszik körül. Körülveszik…pontosabb, ha azt mondom, hogy behálózzák, gúzsba kötik. Surik a maga jó lelkével nem igazán tud nemet mondani egy nőnek sem. Minél elesettebb, nyomorultabb nőről van szó, annál kevésbé. Sőt mi több, nemi izgalomat ébreszt benne, ha egy elesett, vigaszra éhező nő az ő személyében keresi a menedéket. És egyre csak ilyen nőkkel hozza össze a sors, egyre csak hízik a nőkoszorú, benne esetenként igencsak zűrös nőszemélyekkel: a csúnyácska évfolyamtárssal, a barátjától elszakadni kényszerült várandós lánnyal – akivel még névházasságba is kerül – a megnyomorodott főnöknővel, a labilis öngyilkosjelölttel… Ezek a nők igénylik, sőt időnként mindenféle praktikákat bevetve kivívják maguknak Surik testi „szerelmét”…aztán valakinek ez sem elég, fokozatosan elvárják azt is, hogy afféle gondos segìtő legyen az életükben. Surik pedig nem mond nemet…még arra is ritkán kapunk utalást, hogy kezdi túl soknak érezni a vele szemben támasztott elvárásokat. Otthon sem egyszerű: édesanyjáról is gondoskodnia kell, teljesítenie kell a családfő feladatait is. Lassan minden perce be lesz táblázva, mindig mindenki akar valamit tőle: ki egy kis testi törődést, ki gyógyszertárba küldi, ki bevásárolni…Surik maga pedig elveszik közben, mert azzal igazából senki nem törődik, hogy ő mit akar, neki mi a jó. Még dolgozni is csak éjjel tud. Végtelenül nyomasztó volt olvasni, ahogy egy butaságig önzetlen, jólelkű embert ìgy kihasználnak. Dühìtő volt Surik maga is, de a hölgykoszorú tagjai leginkább taszítóak. Mint a jóság nedveit szívogató piócák. Persze ők nem is voltak talán mindennek a tudatában.

A nő pedig, akivel megtapasztalta az igaz szerelmet, még a történet elején külföldre költözik. Az élet fura fintora, hogy pont ő az, aki az évekkel későbbi találkozás, együtt töltött nap után még leginkább olyannak látja Surikot, amilyen:
„Egyátalán, van benne valami különös: mintha kicsit szent lenne. De tiszta balfék. Istenem, milyen szerelmes voltam belé! Majdnem otthon maradtam miatta. Milyen szerencse, hogy akkor eljöttem. Mert akár hozzá is mehettemvolna feleségül! Szegény Surik.”.

Bajban vagyok az értékeléssel. Bajban, mert nem tudom mit akart igazából megmutatni az írónő. Azt tudom, hogy iszonyúan depresszív olvasmány volt ez férfiként, komolyan, időnként benyúltam volna és addig ráztam volna Surikot, amíg fel nem ébred. El is volt nyújtva, de nagyon. Jó érzés volt a végére érni. Na de olyan rossz sem lehet, ha ennyire mély undort és dühöt tudott kiváltani… ;)

Érdekes amúgy, hogy a nőnemű molyok általában 4.5-5 csillagra értékelik, a férfiak 2.5-3.5 csillagával szemben. Tőlem 2.5 csillagot kap.

8 hozzászólás
>!
GTM P
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ha jól számolom, ez volt a hetedik Ulickaja-kötetem. Korántsem járok még az életmű végén, mégis azt hiszem, nem tudok az írónőben csalódni. Ennek ellenére, a hatodik kötet olvasása után úgy éreztem, kicsit pihentetnem kell a könyveit. A Surikra is csak azért szántam rá magam, mert elég régen kölcsönkaptam, és már igazán ideje volt visszaadni. Nem bántam meg. Megint jó volt Ulickaját olvasni, ittam minden szavát, mint régi barátnőnek, akivel sok éve nem találkoztunk.

Pedig fura egy figura ez a Surik, akiről mesélt. Nehezen barátkoztam meg vele. Néha haragudtam rá, máskor csak bosszantott, volt, hogy kinevettem, gúnyosan is meg sajnálkozva is. Nem vágytam az ismeretségére. Aztán mégis megkedveltem kicsit, de végül csak szánni tudtam a szerencsétlen balekot.

Először azt hittem, ő lesz Szonyecska női párja. Tévedtem. Szonyecskát – a többség véleményével ellentétben – én mélységes tisztelettel figyeltem. Csodáltam önfeláldozását, feltétel nélküli szeretetét, odaadó szolgálatát szerettei iránt. Benne valamilyen ősi bölcsességet véltem felfedezni, amivel túl tudott jutni minden megrázkódtatáson.

Surik más. Ő az, aki nem tudott leszakadni, egyetlen igazi szerelméről, az anyjáról. Neki akar megfelelni mindig és mindenben. Így aztán nem is képes egészséges párkapcsolatot kialakítani senkivel. Pedig sok nővel összeakad, ki is elégíti mindegyiknek mindenfajta igényét. Hiszen ő a jó fiú, ő senkit nem hagyhat cserben, senkinek nem mondhat nemet, nem képes ellenállni, nem tud senkivel szakítani. És elveszik. Elveszik az akarata, az egyénisége, minden vágya és reménye egy tartalmas szeretetteli párkapcsolatra. Lassan elfogy a libidó és az életerő is.

Bár Surik a regény központi szereplője, mintha alakja mégis csak ürügy lenne Ulickajának, hogy az őt körülvevő nőkről mesélhessen. Ízig-vérig női író. Fecseg, pletykálkodik, híreket hoz-visz, és mégis mindig pontosan annyit mond amennyi szükséges. Megint úgy éreztem ismerem mindegyik szereplőjét. Szinte telelett velük a szobám. Folyamatosan váltották a kilincset. Néha kicsit sok is volt belőlük, fárasztottak. Nehéz mindenki terhét cipelni. Lám, Surik is belerokkant.

Hiába azonban, mert Ulickaja úgy tálalja a történteket, hogy néhány nap múlva az ember csak rászánja magát, hogy utánanézzen, mi is történt azzal a barátnővel, ismerőssel, szomszéddal stb., akit pár napja már megelégeltünk.
Számomra ez az elapadhatatlan mesélőkedv és a természetes beszédet idéző, mégis szinte lebilincselő előadásmód teszi naggyá Ulickaját.

>!
csillagka P
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Először is ehhez a könyvhöz finom EarlGrey tea dukál, úgy ahogy a nagyim tálalta tejjel és cukorral, szigorúan külön kiöntőben nem dobozból, kár hogy sosem tudtam így meginni, nálam a citrom a nyerő, lehet hogy van benne tatár vér (szerintem nincs) és finom házi angolos vajas sütemény a vége picit, igazi belga fekete keserű csokoládéba mártva. A körítés, tálalása után kezdődhet a mese, igazi pletykálkodás, ahol egy nagy tudású komoly barátnő elmeséli a szomszéd Surik történetét. Kedvelsz minden szereplőt, tudsz értük izgulni, szeretni és érteni őket minden hibájuk ellenére, hiszem köztük élsz pár lap erejéig, hátterek is világosak az a szoba, a ház, az utca, sőt még a város is ismerős, éltem közöttük (vagy nem) minden esetre élnek, léteznek és csak arra várnak, hogy felfedezd és megízlel a sorsukat, még egyél egy falat tortát, sajnos nagyon gyorsan elfogy az egész, és lenyeld az utolsó korty teát esetleg ha nagyon jó a hangulat és egy ilyen csendes nyugalmas kulturált tárasságban miért ne lenne az, egy kis tojáslikőr is lecsúszhat a végén.
Nagyon könnyű, nagyon légies, még is tartalmas mese a szerelemről és a szerelemtelenségről.
Bence hogyan lehet hat csillagot adni?

3 hozzászólás
>!
korkata
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ulickaja mindig elvarázsol. Azonban ez az a könyv amit a leginkább magaménak éreztem.
Túl vagyok az írónő által írt könyvek háromnegyedén. Most szerettem volna a legjobban, ha még nincs vége. Szerettem ezt a fiút, akit kihasználtak a nők, mert buta volt és jószívű. Nem tudtam elítélni, mert vannak köztünk is ilyen emberek. Néha haragudtam rá, hogy miért ilyen. Miért hagyja magát. Hiszen ennél többet érdemel.

>!
AeS
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ulickajával a saját történelmi alulműveltségem nehezíti meg a dolgomat általában – egy helyen már írtam, hogy olyan időtlenül tudja megfogalmazni a történeteit, hogy nem tudom biztosan, melyik korszakban, milyen idősíkban járunk éppen.
Suriknál szerencsére tudtam, és így a megszokott Ulickaja-hangulat mellett kaptam egy adag korképet is a 70-es, később 80-as évek szovjet milliőjéből, hangulataiból, fiataljaiból és dácsáiból.
A nők, akiket Surik „szolgál”, mind egy-egy tanulmány, ennek megfelelően kifejtett, jó történetekkel, talán Sztovba volt a kedvencem, annyira irreális, és egyszerre mégis annyira életszerű volt. Talán ez az Ulickaja tetszett eddig a legjobban, bár Daniel Stein erős versenytárs, de tulajdonképpen két külön kategóriáról beszélünk.

>!
Tarja_Kauppinen
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Walter Klemmer voltam, így kezdtem az előző értékelésemet, ami magyarázattal szolgál eme kirívóan csekély számú csillagra is.
Női íróknak miért esik oly nehezükre férfias férfi karaktereket alkotni? Miskin herceget vártam, de egy hölgykívánságok teljesítésére szakosodott tejbegrízt kaptam helyette. Én, W. K. a sokadik túlírt, öncélú női fantáziánál már de szenvedtem, jaj. A szánalom mint ajzószer – szép új világunkban aligha kizárt, de attól még nekem tök abszurd, hihetetlen, képtelen. Nincs itt egyetlen azonosulásra, szimpátiára alkalmas szereplő sem, de még átérezhető probléma se nagyon.
Az önzetlenség, altruizmus, becsületesség és az akaratgyengeség közé meg ne tegyünk már egyenlőségjelet. Alkalmasint az egyenes út sokkalta több erőt és bátorságot igényel, mint a görbe.
Alapjaiban nem állta meg a helyét nálam az egész, Ulickajával a kapcsolatomat egy időre jegelem.

3 hozzászólás
>!
Goofry P
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ulickaja jól ír. Az orosz hagyományokra építve, tisztán, árnyaltan, mégis egyszerűen. Történeteit átjárja a finom női humor, és utalásait még én is megértem. Ez már a harmadik olyan regénye, ami a tollából elém kerülve szerencsét hozott, és most már ki kell mondanom: szívesen olvasom őt.
Harmadjára Surikkal ismerkedtem meg: az írónőtől már szinte elmaradhatatlan és lehetetlen regényhőssel, egy újabb vérbő figurával, a kissé feminin hajlamú odaadással bíró, megfelelni vágyó és vigasztalást nyújtó „kandúr-bandival”, akit bedarál a napi rutin, az őt körülzáró, tucatnyi tagot számláló hölgykoszorú, és aki ettől aztán képtelen szabadon irányítani az életét.
Az eddigiektől eltérő módon (Szonyecska, Vidám temetés), ebben a könyvében a főhős már nem pusztán kiélvezője a karót és támaszt kereső női szereplőknek, hanem bizony ő maga is eszköz. Ő a jófiú, akinél „a szánalom és a férfivágy egy és ugyanazon tőről fakad.”, arra gerjed, hogy rettentően sajnálja a nőket – mindegyiket. Karaktere valójában az írói akarat eszköze csupán, mert mégsem ő, hanem sokkal inkább a megfoghatatlan női lélek a főszereplője ennek az írásnak. No igen, Ljudmila kihasznál és hazabeszél. Ez így van jól.
Azt vártam, hogy végül – „Minden összeáll. Minden begyógyul és elsimul.”, de elmaradt a katarzis, csak egy empatikus sóhaj született: „Szegény Surik!”

A fenti firkálmányom @olvasóbarát kihívása nélkül nem jöhetett volna létre. :-)

3 hozzászólás
>!
latinta SP
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Rögtön két dolgot is tisztáznom kell.
    1. Ulickaja írásait nagyon szeretem.
    2. Úgy még nem volt, hogy egy regényadaptációt-megszínpadiasítást előbb ismerjek.

De 2015. május 8-án ez történt: http://7ora7.hu/programok/odaado-hivetek-surik, @HArinak köszönhetően egy asztaltársasággal együtt néztük végig, ugye, @stippistop, @bozs?
    És akkor az előadást követően jól el is olvastam. (Igaz, még előtte legalább az egyik megkezdett – kölcsönkapott – könyvet befejeztem.)
    Egyáltalán nem zavart, hogy kialakult bennem azon a péntek estén valamiféle kép a történet szereplőiről, mert Ulickaja írásait nagyon szeretem.

2 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Megtaláltam a tökéletes nyári olvasmányt. Az ötödik kötet a szerzőtől, mindegyik elbűvölt más- más megközelítésben. Tetszik ahogyan sokféle témát dolgoz fel, mindegyiket a témának megfelelő módon. Odavagyok a stílusáért. Remek ahogyan egy-egy mondattal jellemez nőket, férfiakat, szituációkat. Kudarcok sorakoznak fel előttünk, de mivel olyan kellemesen mesélős stílusban adja elő nem éljük meg akkora tragédiaként, mégis feledhetetlenek a figurák, a szituációk. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve ez jutott eszembe Surikról és az életéről. Tökéletes képlet egy csonka, a nagymamával megerősített családról, ahol a főszereplő nagymama sokak bálványa, mégsem tudja helyettesíteni az apát, akinek a hiánya szinte sorsszerűen meghatározza a fiú életét.
Önfeledt mesélés ez a kötet, az igazi balekról, „mintha kicsit szent lenne, de tiszta balfék”, akiről még az is ezt gondolja, akin a legtöbbet segített. A tökéletes megfelelni vágyás tragédiája, a „jó fiú” szerep túlteljesítése, olyan módon, hogy bizonyos „megsegítetteknek” ez akár az életébe is kerülhet.
Sikerül kisakkoznia, hogy teljesen megszűnjön a magánélete, minden másokért történik, szoros időbeosztással. Közben elmélkedhetünk a nevelés fontosságáról, eredményéről, vagy eredménytelenségéről és megismerhetjük a korabeli Moszkvát és a vidéki orosz életet, minden ellentmondásosságával és jellegzetességével. Sokféle szereplő, sors vonul fel előttünk, káderek és értelmiségiek, mások által irigyeltek és lenézettek, nemzetiségiek a nagy orosz birodalomból, beilleszkedni vágyók vagy elvágyódók.


Népszerű idézetek

>!
tgorsy

Igazi, hosszú csók volt, olyan, amelyik előtt sokáig kell együtt kószálni az utcán, anélkül hogy hozzá mernének érni egymás ruhájának széléhez, ujjaik hegyéhez.

452. oldal

>!
Goofry P

(…) az igazságtalanság magának az életnek egyik legalapvetőbb jellemzője, és tenni csak annyit lehet, hogy erejéhez mérten mindenki megpróbál igazságot teremteni a számára adott kereteken belül…

334. oldal

>!
Merényi_Nóra

– (…) Minden ember a nevelés gyümölcse, de a legfőbb nevelője mindenkinek – önmaga! A pedagógus csupán megnyitja a személyiség szükséges szelepeit, a szükségteleneket pedig lezárja.

324. oldal

>!
tgorsy

És tetszett neki … , a könyvek különféle illata is: a nagyon régieké, a régieké és a mostaniaké, amelyek egy érzékeny orr számára a bőr, a vászon, az enyv, a gerincbe ragasztott szövet, a nyomdafesték más-más illatával szolgáltak; és tetszettek neki a kedves nők is, a könyvtárosok különös fajtájának képviselői, akik csendesek, udvariasak és egyformán meghatározhatatlanul-finoman középkorúak voltak, még a fiatalok is.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár · könyvtáros · nők
>!
Frank_Spielmann I

Hát így, ennyire véletlenül fedezte fel magának Surik a szerelem legtitokzatosabb és legnagyobb törvényét: a szív választásában a fogyatékosságok nagyobb vonzerővel bírnak, mint az erények – mert az egyéniségnek sokkal fényesebb megnyilvánulásai.

56. oldal

5 hozzászólás
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

– Káinnak és Ábelnek is ugyanazok voltak a szülei. Miért lett az egyikük szelíd és jó a másikuk pedig gyilkos? Minden ember a nevelés gyümölcse, de a legfőbb nevelője mindenkinek – önmaga! A pedagógus csupán megnyitja a személyiség szükséges szelepeit, a szükségteleneket pedig lezárja.

324. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nevelés
>!
csillagka P

Káinnak és Ábelnek is ugyanazok voltak a szülei. Miért lett az egyikük szelíd és jó a másikuk pedig gyilkos? Minden ember a nevelés gyümölcse, de a legfőbb nevelője mindenkinek – önmaga !

>!
Goofry P

(…) élt benne az orosz ember belső igénye, hogy valakivel zsigerig hatolóan bensőséges kapcsolatban legyen.

178. oldal

>!
Goofry P

Talán egyedül Surik érezte úgy, hogy az anyja szépsége, amely siralmasan megfakult, mint egy régi porceláncsésze vagy egy sokat repült lepke szárnya, egyre meghatóbbá válik.

78. oldal

>!
Goofry P

Az a grúz konyak, amit vasúti tartályokban hoztak Tbilisziből és Moszkvában palackoztak, részben a moszkvai grúzok körében, a moszkvai szeszipari vállalat igazgatójának haverjai között lelt gazdára. Az ajándék nedű ott állt a konyhában egy húszliteres kannában. Nem volt különösebben rossz, bár távolról sem volt jó, de a mennyisége annyira felül múlta a minőséget, hogy a minőségnek itt már semmi jelentősége nem volt.

208. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Alice Walker: Kedves Jóisten
Bartis Attila: A nyugalom
Herta Müller: Lélegzethinta
András László: Egy medvekutató feljegyzései
Gordon Agáta: Kecskerúzs
Margaret Atwood: Fellélegzés
Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve