Médea ​és gyermekei 252 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Minden ​nyáron összegyűlik a rokonság a krimi görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet – amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyeseket… (tovább)

Eredeti mű: Людмила Улицкая: Медея и ее дети

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Magvető, Budapest, 2017
298 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631422856 · Fordította: V. Gilbert Edit, Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2015
298 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631422856 · Fordította: V. Gilbert Edit, Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2013
298 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631422856 · Fordította: V. Gilbert Edit, Goretity József

7 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Médea Mendesz · geológus

Helyszínek népszerűség szerint

temető


Kedvencelte 53

Most olvassa 21

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Olyan ez a könyv, mint egy kert: süt a nap, a fák alatti árnyékos asztalon kockás terítő és hideg ital, no meg persze az elmaradhatatlan madárdal – tovább nem is részletezném, mert már így is giccsbe hajlok. Közben meg a kerten kívül zajlik a történelem, a dolgok és értékek és emberek pusztulása, a kerítés pedig sosem olyan magas, hogy eltakarja előlünk ezt a látványt. A kert egyetlen hibája tehát a kerítés alacsony volta – viszont egyben alighanem ez a könyv legnagyobb értéke is, ettől érezzük úgy, hogy amit olvasunk, az finom és örömteli, ugyanakkor ezzel egy időben fájdalmas és vészterhes is. Talán ez Ulickaja titka. Amúgy meg ezt a könyvet nem is nevezném regénynek, inkább számos különálló történetnek emberekről, akiket csak Médea személye fűz össze, meg a káprázatos krími kert, ami fűszeres háttérként feszül az események mögött. Ezekben a rövid sorstörténetekben nyilvánul meg legjobban Ulickaja páratlan érzékenysége, és az a ritka erénye, hogy kortárs irodalomban talán ő képes a jó embereket, az igazán jó embereket úgy ábrázolni, hogy azok közben érdekesek és összetettek is maradnak. Nem könnyű ám az.

Nem mindig voltam jóban a könyvvel. Néha szétesőnek éreztem, amire nyilván ráerősített az orosz prózákra jellemző zűr a személynevekkel* is, így nagyjából végig a szép és jó, de nem katartikus 4,5 csillag körül mozgott a viszonyulás. De a vége az annyira össze van rakva, annyira szép, ahogy az író odadöf az olvasónak, hogy sajogjon, de aztán meg is simogatja a sajgást, hogy csituljon… Becsukva a könyvet csak a hála érzete maradt meg bennem, hogy bejárhattam ezt a kertet.

* Ti. hogy mindenkinek minimum három neve van, plusz a becenév, amiből gyakran szintén több van, egy bensőséges családi használatra, és egy kevésbé bensőséges baráti társaságok részére, és ezeket felváltva használják az olvasó összezavarása érdekében.

15 hozzászólás
>!
balagesh IP
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Eleve szeretem a családregényeket. Ahogy az élet összevissza indázik, és a szemlélő rendezettséget, mitológiát fedez fel a családfa kusza lombszerkezetében. Ehhez persze többnyire valamilyen magasztos és nehéz nyelvezet dukál, amely méltó a nagybötüs sorshoz. Szerencsére Ulickaját ezzel szemben az egyszerű, keresetlenül őszinte tisztaság jellemzi. Így aztán győz az élet a mítosz felett, s a szereplők megmaradnak embereknek, esendő, gyarló, sokszor kisszerű, de mindettől függetlenül nagyon is szeretni való embereknek. Mindez lendületes és határozott vonásokkal fölvázolva. Semmi elmosódottság, semmi részletgazdagság. Nincs dráma, nincs hőzöngés, sem megalázkodó szerénykedés. Születés van, evés-ivás-szeretkezés, s a végén tisztes halál. Ilyen az élet. Se több, se kevesebb.

7 hozzászólás
>!
Bélabá P
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Az Imágó olvasása után kezdem kiismerni Ulickaja világát. Abban a regényben is meg a Médea és gyermekeiben is sok-sok eseményt ír meg. Itt most hab a tortán, hogy annyi szereplőt rakott a történetbe, hogy a kínai Vörös szoba álmához hasonlóan családfát kellett hozzá rajzolni a szerkesztőnek. Ha van valami hibája regénynek, akkor pont ez az. Túl sok az ember, túl sok a történés és mintha csak egy homályosít/blur gombot nyomnának az ember agyán beleveszik a távolinak tűnő részekbe, gyorsan elfeledi azokat. Ezek a dolgok zavartak kissé. Volt, ami tetszett, például az, hogy megismerkedhet az olvasó a krími görög életfelfogással vagy voltak még más nemzetbeliek a könyvben, például litván rokonok. Tehát egy komplett szovjet „vegyes tál”, amiben van mindenféle. Azt nem mondom, hogy a legízletesebbre sikerült pont a sok esemény miatt, nálam egy négyest ér ez a regény (4,1 pont). Az Imágó jobb volt a Szonyecska szerintem gyengébb. Enyhén hullámzó az érzés, amit Ulickaja regényeinél érzek. Emiatt nem lesz kedvenc szerzőm, de mindenképp érdekes olvasni tőle egy-két regényt.

8 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Ez a kedvenc könyvem az írónőtől. Egyszerűen imádni való, Ulickaja sajátos, „csipkefinomságú”, ironikus humora nagyon tetszik, ez a többi kötetben talán nem ennyire jelenlévő dolog. Családfát kell rajzolnom többszörös részletekben, mert különben áttekinthetetlen ez a család, kapcsolatokkal, házasságokkal, a házasságon kívül született gyerekekkel. Remek hangulatú a kötet, a szeretet nagy összetartó erő, a barátságok tartósak. A családban azonban számtalan titok is lappang. Tetszik a család távolságtartása a politikától, összetartása a tragédiákban, kisebb bajokban. Mindig vannak számukra olyan pontok, ahol a rokonokat szeretettel várják és közösen dolgoznak azért, hogy ezek a helyek fennmaradjanak a családtagok, rokonok számára. Szövevényes a kötet szerkezete, néha alaposan vissza kell lapozni, hogy érthetőek legyenek bizonyos történések, anatómiai jegyek, kis csodák. Furcsa egybeesések, sorsfordító visszatérések teszik még izgalmasabbá a történetet. Szeretem ezt írói szerkesztő elvet, hogy a végén az Epilógus a család további sorsáról is áttekintést ad, egy kis továbbgondolást az olvasó számára, habár ez a kötet is olyan, hogy van min gondolkodni az olvasás befejezése után is. Vannak állandóan visszatérő dolgok, amelyek más köteteiben is szerepelnek: a zsidóság, a kivándorlás, az érvényesülés, a tudományos eredmények , a hagyományokhoz való ragaszkodás kérdései.
„A lélek tényleg ott lakozik, ahol akar.”

>!
Eule
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Jajj, ez nagyon jó volt! Olyan olvasmányélményt adott, amelyhez már rég volt szerencsém: egyszerűen nem tudtam letenni, egész nap alig vártam, hogy folytathassam. (Család elnézően tűrte.)

Micsoda egy mesélő ez az Ulickaja! És én mekkora marha vagyok, hogy íly sok évig halogattam!* Szinte éreztem, láttam, átéltem mindent, ami Médeánál/Médeával és „gyermekeivel” történt. Bár nem éltem a történet történelmi korában, mégis, ismerősek voltak a helyzetek és a helyszínek.Mint ahogy a végkifejlet is. Nagyon élveztem!

Ez már csak egy ilyen kis kusza értékelésre sikerült.

*"Ezer éve" láttam egy Ulickaja-művet a spoiler, de úgy voltam vele, mint a HP-rel: kell a manónak valami ilyen népszerű – jelen esetben – nőirodalom… De megöregedtem, és most jól esők ezek a művek.

2 hozzászólás
>!
fióka P
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Hogy Médea és gyermekei? Nem. Kellett egy keret-családtörténet ahhoz, hogy a lényeg ne süllyedjen el a középszerűségben. Na meg a Médea és gyermekei olyan jól hangzik, titokzatos és vonzó. Címválasztásból ötös. A valódi mag azonban egy meglehetősen sablonos szerelmi történet, idejében előre jelzett végkifejlettel. Érdekessé a szereplők előélete teszi, a könyvet élvezetessé pedig Médea családja, amiben az első 25 név után menthetetlenül elvész az ember, hogy aztán a szereplők újbóli felbukkanásával, esetleg életük alaposabb kicsomagolásával ismét képbe kerülhessen. A rokonok és barátok felvonultatott tárháza színes és izgalmas, történeteik érdekesek, életeikről sokszor szívesen olvasnék még. De lényegi összefüggés tulajdonképpen annak ellenére nincs közöttük, hogy a regény szerint valójában csak egymáshoz van közük.
Ulickaja megint visszatér az egyik kedvenc témájához, ami ugyan nem zavar, csak kicsit sablonosnak találtam. Ezenkívül, érdeklődők részére: vannak itt személyes tragédiák, szerelmek, sajnos túlságosan is csak regénybelinek tűnő szeretet, önfeláldozás – egyetlen szó nélkül, természetesen, megcsalások és aljasságok, szóval tényleg minden, ami egy regényhez feltétlenül szükséges. Az már csak Ulickaján múlik, hogy élvezetes :).
Eddigi összesítésem szerint Ulickaja sokkal jobb rövidprózában, mint nagyregényben (esetleg kisregényben). Azt pedig határozottan vitatom, hogy a Médea és gyermekei remekmű lenne. Jó, ám ennyi.

2 hozzászólás
>!
déli_báb IP
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Van néhány olyan könyv, aminek olvasása közben akaratlanul kilépek a történetből és képes vagyok percekig valamilyen másik világban lebegni. Ez alatt a könyv alatt többször éreztem úgy, hogy most „imádkoznom” kellene. Nem ez a legjobb szó arra, amit ilyenkor érzek. Ez egyfajta áhitat, keserédes, vágyakozással teli. (Megnyitni a lelkemet, beleolvadni a világba. Valami ilyesmire gondoltam az imádkozásnál.) Az írónő annyira kifejezően, szépen fogalmaz. Az élet egyszerű megfogalmazása, összegzése, az élet apró csodái, mindezt Médea testesítette meg. A Médeán keresztül láttatott gondolatok, világnézet.

4 hozzászólás
>!
gybarbii
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Odin lássa lelkemet, tényleg szeretni akartam! De valahogy nem ment… Nem azzal volt gondom, hogy orosz, nem is azzal, hogy családregény. Valami más zavart, de sajnos nem tudnám megfogalmazni, hogy mi…
Mindenesetre nagy segítség volt a könyv elején és végén található családfa, olvasás közben sokszor kellett lesnem, hogy biztosan jó személyre gondolok-e. :) Bár ott sem volt mindenki feltüntetve
Tetszett a sok-sok történet, a kiterjedt család életének megfestése, a karakterek, jellemek is érdekesek voltak, de mégsem nyert meg magának a könyv…

1 hozzászólás
>!
Piintyő
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Nehéz bármit is mondani egy olyan könyvről, amit valamilyen vonatkozásban személyünket érintőnek érzünk….
Nagyon vágytam erre a könyvre. Olyan jó értékeléseket olvastam róla, ezért kívánságlistára tettem -egyedüliként-
hogy vajon előtte?, vagy utána?, már nem tudom……..
mindenesetre most megkaptam…
Csodálatos könyv: hogy mi a varázsa? Talán az egyszerű mondatai? A tárgyilagossága, amely tárgyilagosságból mégis kiérezni a szeretetet?
Ezt már máskor is megállapítottam, hogy a női írók sokkal lágyabban, líraibban fogalmaznak. És szívre hatóbban.
az utolsó oldalak eseményeibe még most is beleremegek…:(

Nekem ez a könyv mostmár mindig ez a zene lesz: http://www.youtube.com/watch…
s ez a zene Ulickaja könyve.
Ha megnyugvást nem is, de valamelyest vigasztalást ad ez a magasan szárnyaló, lélekfelemelő, tiszta zene.

3 hozzászólás
>!
eme P
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Sokáig töprengtem azon, mi fog meg Ulickaja könyveiben. Semmi különös nincs bennük. Nyelvezet, stílus, történetalakítás, jellemrajz – semmi sem rendkívüli. Az egész együtt mégis olyan hatással van az emberre, hogy nem bírja letenni, csak olvasná és olvasná. Ezért is tűnik túl rövidnek Médea gyermekeinek története. Pedig a nagy család történetéből kiemelt, novellaszerű mozzanatok, a fel-felvillanó mozaikdarabok, az időben oda-vissza ugráló történetek kerek egészet alkotnak. A kerek egész magva pedig nem más, mint a táj részévé vált Médea, a maga ősi sziklaszilárd jelenlétével, fura, titokzatos adottságokkal rendelkező lényével. Médea az elfelejtett, középkori görög utolsó beszélője, azé a görögé, amely megőrizte a szavak konkrétumát és eredeti jelentését. Médea és gyerekei furcsa egybeesésekkel és pontosan illeszkedő, váratlan eseményekkel tele élete sem válik mitikus-misztikus élettörténetté, hanem a középkori göröghöz hasonlóan megőrzi a maga eredeti, emberi dimenzióit. Az igazságtalanságoknak, tragédiáknak, nagy drámáknak tűnő különféle dolgok valójában az élet természetéből fakadnak. Akár a szerelmek és csalások, szülések és elmúlások, apró örömök és bánatok. Minden(ki) megy a maga többé-kevésbé göröngyös útján, az utak pedig néha Médeánál keresztezik egymást, a vándorok találkoznak, megpihennek, esznek-isznak, szeretkeznek. Ott, ahol még minden az eredeti jelentését őrzi… Ahol még a humor és a vidámság is helyet kap. Mintha tolmács lenne Médea is, mint Daniel Stein, mintha közvetítene az elfeledett nyelv és a ma zűrzavaros, kaotikus nyelvkavalkádja, a meg nem értés és félreértés világa közt. Azt emeli ki, ami ma már jelentéktelennek tűnik, mégis a dolgok magvát képezi. Rácsodálkodtat arra, hogy ismétlődik minden. Médea bölcsen, jólesően mosolyog magában, és megnyugszik: a világ felépítése, tekintet nélkül az egyre növekedő embersokaságra és tülekedésre, még mindig ugyanaz, számára is érthető maradt – kis csodák mentek végbe, emberek találkoztak és váltak el egymástól, és mindez együtt szépséges mintát alkotott.


Népszerű idézetek

>!
déli_báb IP

…elfogadni az új napot teendőivel, keserűségeivel, idegen, hiábavaló fecsegésével és esti fáradtságával együtt, megérni az estét örömben, és senkire meg nem sértődni, senkire meg nem haragudni.

38. oldal

1 hozzászólás
>!
encsy_eszter

(…) apró, ám szembeötlő hibái és nagy, de jól elrejtett erényei voltak (…)

2 hozzászólás
>!
tgorsy

… szerette ezeket a hegyeket, ahogyan az anya arcát vagy csak a feleség testét lehet szeretni

20. oldal

2 hozzászólás
>!
forrás P

Igaz is, a múltkori levelemben elfelejtettem megkérdezni, bevált-e az új hallókészülék. Bár megvallom, nekem úgy tetszik, a nagyobbik része annak, amit beszélnek körülöttünk, nem ér annyit, hogy meghallgassuk, így hát nem sokat veszítesz.

14. oldal

>!
Goofry P

A lélek tényleg ott lakozik, ahol akar.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lélek
>!
tgorsy

A mosatlan edényhegyek és a nyitott könyvek garmadái végérvényesen meggyőzték az amerikait, hogy zsenivel van dolga.

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
5 hozzászólás
>!
balagesh IP

Csak játssz, csak játssz, csak játssz,
kiméra-kentaur,
tüzelj te láng, hol elválik
a lélek és a meztelen ló teste,
hol lezajlik a nagy találkozás.

270. oldal

1 hozzászólás
>!
Goofry P

Médea mélységesen meg volt győződve, hogy a könnyelműség boldogtalansághoz vezet, és fel sem merült benne, hogy a könnyelműség ugyanolyan eséllyel vezethet boldogsághoz, vagy akár nem vezethet sehová.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könnyelműség
>!
balagesh IP

Életüknek csak egy meghatározott részét tartották fenn a gyerekek számára, de nem az egészet.

80. oldal

>!
Rea P

Élete alkonyán olyan dolgok tárultak fel előtte, amelyek korábban eszébe sem jutottak: hogy szavakkal a gondolatok nem adhatók át teljesen, legfeljebb csak többé-kevésbé megközelítőleg, hogy a gondolat és a szó között van bizonyos rés vagy repedés, ami csak a tudat megfeszített munkájával tapasztható be, ez viszont a nyelv korlátozott lehetőségeinek kiegészítése.

181-182. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gondolat

Hasonló könyvek címkék alapján

Finy Petra: Madárasszony
Daniel Katz: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba
Szabó Magda: Pilátus
Szabó Magda: Régimódi történet
Colleen McCullough: Tövismadarak
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Sebastian Faulks: Madárdal
Esze Dóra: Két tojás
Victoria Hislop: A sziget
Brunella Gasperini: Mi és ők