Elsők ​és utolsók 162 csillagozás

Válogatott elbeszélések
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az „igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a „szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2016
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427592 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2013
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427592 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2011
448 oldal · ISBN: 9789631427592 · Fordította: Goretity József

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 19

Most olvassa 19

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Leültünk Ljudmilával a kanapéra, bebugyoláltuk a lábunkat egy-egy ócska pokrócba, magunk mellé készítettünk teát, kekszet, miegymást, térdünkre fektettük a nagy szilvás fotóalbumot, lapozgattuk, nézegettük, ő meg időnként rá -rábökött egy-egy megsárgult fotóra, és mesélt, és mesélt, és mesélt. Én meg csak hallgattam, és csodálkozom honnan ismerem én ezeket a vadidegen embereket.

TiaRengia I>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Pótolván súlyos mulasztásomat, miszerint még életemben nem olvastam Ulickaja nénitől, ezennel megfeddem tenmagam, miért is vártam ezzel a könyvvel ennyit, mikor már két éve a polcomon figyelt??

Csodálatos, finoman megrajzolt lélekrajzok a nagy Oroszországról, az orosz(honba bevándorolt) emberekről, sorsokról. Mivel az írónő már igencsak megette a kenyere javát, nem is csoda, hogy milyen életbölcsesség és megértő odafigyelés árad a sorokból, legyen az adott elbeszélés főhőse egy kitörni vágyó szegény lány, egy kissé hibbant koldus, egy megkeseredett özvegyasszony vagy egy p.napecér öreg jogász.

Érezhetően a régimódi, veretes elbeszélésmód jelenik meg, különösen tetszett, ahogyan a „nem annyira illendő” dolgokat is olyan költőien és mégis átélhetően mutatta be, hogy az nem keltette bennem szenteskedés vagy feszengés érzetét. Legyen szó akármilyen lepukkant ember vagy helyszín bemutatásáról, az egész könyvet áthatja a szépség. Szerintem erre nagyon kevesen képesek.

A kötet mindegyik darabja ötcsillagos, mégis, az alábbiak különösen megragadtak bennem:
Az orosz falvak asszonyai: ha lenne hozzá pénz, paripa, fegyver, csodálatos filmetűd készülhetne a három elhervadásnak indult orosz nő vodkázás feletti lelki sebfelszakítós beszélgetéséből.
A pikk dáma: húsba vágó történet egy nárcisztikus anya lányáról, arról, hogy a szülői minta hatása hogyan csorog át a későbbi generációkra.
A vadállat: ezen szétröhögtem az agyam, Ulickajának van humora!

Az orosz nevek ugyanakkor ez esetben is néha megnehezítették a dolgomat, néha egy egész bekezdést kellett végigolvasni, mire kiderült, hogy a szóban forgó személy most akkor férfi-e avagy nő. De ez tényleg egyéni szoc.problem, ázsiai könyvek olvasásakor ez a szitu hatványozottan fennáll. :)

Biztatok mindenkit, aki eddig nem mert belevágni, tegye meg. Vaskos könyv, de van is benne anyag.

Első Ulickaja olvasásom volt, de biztosan nem az utolsó.

12 hozzászólás
fióka P>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Itt és most boldogan szólok mindazoknak, akiket elrettentett az annyira még nem rettentő Szonyecska, de a mindenképpen kissé elképesztő Vidám temetés, hogy nincs itt gond, tud Ulickaja lehengerlően jót írni, amit alig lehet letenni. Sok-sok novella/elbeszélés, tematikailag 3 részre osztva és mind nőkről (és természetesen férfiakról is). Kicsitől a nagyig minden válfaja megtalálható a női nemnek, az elbeszélések elbűvölőek, biztosan van, akiket igen, de engem cseppet sem zavart, hogy az írások nagy része a dicső szocializmusban játszódik, sőt. Érdekesnek találom azt a megoldást, amit (ha jól emlékszem) teljes egészében az első és részben a második fejezetben is alkalmaz: az írások összefüggenek, a szereplők ismétlődnek, viszont úgy együtt mint külön-külön élvezetesek. Ha akarom, regény, ha nem akarom, akkor csak elbeszélés.
Kiábrándultak gyülekezete, tessék a könyvet beszerezni és sürgősen visszaábrándulni :))).

4 hozzászólás
Ibanez P>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Ezzel a kötettel 5-re bővült az Ulickaja-olvasásaim száma, s az ötből úgy tűnik, nekem azok maradéktalanul hibátlanok, melyek elbeszéléseket tartalmaznak. Nagyon szeretem Ulickaja novelláit, a „vodkaszagú” lapokat, a hűtlenné vált avagy végletekig kitartó asszonyait, a sorsba beletörődő avagy ellene lázadó nőket, a rég letűnt orosz arisztokrácia felvillanásait egy selyemharisnya vagy a kaviár által, a szívbemarkoló történeteket, legyen akár egy gyermek elvesztése vagy egy idős, megviselt életet leélő ember búcsúja… Nagyon „köznapi” emberek a hősök, olyanok, akik mellettünk is élnek, akik mi is vagyunk, saját problémáinkat, apró örömeinket, nagy szomorúságainkat köszönhetjük a lapokon. Ezért is annyira jó, mert teljesen át lehet érezni, velük mosolyogni és értük fájdítani a szívet.

A kötetből nekem az első rész novellái tetszettek a legjobban, főleg a Boldogok, a Szegény rokonok és a Buhara lánya

Boldogok: Már a második oldalon majdnem elbőgtem magam. Nagyon szomorú, nagyon lélekbe taposó… Azt hittem, csak elmegy a páros a hely mellett…
Szegény rokonok: Gyönyörű történet, megható csattanóval a végén. Itt jelenik meg először Anna Markovna, aki majd jó pár történetben szerepelni fog. A szegény rokon lélekben nagyon gazdag, az biztos…
Bronyka: A szegény sorból származó, folyton teherbe eső kislány története, aki a végén mégis irigylésre méltóvá válik…
Táskás Genele: Genele néni története s a táskájáé, ismét egy erős, megható történet…
Buhara lánya: Egy Down-kóros kislány története, ahol édesanyja mindenre gondol…
Ljalja háza: A „nagyétkű”, hűtlen asszony szemet vet a szomszéd fiatal fiúra, de hideg zuhany lesz a vége…
Gulja: … avagy az álságos élet előnyeiről…
A kiválasztott nép: Zinaida, a kövér, lusta lány koldusnak áll…
Nem emberkéz alkotta ajándék: A lelkes úttörőlányok kijózanító leckéje, hogy miként is működik a való élet…
Idegen gyermekek: Az ikerpár születésének története és a korona alakú anyajegy fontossága…
A kitett gyerek: Folytatódik Gajané és Viktória története, ahol Gajané bizony gonosz tettekkel ijesztgeti húgát…
Ugyanabban az évben, március másodikán…: A zsidósága miatt üldöztetett Lilja a sarkára áll…
Bárányhimlő: Kislányok játéka felnőttesen…
Szegény, boldog Kolivanova: Egy kislány szerelme tanítónője iránt, s áldozathozatala az ajándék ügyében…
A háttérember: Egy végrendelet megírásának nehézségei…
Az orosz falvak asszonyai: Orosz nők Amerikában, de orosz problémákkal…
Zü-űrich: Egy belorusz asszony svájci szerencséje…
Az Orlov-Szokolova páros: Egy nagy szerelem története, ahol a páros élete szétválik… de mi lehetett volna?
A vadállat: A fekete kandúr és a szeretteit elvesztett Nyina története…
A pikk-dáma: Miről érdemes lemondani és késő-e változtatni a sorsunkon?
Tubica: Egy meg- és elrontott fiú élete…
Gyöngykásaleves: Rövid kis történet, melynek közös nevezője a gyöngykásaleves…

Inpu>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Ulickaja-szűzként vágtam bele ebbe az elbeszélés-kötetbe, és úgy érem a végére, hogy nagyjából érteni vélem az írónő személyét övező lelkes rajongást.
Ami a könyvet illeti, melynek történeteit tudtommal maga Ulickaja szerkesztette egybe, felettébb csalóka: a közelről nézve számtalan, egymástól független vagy alig érintkező személyes történetek foltjai a perspektíva tágulásával a sztálini Moszkva társadalmi szőttesének bonyolult, kacskaringós, igazán különleges mintájává olvadnak össze. Még akkor is, ha egy-egy történet vagy epizód éppen más helyszínen játszódik. Valóban, ahogy Ulickaja mesél, az egész kissé filmszerű élményt nyújt; mintha egy kissé bizarr Szomszédok-féle teleregény epizódjai peregnének a szemeink előtt, csak a karakterek között nagyobb a fluktuáció (ez alól talán csak a középső egység írásai képeznek kivételt, melyen keresztül egy barátnői csoport vergődéseibe nyerhetünk bepillantást), a történet több párhuzamos szálon fut, és mintha a dramaturg irtózna a normális élethelyzetektől. Ulickaja meséiben mindenki abnormális egy kicsit, de nem annyira, hogy elrugaszkodjunk a bennünket is körülvevő világ jól ismert és ezerszer megtapasztalt szennyétől; nem, itt minden felettébb ismerősen bizarr. És hát nemcsak szokatlan, furcsa vagy a társadalmi és erkölcsi normáknak egyenesen ellentmondó (mint például a gyermekrontó nevelőapa), hanem kommentár és ítéletalkotás nélkül, a maga pőreségében kerül tálalásra. Az elítélés vagy éppen az empátia az olvasó dolga. Ulickaja nem ítél, nem vet követ, nem bélyegez, ő csupán elmesél, ábrázol, lefest. A többi a mi feladatunk.

szigiri>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Elég sok klasszikus íróba botlottam bele idén (Franzen, Munro, Körösi), nem nagyon akartam, valahogy így alakult. Szép lezárása volt az évnek ez az Ulickaja novellagyűjtemény, klasszikus, valami olyasmi az oroszoknak, mint Franzen az amerikaiaknak. Persze ugyanúgy, ahogy a nagyregény írói folytatják a klasszikus hagyományokat és hozzáteszik azt a modern részt, ami miatt kézbe vesszük őket.

Ha már az amerikaiakhoz hasonlítunk, azért az orosz témák között mindig egyszerűbb érdekeseket találni, mert csak volt egy-két népirtás, 70 év kommunizmus, egy honvédő háború és hát elindultak a kapitalizmus rögös útján (mondjuk tankkal).

Nekem nagyon tetszett ez a nagymamás elbeszélőmód, hogy minden apró történetből tud egy kicsi novellát kerekíteni, legyen az lányok nemi érése, vagy egy tragikus vénlány banális délutánja. Minden novella olvasmányos volt, kiemelkedőnek egyet-kettőt azért nevesítenék: Az orosz falvak asszonyai, ami zseniális címadás, mert három orosz nő beszélget New Yorkban egy belvárosi lakásban, semmit nem veszítve a tragikus orosz falusi nők életproblémáiból. A pikk dáma nem tipikusan orosz történet, szerintem bármelyik családban megtörténhet, hogy egy zsarnokoskodó ősnagyanya veszi át az uralmat és tesz tönkre sorsokat és életeket. Nagyon orosz, vagy inkább nagyon kelet-európai a Zü-űrich című novella, ami egy tipikus alázatos női sorsról szól, amiből sokat lehetett találni a Berlini Faltól keletre.

Anó>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Ulickaja regényeit jobban szeretem ugyan, de az elbeszélései közül is vannak olyanok, amelyek lenyűgöztek vagy elgondolkodtattak. Lettek kedvenceim, pl. a Bronyka – a főhősnő rendhagyó, tilos és titkos szerelme, amely négy fiúgyermekek születését eredményezte – az Idegen gyermekek, amely a háború az emberi lélekre gyakorolt pusztító hatását mutatja, nagyon tetszett az ironikus hangvételű Nem emberkéz alkotta ajándék- annyira kifejezi azt a korszakot, s még csattanója is van, olyan igazi Ulickajás! Ugyanúgy, mint A kiválasztott nép beteg, szegény szereplői iránt tanúsított együttérzése.
Ljudmila Ulickaja a kedvencem marad, ez már biztos!

dwistvan P>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Megrázó, mégis érdekes emberi sorsok. Ezekben a rövid történetekben ennyi mindent megmutatni igazán elismerésre méltó. Az orosz valóság orosz hétköznapjai annyiféle jellemet rejtenek. Ezeket Ulickaja nagyon kifejezően és izgalmasan tálalja elénk. Ahogy haladunk a könyvben, egyre izgalmasabbak ezek a sajátos élettörténetek.

marcipáncica P>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Hétköznapi helyszínek, hétköznapi emberek, hétköznapi sorsok. Ulickaja elmesélésében az a különlegesebb, hogy ezekről a szürke mindennapokról tud úgy írni, mintha a világ legkardinálisabb kérdéseiről értekezne – és talán nem is mintha, mert mondatai mögött végig meghúzódnak az egyéni lét és a társadalmi élet legnagyobb kérdései. Történetei hiába hordozzák magukban az orosz életérzetet, nagyon könnyű ezt – akár pár név kicserélésével – magunkhoz közelinek érezni, becsatlakozni ebbe a hatalmas, együtt létező, lélegző és lüktető családba – kilesni a gangablakon és csak figyelni, ahogy zajlik ez az egyszerre gyönyörű és mocskos élet.
A kötet három nagyobb egységre felosztott novellái bár különálló történetek, olvasás közben önálló életre kelnek és összefabrikálódnak egy nagy egész, generációkat és világokat összemosó óriás-családregénnyé, ami magában rejti Ulickaja utánozhatatlan mágiáját, újabb felejthetetlen olvasási élményt szerezve az olvasónak. Napról napra haladtam az egyes történetekkel, a végére nagyon megszeretve minden szereplőjét, és az utolsó befejeztével kicsit nehezen is engedtem el ezt a világot – szerencsére még van mit olvasnom az írónőtől, aki eddig még sosem okozott csalódást, reményeim szerint a jövőben sem fog.

Goofry>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Elég sokat elkeccsöltem a kötettel (mondhatnám, sokáig hordoztam, mivel nehezen szakítottam időt az olvasásához, ez így a szentigaz)*, de ez most speciel így esett jól, mert ezeket a rövid Ulickaja történeteket derekasan csak így lehetett megemésztgetni.
Megkockáztatom, hogy ebben a rövid epikájú novellás megjelenésben áll hozzám igazán közel az írónő korpusza, mármint hozzámérten is ez a műfaj a legtesthezállóbb jeles tollvonásiban, és ha tehetném a jövőben csak ilyeneket csemegéznék tőle. Ezért én ezt a sors/pillanat adta utolsót teszem elsőnek az életmű rajongói-rangsorolásomban. (Bár egyelőre ezt inkább jobb, ha elhagyom, úgyis mindig az utolsó a leg-favorim.)

Szóval, levegősen és szünetekkel tagoltan adagoltam magamba a könyvben feltálalt orosz (jiddis) életképeket, melyek a szürke orosz légből, húsból és vérből egybedaráltan, a' la ruszki fűszerezetten és nemes penésszel borítottan szeletelődtek fel a szalonnázó deszkámra. De talán nem egészen helytálló ez a rusztikusan gasztro(g)nóm összemosás, (ezért hadd magyarázzam ezt is másként, vagyis kissé architektonikusabb megközelítéssel. Jóllehet ez teljesen felesleges, mert aki felfigyelt már az oxidálódó fémek antikólózásában a művészi módon való újjá teremtődésre, talán úgy is értette, mire próbáltam kötni, h'aki pedig még nem, az ne hagyja utoljára eme novelláskötetet.)

*(a zárójelesen-tehertett megjegyzésekért szíves elnézést kívánok!)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Boglárka_Madar P>!

– Lilja – érintette meg a vállát Gajka – , mondd meg, de igazából, hogy hívják azt, amiből a gyerek születik?
Lilja elmerengő szemmel felnézett, gondolkodott egy kicsit, aztán komolyan, kissé rekedt hangon azt mondta:
Koszinusznak . És újra belemélyedt a könyvbe. A nagyanyja még a múlt évben mindent őszintén, tudományosan elmagyarázott neki.
Gajka egy kicsit megkönnyebbült. A koszinusz az mégiscsak koszinusz, nem pedig az a rettenetes, trágár szó, amit a kerítésre szoktak firkálni. Ugyanakkor , amint ment vissza a szobába, mégiscsak elképedt arra a gondolatra, hogy talán az ő szülei is, amikor létre akarták hozni őt meg a nővérét, pontosan ugyan ezt a koszinuszt csinálták… De különben az is előfordulhat, hogy van valami tisztességesebb módja is, amiről viszont Lilja nem tud….

227. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

6 hozzászólás
Boglárka_Madar P>!

„ A gimnáziumi egyenruha belülről szervez”

240. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

14 hozzászólás
encus625 P>!

Vera Alexandrovna amikor egyszer meglátogatta, véletlenül ott hagyott nála egy lengyel Agatha Christie-kötetet, és Gulja, ki addig még nem kóstólt bele ebbe a műfajba, ráharapott, és hosszú éveken át Agathocskán kívül-ahogyan kedveskedve nevezte- semmi mást nem vett a kezébe.

105. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Kapcsolódó szócikkek: Agatha Christie
Gelso P>!

Matiasz hazajött a munkából, megebédelt, és leült a díványra. Vovocska melléje kucorodott: olyan volt, mint egy kiscipó, amit a maradék tésztából sütöttek, a nagy, vörösre sült cipó mellett.

11. oldal - Boldogok (Magvető, 2010.)

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

1 hozzászólás
Goofry>!

A legaljasabb, legelviselhetetlenebb szitkozódás – a női káromkodás.

420. oldal A pikk dáma

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

TiaRengia I>!

Aztán odatotyogott három pufók, zilált tollú galamb. Úgy néztek ki, mintha részegek lennének. Genele kivett a bevásárlószatyrából egy befőttesüveget, benne beáztatott kenyérrel, amit a szomszédoknál szedett össze – nála magánál kenyér sosem veszett kárba –, összenyomkodta, és három egyforma részre osztotta. Az oktalan állatok azonban nem értették az igazságosságot, de az is lehet, hogy meggyőződéses kollektivisták voltak. Egymást lökdösve mindhárman egyszerre a legközelebb eső darabra vetették magukat, mohón csipegetni kezdték, a másik két darabra pedig ügyet sem vetettek.

45. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

TiaRengia I>!

Az ivászat felszabadít… Ha valaki jó ember, akkor részegen csak még jobb lesz, de ha szar alak, akkor még szarabb lesz. Higgy a szavamnak, én már csak tudom!

303. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

13 hozzászólás
Gelso P>!

– Én negyvenhét vagyok, te mindjárt hatvan leszel.
Az öreg csak megvonta a vállát, és kedvesen azt mondta:
– Szóval, akkor nekünk, két vén bolondnak, öregségünkre lesz gyerekünk.

10. oldal - Boldogok (Magvető, 2010.)

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

1 hozzászólás
s_l_m>!

Áhítattal helyezte rá a korongra a fényes bakelitlemezt. A Trisztán és Izolda zenekari változata volt. A zenekar úgy szólt, mintha nem is emberek játszottak volna, hanem démonok. Kétszer egymás után meghallgatták, és az áradó zene közben, valahol Izolda halála környékén, Zsenya beleszeretett Szlavába.

432. oldal Tubica

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Boglárka_Madar P>!

Svájc a leggazdagabb ország. Emilia már régóta mondja, hogy több bankjuk van, mint nekünk kocsmánk…

319. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések


Hasonló könyvek címkék alapján

Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Alice Munro: Nyílt titkok
Schäffer Erzsébet: Ómama és a főpincérek
Alice Munro: Mennyi boldogság!
Alice Munro: A boldog árnyak tánca
Flannery O'Connor: Minden összefut
Solymosi Bálint: Detonáta
Arvo Valton: Végjáték
Major Nándor: Utcasarkon, ha hátranézünk
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008