Elsők ​és utolsók 199 csillagozás

Válogatott elbeszélések
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az „igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a „szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2021
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427592 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2016
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427592 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2013
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427592 · Fordította: Goretity József

3 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 23

Most olvassa 29

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Leültünk Ljudmilával a kanapéra, bebugyoláltuk a lábunkat egy-egy ócska pokrócba, magunk mellé készítettünk teát, kekszet, miegymást, térdünkre fektettük a nagy szilvás fotóalbumot, lapozgattuk, nézegettük, ő meg időnként rá -rábökött egy-egy megsárgult fotóra, és mesélt, és mesélt, és mesélt. Én meg csak hallgattam, és csodálkozom honnan ismerem én ezeket a vadidegen embereket.

TiaRengia I>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Pótolván súlyos mulasztásomat, miszerint még életemben nem olvastam Ulickaja nénitől, ezennel megfeddem tenmagam, miért is vártam ezzel a könyvvel ennyit, mikor már két éve a polcomon figyelt??

Csodálatos, finoman megrajzolt lélekrajzok a nagy Oroszországról, az orosz(honba bevándorolt) emberekről, sorsokról. Mivel az írónő már igencsak megette a kenyere javát, nem is csoda, hogy milyen életbölcsesség és megértő odafigyelés árad a sorokból, legyen az adott elbeszélés főhőse egy kitörni vágyó szegény lány, egy kissé hibbant koldus, egy megkeseredett özvegyasszony vagy egy p.napecér öreg jogász.

Érezhetően a régimódi, veretes elbeszélésmód jelenik meg, különösen tetszett, ahogyan a „nem annyira illendő” dolgokat is olyan költőien és mégis átélhetően mutatta be, hogy az nem keltette bennem szenteskedés vagy feszengés érzetét. Legyen szó akármilyen lepukkant ember vagy helyszín bemutatásáról, az egész könyvet áthatja a szépség. Szerintem erre nagyon kevesen képesek.

A kötet mindegyik darabja ötcsillagos, mégis, az alábbiak különösen megragadtak bennem:
Az orosz falvak asszonyai: ha lenne hozzá pénz, paripa, fegyver, csodálatos filmetűd készülhetne a három elhervadásnak indult orosz nő vodkázás feletti lelki sebfelszakítós beszélgetéséből.
A pikk dáma: húsba vágó történet egy nárcisztikus anya lányáról, arról, hogy a szülői minta hatása hogyan csorog át a későbbi generációkra.
A vadállat: ezen szétröhögtem az agyam, Ulickajának van humora!

Az orosz nevek ugyanakkor ez esetben is néha megnehezítették a dolgomat, néha egy egész bekezdést kellett végigolvasni, mire kiderült, hogy a szóban forgó személy most akkor férfi-e avagy nő. De ez tényleg egyéni szoc.problem, ázsiai könyvek olvasásakor ez a szitu hatványozottan fennáll. :)

Biztatok mindenkit, aki eddig nem mert belevágni, tegye meg. Vaskos könyv, de van is benne anyag.

Első Ulickaja olvasásom volt, de biztosan nem az utolsó.

12 hozzászólás
Ibanez P>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Ezzel a kötettel 5-re bővült az Ulickaja-olvasásaim száma, s az ötből úgy tűnik, nekem azok maradéktalanul hibátlanok, melyek elbeszéléseket tartalmaznak. Nagyon szeretem Ulickaja novelláit, a „vodkaszagú” lapokat, a hűtlenné vált avagy végletekig kitartó asszonyait, a sorsba beletörődő avagy ellene lázadó nőket, a rég letűnt orosz arisztokrácia felvillanásait egy selyemharisnya vagy a kaviár által, a szívbemarkoló történeteket, legyen akár egy gyermek elvesztése vagy egy idős, megviselt életet leélő ember búcsúja… Nagyon „köznapi” emberek a hősök, olyanok, akik mellettünk is élnek, akik mi is vagyunk, saját problémáinkat, apró örömeinket, nagy szomorúságainkat köszönhetjük a lapokon. Ezért is annyira jó, mert teljesen át lehet érezni, velük mosolyogni és értük fájdítani a szívet.

A kötetből nekem az első rész novellái tetszettek a legjobban, főleg a Boldogok, a Szegény rokonok és a Buhara lánya

Boldogok: Már a második oldalon majdnem elbőgtem magam. Nagyon szomorú, nagyon lélekbe taposó… Azt hittem, csak elmegy a páros a hely mellett…
Szegény rokonok: Gyönyörű történet, megható csattanóval a végén. Itt jelenik meg először Anna Markovna, aki majd jó pár történetben szerepelni fog. A szegény rokon lélekben nagyon gazdag, az biztos…
Bronyka: A szegény sorból származó, folyton teherbe eső kislány története, aki a végén mégis irigylésre méltóvá válik…
Táskás Genele: Genele néni története s a táskájáé, ismét egy erős, megható történet…
Buhara lánya: Egy Down-kóros kislány története, ahol édesanyja mindenre gondol…
Ljalja háza: A „nagyétkű”, hűtlen asszony szemet vet a szomszéd fiatal fiúra, de hideg zuhany lesz a vége…
Gulja: … avagy az álságos élet előnyeiről…
A kiválasztott nép: Zinaida, a kövér, lusta lány koldusnak áll…
Nem emberkéz alkotta ajándék: A lelkes úttörőlányok kijózanító leckéje, hogy miként is működik a való élet…
Idegen gyermekek: Az ikerpár születésének története és a korona alakú anyajegy fontossága…
A kitett gyerek: Folytatódik Gajané és Viktória története, ahol Gajané bizony gonosz tettekkel ijesztgeti húgát…
Ugyanabban az évben, március másodikán…: A zsidósága miatt üldöztetett Lilja a sarkára áll…
Bárányhimlő: Kislányok játéka felnőttesen…
Szegény, boldog Kolivanova: Egy kislány szerelme tanítónője iránt, s áldozathozatala az ajándék ügyében…
A háttérember: Egy végrendelet megírásának nehézségei…
Az orosz falvak asszonyai: Orosz nők Amerikában, de orosz problémákkal…
Zü-űrich: Egy belorusz asszony svájci szerencséje…
Az Orlov-Szokolova páros: Egy nagy szerelem története, ahol a páros élete szétválik… de mi lehetett volna?
A vadállat: A fekete kandúr és a szeretteit elvesztett Nyina története…
A pikk-dáma: Miről érdemes lemondani és késő-e változtatni a sorsunkon?
Tubica: Egy meg- és elrontott fiú élete…
Gyöngykásaleves: Rövid kis történet, melynek közös nevezője a gyöngykásaleves…

2 hozzászólás
adrienn_szucs>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Megküzdöttünk, de megérte.
Még januárban kezdtem el a könyvet, de annyira nem jó hangulatban kapott el ,hogy félre is tettem pár héttel ezelőttig. Az első rész, a Szegény rokonokat nagyon lehúzónak találtam és onnan úgy őszintén egyik novella sem tetszett úgy igazán (itt tettem félre a könyvet). A vizsgák után azonban úgy gondoltam, kissé feldobódottabban adok neki még egy esélyt és nem bántam meg. A soron következő törénetek sokkal inkább beszippantottak és még nem jártam így novelláskötettel ,de szinte az egész könyv úgy lett felépítve, hogy minden novella egy picivel jobban tetszett, mint az előző, így szépen, fokozatosan lett egyre jobb és éreztem magam egyre komfortosabban a történetekben. Az orosz nvekkel azért meggyűlt a bajom; a novellák egy része igen sok szereplős, így előfordult, hogy visszalapoztam, kiről is van szó éppen.
Összességében azért kimondottan pozitív élmény volt a Ulickajával való ismerkedés és biztosan olvasok még tőle.

fióka>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Itt és most boldogan szólok mindazoknak, akiket elrettentett az annyira még nem rettentő Szonyecska, de a mindenképpen kissé elképesztő Vidám temetés, hogy nincs itt gond, tud Ulickaja lehengerlően jót írni, amit alig lehet letenni. Sok-sok novella/elbeszélés, tematikailag 3 részre osztva és mind nőkről (és természetesen férfiakról is). Kicsitől a nagyig minden válfaja megtalálható a női nemnek, az elbeszélések elbűvölőek, biztosan van, akiket igen, de engem cseppet sem zavart, hogy az írások nagy része a dicső szocializmusban játszódik, sőt. Érdekesnek találom azt a megoldást, amit (ha jól emlékszem) teljes egészében az első és részben a második fejezetben is alkalmaz: az írások összefüggenek, a szereplők ismétlődnek, viszont úgy együtt mint külön-külön élvezetesek. Ha akarom, regény, ha nem akarom, akkor csak elbeszélés.
Kiábrándultak gyülekezete, tessék a könyvet beszerezni és sürgősen visszaábrándulni :))).

4 hozzászólás
Inpu>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Ulickaja-szűzként vágtam bele ebbe az elbeszélés-kötetbe, és úgy érem a végére, hogy nagyjából érteni vélem az írónő személyét övező lelkes rajongást.
Ami a könyvet illeti, melynek történeteit tudtommal maga Ulickaja szerkesztette egybe, felettébb csalóka: a közelről nézve számtalan, egymástól független vagy alig érintkező személyes történetek foltjai a perspektíva tágulásával a sztálini Moszkva társadalmi szőttesének bonyolult, kacskaringós, igazán különleges mintájává olvadnak össze. Még akkor is, ha egy-egy történet vagy epizód éppen más helyszínen játszódik. Valóban, ahogy Ulickaja mesél, az egész kissé filmszerű élményt nyújt; mintha egy kissé bizarr Szomszédok-féle teleregény epizódjai peregnének a szemeink előtt, csak a karakterek között nagyobb a fluktuáció (ez alól talán csak a középső egység írásai képeznek kivételt, melyen keresztül egy barátnői csoport vergődéseibe nyerhetünk bepillantást), a történet több párhuzamos szálon fut, és mintha a dramaturg irtózna a normális élethelyzetektől. Ulickaja meséiben mindenki abnormális egy kicsit, de nem annyira, hogy elrugaszkodjunk a bennünket is körülvevő világ jól ismert és ezerszer megtapasztalt szennyétől; nem, itt minden felettébb ismerősen bizarr. És hát nemcsak szokatlan, furcsa vagy a társadalmi és erkölcsi normáknak egyenesen ellentmondó (mint például a gyermekrontó nevelőapa), hanem kommentár és ítéletalkotás nélkül, a maga pőreségében kerül tálalásra. Az elítélés vagy éppen az empátia az olvasó dolga. Ulickaja nem ítél, nem vet követ, nem bélyegez, ő csupán elmesél, ábrázol, lefest. A többi a mi feladatunk.

borbolya3 >!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Ulickaja-novellát olvasni olyan, mintha nem is novellát olvasnánk, elbeszélői világa annyira gyorsan szipkáz magába, hogy sokkal inkább éreztem magam kisregények elmélyültebb olvasójának, ahonnan nem egykönnyen ereszt tovább (és ebben hatalmas támogatást nyújt a három nagy részre való felosztás).
Ljudmila bármilyen női (és férfi) sorsot megír. És mindegyiket áthatja a bölcsesség, a jóság és a szépség. Pedig az alapanyag nagyon is változatos, és nem is szép, inkább annyira esendően emberi.

Anó P>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Ulickaja regényeit jobban szeretem ugyan, de az elbeszélései közül is vannak olyanok, amelyek lenyűgöztek vagy elgondolkodtattak. Lettek kedvenceim, pl. a Bronyka – a főhősnő rendhagyó, tilos és titkos szerelme, amely négy fiúgyermekek születését eredményezte – az Idegen gyermekek, amely a háború az emberi lélekre gyakorolt pusztító hatását mutatja, nagyon tetszett az ironikus hangvételű Nem emberkéz alkotta ajándék- annyira kifejezi azt a korszakot, s még csattanója is van, olyan igazi Ulickajás! Ugyanúgy, mint A kiválasztott nép beteg, szegény szereplői iránt tanúsított együttérzése.
Ljudmila Ulickaja a kedvencem marad, ez már biztos!!
Újraolvasva 2021 àprilis-màjusàban. Újabb kedvencek: Tàskàs Genele,Bàrànyhimlõ, A pikk dàma. Az ikerkislànyokròl ìrott különös történetek is megérintettek.

dwistvan P>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Megrázó, mégis érdekes emberi sorsok. Ezekben a rövid történetekben ennyi mindent megmutatni igazán elismerésre méltó. Az orosz valóság orosz hétköznapjai annyiféle jellemet rejtenek. Ezeket Ulickaja nagyon kifejezően és izgalmasan tálalja elénk. Ahogy haladunk a könyvben, egyre izgalmasabbak ezek a sajátos élettörténetek.

marcipáncica P>!
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Hétköznapi helyszínek, hétköznapi emberek, hétköznapi sorsok. Ulickaja elmesélésében az a különlegesebb, hogy ezekről a szürke mindennapokról tud úgy írni, mintha a világ legkardinálisabb kérdéseiről értekezne – és talán nem is mintha, mert mondatai mögött végig meghúzódnak az egyéni lét és a társadalmi élet legnagyobb kérdései. Történetei hiába hordozzák magukban az orosz életérzetet, nagyon könnyű ezt – akár pár név kicserélésével – magunkhoz közelinek érezni, becsatlakozni ebbe a hatalmas, együtt létező, lélegző és lüktető családba – kilesni a gangablakon és csak figyelni, ahogy zajlik ez az egyszerre gyönyörű és mocskos élet.
A kötet három nagyobb egységre felosztott novellái bár különálló történetek, olvasás közben önálló életre kelnek és összefabrikálódnak egy nagy egész, generációkat és világokat összemosó óriás-családregénnyé, ami magában rejti Ulickaja utánozhatatlan mágiáját, újabb felejthetetlen olvasási élményt szerezve az olvasónak. Napról napra haladtam az egyes történetekkel, a végére nagyon megszeretve minden szereplőjét, és az utolsó befejeztével kicsit nehezen is engedtem el ezt a világot – szerencsére még van mit olvasnom az írónőtől, aki eddig még sosem okozott csalódást, reményeim szerint a jövőben sem fog.


Népszerű idézetek

Kalmár_Melinda P>!

Oroszországban a legtehetségesebb, a legjobb emberek időtlen idők óta piások! Első Péter! Puskin! Dosztojevszkij! Muszorgszkij! Andrej Platonov! Venyecska Jerofejev! Gagarin! Az én Miskám!

303. oldal, Az orosz falvak asszonyai

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Kalmár_Melinda P>!

A fényűzés és a nyomor értelmiségi keveréke.

397. oldal, A pikk dáma

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Boglárka_Madar>!

– Lilja – érintette meg a vállát Gajka – , mondd meg, de igazából, hogy hívják azt, amiből a gyerek születik?
Lilja elmerengő szemmel felnézett, gondolkodott egy kicsit, aztán komolyan, kissé rekedt hangon azt mondta:
Koszinusznak . És újra belemélyedt a könyvbe. A nagyanyja még a múlt évben mindent őszintén, tudományosan elmagyarázott neki.
Gajka egy kicsit megkönnyebbült. A koszinusz az mégiscsak koszinusz, nem pedig az a rettenetes, trágár szó, amit a kerítésre szoktak firkálni. Ugyanakkor , amint ment vissza a szobába, mégiscsak elképedt arra a gondolatra, hogy talán az ő szülei is, amikor létre akarták hozni őt meg a nővérét, pontosan ugyan ezt a koszinuszt csinálták… De különben az is előfordulhat, hogy van valami tisztességesebb módja is, amiről viszont Lilja nem tud….

227. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

6 hozzászólás
Boglárka_Madar>!

„ A gimnáziumi egyenruha belülről szervez”

240. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

14 hozzászólás
encus625 P>!

Vera Alexandrovna amikor egyszer meglátogatta, véletlenül ott hagyott nála egy lengyel Agatha Christie-kötetet, és Gulja, ki addig még nem kóstólt bele ebbe a műfajba, ráharapott, és hosszú éveken át Agathocskán kívül-ahogyan kedveskedve nevezte- semmi mást nem vett a kezébe.

105. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Kapcsolódó szócikkek: Agatha Christie
Gelso >!

Matiasz hazajött a munkából, megebédelt, és leült a díványra. Vovocska melléje kucorodott: olyan volt, mint egy kiscipó, amit a maradék tésztából sütöttek, a nagy, vörösre sült cipó mellett.

11. oldal - Boldogok (Magvető, 2010.)

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

1 hozzászólás
TiaRengia I>!

Aztán odatotyogott három pufók, zilált tollú galamb. Úgy néztek ki, mintha részegek lennének. Genele kivett a bevásárlószatyrából egy befőttesüveget, benne beáztatott kenyérrel, amit a szomszédoknál szedett össze – nála magánál kenyér sosem veszett kárba –, összenyomkodta, és három egyforma részre osztotta. Az oktalan állatok azonban nem értették az igazságosságot, de az is lehet, hogy meggyőződéses kollektivisták voltak. Egymást lökdösve mindhárman egyszerre a legközelebb eső darabra vetették magukat, mohón csipegetni kezdték, a másik két darabra pedig ügyet sem vetettek.

45. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

Gelso >!

– Én negyvenhét vagyok, te mindjárt hatvan leszel.
Az öreg csak megvonta a vállát, és kedvesen azt mondta:
– Szóval, akkor nekünk, két vén bolondnak, öregségünkre lesz gyerekünk.

10. oldal - Boldogok (Magvető, 2010.)

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

1 hozzászólás
TiaRengia I>!

Az ivászat felszabadít… Ha valaki jó ember, akkor részegen csak még jobb lesz, de ha szar alak, akkor még szarabb lesz. Higgy a szavamnak, én már csak tudom!

303. oldal

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések

13 hozzászólás
s_l_m>!

Áhítattal helyezte rá a korongra a fényes bakelitlemezt. A Trisztán és Izolda zenekari változata volt. A zenekar úgy szólt, mintha nem is emberek játszottak volna, hanem démonok. Kétszer egymás után meghallgatták, és az áradó zene közben, valahol Izolda halála környékén, Zsenya beleszeretett Szlavába.

432. oldal Tubica

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók Válogatott elbeszélések


Hasonló könyvek címkék alapján

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Schäffer Erzsébet: Ómama és a főpincérek
Alice Munro: Mennyi boldogság!
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Alice Munro: Egy jóravaló nő szerelme
Békés Pál: Csikágó
Ruby Saw: Beleszeretni
Alice Munro: Nyílt titkok
Jávorszky Béla (szerk.): Féltékenység
O Dzsonghi: Esti játék