Életművésznők 280 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Életművésznők Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Zsenya ​olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja el, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a nagybátyjával. A Svájcban dolgozó orosz prostituált a nehéz gyerekkorát mondja el, és hogy egy érett férfi, egy bankár, végre elveszi feleségül. Zsenya felnőtt életének különböző szakaszaiban találkozik ezekkel a történetekkel. Hol éppen elvált az első férjétől, hol egy új szerelem tűnik fel a láthatáron, hol újra összeköltözik a második férjével. És mindig megrendül, amikor kiderül, hogy a lányok-asszonyok meséi – mesék. Hazugságok, ábrándok, vágyálmok. De ezeket is meg kell értenie, ha a saját életében rendet akar teremteni, ha meg akarja tanulni az élet hétköznapi művészetét.… (tovább)

Eredeti mű: Людмила Улицкая: Сквозная линия

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Magvető, Budapest, 2018
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631424089 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2018
148 oldal · ISBN: 9789631436877 · Fordította: Goretity József
>!
Magvető, Budapest, 2015
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631424089 · Fordította: Goretity József

6 további kiadás


Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva · Svájc · Zürich


Kedvencelte 32

Most olvassa 18

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Nem olvastam még korábban a szerzőtől, de már az első fejezetek után tudtam, hogy számomra ő is azok közé az írók közé tartozik, akikre csodálatos mesélőként gondolunk, történeteiket lenyűgözve hallgatjuk, minden szavuk életre kel, írjanak akár a hajnalokról a dácsa kertjében, az esőcseppek susogásáról a faleveleken, vagy a bizalmasan elsuttogott női titkokról a verandán. A mindennapok jelentéktelennek tűnő apróságai is színarannyá válnak a kezében.
Hat különálló elbeszélésen keresztül a legkülönbözőbb női szereplők vallanak az életükről, van közöttük gyerek, kamaszlány, érett asszony és idős hölgy. Az egyetlen közös vonásuk az, hogy kétségbeesetten szomjazzák a figyelmet és bármit megtennének érte. Tűnjenek akár sajnálatra méltónak, botránkozzanak meg rajtuk, tartsák őket szavahihetetlennek, de mindenképpen az érdeklődés középpontjába akarnak kerülni. Vajon miért hazudnak, miért színezik ki az igazságot? – teszi fel a kérdést Zsenya, a főszereplő. Viselkedésük mögött talán az az örök, nehezen gyógyítható félelem húzódik meg, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szerethetők, amit nyújtani tudunk, az kevés. Mutatnak hát a többieknek a valóság helyett valami káprázatosat és különlegeset, amit egy idő után szinte maguk is elhisznek, és már nem is tudják, hol végződnek ők, és hol kezdődik a szerep. A nagyotmondás azonban mindig kiderül, és a közönségből általában taps helyett eltávolodást vált ki, de Zsenya kivétel, ő ezer szabad vegyértékkel fordul a világ felé, és egyre jobban megtanul együttérezni minden emberi gyengeséggel.
A könyv számomra a női szolidaritásról szól, arról, hogy hogyan tudjuk segíteni egymást szóval, tettel, mások terheinek megkönnyítésével. És hogy ez milyen hatalmas éltető, gyógyító erőt képvisel, az csak az utolsó fejezetben derül ki igazán.

10 hozzászólás
>!
tgorsy
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Katarzis.
Ez az, amit Ulickaja tud. Nagyon sok író tudja az emberi sorsot, kínt, fájdalmat, csalódást, küszködést, fájdalmat szépen, jól, megrázóan, fájdalmasan, igazul megmutatni.
De talán Ulickaja az egyetlen (általam ismert), aki úgy tudja mindezt, h. miközben ott a gombóc, pereg a könnyem, mégis ott bujkál a mosoly bennem.
A szeretet mosolya.

4 hozzászólás
>!
Zsuzsi_Marta P
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Egyik kedvenc írónőm Ulickaja, szívesen olvasom regényeit, most sem csalódtam benne. Szeretem, hogy nem rózsaszín lányregényeket ír, hanem az élet sűrűjéből merít, szembesítve olvasóját olykor akár saját, de sok esetben olyan problémákkal, esetekkel, melyek igencsak ismerősek számára. Teszi ezt az írónő abszolút őszintén, kertelés nélkül, a maga közvetlen stílusában.
Összesen hat, hosszabb-rövidebb fejezeten keresztül kísérhetjük a főszereplő, Zsenya körül zajló eseményeket, változásokat; ideiglenes – állandó személyeket megismerve, bepillanthatunk különböző társadalmi rétegek életébe. Egyik történet sem hagyja az olvasót érzelemmentesen. Engem már az első fejezettől fogva magával ragadott, mélyen érintett.

Különböző korú, végzettségű és különböző élethelyzetben levő nő sorsán ível át a mű. Ami közös bennük, a valahova tartozás, az elismertség utáni vágy, de legfőképpen a szeretetvágy. És ezekért akár álomvilágot is képesek kialakítani maguknak meg nem történt eseményeket fabrikálva, vagy kívánt jövőképet felfestve, hogy a jelent könnyebben átvészeljék, s mintegy célként, motivációként legyen jelen mindennapjaikban. Ez minden kis történetben felfedezhető. A nyugdíjas tanárnő a verseivel, a Svájcban dolgozó orosz örömlányok, a moszkvai gyógyszerésznő kiszínezett, és már magának hitt történetet ad elő.
Ulickaja e remekművének fő mondanivalója számomra az, hogy amennyire csak lehetőségeink lehetővé teszik, segítsünk egymásnak, figyeljünk egymásra. Ha csak a meghallgatás az egyetlen eszközünk, már az is sokat jelent. Ám ki kell tudnunk szűrni a valóságost a kitalált, elképzelt, vágyott elemek közül, nem kell és szabad mindent elhinni. És ahogy Zsenya mindig is tette és súlyos balesete után lábadozva is már teszi, ezt sosem lehet, szabad abbahagyni.
Mélyen megható történeteket olvashatunk az igazi Életművésznők-ről, akik hétköznapi, valódi emberek. Nagyon jó volt olvasni, tetszett. Ulickaja ismét elkápráztatott.

2 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Ez a harmadik Ulickajám, de nem az utolsó. Nagyon szeretem az írónőt, biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni az összes művét. Szeretem a rövidebb-hosszabb történeteket, ami most a „hallgató”-mesélőn, Zsenyán keresztül össze is kötődik, az ő életének különböző szakaszaiban történt találkozások és az azokon elhangzott „életutak” kerülnek terítékre. Persze van, hogy ezek az elbeszélések szépen szólva „füllentések”, de van olyan is, amikor kiderült, hogy bizony a hazudósnak hitt lány nagyon is igazakat szólt. Amióta Ulickaját olvasom és teljesen megfogott ez az orosz világ, gondolkodom rajta, hogy elő kellene venni a nagy orosz írókat, akiknek a művei ugye anno tizenévesen nem mentek le a torkomon, hátha most felnőtt fejjel egész más szemmel (ésszel) nézném őket. De még megrémíszt az átlagos oldalszámuk :-D Ha Ulickaja kiadana egy orosz nagyregényt, 800 oldalban, lehet, arra is nehezen venném rá magam (akkor is, ha eddig csillagos ötös :-D) :-D

2 hozzászólás
>!
Véda MP
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Ulickaja neve mellé biggyeszthetnénk a címkét: „női sors”. Meg azt is, hogy „megfejthetetlen titok”, mert úgy végtelenül femin, hogy mégsem klasszikusan az. Mármint a szónak abban az értelmében nem, hogy erről a jelzőről nekem nem ilyen sorok villannának fel, mint amiket ez a nő tud művelni kötetről kötetre.
Ja, nyugodtan tegyük még a fentiek mellé a „megbízható minőség”-et is.

2 hozzászólás
>!
fióka P
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Érdekes volt némely történet befejezése. Az, hogy nem volt neki. De hát ilyenkor az ember gondolkozik kicsit és rájön, hogy ez amúgy sincs másképp. Olvasni azért is jó, mert egyszerre több dologra van rálátásunk, esélyünk arra, hogy egy történet lezáruljon – ez nem igazán adatik meg a valóságban.
Aztán érdekes volt Zsenya életkori evolúciója is, szép ívvel megrajzolt pálya, ami azért megtartja mindenkori naivitását, rácsodálkozását mindenre és mindenkire, önmagán is túlmutató empátiáját, segítőkészségét. Na és hát ott van a remény is. Reménykedni mindig lehet. Nem hiszem, hogy lenne ember remény nélkül, még akkor is, ha csak látens ez a remény. A reménykedést mindig pozitív dolgokhoz kapcsoljuk – nem tudom ugyan, hogy miért –, ezért eszünkbe sem jut, hogy másban is lehet reményünk. Például a halálban. Abban is nagyon lehet reménykedni.
Nők. Kicsitől a nagyig. Mind lököttek, érdekes-furcsák. És ez jó. A tipikusan orosz lelkületet ugyan nekem nem sikerült felfedezni bennük, de azt hiszem, ez nem is fontos. Nem ez a fontos. Hanem ők, a történeteik, amik akár a miénk is lehetnének. Mi is lehetnénk Zsenya, hol fő-, hol mellékszereplőként. Mi vagyunk Zsenya :).
És így tovább.

2 hozzászólás
>!
IrodalMacska P
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Drága Ljudmila, segíts nekem, miben rejlik a Te titkod? Miért van az, hogy bejezvén a könyved csak ülök és azon gondolkodom, hogy milyen rejtett értéket, milyen mélyebben fekvő réteget nem értem el olvasás közben. Mert hogy az Életművésznők nem pusztán egy érdekfeszítő olvasmány volt, az is biztos.

Volt itt humor, irónia, orosz valóság, tragédia, hazugság, fiatal-öreg, szép-csúnya és minden szereplő valamiféle értéket hordozott. A hazugságok lényegét nem sikerült teljes egészében megragadnom, a legegyszerűbb magyarázat talán az, hogy így próbáltak a hölgyek érdekesebbnek tűnni, előbbre jutni, figyelemre szert tenni – akár Zsenya figyelmére is, akinek bőven volt mit tanulnia a lányoktól, nőktől. De hogy a végső konklúziót sikerült-e levonnia és megfogadni Lilja talán legfontosabb tanácsát, miszerint néha lassítani kell? Noha Ulickaja sok kérdést nyitva hagy, de ezt a kérdést megválaszolja az utolsó mondatban.

Még mindig nem tudom mi a titok, de Ulickaját olvasni jó. És kell!

>!
Magvető, Budapest, 2018
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631424089 · Fordította: Goretity József
5 hozzászólás
>!
robinson P
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Alakul, sokkal jobb, mint a Vidám temetés. Jó karakterek, helyzetek, pillanatok.
Köszi @pepege!

2 hozzászólás
>!
GTM P
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Régen foglalkoztat a gondolat, hogy mi is a titka Ulickajának. A titkot nem fejtettem meg, de most e regény olvasása közben tudatosodott bennem, hogy rám miért is van olyan nagy hatással. Mert Ulickaja szeretni tanít. Szeretni és elfogadni embertársainkat esendődégükkel, gyarlóságaikkal együtt, úgy ahogy vannak. Ítéletek és megbélyegzés nélkül. Nem könnyű feladat, tanulhatjuk életünk végéig.
Ezt teszi Zsenya is a könyvben. Tanulja elfogadni, megérteni az embereket. Az első megcsalatás alkalmával még becsapottnak, megalázottnak érzi magát. Zavarba jön, és elmenekül a helyszínről. Később csak ingerült lesz egy kislány fantáziahazugságai miatt. Aztán egyre megértőbbé válik. A kitalált sorsok mögé igyekszik látni, keresi az okokat, és együttérez a szenvedőkkel.
Míg végül elérkezik a legnehezebb próba: önmagát, a saját sorsát kell elfogadnia.
Bravúros, ahogy az írónő összefűzi a látszólag önállő történeteket, és észrevétlenül – Zsenya fejlődéstörténetének finom, kevésszavú ábrázolásával – kerek egésszé szerkeszti őket. Korunk egyik legjelentősebb alkotójának tartom Ulickaját.

4 hozzászólás
>!
vighagika
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

A könyvet szelektálás miatt kezdtem el olvasni, egy ideje ugyanis (anyukám jóvoltából) már ott csücsül a polcunkon. Eddig nem is nagyon izgatott, mivel sajnos hajlamos vagyok a borító alapján ítélkezni.
Igazam is lett, átrágtam magam a könyvön, nem volt rossz, kifejezetten jól meg lett írva, azonban nem került közel a szívemhez. Pár hét, és valószínűleg a cselekményt is elfelejtem. Ez most ilyen. Nem rossz, csak nem az én ízlésemnek való.


Népszerű idézetek

>!
tgorsy

     – Kedves Zsenya! Hogyan hasonlíthatod a férfit egy vasalóhoz? A vasaló akkor simogat, amikor neked van rá szükséged, a férfi pedig akkor, amikor neki!

64. oldal

6 hozzászólás
>!
patricia

És Zsenya rádöbbent, hogy ebben a kiskorú társaságban ugyanaz történik, mint bárhol másutt a világon, mint például az ő életében is: valaki valakit szeret, nem szeret, leköp, megcsókol…

37. oldal

>!
narziss

Zsenya (…) kezébe vett egy okos könyvet, amihez nem volt ugyan sok kedve, de valami homályos elképzelés alapján mégis fontosnak gondolta…Feltette a szemüvegét, felszerelkezett egy vékonyhegyű ceruzával is, hogy legyen mivel ráírni a lap szélére a kérdőjeleit, és azonnal elaludt attól a csodálatos, sokszólamú muzsikától, ami egy falusi házban eső idején hallatszik: esőcseppek susognak a faleveleken, egy-egy magányos csepp koppan az ablaküvegen, a szél legkisebb változására lágy hanghullám keletkezik, csobbannak a cseppek az esővizes hordóban a sötét víz felszínén, zubog az esőcsatornában a lezúduló áradat. És a legveszélyesebb az a hang, ahogyan a vízcseppek előbb kongva koppannak, aztán tompán csobbannak a lavór alján a padláson, a beázó tető alatt…

38. oldal

3 hozzászólás
>!
Goofry P

A városban elfeledkezünk róla, hogy létezik harmat, napkelte előtti szellő és ferde alkonyati fény.

Életművészet – 127. oldal

>!
Goofry P

Kezében újságpapírba csomagolt könyvet tartott. Így már rég nem olvasnak könyvet. Ő azonban még ma is kitartóan újságpapírba kötötte a könyveket, ollóval a megfelelő helyen kimetszette a kis háromszögeket, hogy az újságpapír-borító innen is, onnan is hajszálpontosan illeszkedjék…

Természeti jelenség – 59.o.

2 hozzászólás
>!
tgorsy

… hogyan származhatott egy otromba, durva képű anyamedvétől egy ilyen bájos szépség.

33. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Liljának gyakorlatilag nem volt foga. Esze se túl sok.

99. oldal (Magvető)

3 hozzászólás
>!
csucsorka P

A szexuális forradalom már a végét járta, a második házasságok erősebbnek bizonyultak az elsőknél, a harmadikak pedig egészen olyanok voltak, mint az igaziak.

27. oldal

>!
Goofry P

– Hogy vagy – kérdezte tőle Chava.
Az orosz „Hogy vagy?”, mint ismeretes, abban különbözik az angoltól, hogy kifejtett választ előfeltételez. De Zsenya angol módra válaszolt:
– Jól. És te?

Életművészet – 111. oldal

>!
tgorsy

[…], és a kezébe vett egy okos könyvet, amihez nem volt ugyan sok kedve, de valami homályos elképzelés alapján mégis fontosnak gondolta… Feltette a szemüvegét, felszerelkezett egy vékonyhegyű ceruzával is, hogy legyen mivel ráírni a lap szélére a kérdőjeleit, és azonnal elaludt attól a csodálatos, sokszólamú muzsikától, ami egy falusi házban eső idején hallatszik:

38. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Kathryn Stockett: A Segítség
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Joanne Harris: Csokoládés barack
Emma Donoghue: A szoba
Tóth Olga: Csupasz nyulak
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú
Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér