A ​lélek testéről 59 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat a haláluk előtt, és gyanakodva fogadják, ha kapnak még egy esélyt az élettől. Egy feleség, aki kizárólag almát hajlandó enni, miután elhagyják, egy anya, aki külföldi férjre vadászik a lányának a parkban, egy műszaki rajzoló, akire az utolsó pillanatban talál rá az új szerelem, egy bibliográfus, akinek az emlékezetéből lassan kihullanak a szavak. Ulickaja végtelen empátiával és páratlan emberismerettel rajzolja meg portréikat, történetei egyszerre vigasztalóak és felkavaróak. A figyelmes olvasó pedig még Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve díjas filmjére is találhat utalásokat az elbeszélésekben.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2020
152 oldal · ISBN: 9789631440270 · Fordította: Morcsányi Géza
>!
Magvető, Budapest, 2020
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440041 · Fordította: Morcsányi Géza

Enciklopédia 4


Kedvencelte 4

Most olvassa 19

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 122


Kiemelt értékelések

olvasóbarát P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

„Áldottak mind a világ táncai,
és az ének, ami betegeket gyógyít, gyerekeket altat,
de a holtakat vissza nem hozza,
vagy megtanulja talán még azt is.”

Vártam már egy újabb kötetét, szeretem a témáit, az életigenlő szemléletét. Idős nők és a halál, de nem a lehangoló mindennek vége megközelítésben, hanem valami nagyon emberi módon. Mostanában több szerzőtől olvastam ilyen búcsúzásféle kötetet.
Két fejezet: a Barátnők és A lélek testéről, mindkettőt egy-egy jellemző vers vezeti be.
A Sárkány és főnix remek első novella, Zarifa és házastársa kapcsolatának bemutatása abból a nézőpontból, amikor egyikük már búcsúzik az élettől. Ulickaja történetei olyan tömények, hogy ebben is helye van finom irodalmi utalásnak, és a lélekcsere lehetőségének is.
A következő történet annyira inspiráló, Alisza meg akar oldani egy nehéz kérdést, ami nagyon máshogyan sikerül neki, segítve ezzel többek életét is. Ez talán a kötet legpozitívabb kicsengésű írása.
Az Egy külföldi nő az anya esete, aki külföldi férjet keres egy parkban a lányának, nem is Ulickaja lenne a szerző, ha ez unalmasan sikerülne.

Az első rész lezárásában egy tudós nyelvész két lánya a történet szereplője, akik nehezen találnak utat egymáshoz.

Az első csokor kicsit hosszabb és nagyon jó írásokat tartalmaz. A másodikban valamivel rövidebbek vannak.

„Egyetlen leckéből sem okultál… kezdődik az előszó helyett. Ebben szerepet kapnak a fiúk is, folyton dolgozó, társbérletben élő anyák valamiben tehetséges fiai.

A fülszöveg utal Enyedi Ildikó Testről és lélekről című remek filmjére, ez az utalás a Tetemek, tetemek, hol a lelketek… egyik jelenetében és az Egy külföldi nő című írás álomképeiben nyer értelmet.
Az Aqua allegoria egy almaevő nő különös esete kafkai hangulatban.
A Szerpentin a remek memóriától való búcsúzás története egy könyvtárosról.

Az kötetet Morcsányi Géza fordította, a verseket Kántor Péter. A borítón az egyik íráshoz kapcsolható kifejező kép található.

Biedermann_Izabella P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Szeretem az olyan írásokat, ahol az ember nem az ítélet, hanem a szemlélődés tárgya.
Azt hiszem, a szemlélődésben, ahogy a másik emberre nézünk, nem csak empátia, hanem szeretet is lehet. Ezekben a novellákban pedig nagyon sok szeretet volt, és a kortárs irodalomban gyakorta megtapasztalható végtelenül idegen világ helyett itt egy végtelenül ismerős világban élő emberekről olvastam.
Az elidegenített és az ismerős nem olyan megkülönböztetések az előző mondatban, melyek arra utalnának, nem olyan, mint az enyém, vagy hogy olyan, mint az enyém. Elidegenedett világon a magányos, elidegenedett emberét, ismerősön a nagy összefüggések közös tudásában megértést gyakorló emberét értem. Miközben a helyzet paradoxona, hogy az idegen világot jól ismerjük, az ismerőst inkább sokszor csak vágyjuk.
Szerettem a kötet novelláinak nőalakjait, azért főleg a nőket, mert a szövegek túlnyomó többségében a nőkön nyugszik a szerzői fókusz. Ez alól az Autopszia idős patológusa az egyetlen kivétel, akit a kora tesz szerethetővé. Akarom mondani ez egyik. (Még jó, hogy vannak barátaim!) Szóval van egy fotográfus is, valóban. Nem is tudom, őt miért felejtettem ki.
A kötét két része kicsit más jellegű írásokat tartalmaz: az elsőben hosszabb elbeszélések, a másodikban rövidebb novellák kaptak helyet, de a címadás összességében helyénvaló, a lélek testet öltésének szép példái Ulickaja írásai. És ahogy az a jó elbeszélések és novellák esetében lenni szokott, az olvasmányélmény nyomott hagyott bennem, az olvasóban. Ráadásul olyan nyomot, amiből a lélek tovább építkezhet.

Nikolett_Kapocsi P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Végre egy friss megjelenés, ahol a finom, letisztult stílusú és olvasásra hívogató könyvborító valódi élvezeti értékkel bíró tartalmat rejt magában. Ez a rövid novelláskötet ugyan a halálról, az elmúlásról a veszteségekről szól, azonban az írónő zseniális stílusának hála egy percig sem tűnik lehangolónak. Főhősei többségében szegényes, sokszor nyomorúságos körülmények között élő idős(ödő) emberek, akikkel mégis történik valami megmagyarázhatatlan, amit pusztán a racionalitás talaján állva nem tudnánk értelmezni. Mint ahogy arra a fülszöveg is utal valóban érezni némi párhuzamot Enyed Ildikó filmje és a novellák között, ez leginkább a Tetemek, tetemek…novellában ölt testet, ami számomra egyébként a legkevésbé befogadható történet volt. Mindkét részben találtam egy – egy nagy kedvencet: a Barátnők novellái közül az Alisza halált vesz, a Lélek testéről novellái közül pedig a Szerpentin volt az, amit többször is elolvastam és hagytam, hogy magával ragadjon ez az édes-bús hangulat. Ezek a történetek egytől-egyig reményt és vigaszt nyújtanak az olvasó számára, hogy a halál bekövetkezése nem feltétlenül kell, hogy a végső, teljes elmúlást is jelentse egyben.

IrodalMacska P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Ha a festészeten belül egy elkülönült csoportot alkotnak a portréfestők, akkor a literatúrán belül Ulickaja a szépirodalom egyik legnagyobb piktora, aki mesterien érzékelteti szereplői legapróbb jellemvonásait – nemcsak a kiemelkedően szerethető, illetve rossz tulajdonságaikat, hanem mindazokat a hétköznapi jellemzőket, amik meghatároznak minket.
A szereplői életét azok legteljesebb ciklusában írja le: egy gyönyörűen szavakba öntött orgazmussal indít, amit a születés követ, szereplői különböző életet élnek – halált halnak, végül pedig a lélekvándorlást is beleszövi novellái egyikébe.

Az elmúlás, az elválás központi témája az elbeszéléseinek.
A Sárkány és Főnix című novellában egy spoiler pár búcsúzik egymástól – a távozó szája még élete utolsó pillanatiban is ég a tudásszomjtól, aki pedig marad, szembe kell, hogy nézzen azzal, hogy nincs ki irányítsa, terelgesse többé, önállóan kell döntéseket hoznia.
Az Alisza halált vesz az idős korban megtalált boldogságról szól, reményt csepegtetve az olvasóba, hogy soha nem késő…
A fentieken kívül nagy kedvencem volt még az Áldottak mind, kik… című novella, amelyben a spoiler lánytestvéreket anyjuk halála kovácsolja össze. Szinte idegenekként találkoznak, hogy édesanyjuk hagyatékát összecsomagolják, majd igazi testvérekként távoznak. Az örökhagyók ingó hagyatékának szétosztásával foglalkozó írások mindig különösen kedvesek a számomra, valószínűleg amiatt is, mert megmagyarázhatatlanul kötődöm a régihez, ahhoz, aminek még lelke volt (van).
Olvashatunk egy válást követő kafkai átváltozásról, melynek legfontosabb motívuma a szabadság visszanyerése, a béklyók levetkőzése, de találkozhatunk a halállal úgy, mint egy mezítláb tett séta egy tájképben.

Ulickaja minden szava egy csepp nektár, amelyet érdemes lassan kortyolgatni, hogy teljes egészében átmelengesse a lélek testét.

>!
Magvető, Budapest, 2020
152 oldal · ISBN: 9789631440270 · Fordította: Morcsányi Géza
Kkatja P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Szeretem Ulickaja hangulatait, különleges kis történeteket kapunk itt is, hol kicsit abszurd, hol „csak” a hétköznapiból mutat rá egy egy tanulságos részletre és imádom, ahogy csinálja. Egyszerű, emberi és szeretnivaló! :)

theodora>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

A szívemhez leginkább a Szerpentin című, kötetzáró novella szólt, melynek főszereplője egy könyvtáros hölgy, aki fokozatosan veszíti el az emlékeit. Megfogott az a tisztelet és szeretet, ahogyan a szakmáról beszél és érzékletesen mutatja be az egyik félelmetes betegséget, az Alzheimer-kórt. Ulickaja viszont nem hagy lenn a földön a novella befejezésével, gyönyörű mondatokkal vigasztal az egész kötetben.
Bővebben a blogon

eeucrw>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Szép könyv, az egyik legszebb, ami mostanában magyarul megjelent, kívül-belül egyaránt. Ulickaja novelláiban a legjobb a harmónia, a méltóság és az önérzet ábrázolása, ahogy a szereplők – jellemzően egyszerű, hétköznapi emberek – a nehézségek, a rájuk szakadó tragédiák és komoly sorsfordító események ellenére sem idegenednek el a világtól, a többi embertől, de legfőképpen saját maguktól. Befelé fordulnak, de közben nem zárják ki a külvilágot, nem adják fel, nem válnak hideggé-rideggé, hanem inspiráló büszkeséggel, beletörődéssel, optimizmussal veszik tudomásul, ahogy elkezdődik, máskor véget ér, egyszóval zajlik körülöttük az élet. Az élet, ami sokszor kíméletlen és kiszámíthatatlan, de majdnem minden körülmények között alakítható, befolyásolható és fejleszthető. Kicsit lehetne hosszabb, és nem mondom, hogy ez tőle a kedvenc kötetem, de alapvetően egységes és igényesen fordított novellafüzér a szokásos ulickajai témákról: az emberi sorsoktól, a kortalan és időtlen egymásra találásról, az összetartozásról és szétválásról, a tesi és lelki átalakulásról, de legfőképpen az elmúlásról.

4 hozzászólás
gabona MP>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Nem mondanám, hogy rossz élmény lett volna ez a vékonyka kötet, de nem kaptam különösebb kedvet ahhoz, hogy mostanság többet, mást is olvassak a szerzőtől. Az egység, a harmónia teljesen rendben van itt, kiegyensúlyozottak a szöveghosszok, akad számos kiemelkedő és néhány jelentéktelenebb, halványabb nyomo(ka)t hagyó történet is, ahogy ez általában lenni szokott és persze legalább egy abszolút tökéletes – az utolsó, egy idős könyvtárosról szóló (Szerpentin). Az írásmódba, fordításba szintén nem tudok belekötni, egyedül talán a hangulat volt az, ami a legjobban befolyásolt: itt aztán van nyomasztás rendesen, rózsaszín ködöt meg happy endeket ne várjatok, ez nem az a könyv. Ezúttal viszont marhára megfogott a borító, pedig körülbelül az esetek egyetlen százalékában választok így könyvet, de ez most akkor is elvarázsolt, gyakran nézegetem, annyira gyönyörű, maga az olvasmány pedig mindent összevetve remek első találkozás, de nem igazán vitte előre a kapcsolatunkat, amit azért sajnálok, persze legközelebb megpróbálkozom mással, hátha.

>!
Magvető, Budapest, 2020
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440041 · Fordította: Morcsányi Géza
garçonquilit>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Ulickaja mindig várat magára nálam, de nem tudom, miért, hiszen ezzel a kötettel teljesen megvett magának. Őszintén szólva, elsőként a nagyon szép borító tetszett meg, aztán jött az első „Előszó helyett”, s akkor végleg megvett magának.
Az elbeszélések sorrendjének, a köztük lévő áthallásoknak és a két rész közötti finom átmozdulásnak köszönhetően egy pontosan kimunkált kompzíciót olvashatunk. A könyv ettől lesz kerek egész.
Ugyan az öregségről, az elmúlásról és az egész életutaknak néhány oldalon történő, ám ettől kicsit sem felületes bemutatásáról szólnak a szövegek, koránt sincs melankolikus hangulata a kötetnek. Mindig és mindent átsző a remény és a lehetőség. Nem igazán a változásról, vagy az újról szólnak ezek, hanem a más szemléletről. Arról, hogy más viszonylatból nézve, hogyan alakulhat át a borúlátás elfogadásba és már-már derűs szemlélődésbe. Ez az, ami miatt szerintem figyelemre méltó A lélek testéről.

modus_operandi>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Ulickaja nekem olyan, mint a méhnek méz. Nem tudok betelni vele, és folyton csak olvasnám. Bármit, akár még a bevásárlólistáját is kézbe venném.
Ez a novellakötet a rá jellemző intimitással fordul a női lélek és megértés felé. Szinte bizakodva suttogja az ember fülébe a nők, barátok, barátnők fontos és talán mások számára kissé érthetetlen dolgait. Kitárja annak a sok-sok embernek a szeretetnyilakozatát, aki a világban bárki lehetne, és az embernek azt a képességét fonja körül szavakkal, hogy a lehető legtermészetesebb módon tudunk azonnal megszeretni egy embert, állatot, természetet, vagy játékot.
A törékenység és tudatosság révén a lélek a legteljesebb magasságokba emelkedik.
És rá kell jönnünk, hogy túl az élet határain, azért valahol mégis mindig mások autópályáján keringünk arra várva, hogy feloldódjunk mások csodájában.


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Az idő, a számítógépkorszak kezdete komoly vízválasztót jelentett, amelyen egyesek át tudtak lépni – ki könnyen, ki komoly munka árán –, mások pedig belátták, hogy örökre megmaradnak abban a világban, ahol szép rendben, fémpálcára fűzve sorakoztak a könyvtárosok szabályos betűivel teleírt katalóguscédulák. Elvégre azokon is megvolt minden, ami kell: könyvcím, szerzőnév, kiadási adatok…
Nagyezsda Georgijevna, aki semmiképp sem tartozott a könyvtár legfiatalabb dolgozói közé, abszolút könnyedén suhant át az új évezredbe. Sem Lida lánya, sem Misa fia nem tanúsított efféle mozgékonyságot. Igazából persze senkit sem lepett meg a teljesítménye, hiszen a környezetében lévők tudták róla, hogy memóriája végtelen, teljesítőképessége pedig mint egy gőzmozdonyé.

142 - 143. oldal, Szerpentin

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
Nikolett_Kapocsi P>!

Így kezdődött a szerelmük – zuhanás az ifjúságba és véletlen érintéstől, első csók a lépcsőház sötétjében, a meglepődés heve, a hirtelen föllobbanó teljes bizalom Alisza lelkében egy férfi iránt…

És Alisza többet bízott erre a férfira, mint amennyit a nők ifjúkorukban szoktak – nem az életet, hanem a halált.

35. oldal Alisza halált vesz

olvasóbarát P>!

Előszó helyett

Október vége. Egy pad a bulváron.
Keletre, a hegyek alatt, a genovai kikötő,
nyugatra, ha hunyorítasz, az ott a Cote d'Azur.
Ősz fejedből kiperegnek egymás után a tények,
amiket nem úgy értettél, nem úgy fogadtál,
ahogy most kellenének.

89. oldal, Egyetlen leckéből sem okultál...

IrodalMacska P>!

Az augusztus pilledt volt, mint a korai öregség, de utána mézillatú vénasszonyok nyara következett, mintha azzal kecsegtetett volna, hogy áldásos szünet áll be az évszakok megszokott váltakozásában.

Egy külföldi nő

Nikolett_Kapocsi P>!

Ő tudós volt. Szívesen emlegette a régi viccet: a tudós nő olyan, mint a tengerimalac, se nem tengeri, se nem malac.

74. oldal Áldottak mind, kik...

2 hozzászólás
olvasóbarát P>!

Az előkészítő lépések után, amelyekben jól illeszkedtek egymáshoz a házassági és az üzleti tervek, megkérte Muszja kezét. Akkor már öt éve együtt éltek, de Muszja megrettent.
Először is túl volt egy sikertelen házasságon, amiből úgy menekült, mintha börtönből szökne és hosszan igyekezett az emlékét is kitörölni a szúrós borostájú, szadisztikus hajlamú férjének. És meg is esküdött, hogy többet nem kezd férfival, és soha többé nem megy férjhez, ám nem tudta, hogy ez az eskü hová fog vezetni. És az eskü Zarifa karjaiba vezette. Másodszor, ami igazából inkább „először” volt, rettegett volna ország-világ előtt kinyilvánítani, hogy … A „leszbikus” szóra még most is úgy kővé dermedt, mint egy kislány, akit lopáson kaptak.

15. oldal, Sárkány és Főnix

Kapcsolódó szócikkek: leszbikus
theodora>!

De hát köztudott, hogy a könyvtárakban, már a babiloniban vagy az alexandriaiban is, mindig egy különleges emberfajta dolgozott – akik számára a könyv maga az Úristen.

143. oldal, Szerpentin

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
olvasóbarát P>!

Egy hét múlva megjelent a testvér, Alekszand Jefimovics. Sovány, búskomor férfi, kérdő arckifejezéssel. Ő úgy tudta, hogy beteghez kellett jönnie, de Alisza asztalhoz ültette, teával kínálta. A férfi nem egészen értette a dolgot, de a páciens kulturáltnak és vonzónak tűnt. Ilyen típusú nők eddig sosem kerültek a látóterébe. Egyébként lehet úgy is mondani, hogy semmilyen nők nem kerültek a látóterébe, ugyanis kizárólag orvosi szempontból vette szemügyre a pácienseit. Három éve megözvegyült, magányosan élte egyhangú életét, s a rokonaitól érkező célzásokat, hogy a magány mennyire ártalmas dolog, meghallani sem volt hajlandó.

31. oldal, Alisza halált vesz

Kapcsolódó szócikkek: nők
_selene_ IP>!

Alisza életének legboldogabb éve következett. Alekszandr Jefimovics meg sem karcolta Alisza magányának puha selyemgubóját, amit az asszony megteremtett magának, s ahol védve érezte magát. Meglepő módon a férfi jelenléte még erősítette is ezt a védettségérzést. Mintha egy újabb védőbúra került volna fölé.

35. oldal, Alisza halált vesz

Annamarie P>!

A „leszbikus” szóra még most is úgy kővé dermedt, mint egy kislány, akit lopáson kaptak.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tatyjana Tolsztaja: Mamutvadászat
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Alekszandr Szolzsenyicin: Húsvéti körmenet
Wladimir Kaminer: Orosz diszkó
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek
Solymosi Éva (szerk.): Téma lezárva
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.
Andreï Makine: Az ismeretlen