A ​lélek testéről 93 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat a haláluk előtt, és gyanakodva fogadják, ha kapnak még egy esélyt az élettől. Egy feleség, aki kizárólag almát hajlandó enni, miután elhagyják, egy anya, aki külföldi férjre vadászik a lányának a parkban, egy műszaki rajzoló, akire az utolsó pillanatban talál rá az új szerelem, egy bibliográfus, akinek az emlékezetéből lassan kihullanak a szavak. Ulickaja végtelen empátiával és páratlan emberismerettel rajzolja meg portréikat, történetei egyszerre vigasztalóak és felkavaróak. A figyelmes olvasó pedig még Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve díjas filmjére is találhat utalásokat az elbeszélésekben.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2020
152 oldal · ISBN: 9789631440270 · Fordította: Morcsányi Géza
>!
Magvető, Budapest, 2020
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440041 · Fordította: Morcsányi Géza

Enciklopédia 5


Kedvencelte 10

Most olvassa 19

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 137

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Igen, ez kellett nekem. Már olyan régóta szükségem volt valami ilyesmire. Van az írónőben egy olyan plusz, ami a legtöbb esetben megérint bennem egy láthatatlan szálat, ami csak keveseknek sikerül. Olyan nektárral etet, ami csak úgy csurog át belém, megfoghatatlan, mint a fény, a zamat vagy a vitamin.

A kötet 11 novellája a lélek anatómiáját kutatja, hol van a lélek határa, van-e egyáltalán ilyen? Ezért szinte mindegyik írás központi kérdése az élet vége, a halál.
A szerző két blokkba csoportosította a novellákat, a „Barátnők” és „A lélek testéről” ciklusba. Mindkettőt egy Kántor Péter által fordított Ulickaja vers vezet be, ahogy jelezve is van, Előszó helyett.
A „Barátnők” bevezetője a „Nekem nem kellenek mások” vers a nőket prózai valóságukban ábrázolja, mellőzi a költői árnyalást, kicsit kopogósak, nyersek sorai. Így terel rá rögtön az első, a szó nem éppen hagyományos értelembe vett barátnői történetére, a Sárkány és Főnix-re. A pár egyik, haldokló tagja, dacolva a lélek határával, egy másféle határt is kutat; miért nem tudnak leülni végre egy asztalhoz a két család tagjai, örmények és azeriek? Ugyancsak az élet végét akarja szabályozni a második történetbeli Alisza, akinek rá kell jönnie, hogy az életben sokszor több van, mint azt halandó eszünkkel elgondolnánk. Olyan tartalékai vannak az embernek, és a sorsban is oly végtelen erő lapul, amit nem is hinnénk. Az „Egy külföldi nő” című novella picit kilóg számomra a kötet egységes hangulatából, talán nagy léptékűsége okán, vagy mert nem oly módon keresi a lélek természetét, mint a többi mű. Ettől függetlenül maradandó élményt jelentett számomra Lilja tudatos és kitartó alakja. A ciklust záró novella az „Áldottak mind, kik…” egy lánytestvérpárról szól. Egymáshoz és anyjukhoz való viszonyáról, életük terhéről, s egyben a női szerepek ütközéséről.

Ahogy írtam, a második blokkot is egy vers nyitja meg, az „Egyetlen leckéből sem okultál…” című, szerintem ismét kemény hangú, a záró epizódhoz érkezőt megszólító, összegző költemény.

"Véget ér a szünet,
kezdődik a harmadik felvonás.
Minden megvolt; az utolsó rák és az első kék folt.
Minden elfolyt; a lépes méz a lépből, a genny a sebből…."

Így érkezünk el a kötet legemelkedettebb írásához, az „Aqua allegoria” címet viselő novellához, mely a magyar kiadás borítóját is megihlette. Szonya Szolodova metamorfózisa az, ami leginkább meg tudta ragadni a lélek testét. Szonya fokozatosan válik le az anyagi világról, elválik férjétől, lebontja maga körül a sültzsírszagú életet, a padlóeresztékből is kitakarítja a zugban porladó korábbi életét. Végül csupán almát vesz magához egészen addig, amíg át nem lényegül. Óhatatlan, hogy ne jusson az ember eszébe Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje. A két alkotás összecseng, kiegészíti egymást számomra. Nem is csodáltam, hiszen a könyvet fordító Morcsányi Géza, a film férfi főszereplője. Az ezt megelőző írás pedig a „Tetemek, tetemek, hol lehet a lelketek” eleve egy vágóhídon játszódik, akárcsak az említett film. A novellában csodálatos módon jelenik meg a mágikus egymásba születés, a test és a lélek egymásba olvadó membránja. Az egyik legkedvesebb írás volt számomra. Akárcsak az „Ember, hegyi tájban”, ami abból a szempontból kilógott a sorból, hogy főszereplője férfiember, a fotográfus Tolik. Édesanyja Valentyina foglalja keretbe fia életét, lelkének csodás barangolását. Nemcsak a zárómozzanat okán meghatározó novella, hanem hangulata is kivételes, melyben a magány olyan különleges, belső utakra vezeti főszereplőjét, ahonnan egyedi kilépés is várható.
De a többi írás is bővelkedik érdekes, mágikus szálakban, jelen van az öregedést kísérő emlékezet elvesztése éppen úgy, mint egy valaha élt angyal boncolása is.

Izgalmas módon keveredik a kötetben az ember testi és lelki valósága. Számomra mindegyik novella egy izgalmas kísérletet jelentett a megfoghatatlan, szavakba és képekbe öltésére. Hiszen hogyan ragadható meg illékonyságunk, a megmagyarázhatatlanhoz legközelebb álló valóságunk, a lélek természete.

10 hozzászólás
Málnika P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

”És Alisza többet bízott erre a férfira, mint amennyit a nők ifjúkorukban szoktak – nem az életet, hanem a halált.”

Ljudmila Ulickaja e kötetében a halállal való megbékélést, a magány feloldását, a lélek és a test egységét kutatja. Az elbeszélések elhagyatott hőseinek valamilyen módon mind szembe kell néznie a halállal, ám a sorsfordító események miatt ez sokkal inkább megnyugvást hoz, mintsem félelmet. A számvetést végző, meglepő utolsó esélyt kapó karakterek ábrázolása elképesztően élethű, ugyanakkor a történetek egy része túlmutat a valóság szűk határain. A két ciklust egy-egy különleges vers nyitja előszó helyett, majd következnek a rövid történetek, amelyeket a mindentudó elbeszélő által ismerhetünk meg. Az emberközpontú elbeszélések mindegyike igazán magával ragadó, ám hozzám leginkább az Alisza halált vesz, az Áldottak mind, kik… és a Szerpentin került a legközelebb.

olvasóbarát P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

„Áldottak mind a világ táncai,
és az ének, ami betegeket gyógyít, gyerekeket altat,
de a holtakat vissza nem hozza,
vagy megtanulja talán még azt is.”

Vártam már egy újabb kötetét, szeretem a témáit, az életigenlő szemléletét. Idős nők és a halál, de nem a lehangoló mindennek vége megközelítésben, hanem valami nagyon emberi módon. Mostanában több szerzőtől olvastam ilyen búcsúzásféle kötetet.
Két fejezet: a Barátnők és A lélek testéről, mindkettőt egy-egy jellemző vers vezeti be.
A Sárkány és főnix remek első novella, Zarifa és házastársa kapcsolatának bemutatása abból a nézőpontból, amikor egyikük már búcsúzik az élettől. Ulickaja történetei olyan tömények, hogy ebben is helye van finom irodalmi utalásnak, és a lélekcsere lehetőségének is.
A következő történet annyira inspiráló, Alisza meg akar oldani egy nehéz kérdést, ami nagyon máshogyan sikerül neki, segítve ezzel többek életét is. Ez talán a kötet legpozitívabb kicsengésű írása.
Az Egy külföldi nő az anya esete, aki külföldi férjet keres egy parkban a lányának, nem is Ulickaja lenne a szerző, ha ez unalmasan sikerülne.

Az első rész lezárásában egy tudós nyelvész két lánya a történet szereplője, akik nehezen találnak utat egymáshoz.

Az első csokor kicsit hosszabb és nagyon jó írásokat tartalmaz. A másodikban valamivel rövidebbek vannak.

„Egyetlen leckéből sem okultál… kezdődik az előszó helyett. Ebben szerepet kapnak a fiúk is, folyton dolgozó, társbérletben élő anyák valamiben tehetséges fiai.

A fülszöveg utal Enyedi Ildikó Testről és lélekről című remek filmjére, ez az utalás a Tetemek, tetemek, hol a lelketek… egyik jelenetében és az Egy külföldi nő című írás álomképeiben nyer értelmet.
Az Aqua allegoria egy almaevő nő különös esete kafkai hangulatban.
A Szerpentin a remek memóriától való búcsúzás története egy könyvtárosról.

Az kötetet Morcsányi Géza fordította, a verseket Kántor Péter. A borítón az egyik íráshoz kapcsolható kifejező kép található.

Nikolett_Kapocsi P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Végre egy friss megjelenés, ahol a finom, letisztult stílusú és olvasásra hívogató könyvborító valódi élvezeti értékkel bíró tartalmat rejt magában. Ez a rövid novelláskötet ugyan a halálról, az elmúlásról a veszteségekről szól, azonban az írónő zseniális stílusának hála egy percig sem tűnik lehangolónak. Főhősei többségében szegényes, sokszor nyomorúságos körülmények között élő idős(ödő) emberek, akikkel mégis történik valami megmagyarázhatatlan, amit pusztán a racionalitás talaján állva nem tudnánk értelmezni. Mint ahogy arra a fülszöveg is utal valóban érezni némi párhuzamot Enyed Ildikó filmje és a novellák között, ez leginkább a Tetemek, tetemek…novellában ölt testet, ami számomra egyébként a legkevésbé befogadható történet volt. Mindkét részben találtam egy – egy nagy kedvencet: a Barátnők novellái közül az Alisza halált vesz, a Lélek testéről novellái közül pedig a Szerpentin volt az, amit többször is elolvastam és hagytam, hogy magával ragadjon ez az édes-bús hangulat. Ezek a történetek egytől-egyig reményt és vigaszt nyújtanak az olvasó számára, hogy a halál bekövetkezése nem feltétlenül kell, hogy a végső, teljes elmúlást is jelentse egyben.

Biedermann_Izabella>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Szeretem az olyan írásokat, ahol az ember nem az ítélet, hanem a szemlélődés tárgya.
Azt hiszem, a szemlélődésben, ahogy a másik emberre nézünk, nem csak empátia, hanem szeretet is lehet. Ezekben a novellákban pedig nagyon sok szeretet volt, és a kortárs irodalomban gyakorta megtapasztalható végtelenül idegen világ helyett itt egy végtelenül ismerős világban élő emberekről olvastam.
Az elidegenített és az ismerős nem olyan megkülönböztetések az előző mondatban, melyek arra utalnának, nem olyan, mint az enyém, vagy hogy olyan, mint az enyém. Elidegenedett világon a magányos, elidegenedett emberét, ismerősön a nagy összefüggések közös tudásában megértést gyakorló emberét értem. Miközben a helyzet paradoxona, hogy az idegen világot jól ismerjük, az ismerőst inkább sokszor csak vágyjuk.
Szerettem a kötet novelláinak nőalakjait, azért főleg a nőket, mert a szövegek túlnyomó többségében a nőkön nyugszik a szerzői fókusz. Ez alól az Autopszia idős patológusa az egyetlen kivétel, akit a kora tesz szerethetővé. Akarom mondani ez egyik. (Még jó, hogy vannak barátaim!) Szóval van egy fotográfus is, valóban. Nem is tudom, őt miért felejtettem ki.
A kötét két része kicsit más jellegű írásokat tartalmaz: az elsőben hosszabb elbeszélések, a másodikban rövidebb novellák kaptak helyet, de a címadás összességében helyénvaló, a lélek testet öltésének szép példái Ulickaja írásai. És ahogy az a jó elbeszélések és novellák esetében lenni szokott, az olvasmányélmény nyomott hagyott bennem, az olvasóban. Ráadásul olyan nyomot, amiből a lélek tovább építkezhet.

IrodalMacska P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Ha a festészeten belül egy elkülönült csoportot alkotnak a portréfestők, akkor a literatúrán belül Ulickaja a szépirodalom egyik legnagyobb piktora, aki mesterien érzékelteti szereplői legapróbb jellemvonásait – nemcsak a kiemelkedően szerethető, illetve rossz tulajdonságaikat, hanem mindazokat a hétköznapi jellemzőket, amik meghatároznak minket.
A szereplői életét azok legteljesebb ciklusában írja le: egy gyönyörűen szavakba öntött orgazmussal indít, amit a születés követ, szereplői különböző életet élnek – halált halnak, végül pedig a lélekvándorlást is beleszövi novellái egyikébe.

Az elmúlás, az elválás központi témája az elbeszéléseinek.
A Sárkány és Főnix című novellában egy spoiler pár búcsúzik egymástól – a távozó szája még élete utolsó pillanatiban is ég a tudásszomjtól, aki pedig marad, szembe kell, hogy nézzen azzal, hogy nincs ki irányítsa, terelgesse többé, önállóan kell döntéseket hoznia.
Az Alisza halált vesz az idős korban megtalált boldogságról szól, reményt csepegtetve az olvasóba, hogy soha nem késő…
A fentieken kívül nagy kedvencem volt még az Áldottak mind, kik… című novella, amelyben a spoiler lánytestvéreket anyjuk halála kovácsolja össze. Szinte idegenekként találkoznak, hogy édesanyjuk hagyatékát összecsomagolják, majd igazi testvérekként távoznak. Az örökhagyók ingó hagyatékának szétosztásával foglalkozó írások mindig különösen kedvesek a számomra, valószínűleg amiatt is, mert megmagyarázhatatlanul kötődöm a régihez, ahhoz, aminek még lelke volt (van).
Olvashatunk egy válást követő kafkai átváltozásról, melynek legfontosabb motívuma a szabadság visszanyerése, a béklyók levetkőzése, de találkozhatunk a halállal úgy, mint egy mezítláb tett séta egy tájképben.

Ulickaja minden szava egy csepp nektár, amelyet érdemes lassan kortyolgatni, hogy teljes egészében átmelengesse a lélek testét.

>!
Magvető, Budapest, 2020
152 oldal · ISBN: 9789631440270 · Fordította: Morcsányi Géza
Kkatja P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Szeretem Ulickaja hangulatait, különleges kis történeteket kapunk itt is, hol kicsit abszurd, hol „csak” a hétköznapiból mutat rá egy egy tanulságos részletre és imádom, ahogy csinálja. Egyszerű, emberi és szeretnivaló! :)

pat P>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Az első rész négy novellája csodás: gyönyörű, megrázó, szomorú, katartikus, emlékezetes. Aztán a második rész írásaiba bekúszik az egyébként nagyon kellemes mágikus realizmus, és… elveszi a történetek élét, basszus. Szépek azok is (Ulickaja mindig remek), de valahogy olyan kis megúszósak, erőtlenebbek.
Ulickaja nagy kedvencem, de talán a realista realizmus jobban áll neki. Meg a szép, hosszú regények – kell a tér és az idő a történeteinek, hogy élni és hatni tudjanak.

theodora>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

A szívemhez leginkább a Szerpentin című, kötetzáró novella szólt, melynek főszereplője egy könyvtáros hölgy, aki fokozatosan veszíti el az emlékeit. Megfogott az a tisztelet és szeretet, ahogyan a szakmáról beszél és érzékletesen mutatja be az egyik félelmetes betegséget, az Alzheimer-kórt. Ulickaja viszont nem hagy lenn a földön a novella befejezésével, gyönyörű mondatokkal vigasztal az egész kötetben.
Bővebben a blogon

gabona>!
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Nem mondanám, hogy rossz élmény lett volna ez a vékonyka kötet, de nem kaptam különösebb kedvet ahhoz, hogy mostanság többet, mást is olvassak a szerzőtől. Az egység, a harmónia teljesen rendben van itt, kiegyensúlyozottak a szöveghosszok, akad számos kiemelkedő és néhány jelentéktelenebb, halványabb nyomo(ka)t hagyó történet is, ahogy ez általában lenni szokott és persze legalább egy abszolút tökéletes – az utolsó, egy idős könyvtárosról szóló (Szerpentin). Az írásmódba, fordításba szintén nem tudok belekötni, egyedül talán a hangulat volt az, ami a legjobban befolyásolt: itt aztán van nyomasztás rendesen, rózsaszín ködöt meg happy endeket ne várjatok, ez nem az a könyv. Ezúttal viszont marhára megfogott a borító, pedig körülbelül az esetek egyetlen százalékában választok így könyvet, de ez most akkor is elvarázsolt, gyakran nézegetem, annyira gyönyörű, maga az olvasmány pedig mindent összevetve remek első találkozás, de nem igazán vitte előre a kapcsolatunkat, amit azért sajnálok, persze legközelebb megpróbálkozom mással, hátha.

>!
Magvető, Budapest, 2020
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440041 · Fordította: Morcsányi Géza

Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Az idő, a számítógépkorszak kezdete komoly vízválasztót jelentett, amelyen egyesek át tudtak lépni – ki könnyen, ki komoly munka árán –, mások pedig belátták, hogy örökre megmaradnak abban a világban, ahol szép rendben, fémpálcára fűzve sorakoztak a könyvtárosok szabályos betűivel teleírt katalóguscédulák. Elvégre azokon is megvolt minden, ami kell: könyvcím, szerzőnév, kiadási adatok…
Nagyezsda Georgijevna, aki semmiképp sem tartozott a könyvtár legfiatalabb dolgozói közé, abszolút könnyedén suhant át az új évezredbe. Sem Lida lánya, sem Misa fia nem tanúsított efféle mozgékonyságot. Igazából persze senkit sem lepett meg a teljesítménye, hiszen a környezetében lévők tudták róla, hogy memóriája végtelen, teljesítőképessége pedig mint egy gőzmozdonyé.

142 - 143. oldal, Szerpentin

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
Annamarie P>!

Nem, a táj sosem fogadja magába az embert, nem arra gondolta el a természet a képet, hogy az ember ott toporogjon, ott hagyja a nyomait, a jelenléte, a tisztátalan lélegzése szemetét…

121. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Így kezdődött a szerelmük – zuhanás az ifjúságba és véletlen érintéstől, első csók a lépcsőház sötétjében, a meglepődés heve, a hirtelen föllobbanó teljes bizalom Alisza lelkében egy férfi iránt…

És Alisza többet bízott erre a férfira, mint amennyit a nők ifjúkorukban szoktak – nem az életet, hanem a halált.

35. oldal, Alisza halált vesz

Annamarie P>!

Ahogy közeledett, Szalih észrevette, hogy a lányon is szemüveg van, amitől váratlan gyöngédséghullám öntötte el, annak az érzete, hogy van bennük valami közös.(…)
Lilja szemüvegében annak a jelét vélte fölfedezni, hogy ebben a lányban nincs semmi csalás.

53. oldal A külföldi nő

Nikolett_Kapocsi P>!

Ő tudós volt. Szívesen emlegette a régi viccet: a tudós nő olyan, mint a tengerimalac, se nem tengeri, se nem malac.

74. oldal, Áldottak mind, kik...

2 hozzászólás
olvasóbarát P>!

Előszó helyett

Október vége. Egy pad a bulváron.
Keletre, a hegyek alatt, a genovai kikötő,
nyugatra, ha hunyorítasz, az ott a Cote d'Azur.
Ősz fejedből kiperegnek egymás után a tények,
amiket nem úgy értettél, nem úgy fogadtál,
ahogy most kellenének.

89. oldal, Egyetlen leckéből sem okultál...

Annamarie P>!

(…) különben meg miről beszélgetne két matematikus. Szavak nélkül is értik egymást, szimbólumok szintjén társalognak, amit az egyszerű halandó meg sem ért.

46. oldal Egy külföldi nő

1 hozzászólás
IrodalMacska P>!

Az augusztus pilledt volt, mint a korai öregség, de utána mézillatú vénasszonyok nyara következett, mintha azzal kecsegtetett volna, hogy áldásos szünet áll be az évszakok megszokott váltakozásában.

Egy külföldi nő

Annamarie P>!

Varvara nagymama halála után már senki sem tartotta össze a sok nőt se süteménnyel, se nyaralásokkal, se gondos ápolással, hajdinamézes gyógyteákkal náthára, torokgyulladásra.

74. oldal Áldottak mind, kik...

olvasóbarát P>!

Az előkészítő lépések után, amelyekben jól illeszkedtek egymáshoz a házassági és az üzleti tervek, megkérte Muszja kezét. Akkor már öt éve együtt éltek, de Muszja megrettent.
Először is túl volt egy sikertelen házasságon, amiből úgy menekült, mintha börtönből szökne és hosszan igyekezett az emlékét is kitörölni a szúrós borostájú, szadisztikus hajlamú férjének. És meg is esküdött, hogy többet nem kezd férfival, és soha többé nem megy férjhez, ám nem tudta, hogy ez az eskü hová fog vezetni. És az eskü Zarifa karjaiba vezette. Másodszor, ami igazából inkább „először” volt, rettegett volna ország-világ előtt kinyilvánítani, hogy … A „leszbikus” szóra még most is úgy kővé dermedt, mint egy kislány, akit lopáson kaptak.

15. oldal, Sárkány és Főnix

Kapcsolódó szócikkek: leszbikus

Hasonló könyvek címkék alapján

Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek
Lev Tolsztoj: Három halál
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála / Szergij atya
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Anna Gavalda: Életre kelni
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek
Solymosi Éva (szerk.): Téma lezárva
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek
Anne L. Green: Pokoli fizetség