Muraszaki ​meséje 47 csillagozás

Liza Dalby: Muraszaki meséje Liza Dalby: Muraszaki meséje

Kaliforniában ​élő kortársunk, Liza Dalby amerikai antropológus nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy elszegődött – gésának.
Élményeinek foglalata két dokumentumkönyve, a Cseresznyevirágok hölgye és a Kimonó. Az Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című könyvéből készült Spielberg-filmnek is konzultánsa volt, majd nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint hogy a Japánról való bőséges ismeretei alapján regényt írjon.
Méghozzá nem is akárkiről, hanem Muraszaki-sikiburól, a 11. században élt udvarhölgyről, a mai napig is leghíresebb japán irodalmi alkotásnak, a Gendzsi regényének szerzőjéről.
Dalby a Gendzsinek, korabeli dokumentumoknak, valamint Muraszaki-sikibu fennmaradt naplójának és verseinek felhasználásával alkotta meg Muraszaki történetét.
A legendás hírű írónő első személyben meséli el életét, meglepően modern szemlélettel – és tökéletes korhűséggel. Megelevenedik a korabeli Japán, a császári udvar életének intrikáival, politikai és szerelmi… (tovább)

Eredeti mű: Liza Dalby: The tale of Murasaki

Róla szól: Muraszaki Sikibu

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
408 oldal · ISBN: 9789639752009 · Fordította: Borbás Mária
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
406 oldal · ISBN: 9635477392 · Fordította: Borbás Mária

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Liza Dalby: Muraszaki meséje

Zavarba jöttem olvasás közben. Nem nagyon tudtam eldönteni, akkor ez most autentikusan japán, vagy remek írói beleérzés. A Gendzsit olvasom vagy az előkészületeket. Akkor most leszbi vagy szabatos, vagy ilyen volt a korabeli Japán.
Mindenesetre lekörözi az Egy gésa emlékiratait.
Az elegancia netovábbja: a feketére festett fogsor. Ez volt a legfélelmetesebb információ számomra. Komolyan. Csak képzeld el!

1 hozzászólás
>!
bestelelke
Liza Dalby: Muraszaki meséje

Hiába van előszó, én mégis megkérdezem, hogy vajon mi végre született a könyv, melyet mellesleg nagyon élveztem, noha a stílusa elég imbolygó (nehéz is lehetett a valódi naplórészleteket és a verseket a szövegbe ékelni- vagy ellenkezőleg, nehéz lehetett ezekre a részlet- mivoltukban is szépen megálló szövegekre felfűzni a történetet.).
Ami felcsigázott volna, az egyrészt egy fiktív arckép (az írónő portréja csitri korából ;), egy kis genezis, hogy miként jött létre a Gendzsi, hogyan konstruálódott a regény mint szerkezet; és szerettem volna látni azt is, hogy a regényből vajon mi lehet az, ami a helyhez és időhöz köthető (a kor, illetve a körülmények hatalma:) és mi az, amit csakis ez az egyedülálló személyiség adhatott hozzá (névjegy, vízjel).
Nagyralátó vagyok, mert ugyan a divatról sokat megtudok (olyan fárasztó leírásokból, minthogy a hölgy levendulaszínű kínai kabátkáját vörösszárnyú pillangókkal telehintett, gesztenyeszín minta borítja, négy rétegnyi kézelővel díszített, hattyútoll fehérségű köntösének bélése fokozatosan vált át halványsárgából jáde zöldbe, uszályát pedig lila-fekete mintás selyembélés teszi kihívóvá), és az államügyekbe is beavatást kapok valamelyest, a többi klisé.
Így az előtte és utána is sokféle csomagolásban prezentált Női Élet-séma ( a férfiakkal való ismerkedés erőszakkal kezdődik, majd az igaz szerelem szellője hoz balzsamos enyhülést, aztán egy makrancos hölgy-szerű huzavonából megbecsült férj kerekedik -hja, az az ápolt kert és csodás lak!-, végül az anyasággal oldódik meg minden, innen már csak a gyermek jövője létezik, és az elvonulás vár a kb negyvenes nőre). Ebből legfeljebb a női szerelem szála húzható ki egy kicsit, és az itt-ott felbukkanó önállóság, meg-megkeményedő és hol sorsfordító, hol visszahúzódó akarat, az alkalmazkodó-készség hullámzása, a gyomor enyhe ingása a palotabeli nyűgöktől.
Ugyancsak sikertelen bármiféle intellektuális/alkotói profil felfedezése- a szerző ugyanis mindössze azzal fárad, hogy a papírra kenjen valamit, ami profilból látszó arcnak tűnik (éles eszű, művelt nő, akire néha – persze anyai ágról származó- furcsa melankólia tör, különös hangulat, a mulandóság hideg szelének borzongása, és ebből, valamint a az aprólékosan megfigyelt és leírt külvilág elemeiből szövődik lelkéből lelkedzett története, melynek szereplői önálló életre kelnek, sorsuk sajátos logika szerint tekeredik, mintegy függetlenül írójuk szándékától és az egyre erősebb hangú közönség várakozásaitól…)
Ezzel együtt vannak kedves részek, például az az őrjítő, és olykor idegenül semmitmondó aprólékosság, ahogy Muraszaki bemutatja környezetét (kábé így: kecses és elegáns –megengedem- versei is elfogadhatóak, szerelmi ügyeit diszkréten bonyolítja, azonban kívánnivalót hagy maga után, hogy a nem túl magas alakján nevetségesen mutató hosszú uszály szégyenfoltot ejt kifinomult ízlésének valóban előkelő voltán), és az egyes kapcsolatok leírása is remekek a kamaszlányok idegesítően részletes, érzelmileg telt, ám megintcsak keveset mondó fordulataival, melyek talán tényleg a kultúrából erednek. (???)
Mindent összevetve a szerző Jane Austen bőrébe bújt, hogy aztán Muraszakinak öltözve beszéljen magáról (melyik magáról, ugye), így a sok jelmez, történet és és a női alkotóerőt 19. századi (na jó, századfordulós ) hangon jellemző szöveg kábé annyira tette érdekessé a Gendzsi íróját, mintha valamelyik szerelmesfüzet-sorozat háziszerzője lett volna. A következő kérdés tehát: mennyire párnakönyv a Gendzsi (abban az értelemben, hogy hálószobában íródik, ott játszódik, és ott is érdemes olvasni;)

3 hozzászólás
>!
ppeva P
Liza Dalby: Muraszaki meséje

Érdekes is volt, meg unalmas is…
Rengeteg információ volt benne a korabeli japán életről. Újra és újra emlékeztetnem kellett magam arra, hogy amit olvasok, az 1000 körül játszódik! Ehhez képest az akkori magyarok még épphogy kibújtak a jurtákból és állatbőrökből (bár ezt se mindegyikük).
A leírások körülményesek, a történések (az akkori kornak megfelelően) lassan hömpölygők, egy-egy jelképen el tudtak gondolkozni egy hétig… A ruhák leírása nem tett rám nagy hatást, azon kívül, hogy micsoda pazarlás és felesleges magamutogatás zajlott. A japán versek sokszor zavarba hoztak már, most örömmel fedeztem fel, hogy mennyi mindent kéne tudni ahhoz, hogy valaki a puszta formán és költői képen kívül mást is megértsen belőle (japán nyelv, szójátékok, mögöttes értelmek, jelképek).
Csak egy példa arra, mit is vállal magára az, aki japán 5-7-5-7-7 soros vakát próbál más nyelvre fordítani:
Egy vaka kétféle értelmezése a könyvből:
1. „Sokan vesznek részt a szumai-versenyeken, de meglehetősen érdektelennek látszanak, nem igaz?”
2. „Sokan bonyolódnak küzdelembe a palotában; el se tudod képzelni, mennyire nehéz az élet az udvarban.”
A regényben volt sok érdekes momentum, információ, de alapvetően nem hozott lázba. Annyira se, hogy felkeltette volna az érdeklődésemet a Gendzsi iránt.

8 hozzászólás
>!
masik_anna
Liza Dalby: Muraszaki meséje

csak a szerző miatt voltam rá kíváncsi, kimondottan nem szeretem az ilyen jellegű, valóságon alapuló fiktív dolgokat. szuper könyv, igazán örülök, hogy kinyitottam.

>!
Knekató
Liza Dalby: Muraszaki meséje

Inkább érdekes, mint izgalmas volt. Néha bele is aludtam, nem volt valami pörgős. Ellenben érdekes volt arról a korról olvasni, amikor a japánok felnéztek a kínaiakra. Aki szeret régi korokról olvasni és olyan olvasmányra vágyik, amelyik nem zaklatja fel, annak ajánlom.

>!
Wyndua
Liza Dalby: Muraszaki meséje

Gyönyörű, hömpölygő folyóhoz hasonlatos írás. Vizsgaidőszakban olvastam, és egyedül ez esegített megőrizni az ép elmém. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

>!
anddie
Liza Dalby: Muraszaki meséje

Mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek más kultúrák. Ez a könyv egy igazi időgép! Lenyűgöztek érdekes, olykor furcsa szokásaik. Amúgy is nagyon érdekel a japán kultúra. És tavaly voltam olyan szerencsés , hogy ott lehettem a kecskeméti japán napon. Azoknak, akik a környéken laknak, üzenném: ha tehetik ,-és érdekli őket az ilyesmi,- jöjjenek el az ideire!

6 hozzászólás
>!
Vacskamati78
Liza Dalby: Muraszaki meséje

Egyik énem teljesen beleveszett e világba és boldogan lebeg, mint rózsaszirom…
Lenyűgöző!
El is kezdtem olvasni a Gendzsi regényét, amit Muraszaki írt vagy ezer évvel ezelőtt, s az első elismert regény a világon. (Sajnos vissza kellett vinnem a könyvtárba…)

>!
ditke3
Liza Dalby: Muraszaki meséje

Izgalmas, érdekfeszítő utazás a XI.század Japájában, és mindez hihetően, női szemmel.

>!
sztimi53 P
Liza Dalby: Muraszaki meséje

A legérdekesebb benne, hogy rávilágít az akkori kínaiak és a „barbár” japánok különbségeire. Szívesen elolvasnám Gendzsi regényét, csak nem tudom beszerezhető-e.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
zsofi017

Önfejű teremtés vagyok, korholt, és ha egyszer megállapodtak az érzéseim, olyan lassan mozdulnak, mint egy szertartásos ökörfogat.

>!
zsofi017

Egy kora esti rövid nyári zivatar után kertünk végében szentjánosbogarak lámpácskái villogtak. Megint rádöbbentem, mennyire másképp szemlélik ezeket a dolgokat a kínaiak és a japánok. A kínaiak szerint a szentjánosbogár a nedves hőségben megrothadó, elhullott növényekből születik – és még sincs ebben a megfigyelésben semmi érzelem.
Ecsidzenben a falusiak hite szerint a szentjánosbogár a halott csecsemők és kisgyermekek lelke.

>!
Bami

Férfiszemmel nézve, a féltékenység a nő leginkább égbekiáltó hibája. A nő szemszögéből a nőbolondító férfi a legrosszabb. Ha jól belegondolunk, meglepő, hogy a férfiak és nők egyáltalán boldogulnak egymással.

154. oldal

>!
Lornka

Gyermekeket szülünk, s idővel kibocsátjuk őket a társadalomba, és imádkozunk, hogy kedvező benyomást keltsenek, alkalmas hivatalra tegyenek szert, vagy legalábbis ne okozzanak nekünk kényelmetlenséget. Talán megtanítottuk őket valamire, amiből erőt meríthetnek, hogy elviseljék a velük született karmát. Ám idővel a gyermekek a maguk akarata szerint cselekednek. Előző létük befolyása általunk ismeretlen módon kíséri őket. A szülő ezt elfogadja. Ám az írott mű engedetlen gyermek. Mihelyst világra jött, mentegetőzés nélkül indul a maga útján, nem tűr befolyást, barátot- ellenséget a maga feje szerint szerez.

20. oldal

>!
Lornka

Akármilyen törékeny, úgy látszik, a papír az egyetlen, ami végül megmarad.

382. oldal

>!
zsofi017

– Bárcsak távozásod után is megmaradna a tükörképed – mondtam könnyedén. Ming-gvok közelebb lépett a tükörhöz, és lesimította haját.
– Lefogytam – mondta. – Nézd, milyen keskeny lett az arcom. Talán valóban puszta tükörképpé válok.
Rám pillantott.
– Miért is ne tehetném? A tükröd mögött maradok, és amikor belenézel, megláthatsz.
Ezután persze mindig Ming-gvokra gondoltam, ahányszor tükrömbe pillantottam, és valahányszor rizsport hintettem arcomra, elfogott a mélabú.

>!
Bami

A győzelem fénye mulandó, az általa keltett ellenséges érzület továbbra is ott lebeg, akár a füst.

276. oldal

>!
Lornka

Csifuru elment, elsodródott, mint egy őszi falevél.

39. oldal

>!
Lornka

Most már láttam, hogy a valóság sokkal valószerűtlenebb lehet, mint bármi, amit egy kitalált történetbe beleálmodhatunk.

132. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Celia Rees: Kalózok!
Charles Frazier: Hideghegy
Gail Tsukiyama: A szamuráj kertje
Randall Wallace: Pearl Harbor
Kuvahara Jaszuo – Gordon T. Allred: Kamikaze
Benkő László: A hatalom ereje
Benkő László: Ármány hálójában
Árpás Károly: A kereszt jelével – Regény Szent Gellért haláláról